Szolnok Megyei Néplap, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-07 / 209. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. SZEPTEMBER 7 Nagy díj és vastaps A természet szerepét kell pótolni Üj törekvések a belsőépítészetben Kétségtelen vekszik a belsőépíszet jelentősége. Elsősorban azért, mert csökken a tér, a természeti együtthatók zsugorodnak, s erdők, ligetek helyett a belsőépítészet’veszi át a természet szerepét a közösségi tér fórumain és otthonainkban. A rousseau-i figyelmeztetés — Vissza a természethez! — éppen a térhiány miatt csak a művészet intenzitásával lehetséges. E mozgalomnak egyik eszköze a belsőépítészet. Mindig is létezett, de e tendentia miatt vált egyre önállóbbá. E fontos műfaj a szakmai meghatározás szerint „épületek belső terének művészi kiképzése; ide tartozik a falak, a padlózat és a mennyezet kialakítása, a beépített elemek megtervezése, a bútorzat elhelyezése, a belső megoldás kiegészítése textíliával, díszítőtárgyakkal; a belső tér színeinek összehangolása”, összetett feladat, s ha jól végzik, szépsége harmóniát eredményez. « Igaz, amit Major Máté építész, akadémikus hangoztat: „Az építészet egy & oszthatatlan. Vagyis nincs külön városépítészet, nincs külön épületépítészet, és nincs külön belsőépítészet”. Amikor ennek igazságát elfogadjuk, egyben kiegészítjük, hogy természetesen az építészet általános küldetésében a munkamegosztás növekszik, árnyalódik, s ebben különös szerep illeti a belső tér tervezőit a team-tevékenységben, amikor a faltól a bútorig minden egységessé válik a közös elgondolásban. Az is tény azonban, — mint Bereczky Loránd említi —, hogy „lakásunk, munkahelyünk, középületeink belső tereinek alakítása az esetek többségében nem a reprezentatív ünnepi pompát kívánja szolgálni, hanem a hozzánk mért lépték szerint életünk kereteit emberivé kívánja formálni”. Az arányok, optimumáról van szó; arról, hogy mindent a maga helyzetének, céljának megfelelően indokolt alakítani a díszítés és színdinamika helyes léptékű követelményeivel. Az a jó belső építészeti terv, amely egyrészt nem szegényes, de nem is túlzott a díszítményeket illetően, ahol a funkció és a megjelenés kellemes hatása egymással párhuzamos. Környezetünk régen jórészt muskátli, tölgyfa, madárdal volt, s mivel ezt a városokban nélkülözzük, pótolják számunkra otthonunk üdítő poszterei, kényelmes ülőbútorai, s egyéb lakberendezési tárgvai. Pótszer ugyan, de nem mindegy, hogy milyen minőségű. S ha lakáskultúránk iparművészeti színvonalú, akkor ez elegendő ahhoz a harmóniához, amely hozzájárul életünk boldogságához. Ebből következik, hogy a belsőépítészet, az iparművészet napjainkban tömeges méreteket igényel. A belsőépítészet oktatása ennek jegyében újult meg az Iparművészeti Főiskolán, ahol bútortervezést, színtant, építészeti grafikát, környezet- esztétikát, faipari ismereteket egyaránt tanítanak. Ma már egyre általánosabbá válik a gyakorlat, amely tervezett belső terekkel teszi esz- tétilmilag is elfogadhatóvá az iskolát, a gyógyintézménye- ket, a középületek egész , sorát, ‘s így a tér egyre több helyén — az idő egyre nagyobb részben — fogad mindannyiunkat a művészet. Bár örömmel nyugtázhatjuk, hogy kormányzat-ink egyre több belsőépítészt részesített művészeti díjakban, mégsem lehet alaposnak ítélni iparmüvészetünk ipari hátterét. Ez a szövetség még eléggé ötletszerű, számtalan lehetőséget nem valósított meg, s akadozik a típustervek választéka is a bútorokban és lakásberendezésekben. Ma már az ország minden részén találkozhatunk a környezetkultúra tudatos szerkesztésével, de egyelőre csak a kiemelt új beruházásoknál. Igény lenne arra, hogy éppen az esztétikai nevelés jegyében főleg az iskolák tárgykultúrája növekedjék, a tankönyvektől a tanulóöltözékig. Mindez még nem hiánytalan program jegyében valósul meg, csak jó részletkezdeményezések szintjén. Örvendetes azonban, hogy szép tárgyalókat bemutatótermeket, vendéglőket. bárokat, eszpresszókat, szállodákat szemrevételezhetünk, amelyeknek belsőépítészeti megoldása korszerű értékrend alapján szerveződik. Még így is igen sok a teendőnk az ipari létesítmények környezetkultúrájában. Ebből á szemponból jelentős az orosházi síküveggyár, a borsodi ércelőkészítő,a Lehel Hűtőgépgyár bemutatótermének belsőépítészeti tere. Szembetűnő’ a fejlődés az üzletek térképezésében: , ez természetesen nemcsak a vásárlókedvet növeli, hanem hozzájárul az ízlésfejlesztéshez is. Örvendetes, tárgykultúra általános növekedésével belső- építészetünk egyre inkább meghatározó tényezővé válik. Egy biztos: igen szép bútorokat, mennyezetmegoldásokat, faburkolatokat, lépcsőket, lámpákat,, ebédlőket, különtermeket, könyvtárakat, folyosókat, térelválasztó rácsokat, falakat, láthatunk, egyre több helyen. Ezt a tendenciát általánossá tenni — fontos kulturális érdek. Losonci Miklós Balogh Márton, A televízió előtt ülő milliók számára a teljes ismeretlenségből bukkant elő, de a szakmabéliek — a hivatásos néptáncosok — is meglepődve fedezték fel a képernyőn. A tavalyi esztendő egyik sikerembere volt. Nevét szinte az egész ország megismerte, hiszen a rádiós elődöntőben, majd a televíziós középdöntőben és a döntőben végig fölényesen vezetve nyerte a „Röpülj páva” nagydíját — Balogh Márton. Nyakában most is — mint akkor — vékony lánc, rajta kettős „talizmán”. Az egyik egy dél-amerikai kis figura, a másik; ezüst pitykegomb, alföldi öregjuhásztól kapott, szeretve őrzött ajándék. E kettős nyakdísz akár jelkép is lehetne. Az előbbi a világjárás szimbóluma, hisz gazdája sokfelé megfordult idegen országok színpadain; az utóbbi pedig arról vall; sor- sa-hivatása összefonódott a honi népművészettel. A túrkevei parasztfiú ugyanis odahaza sok szép nótát hallott „énekmondó” nagyanyjától, édesanyjától, s maga is gyakran dalolgatott. Eleinte önnön kedvére, aztán bekerült az iskolai énekkarba, ahol — miként most derülve meséli — vékonyka hangjával a lányok közé állították, a szoprán szólamba. Meglehet, ezt a „szégyent” akarva feledtetni, rövidesen elszegődött néptáncosnak: az ugyancsak Túrkevéről indult neves nótaénekesnő. Madarász Katalin édesanyja alakított tánccsoportot, s a tizenéves Marci itt kezdte első igazi „folklórtanulmányait”. Később Szolnokra került, lakatostanulónak, s közben — mert a néptánctól már nem szakadhatott el — a neves Tisza táncegyüttesben folytatta induló pályáját. Aztán gondolt egy nagyot, felkerekedett, s* Budapestre jőve be- koDogtatott a Néphadsereg művészegyütteséhez azzal, hogy hivatásos táncos szeretne lenni. az énekes-táncos — Két évet töltöttem a „Honvédnél” — idézi a régi emlékeket — s rengeteget tanultam. Később, amint tarsolya tömő ttebb lett, útja az Állami Népi Együtteshez vezetett, ahol tizennégy esztendőn át ropta a táncot, bejárva a fél világot. Teltek az évek, Balogh Márton egyre csak táncolt, de a nóta még mindig nem szólalt meg. Felvidékre, Erdélybe is táncot gyűjteni indult — magánszorgalomból — néhány „államis” cimborájával: képmagnóra, filmre rögzítették az idős emberek hagyományőrző mozdulatait. Az önálló gyűjtésű szép dalok, a kitűnő hangi adottság, a táncos múltból származó színpadi biztonság, a vonzó egyéniség-tehetség hozta meg végül a sikert, a nagy kiugrást — a „Röpülj páva” tavalyi nagydíját. A nagydíj, a pompás tűzzománc páva Túrkevére került — amint elnyerte, nyomban vitte haza édesanyjának. Ö pedig visszakanyarodott oda, ahonnan egykor Budapestre érkezve elindult; jó esztendeje a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének énekes szólistája. Freskót találtak a tihanyi barátlakásokban A tihanyi óvár alatti bazalttufa sziklatömbbe vájt egykori barátlakások megmentésére és további kutatások céljából a közelmúltban régészekből, geológusokból, geofizikusokból, építészettörténeti és bányászati szakértőkből álló gárda látott munkához.- A négy ismert cellacsoport egyike már életveszélyes állapotban, van, a másik három cellacsoportban azonban megkezdték a beható kutatómunkát:. Az első napok máris rendkívüli eredményt hoztak; az első. kultikus rendeltetésű sziklacella kőből faragott oltára fölött 155x111 centiméteres freskó maradványait találták meg az érdes sziklafalon. A falfestmény minden bizonnyal oltárkép lehetett. A képi ábrázolást azonban még nem tudták megfejteni, mert a festékanyagból kevés maradt az algák tömege alatt. A megtisztított sziklafelületet most különleges védőbevonattal látják el, hogy az eredeti réteg le ne hulljon. Egy másik cellában románkori vakolatot találtak. Figyelemreméltó, hogy nem használtak hozzá a bizánciakra jellemző növényi kötőanyagot, Ez fontos adalék lehet arra vonatkozóan, honnan kerültek Tihanyba a sziklabarlangok lakói. Az eddigi feltevések szerint I. András király, amikor visz- szatért a kijevi Bölcs Jarosz- láv udvarából, szerzeteseket hozott magával, s egy csoportjuk itt telepedett meg a bazalttufa hegybe vájt barlanglakásokban. Rájuk utal egy XIII. századi oklevél is, amely ezt a sziklát Oroszkőnek nevezi. A nyarat a legtöbben várva várjuk. Ez a pár hónap az önfeledt strandolás, napozás, vakációzás, táborozás, utazás fö időszaka. Meg bevallva, bevallatlanul a nagy kalandé. A hirtelen fellángolásból született alkalmi kapcsolatoké, ahol bizony arra is akadt példa, hogy még a partner valódi neve, a lakcíme is ismeretlen maradt. Levették a lábáról Csinos, sötétbarna, göndöir hajú középiskolás lány. Olyan típus, akit vonzó megjelenése ellenére teljesen leköit a tanulás. Fiúkra, kikapcsolódásra egszerűen nincs ideje. Komoly, értelmes, félig gyerek, félig felr- nőtt, aki közgazdásznak készül. Járatlan a diszkók, a házibulik világában, erre szavaival élve nem ér rá. Június elején a Duna-ka- nyarban kempingezett a szüleivel nyolc napig. A mellettük levő kempingben egy szombathelyi házaspár lakott, 20 éves egyétemisftfi fiával. A lány jószerével két nap alatt belehabarodott a jóképű, menő szövegű fiúba. A szülők is összemelegedtek, és már kirándulni is együtt jártak. Sőt annyira bíztak bennük, hogy elengedték őket a hétvégi diszkóba, Vácra. Itt, ezután törteiét; a baj és a kislány néhány hét múlva megbizonyosodott: terhes. Igaz, akkor már július vége volt, és a fiatalok csak levelek útján cserélhettek »véleményt, bár a fiú megígérte, külföldi útja után, augusztus 10. körül leutazik hozzájuk egy hétre. Csak egy „kis” nyári kábulat? — Nem hittem, hogy a legelső alkalommal úgy maradok. Ein, aki eddig soha nem jártam senkivel, csak a tanulásnak éltem, szigorú napirend szerint. — Talán a hirtelen jött nagy szabadság. — Nem tudom, lehelő ez is az oka. Meg annyi szépet mondott nekem, hogy ilyen csinos, olyan vonzó vagyok, hogy teljesen megszédített. Anyu, amikor megtudta, mi van velem, elájult, majd felpofozott Apu kiabált, pedig eat sohasem tette eddig. Hogy kitagad, mert ekkora szégyent hoztam a fejére. De a legkínosabb az AB bizottság előtt volt, egyik osztálytársam édesanyja is bent ült. Láttam, nem akar hinni a szemének, hogy pont éppen én szomorkodom velük A markáns arcélű, magas, jó harmincas férfi részt vett az idei balatonfüredi Anna- bálon. — TöruKszentmiklósi létére hogyan jutott belépőhöz? — A cégem, a pesti gyár segítségével, ahol dolgozom. Az albérletemben már várt az üzenet. Az egyiik barátom küldte, hogy akadna egy jegy a számorhra is. Sose k voltam még ilyen fényes helyen : kicsíptem magam, a zsebembe gyűrtem kétezer forintot, és az ő kocsiján le- ruccantunk. Nem utolsó sorban azért, hogy megismerkedjem valakivel. Tudja, már volt egy rossz házasságom. szerencsére gyerek nem született, három éve váltunk el. — És sikerült a terve? — Igen, összejöttem egy szép, szőke hölggyel. Törte a szemben ebben az ütött-ko- pott fehér karosszékben. — És most? j — Három napja engedtek ki, még kicsit gyenge vagyak. A műtét sikerült, noha félek attól, hogy valami következménye, szövődménye lesz. Annyit olvastam már arról, hogy 16 éves koriban nem veszélytelen dolog egy kaparás. Van, akinek többé gyereke sem lehet, pedig az eletben az a legszörnyűbb, mert mi is ketten vagyunk testvérek. — A fiú? — Augusztus 6-án kaptam tőle levelet. Illetve csak egy lapot küldött Sopronból, azon az áll: nem tud eljönni. Pedig tessék elhinni, én őszintén szerettem, és még mosít is szeretem. Hát akkor miért nem kellek neki? magyart, kaliforniainak vallotta magáit, akinek nagyszülei ma is Dorogon élnek. Akkora kocsija volt, akár egy cirkáló. Almádiban lakott az egyik háznál. Marikának hívták, és remekül éreztük magunkat. Táncoltunk, mulattunk, és héltfőtől kértem egy hét szabadságot. Bejártuk a környéket, csodálatos napok voltak, már a házasság gondolata is megfordult a fejünkben. — Mi okozlta a problémáit? — Pénzt kért tőlem, almi nekem is fogytán volt. Igaz, nálam volt egy gyönyörű arany karkötő, édesanyám ajándéka, meg a pecsétgyűrűm. Hogy kisegítsem, zálogba tettem, tizennégyezer forintot kaptam értük. Megfeleztük az összegét, azt mondta, megadja. Másnap nekem be kellett mennem az üzembe, azzal váltunk el, hogy ő Dorogon a nagyszülőkhöz megy. A címet is ideadta. Estére az Emikében kellett volna találkoznunk, de inem jött. Másnap este is elmentem az étterembe ugyancsak hétre, hátha félreértette a dátumot, de akkor sem keresett. Egyre bonyolultabbnak tűnt az egész, ezért harmadnap leutaztam Dorogra, a megadott címre. Képzelje, ott a nagymama helyett egy fiatal, kétgyerekes házaspárt találtam, de a szomszédok se ismerték a Szűcs Gézáné nevet. Rögtön beláttam, alaposan átvert a nő. Azit se tudom, hol, merre jár, hét határon túl, én meg futhatok a pénzem után. — És fut? — A fenét! Restellem, hogy ennyire rászedett 34 éves létemre. De én vagyak a hibás, mert ennyire vakon bízom a nőkben. Majd kiváltom az ékszereket* és] okulok az esetből. — És ha véletlenül előbukkan a szép, szőke inő? Rám néz, lemondóan legyint. — Ugrat? Annyira azért nem vagyok lüké, hogy ebben reménykedjem. A rövid boldogság ára A nagy kaland minden valószínűség szerint mély nyomot hagy a két rászedett ember életében. Sajnos, bizonyára nincsenek egyedül, százaikra tehető azoknak a száma, akik ezen a nyáron is, úgymond, megégették a szájukat. Megszédültek, elkábultak néhány pillanatra. D. Szabó Miklós A rádió | hullámhosszán I Sportvilág Rövidebb időtartamban, de gyakrabban jelentkezik ezután a Sportvilág című műsor. Hétfő esténként nyolc órától a Petőfi adó sugározza Vass István Zoltán szerkesztésében a félórás műsort, amelyben többek közöltt a hétvége hazai, s nemzetközi sporteseményeiről, versenyeiről, bajnoki fordulókról hallhatunk bővebb információt. E mellett mint a cím is jelzi a sorozat adásai a puszta hírszolgáltatás mellett mélyebben is bevezetik a hallgatót a sport világába, kulisszatitkaiba. A hétfő esti műsorban beszámolót hallottunk a labdarúgó NB I első fordulójáról, a cselgáncs junior országos bajnokságról, a súlyemelő ifjúsági barátság versenyről, s végül az úszósportról hangzott el figyelemre méltó jegyzet. Peter- di Pál a sportág eredményeinek, gondjainak jó ismerője a személyi feltételek, s a szolid sikerek közötti kapcsolatot kutatta, elemezte. Jelenleg ki lene - százötven főhivatású úszóedző dolgozik, tehát minden versenyzőre „1,1 edzőt számíthatunk”. Aligha köröz le bennünket egyetlen ország is ebben a tekintetben, az eredményiekben azonban igen. Néhány kimagasló tehetségű úszónk kivételével bizony nem dicsekedhet a sportág jó eredményekkel.^ Sőt, miiközben majd ezer főhivatású edzővel „büszkől- kedhétünik” gondot jelent az utánpótlás — nemcsak az úszásban, hanem a vízilabdáiban is — nyaranta egyre többen fulladnák bele a Balatonba, a folyókba, jószerével megoldatlan az iskolai úszásoktatás. Joggá! tette felelőssé Peterdi Pál mindezekért: a sportág irányítóit, az edzőket, s javaslatával „legyen csak ötven- főhivatású edző, ugyanannyi élsportoló” egyetérthetünk. S mi llegyen a többi edzővel? Ezt döntsék el a sportág vezetői. Kantáta az Arany Teknős földjéről A itöbb százéves legenda szerint amikor Hanoit megtámadták a miingek a városban levő tóból Lé király elé toppant az Arany Teknősbéka, s egy kardot adott az uralkodónak, amelynek varázsos erejével sikerült elűzni az ellenséget. Vietnam a költészet nyelvéin azóta is az Arany Teknős földje. Nem véletlen, hogy ezt a címet adta Balássy László műsorának, amely csütörtökön a Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepének alkalmából hangzott el a Kossuth adón. Az „Arany teknős azóta sem hagyta magára” harcaiban a vietnami népet, mint ezt a lírai „kantáta” hat tételé bizonyította. Az ország történetét elevenítette fel versekkel, prózarészletekkel Balássy László, aki csaknem három évtizede tolmácsolja magyarra a távol-keleti ország költőinek alkotásait. A népköltészet remekeitől egé1- szen a korítárs költők legújabb verseiig vezette végig a hallgatót a-* műsor az ország történelmén, s ezzel természetesen. ízelítőt adott a vietnami irodalomról is. A jól szerkesztett, válogatott vers és prózai szemelvénycsokor azon túl, hogy méltó megemlékezés volt az ország nemzeti ünnepén, közelebb hozta a hallgatóhoz a vietnami nép érzés- és gondolatvilágait. — tg — A jó parti reménye
