Szolnok Megyei Néplap, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-08 / 210. szám

1982. SZEPTEMBER 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé képernyője előtt A televízió ;ta!an nem is gondolja, vagy nem is hi­szi, mily soikiat tehet és tesz is az ismeretek korszerű ter­jesztésében, más művészetek népszerűsítésében; akár pél­dául az olvasáshoz való kedvcsinálásban is. Igaz, az ismeretnyújtás és -szerzés ráció dolga, ilyenkor az ész működik, de televíziós esz­közökkel el lehet érni — példa van rá nem egy — és el is kell, hegy a szív is „munkát kapjon”, azaz érzel­meinket is mozgósítsa a jól megalkotott ismereteket ter­jesztő program. Ismeretek, sorozatok Volt egyszer egy Nyitott könyv, Katkó István szer­kesztette óvaken át. Aztán belső átszervezések folytán egyszerűen megszűnt, így döntöttek a televízió felelős vezetői. Kifáradt a műsor, megújítani már nem képes magát, így ad aota tették, a könyvek televíziós fórumát. A szerkesztő Katkó Istvánt azonban nem olyan fából faragták, hogy lemondjon kar társainak, s az új köny­veiknek vonzó propagálásá­ról. Bizonyság rá a Kor­társiünk sorozat, amelyben legutóbb Gáli István mu­tatkozott be, a filmen is népszerűvé vált Mónesigaz- da szerzője. Természetesen: szerkesztő Kaitlkó István. És a módszer? Néhány meg'fil- mesített novella a Vaskor- kötetből és hozzá beszélgetés az íróval. Ugyanaz tehát, mint hajdan a Nyitott könyvben; ízelítő Gáli Ist­ván realista szemléletű munkáiból, melyekben az élet bölcs szemléletéből és megítéléséből fakadó sajátos humor bújkál, és mérni el­igazítás az óletűton, amit ez­úttal Berkes Erzsébet kriti­kus irányított — sajnos kis­sé 'halványan. Nem csoda, hogy a jelenlevő író sem tu­dott mit kezdeni a közhelyek felé kacsingató, felszínen sikló kérdésekkel. Mégis jó, hogy volt ez a műsor, ez a televíziós étvágygerjesztő az olvasásra,, mert aki példáiul most látta Gáli az ötvenes évek világát ironikusan áb­rázoló novelláit a képer­nyőn, még ha meglehetősen vázlatos formában is, bizto­san kedvet ikap hozzá, már­mint a szóbanforgó könyv olvasáséihoz. S ezért megéri a fáradságot. Nem szoktam műsorokról előzetesen dicshimnuszt' zen­geni (ledorongoló ibírálötot még kevésbé), e hely nem arra való. Most mégis ki­vételt teszek, és egy induló ismeretterjesztő program be­harangozása alkalmából — szombaton kora délután eset meg, 'talán sokan nem is figyelitek rá — szeretnem rábeszélni a nézőket ifjú Gazda István tudománytör­téneti sorozatának megte­kintésére. Hisz a régi ma­gyar itudósvilág elevenedik majd meg képekben, szavak­ban — szemléletesen. Hány fényes szellem világított történelmünk egén, hány ra­gyogó korszakos ötlet szüle­tett honi géniuszaink agyá­ban, hány kiváló természet­tudóssal büszkélkedhet 'nem­zetünk — akikről talán még iskolai tanulmányaink során sem kaphatunk, kaphattunk idő híján megfelelően teljes képe-t. Aztán vannak híres egyéniségek, akikről viszont néhány ameikdotikus törté­netnél alig több járja köz­kézén, az utókor emlékeze­Tanyamúzeum Egy város éppúgy szegé­nyebb emlékek nélkül, mint az lemfoeir. Ezt ismerték «fel Békéscsabán évekkel ezelőtt, amikor elhatározták az or­szág harmadik tanyamuzeu- ménak 'létrehozását. A vá­roshoz közel,, a Gyula felé vezető országút mellett 'levő Gajdács-féle tanyáira esett a választás. téből többre nemigen fu­totta. A természeti ismere­tek, a reáliák egyébként is Kissé idegenek a nem szak­maiak, tehát csak amatőr ér­deklődők körében. Ezért is ígérkezik valóban hézagpót­lónak Gazda István most induló sorozata. Érdemes lesz odaülni a képernyőhöz. Egy másik ismeretterjesz­tő sorozat, az ön hogyan döntene viszont már harma­dik adását élte meg a kép­ernyőn. Bár témája szigo­rúan vett gazdáságpoliitiika, inkább nevezném közéleti ismereteik műsorának Erdé­lyi Sándor sorozatát. Hisz a benne felvetődő problémák ’ s a hozzájuk kapcsolódó be­szélgetések mindig túlmu­tatnák a szóbanforgó tárgy szűkebbein vett határain. Ér­dekes isimeretterjesztési kí­sérlet ez. És mert Erdélyi jól tudja, nemcsak a való­ság áibirázola?ába|m, hanem .magában 'a valóságban is, még az üzemek, vállalatok életében is és még az olyan kérdésben is, mint például a találmányök útja, sorsa is lényegében minden emberi viszonyllatőkban fejeződik ki, igazán, ezért a dolgok em­beri oldalát „faggatja”. Ez­ért érezhettük mélységesen emberinek legutóbb ás azt az eszmecserét, amely a helyzetet vázoló játékot kö­vetően kibontakozott a kép­ernyőn; amely egyébként nem is tudott pontosan vá­laszolni a címben felvetett kérdésre. De hát az-e a fon­tos, hogy egy-egy vitás hely­zetet mondhatni iskolás vá­lasszal, tömör recepttel zár­jon a műsor, hogy ettől az­után elnehezült fejét nyu­godtan hajtsa álomra a né­ző? Egyáltalán nem: az iga­zi siker: a felvetett prob­lémáik, a nyugtalanító hely­zetek 'továbbgondolása. Hisz ha jószerével oktató szán­dékkal lehet is tipizálni bi­zonyos társadalmi, gazdasá­gi helyzeteket, azért min­den egyes, az életben elő­álló szituáció megoldása egyedi mérlegelést, elbírálást kíván. Ehhez adhat ötletet és főleg emberi vonatkozá­sokban bátorítást 'és erősí­tést a helyes megoldáshoz a humánusan okos, közéleti tartalmú sorozat. (Mellesleg ha valaki nem tudná, az író Erdélyi Sándor és a műsor­vezető Erdélyi Sándor a Martfűi Növényolaj gyár gya- ■koirtó főmérnöke. Röviden Lányi András nagy fába vágta a fejszéjét: tévéfil- met készített Krúdy vibrá- lóan színes, finoman lírai, ugyanakkor fölényesen iro­nikus regényéből, képernyő­re vitte az Ál-Petőfit. Bele is tört a fejszéje. Az író impresszíioniszti'kus világát sikerült ugyan gyönyörűsé­gesen szép képekben átmen­tenie a képernyőre, de a 'túl­bonyolított cselekménnyel, valamiféle rosszul értelme­zett szerkezeti, ikomponálási modernesítéssleil — ameliy- nek végső eredménye, hogy a részletek úgy keverednek, hogy már-már akadályává válik a megértésnek, a gyors felfoghat óságnak — sajnos, meddő kísérlet lett az Ál- Petőfi megfilmesítése. Ezút­tal azt kell mondanom, fá­jó slzívvel': egy új ■ magyar tévédiráma jó helyre került a televízió műsorában késő este, vasárnap a kettesen. A vigasz csak annyi: az Ál- Petőfi mlint olvasmány, azért kitűnő. VM. szélmalommal A tanya mindhárom helyi­ségében hagyományos ente­riőrrel találkozhat a .látoga­tó. A lakórészhez csatlakozó istállóban mezőgazdásági szerszámok láthatók. A tanya mellett .azelőtt nem volt szélmalom. Ami most itt áll Bókéssámsónról a falutól és az utaktól tá­vol álló helyről került ide. Küzdelem az analfabétizmus ellen Kultúránk őrlője/ hordozója: az írás Két napig Mikrobiológusok tanácskozása Szolnokon Pécs, Nagykőrös, Tokaj és Balatonboglár után az idén Szolnokon, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főisko­lán rendezték meg a mikro­biológus szakmérnökök öttír- dik tudományos tanácskozá­sát. A kétnapos országos ér­tekezlet programját a Ma­gyar Élelmiszeripari Tudo­mányos Egyesület és a helyi területi szervezet állította össze. Az élelmiszeripar mikrobiológiai es higiéniai kérdéseiről az ágazatban használt fertőtlenítőszerekről a termelés során szerzett gyakorlati tapasztalatokról hallottak előadást a résztve­vők az értekezlet tegnapi el­ső napján. A mikrobiológi- sok tanácskozásának előadói a Kertészeti Egyetem taná­rai, a Konzervipari Kutató- intézet és a fővárosi KÖJÁL munkatársai, valamint a gyakorló szakmérnökök. Balatoni szezonzáró, badacsonyi szürettel A hagyományos badacso­nyi szüreti mulatsággal ér véget szombaton és vasárnap a balatoni nyár kulturális- és szórakoztató programja. A „Badacsoriyi szüret” el­nevezésű programot idén el­ső ízben két napra tervezik. Szombaton 15 órakor a ba­dacsonyi mólóról indul a „disco”-hajó, amelyen di­vatbemutatót ig tartanak. A délutáni órákban a szabad­téri színpadon folklórműsor szórakoztatja a közönséget, este pedig a Hableány étte­remben megkezdődik a vir­radatig tartó szüreti bál. Vasárnap 10.30 órakor Badacsonytomajról indul meg a látványos szüreti me­net, megelevenítve a nagy­hírű borvidék szüreti játé­kait. A badacsonyi szabadté­ri színpadon nonstop folklór műsort rendeznek és ismét megtartják a már országos hírű népművészeti vásárt. Szeptember nyolcadikát világszerte az írástudatlanság elleni küzde­lem nemzetközi napjaként tartják számon az UNESCO 1965-ben megtartott teheráni világkongresszusának hatá­rozata értelmében. Az írástudatlanság mérté­ke, minősége természetesen nagyon különböző, de min­denképpen jellemző az adott ország, földrész gazdasági, társadalmi, politikai helyze­tére, kulturális fejlettségére. Ahol több az írástudatlan, ott nagyobb a szegénység, rosszabbak a gazdasági, mű­velődési, társadalmi, politi­kai viszonyok. Az írástudat­lanság a haladás egyik leg­nagyobb kerékkötője, még ott is, ahol a felemelkedés útjából már elhárult a leg­több akadály. A nemzetközi statisztikák tanúsága szerint az írástu­datlanok zöme, — több mint egymilliárd ember az egyko­ri gyarmatokon él, ahol az évszázados gyarmati függő­ség, a kiszolgáltatottság kö­vetkeztében a lakosság túl­nyomó többsége —, 90—95 százaléka, nem tudott írni és olvasni. A gyarmati rendszer felszámolása óta természete­sen sokat javult a helyzet, különösen ott, ahol a politi­kai függetlenség kivívása után ráléptek a gazdasági önállóság útjára, fokozatosan leküzdve a gyarmati elmara­dottságot és a kiszolgálta­tottságot, a- néokolonializ- mus béklyóit. Kubában például a Battis- ta-rendszer idején a lakos­ság 24 százaléka analfabéta volt. Az • írástudatlanság le­küzdésére szervezett kam­pány során két év alatt gya­korlatilag mindenkit megta­nítottak az írás-olvasás alap­elemeire és ma már csak az összlakosság 4 százaléka an­alfabéta. Komoly eredmé­nyeket értek el Indiában, az arab államokban is, azon­ban olyan nagy volt az el­maradás, olyan sok — tíz és százmillió emberről van szó, hogy gyors és alapvető változásra még sokáig nem lehet számítani. Indiában, ahol a lakosság kétharmada írástudatlan, hozzávetőleges számítások szerint 200 dol­lárba kerül egy ember meg­tanítása az írásra és. olva­sásra. Az államnak ez óri­ási- tehertétel, pedig az or­szág ipari, mezőgazdasági fejlődése kiművelt- emberfők nélkül elképzelhetetlen. Ku­bában annakidején forradal­mi tettnek számított az, hogy valáki lemenjen egy faluba és addig vissza se térjen korábbi munkahelyére, amíg mindenkit — öreget, fiatalt — meg nem tanított az írás­ra és olvasásra. Indiában a társadalom hallatlan mérté­kű rétegződése, és elsősorban az analfabéták sokmilliós nagyságrendje miatt ez az út aligha járható, erőforrá­saikat tehát főként a fiata­lokra, az alapfokú iskola- rendszer általánossá tételére fordítják. Ezért van az, hogy bár az analfabéták aránya csökken, számuk mégis emelkedik. Ráadásul nagyon sokan csak a nevü­ket tudják leírni, és gyakor­latilag olvasni is alig tud­nak. Hazánkban az írástudat­lanság elleni küzdelem tu­lajdonképpen befejeződött, hisz az iskolakötelesek 93 százaléka elvégzi az általá­nos iskola nyolc osztályát. A/, 1970-es népszámlálás A rozsályi cigánycsalád gyer­mekei rendszeresen járnak iskolába, sőt, arra is vállal­koztak, hogy az idősebbeket megtanítják a betűvetés tu­dományára adatai szerint az ország öt­millió aktív keresője közül mindössze 50 ezer ember nem járt iskolába, és ez je­lentéktelen töredéke csupán a felnőtt lakosságnak. Ten­nivalónk azonban mindezek ellenére mégis igen sok van. Az analfabétizmus azért veszélyes a társadalomra, mert ha nem foglalkoznak vele, újratermelődik. Aki jgyermekkorában nem járt) iskolába, az saját gyerekei iskoláztatásával sem törő­dik. így aztán az Írástudat­lanság, és még inkább a rejtett analfabétizmus külö­nösen a cigánylakosság kö­rében napjainkban is bur­jánzik. Terjedését meg kell akadályozni. Hz írás-olvasás tudománya valóságos kincs, •amelyet jól kell kamatoztat­ni. A könyvek segítségével ismerhetjük meg a világot, a tudományokat, az írás-olva­sás az élet minőségének ala­kítója, egyik fundamentuma. A néphadsereg, a munkás- szállások, művelődési intéz­mények, a szocialista brigá­dok nagyon sokat tehetnek annak érdekében, hogy a passzív írástudással rendel­kező, a könyvek, szakmai, műszaki, tudományos, társa­dalmi ismeretek iránt alig- alig érdeklődő, az általános iskolán éppen csak, hogy átbukdácsolt fiatalokat — mert zömükben róluk van szó — bevezessék a betűk, a kultúra világába. — VF — Takács Gyula, Egri Kati és Soraoss Zsuzsa — aki a táncot tervezte és betanítja A zongoránál Harányi Márton korrepetitor Egy-egy sikeres színpadi mozdulat, jele­net-részlet gyakorta napok, hetek mun- kajának gyümölcse. Ez a színház nézők által kevésbé ismert oldalához tartozik. Táncpróbán vagyunk. Zene, üres parkett, két színész, tánctanár, zongorista. S lé­pésről lépésre valósul meg a koreográfus elképzelése. A szolnoki Szigligeti Színházban szep­tember 17-én kezdődik az évad Maugham: Imádok férjhez menni című zenés játé­kával. A mozdulat már könnyed, lendülete, önálló „élete” van A Figyelj, valahogy így — Egri Kati és Somoss Zsuzsa Fotó: T. Katona László Arcok egy mozdulat keretében

Next

/
Thumbnails
Contents