Szolnok Megyei Néplap, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-01 / 204. szám

1982. SZEPTEMBER 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 képernyője előtt Pintér István dokumentumriportja 4. t veréb is akció Ügy látszik, „megtört a jég”, azaz vasárnap este fő­műsoridőben már nemcsak amerikai filmet láthatunk, hanem magyar alkotók mű­ve is megjelenhet. Végre az amerikai bűnügyi film, A búcsúlevél a kevésbé látoga­tott délutáni műsoridőbe utaltatott, s este, örömünkre, a magyar Vámmentes házas­ságot nézhettünk. És ez így van rendjén. Még akkor is, ha Zsombolyai János filmje, amely magyar és finn mű­vészi együttműködés ered­ménye, remekműnek aligha mondható, kellemes hangvé­telével, játékosságával, fi­nom könnyedségével viszont mégis alkalmas vasárnap es­ti szórakozásnak. Sokan ta­lán most találkoztak vele először a képernyőn, bár a múlt évben készült és a mozikban már lefutott. Például a Vámmentes házasság De hányán és hányán nem vették a fáradságot, hogy megtekintsék a film­vásznon. Most azután he­lyükbe jött. Épp ezért egy- egy magyar film televíziós bemutatója ezért is figye­lemre méltó, mondhatni ese­mény a sugárzott film életé­ben, mert ezrek, sőt száz­ezrek egyszerűen nem is vennének tudomást róla másképpen. Csak gyanítom, az új magyar filmek igazi közönség-premierje mindig a milliók mozijában történő vetítéssel* a képernyőn tör­ténik meg. Igaz, egy játékfilm kissé „megváltozik”, elszürkül a kicsi képernyőn, hatása tán mérséklődik a sajátos kö­rülmények folytán, a Vám­mentes házasság szép képei­ből sem sok maradt meg a televíziós sugárzáskor (sok volt a homályos, sötét pil­lanat), de így is volt valami eredendően kedves ebben a különös szerelmi históriá­ban. És öröm volt látni ne­künk, Szolnok megyeieknek régi kedvenceinket és a Szigligeti mostani színésze­it, kit hosszabb, kit rövi- debb szerepben; a sistergő kedvű Margittai Ágit, az üde Udvaros Dorottyát, a ro­busztus Újlaki Dénesi és a mulatságos Hollósy Frigyest és a komoly Koós Olgát. Magyarnóták És egy periférikusnak tű­nő problémáról is szólni sze­retnék, a magyarnótáról, he­lyéről, szerepéről a televízió műsorában. Mert ha az imént abbeli örömömnek ad­tam kifejezést, hogy a ma­gyar film méltó helyen sze­repelt a televízió műsorá­ban, ugyanakkor korántsem tartom szerencsésnek, hogy a magyamóta félórái, a dal­csokrok rendszeresen csak a délutáni programok között jutnak szóhoz, magyarán holtidőben. Legutóbb is va­sárnap délután fél 4-kor(!) énekelt Hollay Bertalan; azaz olyan időpontban, ami­kor a nézők közül feltehető­en sokan, talán éppen azok, akikhez a zenének ez a fajtája a legközelebb áll, azoknak nincs alkalmuk a képernyőhöz ülni, falun élő dolgozó embereknek, kétkezi munkásoknak, akiknek kö- telességszerűen más elfog­laltságaik akadnak vasárnap délutánokon. Tehát ebből az élvezetből egyszerűen kire- kesztettetnek. Tudom, a ma­gyarnótáért sokan nem ra­jonganak. Ha egyik-másik dalos ízléstelen, mórikáló, modoros produkciójára gon­dolok, az elutasító magatar­tást magam is jogosnak ér­zem. Csakhogy: a nótát is lehet szépen, ízléssel, elfo­gadhatóan tolmácsolni. Mint ahogyan a Cigándról elin­dult Hollay Bertalan tette, aki ráadásul ügyesen lopta be nótaműsorába szülőföld­jének kedves népdalait is. Igazolván, hogy lám a kettő milyen jól megférhet békes­séggel együtt. És egy kicsit tán arra is biztatta hallga­tóit, hogy ha jó kedvük tá­mad, nótázás közben gyújt­sanak rá ők is majd hason­lóképp egy-egy ismertebb népdalra. ízléses, tiszta nép­dalcsokorral örvendeztette meg hallgatóit. Ezt a dal­műsort bizony szívesebben hallgattam volna szombat este, s gondolom velem együtt még sokan mások, akár a gyengécske varieté, a Maxim-mulatóból adott ösz- szeállítás helyett is! Mert mennyivel" több ízlés teste­sülhet meg egy jól váloga­tott magyarnóta műsorban, mint egy szedett-vedett lo­kálprodukcióban. És egyálta­lán: kinek áll érdekében, mert a nézőnek aligha, hogy a Maxim szinte valamennyi új műsorából ízelítőt adjon a televízió. Mégha ez a mu­lató a Moulin Rouge lenne, azaz látvány, pompa, attrak­ció, igazi revü. De csak egy olyan mulatóhely — szoká­sos kellékekkel és alkalmi produkciókkal —, amely a hétköznapi érdeklődésnél aligha érdemel többet. Szó­val : lehetne nagyobb becse a nótaprogramoknak és ke­vesebb is elegendő lenne a Maxim-féle szórakoztatás­ból a képernyőn. Jómagam nem rajongok ugyan a ma­gyarnótákért, de nem is ve­tem meg őket, s még kevés­bé azokat, akik egy-egy édes; bús dal mellett elan- dalodnak. ízlések és pofo­nok, jól tudjuk, különböz­hetnek. Valahogy ezt a meg­értést hiányolom azokból, akik a zenének ezt a közön­ségigényes ágát csak mint nemkívánatos, megtűrt ven­déget a televízió kiskapuján engedik be a képernyőre. Persze a mérce itt is a mi­nőség. Azaz a műfajon belül csak jót és jól. Hogy ez nem lehetetlen, lásd a már emlí­tett Hollay Bertalan példája. Műteremben D. Fehér Zsuzsa hatalmas munkát végez, szinte egy­maga vállalja, hogy a kép­ernyőn bemutassa a kortárs- művészetet; festők, szobrá­szok, grafikusok műhelyeit járja, szívós, kitartó hősies­séggel. Legutóbb a 85 éves mester, Boldizsár István be­mutatását vállalta, a nagy­bányai iskola, a nagybányai festészet egyik még élő kép­viselőjének portréját rajzol­va meg. Az áradóan mesélő, szellemileg rendkívül friss művész szavakkal is színes képet festett egy már-már halvány emlékű, festői isko­láról, sőt mondhatni sokunk számára most vált világossá Nagybánya művészi miben­léte és festői jelentősége. D. Fehér Zsuzsa szerkesztőri­porter a képzőművészet te­levíziós panteonját építgeti ezekkel a művészarcképek­kel. Lehet, hogy nem is szándékkal, ez azonban mit- sem von le érdemeiből. Sarusok Sarusok — Göncz Árpád tévéjátéka, rendezte Havas Péter, bemutató szombat es­te 10-kor. Aki ekkorra már kikapcsolta készülékét, vagy a játék lassan kibontakozó cselekménye, az elhúzódó nekikészülődése expozíciója láttán elhagyta a képernyőt, annak „megnyugtatásul” mondom: nem vesztett túl sokat. Ez a tévéjáték nekem valahogy ahhoz a lekváros buktához hasonlít — kissé közönséges hasonlattal —, amelyiket sokáig kell rág­nunk, hogy elérjük benne a tölteléket, s amikor pedig megleljük, némi csalódással vesszük tudomásul, hogy mi­lyen kevés is benne a lek­vár. A tévéjáték két fősze­replőjének, a Barátnak és Miklós mesternek izzó vitá­ja, a feltétlen hit és a meg­átalkodott tagadás nagy összeütközése, igazi drámai pillanatok, sistereg a levegő. Csakhogy túlságosan sok körítéssel, . lényegtelennek minősülő kitérőkkel kerül elibénk a drámabeli lényeg. Ha a barát és az „eretnek” szópárbajára épült volna szikár, zárt játékban a Sa­rusok, a középkori történet máig ható erkölcsi tanulsá­gai is erőteljesebbé válhat­tak volna. így a tévéjáték: kicsi lekvár sok tésztával. Valkó Mihály Szolnokon Gácsi Mihály tárlata Az idei ibányásznapi ün- nepségsorozaft keretében Gácsá Mihály Munikácsy-dí- jas festőművész alkotásai­ból nyílik kiállítás ma dél­után fél négykor a Nagy­alföldi Kőolaj- és Földgáz- termelő Vállalat földszinti tanácstermében. A jelen­leg Zalaegerszegen élő, al­kotó festőművész az utóbbi időben készült munkáit mu­tatja be a tárlaton a szol­noki közönségnek. A kiál­lításit szeptember tizediké­ig nézhetik meg az érdek­lődőik naponta 16—1!9 óráig. Találkozások Csillebércen Tegnap fennállása óta el­ső ízben, főiskolai hallgatók felkészítését szolgáló tábor nyílt a csillebérci úttörő- városban s ez egyúttal az idei csillebérci nyári prog­ram záróakkordja is. A szeptember 6-ig nyitva tar­tó tábor lakói, a Ho Si Mdnh Tanárképző Főiskola mint­egy 140 hallgatója konkrét, kézzel fogható ötleteket, módszereket kap leendő munkájához. Szellemi és kézműves, játékos és krea­tív közösségi tevékenysé­gekkel' ismerkednek meg. ötleteket, útmutatóit kap­nak ahhoz* hogy a pedagó­giai célzatú játékokat, a művészeteket, a népművé­szet gazdag örökségét ho­gyan ismerhetik, szerettet­hetik meg a tanulókkal, miként építhetik 'be a min­dennapi oktató, nevelő te­vékenységibe. A tábor cél­jának megfelelően gondos­kodnak színvonalas, gaz­dag szabadidő programról is, amelyben szerepel film­vetítés és vita, az egyes alkotóműhelyek bemutat­kozása és táncház is. A tábor szakmai vezetői a Népművészeti Intézet felkért szakemberei, a szakterüle­tek elismert elméleti és gyakorlati művelőd. A kí­sérleti tábor tapasztalatai­nak értékelése után dönte­nék arról, hogy a jövőben is megszervezi k -e, hasonló céllal ezeket az összejöve­teleket. Magyar irodalom a Szovjetunióban Rövid időn belül több magyar irodalmi művel is megismerkedhettek a szov­jet olvasók. Augusztus kö­zepén TalMinnban észt nyel­ven is kiadták Szabó Mag­da „Katalin utca” című re­gényét. Az írónő művei ismertek a Szovjetunióban, közülük nem egyet az oro­szon kívül1 több köztársaság nyelvére is lefordítottak: A hónap végén a Hudo- zsesztvennaja Lityeratura (szépirodalom) kiadó gon­dozásában Moszkvában orosz nyelven 50 ezer pél­dányban megjelent egy itöbib mint félezer oldalas kötet, ,.Mai magyar pró­za” címmel. A válogatás­ban négy kisregény, illetve novella szerepel: Szabó Magda „Piláftus”* Rákosi Gergely „Tdgrisugrás”, Ker­tész Ákos „Az nyer, aki mer” és Galgóczi Erzsébet >,Szent Kristóf kápolnája” című műve. A Hudozseszt- vannaja Lityeraltura, mint a kiadó szerkesztői elmondd ták* a közeljövőben továb­bi magyar irodalmi alkotá­sok megjelenését tervezd. Befejezés előtt áll „A XX. század magyar lírája” cí­mű kötet szerkesztése. A reprezentatív, két nyelvű antológia Ady költeményei­vel kezdődik és a kortárs köttök műveivel zárul. Egymás mellett .olvashatók majd benne az eredeti ver­sek, és azok orosz fordítá­sai. _ Az amerikai hírszerzés, amely Magyarország hitle­rista megszállásának kü­szöbén útnak indította Du­ke ezredesit és .társait sem­mit nem tudott arról, hogy Hitler Magyarország meg­szállására készül. A kiválóan szervezett OSS, amely óriási appará­tussal és hatalmas költség- vetéssel dolgozott, nem ka­pott értesüléseket a meg­lehetősen széles körben el­terjedt hírekről. Természete­sen Király őrnagy sem em­lítette Dulka ezredes és tár­sai előtt, hogy milyen ve­szély fenyeget. Türelmüket kérte, elszállásolta őket a nagykanizsai laktanyában, a tiszti részlegben. Itt töltöt­tek két éjszakát, aztán egy zárt katonai mentőautón Budapestre vitték őket. A mentőautóból semmit sem láttak, s amikor megállt a kocsi* kellemetlen meglepe­tés értje Őket. Örök vették körül a kis csoportot, tag­jait pedig beterelték egy szobába. Négy fekhelyet, amolyan priccset találtak benne. A szalmazsákokon lepedők, .pokróc. Úgy hitték,^ hogy fogdában vannak: az egész berendezés arra val­lott. Mit tudták ők, hogy a .Hadik .laktanyában, a kém- elháríttó .osztály rezidenciá­ján egy volt altiszti lakás egyik szobáját kölün laká­lyossá tették részükre. Alig­hogy vaskos káromkodáso­kat eregetve a fogaik közül elhelyezkedtek, 'belépett egy pincér. Remek vacsorát tálalt, annak rendje-módja szerint fogásonként más- más megfelelő borral tetéz­ve. A bőséges lakoma után jött egy tiszt, aki felvezet­te őket egy tágas, kitűnően berendezett dolgozószobába, az emeletre. Egy tábornok várta őket, aki kezet nem adott, csak a 'bokáját ütötte össze és könnyedén megha­jolt. — Ujszászi István vezér­őrnagy vagyok! — mutat­kozott be —. Foglaljanak helyet... A tábornok úgy viselke­dett; mint aki ezerszer meg­bánta, hogy 'belekeveredett az ügybe. Meglehetősen kel­letlenül kérdezte, hogy mi az amerikaiak ajánlata. — Azonnal vezessen a kormányzóhoz, személyes üzenetet hoztam Roosevelt elnöktől! — Lehetetlen — felelte az egyre idegesebben visel­kedő Ujszószy —. A kor­mányzó nincs a fővárosban! Duke ezek után Kállay Miklós miniszterelnökkel vagy Szombathelyi vezérka­„Kellemetlen...” ri főnökkel kívánt volna beszélni. Ujszászy ezt is le­hetetlennek minősítette: — Erre most nincs mód — mondta —. Most szombat - este van* majd esetleg hét­főn. Különben sem értem, hogy .miért olyan sürgős a dolog. Dükéékinak azt sem en­gedték meg, hogy haszná­latba vegyék rádióadójukat, hogy hívják Algírt. így hát az amerikai tisztek csoport­ja dolga végezetlenül tért vissza a cellába, azaz a kü­lön számúikra berendezett szobáiba. Nem tudták, hogy közben, körülbelül abban az időben, amikor ők Ujszászy- val perlekedtek, Horthy, aki magával vitte Hitlerhez Szombathelyit is, Klessheim- ben 'beleegyezését adta Ma­gyarország megszállásához. Ujszászy viszont sejtette, hogy rövidesen megérkeznek a hitlerista megszálló csa­patok. Ezért volt olyan ide­ges és nyugtalan. A Veréb-akció tagjai is meglehetősen nyugtalanul töltötték az éjszakát. Arról természetesen ismét nem volt fogalmuk, hogy köz­ben a német csapatok át­lépték a magyar határt, s a budai Várban izgatott ta­nácskozások folynak Kállay miniszterelnök, valamint a kormányzó családtagjainak részvételével a teendőkről. Álmukat inkább az zavarta, hogy helyzétük ideiglenes jellegének hangsúlyozása­képpen — nem úgy, mint Nagykanizsán, ahol hajlan­dók voltak éjszakára tel­jes. kényelembe helyezni magúkat — nem vetették le egyenruhájukat, hanem csak falóütőzve dőlteik le a prics- csekre. Felháborítónak tar­tották, hogy fogolyként ke­zelik őket, fegyveres őrök vigyáznak rájuk, holott ők a titkosszolgálatok megál­lapodása alapján, mint a legmagasabb amerikai kö­rök és a magyar kormány között közvetlen összeköt­tetés biztosítására érkeziték Magyarországra. Egyébként sem sokat al- hattak. Duke ezredest és tiszttársait reggel ötkor éb­resztették. Szó sem esett egy falatnyi reggeliről' sem, hanem amúgy mosdatlanul és iborotválatlanul azonnal ismét Ujszászy elé vezették őket, aki közötte hogy a Wehrmacht éjszaka meg­szállta Magyarországot. Az amerikai ezredes dü­hösen mondotta, hogy előbb is felkelthette volna őket. Ujszászy azzal mentegető­zött (legnagyobb elképedé­sükre), hogy teljesen meg­feledkezett róluk. Csak ak­kor jutott az eszébe, hogy itt vannak, amikor Kállay miniszterelnök telefonált, hogy engedje szabadon, sa­ját felelősségükre, az angol, amerikai és francia hadi­foglyokat. — Szóval a miniszterel­nök miégsiines városon kívül — jegyezte meg gúnyosan Duke ezredes. — Azt hittem, ő is Hitler­hez ment — mondotta zava­rodottan Ujszászy tábornok — Hívja azonnal Algírt, je­lentse, mi történt! — Tizenegykor várják je­lentkezésünket, az a délelőtti időnlk. Addig mással vannak elfoglalva, nem hallgatnak ide. — Kellemetlen... Duke ezredes Ujszászy sze­mébe vágta, hogy felelőtle­nül jártaik el. Hitler Ma­gyarország ierohanását he­tekkel előbb 'tervezhette, a végrehajtáshoz szükséges haderőt nem .lehet egy éj­szaka összehozni. A csapat- mozdulatokról biztosan ér­tesülték, miért nem figyel­meztették a berni OSS-iro- dát, hogy ne küldjék a misz- szióti — Most pedig azonnal in­tézkedjék, hogy kikerülhes­sünk ebből1 a csapdából mondotta erélyesen a boros- tásáliú, zavarodottan pislo­gó VKF-főnöknek —. Adjon egy gépet, hogy visszarepül­hessünk Olaszországiba! A .németek kezén vannak a repülőterek — válaszolta Ujszászy. — Vitessen a Drávához* onnét megtaláljuk az utat Titóhoz! — Dunántúlt már meg­szállták a németek. _ Bújtasson el bennünket! — Nincs hova. — Akkor mi a terve? _ Átadjuk önöket a né­meteknek, s követelt) ük a genfi egyezmény betartását... D uke ezredes figyelmez­tette Ujszászy tábornokot, ha .máris hadifoglyoknak tekinti őket; akkor rájuk is érvényes Kállay miniszter- elnök rendelkezése: — Saját felelősségünkre szabadon engedhet .bennün- köt __ Ha a németek kezére j utnák’ és kitudódik, hogy miért jöttek Magyarország­ra, iaz sokak életébe kerül­het. . A további érvelés szinte céltalannak tűnt* (Következik: „Hagyjuk a mesét!”) Díszlet­város A MAFILM fóti film- gyártási részlegét kevés­bé ismerik a moziláto­gatók. A közelmúltban ez a „díszletváros” két új létesítménnyel is gazda­godott: átadták a filme­seknek a háromezer négyzetméteres stúdiót és felépült a Hamlet cí­mű Tv-produkció díszle­te, ami később más já­tékfilmek készítéséhez is felhasználható. Jelenleg Seregi László rendező a három évvel ezelőtti Manón Lescaut című produkció díszletét hasz­nálja fel új tv-filmjének forgatásához. Az új TV- film Planquette: Corne- ville-i harangok című operettjéből készül.

Next

/
Thumbnails
Contents