Szolnok Megyei Néplap, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-13 / 240. szám
1982. OKTÓBER 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 lA tévé képernyője előtt Tanúkihallgatás — milyen prózaian szürke és hideg ez a cím, akár egy dokumentumfilm is viselhetné. Pedig a vasárnap este bemutatott tévéfilm csak részben épült valóságos, megtörtént eseményekre, az 1967-ben lezajlott zuglói nyilasház horogkeresztes gyilkosainak bűnperére, valójában szenvedélyektől duzzadó, indulatos alkotás, a legszemélyesebb alkotói munka, amelyben a valóság, ama bizonyos tárgyalás csak részét képezi a filmnek. Tanúkihallgatás Sőt mondhatni csak alkalom, fájdalmas apropó, hogy Esztergályos Károly Szántó Erika elbeszélése alapján és nyomán — a forgatókönyvet is ő írta és egyben rendezője is a Tanúkihallgatásnak — valami fontosat fogalmazzon meg a mának. A múlt felelevenítése csak abban az összefüggésben él és hat, melyet filmjében ő igyekszik megteremteni: egy fiatal nő sorsának alakulásában, aki kényszerű átélni és átérezni a kérdéses per alkalmából tanúként megidézett édesanyja szégyenét és meggyalázását. (A részletekből ugyanis kiderül, hogy az anyának életben- maradásáért ’44 karácsonyán súlyos árat kellett fizetnie.) Esztergályos tehát két szálon futtatja a cselekményt, látszólag egymástól távo’- eső szálakon, egyik a tárgyalás, a másik két fiatal szenvedélyes szerelmének — sajnos, többnyire szexuális kapcsolataik festésében kimerülő — jelenetei futnak párhuzamosan; az embertelenség fagyasztó bugyrai és az emberség melengető képei. Modern szerkezetben, látszólag külön-külön futják pályájukat a filmben, de a nézőben állandóan valamiféle feszítő nyugtalanságot is keltenek, mert ahogy egy- egy gyorsvágással egymásmellé kerülnek éles kontrasztban a merőben ellentétes tartalmú képek, abból sejteni lehet, hogy a két szál egyszer találkozni fog, s akkor... Esztergályos művészi eljárása hasonlít ahhoz az íjászhoz, aki lassan, fokozatosan feszíti a húrt, majd a feszülés legmagasabb pillanatában egy- szercsak elereszti, és kirepül a nyíl. Ez a pillanat itt a filmben az anya megjelenése, tanúvallomása a tárgyaláson, ahol lánya is ott ül a hallgatóság soraiban. Számikor megtudja a szörnyű valóságot, óriási döbbenet fogja el, a felismerés szinte a kétségbeesésbe kergeti. Hát lehetséges volt mindez? És ebben a pillanatban múlt és jelen a két szál érzelmileg összekapcsolódik. S mi nézők is rádöbbenünk, mily szörnyű is lehet az élet, mily kegyetlen, ha az emberség törvényei helyett a hatalmat az embertelenség veszi át, mint akkor ott ’44-ben, karácsony napjaiban, amikor ártatlan embereket gyilkoltak halomra, vagy aláztak meg otromba módon. Igen, ezzel a tudattal kell együttélnünk, de nem feledkezve meg a múlt figyelmeztető tanúságairól. Ildikó a tárgyaláson megismertek hatására, mintegy konklúzióképpen, végtelen elkeseredésében egyszeriben hátat fordít addigi őszinte érzelmeinek, s hazugul áruba dobja, alkalmi utcalányként, szebb sorsra érdemes testét. Ez a vég. S ha valami súlyosabb ellenvetésem van, akkor az éppen a filmnek ezzel a befejezésével kapcsolatos. Lélektanilag ugyan, az események sokkoló hatására el tudok képzelni ekkora pálfordulatot, mérhetetlen kiábrándultságában tehet ilyet egy nő. De ezt a következményt itt, ebben a helyzetben bizony mesterkéltnek és túlságosan esetlegesnek érzem, és valahogy nem is hiszem el. Ez a szeszélyes lépés túlságosan látványos, túlságosan színházi. Kár ezért a véleményem szerint „furcsa” befejezésért, mely nagymértékben lerontja a film végső hatását. Ami viszont teljes élmény: Ruttkai Éva egészen magasrendű játéka. Kitűnően ábrázolja az emlékeivel birkózó, majd a megaláztatását újra átélő nő belső feszültségeit, és kitöréseiben is igazán hiteles. Külön szólnék a film prológusáról, Esztergályos János baloldali képviselő a Parlamentben 1939-ben elhangzott beszédéből vett és idézett részletekről, amelyekben, mint zenedrámák esetében a nyitányban, úgy csendült meg tisztán és szépen a téma. Igaz, lehetett volna ez az előhang valamivel rövidebb is, de hát a rendező Esztergályos Ká- rolynak szemére vethetjük-é ezúttal személyes elfogultságból származó engedékenységét, már ami a prológ időtartamát illeti, ugyanis a Parlamentben a zsidótörvény ellen protestáló képviselő nem volt más, mint az ő édesapja. A fiúi tiszteletnek ilyetén való megnyilvánulása — igazán érthető. A Tanúkihallgatás nemes szándékú vállalkozás, izgalmas művészi munka, szerkezetében a mai ember vibráló képzeletének törvényeire épül, bőséggel alkalmazván a merész vágásokat. Bevallom, kétszer volt alkalmam látni a filmet. Ezért az első látásra talán túlságosan is Konyolultnak tűnő komponálás, a gyorsan változó részletek, a mozaikszerű drámai folyamat felfogása nekem nem okozott különösebb nehézségeket, viszont el tudom képzelni, hogy csak egyszer látva, problémát jelenthetett a részletek pontos megértése. Röviden Hol az a dal? Itt van, itt él közöttünk, sőt bennünk — válaszolhatnánk a Gyöngy Pál zeneszerzőről készült film címében szereplő kérdésre. A nyolcvanéves mestert tapintatosan Antal Imre faggatta életútjáról, amely népszerű dalokkal van kikövezve, édesekkel, huncutkásakkal, fülbemá- szóakkal. Sokféle zenét írt, ami azonban közös bennük, s emlékezetessé teszi őket, s amit a vasárnap esti találkozón elhangzottak is bizonyítanak, amit létrehozott Gyöngy Pál, abban mindig ízlés volt. És egyéniség. A látványos kiállítású film szép tisztelgés a jubiláló zeneszerző előtt és kellemes szórakozás a nézőnek. Volt idő, amikor Rátonyi Róbert nevétől visszhangzott az Operett, a film, a kabaré, mostanában meg bizony meglehetős csend van körülötte. Épp ezért jókor érkezett a televízió portréfilmje, hisz belőle sok mindenre magyarázatot kaptunk, a bizonyára átmeneti hallgatásra is, e hallgatás okaira. Mint kiderült, Rátonyi nem megy a kabaréba, mert nem hívják, más divat járja. Rátonyi nem filmez, mert oda sem kérik, ott is változtak az idők, no meg az ízlések. Nem sorolom, viszont tény: Rátonyi olyan színe művészeti életünknek, amely nem hiányozhat. Mértékkel több is elkelne belőle, mint ameny- nyit láthatunk. Ez a portréfilm őszinte hangjával talán elér azokhoz is, akik ezért valamit tehetnek. Nem győzöm dicsérni — ismét igen érdekes volt — a televízió Külpoltikai magazinját, a Panorámát. Élvezetes utazás a nagyvilágban, ugyanakkor tanulságos hatvan perc külpolitikai ismeretekből. Tanuljunk szórakozva külpolitikát, ez illik rá leginkább. Egy-egy alapos elemzése, mint például most Jugoszlávia gazdasági helyzetéről, az alkotók teljesség iránti igényét tükrözi. Érdemes hát a Panorámára odafigyelni. Én mindenesetre a következő előadásán is ott leszek. V. M. Élni az önállósággal Névadójára emlékezik a Ragó Antal úttörőcsapat Október 16—17 Kodály-kórusok országos találkozója a megye- székhelyen Kodály Zoltán születésének 100. évfordulója tiszteletére október 16-án és 17-én Szolnokon találkoznak azok a kórusok, amelyek a kiváló zeneszerzőt és zenepedagógust választották névadójuknak; A Kodály-kórusok országos találkozójának házigazdája az idén 60 éves szolnoki Ko- dály-kórus lesz. A nyitóhangversenyt — gyermek és ifjúsági énekkarok részvételével — október 16-án délután fél 3-tól a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban tartják, ugyancsak itt kerül sor este fél 8-tól a felnőttkórusok hangversenyére. A záróhangverseny október 17-én, vasárnap délelőtt 11 órakor lesz a tiszaligeti sportcsarnokban, zárszót Szokolay Sándor zeneszerző, a Magyar Kodály Társaság elnöke mond. A találkozón tizenhárom kórus mutatja be, túlnyomó- részt Kodály Zoltán műveiből összeállított műsorát. — A megye, az ország különböző részeiből érkező kórusok mellett a találkozón részt vesz a csehszlovákiai Pre- rovske Strojirny kamarakórus is. Gyermekkönyvhét November 19-e és december 25-e között rendezik meg az V. országos gyermekkönyvhetet — határozott a rendezvény szervezőbizottsága. Az immár hagyományos könyvakció jelmondata változatlan : „Olvassatok mindennap!” A rendezvény célja, hogy a legfiatalabb olvasókat megnyerjék a könyvek szereteté- re, a semmi mással nem pótolható irodalmi élményeket minél több ifjú olvasóval ismertessék meg. Az 1982/83-as mozgalmi évben minden úttörőcsapat maga választhatta meg jelszavát, míg a korábbi években mindegyiknek azonos jelszava volt. A szabad választással több önállóságot kaptak a csapatok, jobban érvényesülhet kezdeményezőkészségük, nagyobb teret kapnak ötleteik. Hogyan éltek a pajtások az új lehetőséggel? Szolnokon, a Csanádi körúti általános iskola csapata „A párttal, a néppel egy az utunk” jelszót választotta. Pomázi Ferencné, az úttörőcsapat vezetője: A csapatunk névadója: Ragó Antal. A következő, az 1983-as, 84-es mozgalmi évben emlékezünk meg halálának 10. évfordulójáról. Ügy gondoltuk, hogy az idén ezt készítjük elő. A jelszó „történetét” az úttörőtanács titkára, Csibra Zsuzsa 7. c. osztályos tanuló meséli el. — Minden őrsnek volt egy javaslata. A rajgyűlésen aztán eldönltöttük, hogy melyik legyen a raj jelszava. Volt olyan raj, amelyik azt javasolta: „A Haza mindenekelőtt”, volt, amelyik a „Tégy ma többet, holnap jobb lesz” mellett szavazott. Egyébként ez volt a végül is elfogadott jelszónk ellenfele, a kettő közül kellett választani. — Hogyan vették az ötletet a rajok? — Irodalmi olvasmányokból, órákon hallott — tanult dolgokról, no és... beültünk a könyvtárba is. — Ragó Antal halálának évfordulója döntött e melletti a jelszó mellett — veszi át a szót Pomázi Ferencné. — Ügy éreztük, hogy leginkább ez fejezi ki éves programunk tartalmát. Mivel a megemlékezés jövőre lesz, ez a jelszó maradhatna jövő esztendőben is. — Ezt az évet arra hasz-*' náljuk, hogy jobban megismertessük Ragó Antal életét, munkásságát, a gyerekekkel. Minden rajhoz több példányt juttatunk* el a Ragó Antal életét feldolgozó kis munkásmozgalmi füzetből. A rajvezetök a foglalkozásokon megbeszélik, megismertetik az úttörőkkel az életút legfontosabb mozzanatait, például, hogy 1918-ban a nemzetőrség tagja volt, aztán belépett a Vörös Hadseregbe, részt vett a háborúellenes megmozdulásokban, a Tanácsköztársaság idején is aktívan tevékenykedett. A programunk feladata, hogy közel hozza névadónkat a gyerekekhez. A rajok, őrsök különböző feladatokat kaptak. Gyűjtőmunkát végeznek, ezzel előkészítik a megemlékezést. Felkeresik az élő rokonokat, családtagokat, akiket a következő évben meghívunk majd őrsi és rajfoglalkozásokra Az ötödik osztályosok Ragó Antal életének egy mozzanatát jelenítik meg képen vagy írásban. A nyolcadik osztályosok feladata: elemezzék azt a történelmi kort (első világháború, Tanácsköztársaság. fehérterror, stb) amikor tevékenykedett. Tablót is fogunk készíteni képekből, cikkekből. — A program összeállításába hogyan szóltak bele az őrsök, a rajok? — kérdezem Csibra Zsuzsát. — Nemcsak az őrsök, a rajok, de minden egyes pajtás véleménye számított. A folyosón ötletládáft tettünk a falra, és abba dobták be a javaslatokat, ki mit szeretne. A programot a rajok munkatervükben „realizálják”, összeegyeztetik a saját elképzeléseikkel. A kapott feladatok, kutatások eredményeit a rajnaplóba írják, rajzolják be. Az éves program összeállításánál azonban nemcsak a „kívánságlista” számított Program a mozgalmi évre és nemcsak az, amit a csapat akart. Vannak központi előírások is. Minden csapat ehhez igazítja a programját úgy, hogy a jelszónak is eleget tegyen. Lássuk csak! Pomázi Ferencné példákat sorol. — A közéleti, politikai tevékenységünk. .. Az elmúlt év óta középiskolákból, üzemekből KISZ-tagok járnak a hetedik, nyolcadik osztályokba. Ezeken a foglalkozásokon (Killián — köröknek nevezzük) megpróbáljuk előkészíteni az úttörőket a KISZ-életre. A gyerekek többsége örömmel fogadta, hiszen előretekinthetnek, hogy mi lesz velük egy-két év múlva.- Tavaly rajonként tíz úttörő kapott ajánlást a KISZ-be, ami azt mutatja, hogy aktívan vesznek részt a körök munkájában. A mozgalmi évben politikai vitaköröket rendezünk, a témákat a csapat javasolja. Könnyebb is, nehezebb is a csapat dolga így. Könnyebb, mert a saját elképzeléseinket jobban érvényesíthetjük. Nehezebb, mert nagyobb a felelősségünk. A csapatösszejövetelen már ismertét!ték a pajtások előtt a programot és a jelszót. Sokan örültek annak, hogy lesznek sport- és játékos vetélkedők. Leginkább ezeket kedvelik az úttörők. De van olyan is, aki a hulladékgyűjtési akciókat várja már. Mások a házi bajnokságokra esküsznek, ismét másokat a kirándulás, a természetjárás csábít. A Ragó Antal Úttörőcsapat — a tervek szerint — tudott élni a nagyobb önállóság lehetőségével. Most tehát a terveket kövessék a tettek. — Paulina — t ízelítő az ázsiai táncmüvészetből Thaiföldi együttes előadása Szolnokon Először szerepel Európában a thaiföldi Királyi Tánc- együttes. Az ázsiai zene, tánc- és mozgáskultúrából ízelítőt adó hangszeresek és táncosok két hónapos turnéjának második állomása Magyar- ország. Az együttes hétfőn este Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban lépett közönség elé. Az intézmény népszerű táncszínpadi rendezvény- sorozatában már több külföldi együttes szerepelt, azonban valamennyi európai, vagy e kontinensről származó folklórműsort, koreográfiát mu- ‘ tatott be. A thaiföldiek előadása kuriózumnak számított. Egy kevésbé — vagy egyáltalán nem — ismert táncművészet titkaiba pillanthatott be a közönség. A kétórás előadás azonban csupán arra volt elegendő, hogy a nézőben még sejtelmesebb kép alakuljon ki a távolkeleti országok folklórjáról. Ázsiában a tánc fejlődése töretlen, a néptáncként ismert mozgástól a klasszikus szimbólumrendszerig, amely több európai balettiskolának is technikai alapot adott. Jelképes tartalommal „ruházták fel” a testrészek — az ujjízületektől a szemöldökig — mozdulat rendszerét. A mozgás jelentésének megfejtésében a cselekmény segíti a nézőt. (Egy-egy kézmozdulatnak esetenként tizenöt-húsz jelentése is lehet.) A táncosok játékát a szuggesztivitás jellemzi. A királyi táncegyüttes műsora a thai tradicionális zenekar muzsikájával kezdődött. A különböző ütőshang- szerek — a faxilofonoktól a csengőig —, a szólót játszó thai fuvola (pi nai) és a lant (chakha) egzotikus dallam- és ritmuskavalkádja különleges hangulatot teremtett. A rövid instrumentális előjáték ráhangolta a közönséget a páros táncra, melyet két férfi csillogó kövekkel ékesített öltözékben, fejdísszel mutatott be. Szokatlan, sajátos ünnepi táncuk a 200 éves várost, Bangkokot köszöntötte. Thaiföld négy tájegységének folklórjából merített a következő összeállítás. A táncosok bámulatosan fegyelmezett mozgással formálták meg a színes, látványos táncfüzért. A Maszkjátékban, a hindu mitológiából elevenítettek meg jeleneteket. Bájos, kecses előadásban láthattuk A kilenc ékkő tánca című koreográfiát. A női táncosok az ősi thai fő drágaköveket személyesítették meg. A műsor második része a körömtánccal indult. Felejt- hetelen élményt nyújtott ez a kompozíció. A kézre erősített műkörmök az ujjak mozdulatait erősítették. A jelképek mögött rejlő tartalmat azonban csak többé-kevésbé sikerült megfejtenünk, ősi szimbolikus tánc volt a mozdulatok hagyományait ápoló Hódolat Nora tanító táncának című alkotás. Akrobatikus elemek sorát vonultatta fel a két férfi táncos, a kardokkal bemutatott koreográfiában. Az előadás megformálásában, lendületében már több rokonvonást mutatott az európai hasonló jellegű táncokkal. A fináléban bemutatott táncváltozatok és a dobtánc feloldotta a hangulatot. A táncosok, zenészek a kissé kötetlenebb műfajban felszabadultan játszottak, méltán kaptak nagy tapsot. — fs — A kilenc ékkő tánca (Fotó: Dede Géza) Díszes jelmezben mutatják be a mitológiai jelenetet
