Szolnok Megyei Néplap, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-17 / 244. szám
1982. OKTÓBER 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Színvonalas, forró hangulatú hangversenyek Megkezdődött a Kodály kórusok országos találkozója Zárókoncert ma délelőtt a tiszaligeti sportcsarnokban A kecskeméti Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola Vezényel: Rozgonyi Éva Egy néző töprengései Szociofotó 1932—1982 Az 1932-es szolnoki szociofotó kiállítás félévszázados jubileumán Szociofotó 1932—1982. címmel — a Magyar fotóművészek Szövetsége a szolnoki Damjanich János Múzeum és a házigazda Szolnok megyei Művelődési és Ifjúsági Központ rendezésében — nagyszabású tárlat nyílt Szolnokon. Tegnap délután Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ színháztermében megkezdődött a Kodály kórusok országos találkozója. A bemutatóra azok az együttesek érkeztek a megyeszékhelyre, melyek névadójuknak a száz esztendeje született zeneköltőt választották. A közönséget, Szolnok megye és város párt-, állami, tömegszervezeteinek képviselőit, a zenepedagógusokat, a muzsika barátait Fenyvesi József, Szod- nok város Tanácsának elnöke köszöntötte. Ezt követően Tóth Pál József, a Kórusok Országos Tanácsának főtitkára megemlékezett Kodály Zoltán zenepedagógusi, zeneszerzői munkásságáról, a kóruskultúra felvirágoztatásáért kifejtett tevékenységéről, méltatta életművét, majd megnyitotta a fesztivált. A gyermek- és ifjúsági kórusok koncertjét a Török úti Ének-zenei Általános Iskola együttese Rohonczy Andrea vezetésével Kodály Zoltán Gergelyjárás című kompozíciójával nyitotta. „Szióka” — hallhatjuk úton-útfélen a köszönési divatnak ezt a hirtelen kiíes- lett szóvirágát. Olyan, mintha egy kisgyerek csokolá- dés-maszatos kézzel ölelne meg bennünket. Gyengéd szeretettel szól, de szirupos, ragacsos érzelmességgel. Nem szeretem ezt a divatvirágot. Majmoskodó bizalmassága ellenszenves, hangalakjában is van valami taszító: ' kígyósziszegés hallatszik vele, vagy talán a pióca hangzásrokonsága. Jó szándéka azonban, mint a maszatos kezű kisgyereké, vitathatatlan: a tá- lálkozás örömét pajtáskodó játékossággal, bizalmas közvetlenséggel akarja kifejezni. Bizonyára úgy született ez a szióka, hogy a csevegő kevesellte a sziát, s előbb (a csaó biztatására) szió-ra formálta, majd egy kedveskedő kicsinyítő képzőt is hozzágügyögött. Mentségére mondjuk el, hogy még mindig rokonszenvesebb, mint az ugyancsak selype- gő pusz-pusz, vagy önmaga paródiája, a nyegleségében utolérhetetlen pusszantalak. Ez utóbbi a valamikori csókdosom a kacsóját szömyalaknak a kísértető. S ebbe a famíliába tartozik a csocsi-cso is, amelyet a szószaporító telefonfecsegéssel együtt egy remek rádiótréfa, egy szilveszteri paródia csúfolt ki szellemesen. A példák szemléletesen mutatják, hogy ez a gügyögő, édeskedő beszédmód a Előadásukat a kisvárdai Ének-zenei Általános Iskola énekkarának műsora követte, majd az ünnepelt zeneszerző szülővárosának, Kecskemétnek képviseletében, a nemzetközi hírű Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola és Gimnázium leánykara aratott sikert. A forró hangulatú hangversenyen a közönség tapsolhatott a budapesti II. kerületi Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola, a szolnoki Tiszaparti Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola, a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola együttese, valamint a budapesti Kodály Zoltán Leánykar műsorának. Este a felnőttegyüttesek hangversenyével folytatódott a fesztivál a művelődési központban. Hat énekkar lépett pódiumra. A pécsi, a hajdúszováti kórus és a budapesti Tungsram férfikar mellett a Csehszlovákiából érkezett Prerovske Strojirny Kamarakórusnak tapsolhattak a nézők, majd a megalakulásának 60. évfordulóját ünneplő házigazda, a gyermeknyelvvel tart erős rokonságot. A becézés, a kicsinyítés egyébként is hódító szokása onnan sugárzott át társalgási nyelvünkbe. Az egyik szülője az egyszerűsítő szándék, a másik a családias kedveskedés igyekezete. De ami a beszélni tanuló gyermeknek artikulációs könnyebbség, a diáknyelvben (suli, diri, töri) játékos fölényeskedés, az az érett felnőttek beszédében könnyen válik stílustalan modorossággá. Testvér helyett tesó, influenza helyett influ, «diszkó helyett dizsi, autó helyett avcsi, szerkesztőség helyett szerki — ruha helyett ruci nem vehető föl minden alkalomra. Egy minisztériumi dolgozó mininek nevezte munkahelyét —, talán egy kisebb fajta minisztériumban dolgozik, ahol az elvtársat elvtinek szólítják. „Óriási nyám- nyám csemege: 10 forint!” — olvassuk egy kirakatban. A sok becézéstől ilyen nyám-nyám lesz a beszédünk. Nem akarom senkinek a játékos kedvét elvenni, csak a szertelenség, a túlzás, a modorosság ellen beszélek. A kicsinyítés nyelvteremtő erő is lehet, a meghonosodott egyszerűsített szavak (mozi. krimi stb.) hasznos polgárai nyelvünknek. A módjával használt becézés a tárgyakhoz, fogalmakhoz fűződő családias kapcsolatunkat fejezi ki. Farkas László és Gimnázium leánykara. szolnoki Áfész Kodály Kórusa aratott sikert. A felnőtthangverseny zárásaként a világhírű debreceni Kodály Kórus Gulyás György Liszt-díjas karnagy vezetéséved felejthetetlen zenei élményt nyújtva szerzett a közönségnek emlékezetes perceket. A Kodály kórusok országos találkozója ma délelőtt a tiszaligeti Sportcsarnokban nagyszabású záróhangversennyel fejeződik be. A tegnap szerepelt 13 együttes mellett az összkari művekben közreműködik a jászberényi Palotásy Vegyeskórus, a szolnoki MÁV Járműjavító férfikara és a tiszaföld- vári férfikórus. A hangversenyen az együttesek Kodály Zoltán legszebb kórusdarabjait szólaltatják meg. A koncert befejezéseként a több száz dalosból álló együttes Kodály Zoltán—Berzsenyi Dániel Magyarokhoz című művét szólaltatja meg. A fesztivál zárszavát Szoko- lay Sándor zeneszerző, a magyar Kodály. Társaság, elnöke mondja. Csehov: Három nővér Az újvidéki színház vendégszereplése Szolnokon Ma mutatkozik be Szolr- nokon a Szigligeti Színházban az Üjvidéki Állami Magyar Színház társulata. Műsorán Cseho«' Három nővér című műve szerepel, mélyet 16, illetve 20 órakor láthat a közönség. Az orosz drámaíró Cseresznyéskert című alkotását október 19-én, kedden a mai előadásokkal azonos időpontokban játsz- szák az újvidékiek, a Ványa bácsit pedig szerdán este 7 órakor mutatják be. A három darabot Harag György, a kolozsvári színház művészeti vezetője állította színpadra, Holnap 19 órakor Beckett Godot-ra várva című műve szerepel a társulat szolnoki programjában. Este 11 órakor kezdődik a szobaszínházban Daróczi Zsuzsa az Üjvidéki Állami Magyar Színház művészének előadóestje. Weöres Sándor Psyché című alkotásának színpadi adaptációját mutatja be. Monument a literarum Az idei könyvtermés egyik szenzációjának ígérkező kiadványa kerül a napokban a könyvesboltokba; a huszonnégy irodalmi és könyvművészeti remekművet közreadó Monumenta Literarum. Az alapításának 100. évfordulóját ünneplő Kner Nyomda és a Magvető Könyvkiadó lepi meg az olvasókat a hasonmás-kiadás közreadásával. Az előzmények ismertek: a Magyarországi Magán- tisztviselők szolnoki csoportja egy 1932. április 3-án nyíló fotókiállítás bemutatására és Kassák Lajos Irodalmi problémák című előadásának megtartására kért és kapott engedélyt a rendőrségtől. A rendőrség az előadás után Kassákot letartóztatta, a kiállítás fotóanyagát elkobozta. Bass Tibor, Bergman Teréz, Gönczi (Frühof) Sándor, Haár Ferenc, Lengyel Lajos, Tabák Lajos és mások azóta már szinte az egész világot bejárt, döbbenetes hatású felvételeit 1966-ban láthatta először a szolnoki közönség. A megnyitó beszédet Kassák Lajos tartotta: „Bemutatjuk azokat a képeket, mondotta, amiket az első magyar fotócsoport fiatal munkásai készítettek 1932-ben a munkásélet elnyomottságáról és szegénységéről... A célunk az volt, hogy a munkásfotózást az osztályharc egyik kulturális eszközévé tegyük.” A következő szociofotó kiállítás 1977-ben volt Szolnokon, Tegnap és ma címmel. Ezen a tárlaton, ahogy a cím jelöli is, az 1932-es klasszikus szociofotó képanyaga mellé — ha a kró- •nikás emlékezete nem csal, akkor hallotta először ezt a kifejezést, amely Lengyel Lajos, Haár Ferenc, Takács Lajos és társai munkáját jelöli — újabb képek, friss felvételek ís készültek. A „vihar” éppen a fotósok körében tört ki. Idézzünk a Fotóművészet 78/2. számából: „Az ötlet, hogy ugyanis be kellene mutatni a mostani Szolnok megye mindennapjait, még szerencsés. A megvalósítás azonban nem sikerült. Mondjuk meg őszintén: a fotók többsége egyszerű látlelet, közülük némelyik az emlékképek gyengébb fajtájából való. Igazságtalanság volna tételes elemzésbe fogni, a hibát nem a képek „elkövetőiben”, hanem a kiállítási koncepcióban kell keresni. A „máról” szóló képekből idill-halmaz lett,...” Egy zárójelbe tett mondatában a következőket írja még a cikk szerzője: (Nem helyes az a megközelítés, hogy Szolnokon az vált láthatóvá, hogy hogyan éltünk régen, és hogyan most, mert ez a képek alapján egyrészt egyoldalú leegyszerűsítés, másrészt a mai „pozitívumok” bemutatása szakmailag — esztétikailag egyszerűen nem is minősíthető a régi fotográfiák színvonalához mérve.)” Tiszteljük a szerző álláspontját, elismert szakember, de ezek után — nyilván tájékozatlanságunkból eredően — nem tudjuk, mi is tulajdonképpen a mai szociofotó. Kérdés: ha egy napjainkban készült, szakmai- lag-esztétikailag az 1932-es képek színvonalához méltó felvétel, amely nem szükségképpen a társadalom fe- kélyes tünetéről készült, hanem mondjuk egy brigádkalákában épülő családi ház avatásáról, — az szociofotó, vagy sem,..? Vagy csak az a szociofotó, ha a jelzett kalákaház nem épül fel, s az, aki az új, egészséges házban lakhatna, nyomorúságos albérleti kuckójában ül' és láthatóan részeg ...? A mostani, sorrendben a harmadik — az 1932-es betiltottat nem számítjuk ide, tehát csak azt, amelyiket a közönség láthatott és láthat — szolnoki szociofotó kiállítás mai anyaga nemhogy messzire kerüli az idillit, de a mai magyar valóságnak jobbára csak sötétébb tónusait tükrözi. Meg vagyunk győződve a kiállító művészek őszinte jobbító szándékáról, ám a két anyag — az 1932-es és az 1982-es — együttes szerepeltetése a kevésbé alaposan végiggondolt feltételezések számára netán azt sugallhatja,-mintha a látszólagos tematikai azonosság történelmi kontinuitást is jelezne. Holott: még csak tematikai és tartalmi azonosságról sincs szó, hiszen a „klasszikus” értelemben vett szociofotó — idézzünk a kiállítást követő tanácskozás megállapításából — elsősorban gazdasági kérdésekre reagált, a gazdasági nyomorúság gondjait foglalta össze, addig a jelenlegi kiállításon a szellem problémái, a társadalmi kapcsolatok a szem- betűnőek.” Tegyük hozzá: perdöntő különbség, hogy az 1932-es szociofotó feltárta nyomorúságnak jól behatárolt osztály jellege volt! József Attia megrázó sorai adják talán vissza legkifejezőbben az 1932-es képek lényegét: „Ezernyi fajta népbetegség, / szapora csecsemőhalál, / árvaság, korai öregség,...” Nem hisz- szük lenne kivel vitatkozni a tényekről. Ami zavaró: az 1932-es anyag láttán az az alapvető benyomásunk támadhat, hogy a szociofotó eleve egy bizonyos fajta nyomorúságábrázolás megtestesülése. Ha azt a kérdést vizsgáljuk, hogy ez vajon állandó jelleggel ilyennek minősíthe- tő-e, azt a választ kell adnunk, hogy tulajdonképpen a klasszikus értelemben vett magyar szociofotó az akkori társadalmi problémákra reagált, és mivel a helyzet középpontjában a nyomorúság állott, az akkori szociofotó lényegiétóan irányította erre a figyelmet. A megváltozott történelmi és társadalmi helyzetben persze a szociofotó társadalmi funkciói is mások. S ez még akkor is így van, ha bizonyos értelemben a szociofotó kategóriája kötött. De számos esetben előfordult már, hogy a történelmi változások bizonyos fogalmak tartalmát is módosították, s bizonyos fogalmak a megváltozott körülmények hatására új tartatalommal élnek tovább. — Ez utóbbi megállapítást is a szociofotó tanácskozáson hallottuk. Jogos tehát a megváltozott tartalmú szociofotó igénylése. Ennek a társadalmi elvárásnak a Szocío- fotó 1982. című kiállítás sajnos nem tud maradéktalanul eleget tenni. Hangsúlyozzuk: a művészi képeken tükröződő társadalmi gondok igazát elismerjük, de mindezek summás kiragadását fejlődésünk, mai életünk egészéből kissé egyoldalúnak véljük. Ezt tulajdonképpen elismerték a tárlat „szülőatyjai” is, valójában szervezési kérdésekkel is magyarázható, hogy a kiállítás nem a lehetséges gazdagságában került a közönség elé. A meghívott húsz fotóművész közül csak tizennégyen küldtek képeket, így a gondolati skála nem válhatott szélesebbé. Kár, — mert a bemutatott anyag más színekkel gazdagítva fejezhette volna ki mai életünk egészét. Hűen, gondjainkkal, bajainkkal együtt, amelyek megszüntetéséért politikánk következetesen fáradozik. T. L. Hódmezővásárhely határában újkökori lakótelep maradványait tárták fel a régészek. Az idei ásatások befejeztével a már feltárt ötezer éves házra fóliát húztak, hogy megvédjék az időjárás viszontagságaitól. Jövőre folytatják a feltárást Szépen magyarul — szépen emberül Negédes anyanyelvűnk
