Szolnok Megyei Néplap, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-04 / 207. szám

6 Nemzetközi körkép 1982. SZEPTEMBER 4 A Béke Zászlaja alatt Augusztusban Szófiát tíz napon át gyermekzsibongás töltötte be. A II. Nemzetkö­zi Gyermektalálkozóra öt kontinens küldött kisfiúkat, kislányokat a bolgár fővá­rosba. A bolgár gyerekek három éve már meghívták a világ minden országából a velük egykorúakat. A kicsik vilá­ga bebizonyította, hogy ha­tárok nélkül is lehet élni, hogy ha megvan a jó aka­rat, akkor sem az eltérő Ausztria és Finnország Kis országok — Mit tehetnek, milyen sze­repet játszhatnak az európai kis államok a történelem vi­harai, azoknak a hatalmas erőknek & birkózása-verse- nye közepette, amelyek az emberiség sorsát alakítják? A kérdés jogos. Ha körülte­kintünk, valóban azt látjuk, nagy lépések hogy nagyszabású mozgások mennek végbe a világban, és a kisebb „hajók” bizony hánykolódnak a hullámokon. Nyilvánvaló azonban, hogy a kicsik — s vizsgáljuk ezt meg most Ausztria és Finn­ország példáján — sincsenek passzivitásra kárhoztatva. Európa nem adja fel Nemrég emlékeztünk meg a helsinki konferencia hete­dik évfordulójáról, a neveze­tes záróokmány aláírásának napjáról. E méltatásokból kiderült, hogy a finn főváros neve jelképpé magasult, az európai együttműködés szim­bólumává lett. Nemcsak azért vált azzá, mert ott ír­ták alá harminchárom euró­pai és a két észak-amerikai állam legmagasabb rangú ve­zetői a földrész összműködé- sének dokumentumát, hanem azért is, mert Finnország és kormánya sokat tett az érte­kezlet létrejöttéért, a nem­zetközi viták és nézeteltéré­sek enyhítéséért, megszünte­téséért, a közeledés feltétele­iért. S bár most, ridegebb időszakban mérjük föl a helyzetet, megállapíthatjuk, hogy Helsinki szelleme él. Legyenek bármily nézetelté­rések a Kelet és a Nyugat között, Európa nem akarja föladni az elértet, az enyhü­lés alapjait. szokások, sem a nyelvi kü­lönbség nem lehet akadály a jó pajtások között. Az el­ső nemzetközi gyermek-ran­devú sikere után a Béke Zászlaja gyermektalálkozó mozgalommá fejlődött. Tá­mogatja az UNESCO, és az UNICEF, e két tekintélyes nemzetközi szervezet is. Az idei találkozóra több mint száz országból érkez­tek gyerekek, s velük neves tudósok, pedagógusok. A bolgár gyerekeket az isko­lákban, klubokban és me­gyékben több mint három millió gyerek közül válasz­tották ki. A szófiai kultúrpalotában, az úttörőpalotában, a köz­ponti stadionban és az egye­temvárosban a kis szerzők saját verseikkel és elbeszé­léseikkel szerepeltek. Több mint 1500 verset és elbeszé­lést adtak elő. A fiatal ze­nészek saját szerzeményei­ket — kétszázat —, vagy ismert zeneszerzők műveit szólaltatták meg. Egy kiál­lításon több mint 3500 ké­pet és szobrot mutattak be. Az ezermesterek tudomá­nyos és műszaki ügyességét közel 200 tárgy szemléltette. Az úttörőpalota parkjában rendes festőállványokon raj­zolhattak vagy festhettek a gyerekek, vagy színes kré­tával az aszfalton alkottak. Szófia mellett egész Bul­gária várta a fiúkat, lányo­kat. Két útirányban, érde­kes történelmi helyeket és városokat érintve, Szófiából az azúrkék Fekete-tengerhez utaztak. Ismerkedtek a tör­ténelemmel, barátságot köt-' hettek. Nagy élmény volt a Neptun ünnepség, s naég na­gyobb a fürdés a tengerben. Lili Pavlova összeállította: Majnár József Hemingway kedvelt helye Hívogat a Flottila Kocsmája Korea hatalmas hegyeiben számos vízierőmű szolgáltatja az energiát. A képen; A Szu- pung-vízierőmű Korea északnyugati részén. Korea fő terméke a rizs. Megmunkálását — vetését, öntözését, aratását — gépek­kel végzik. A képen; arat­ják a rizst az Eszak-Pjongan tartományi Pakcson megye Mengjung szövetkezetében Borisz Vihev és Neiho Todorov tudományos munkatársak a szófiai Elektronikai Intézetben az automata rövidhullámú mérőt szabályozzák be klubja és kaszinója, a Centro Asturiano A havannai kikötő bejá­ratánál húzódó korzó vé­gén áll, a központi park­ban az Inglatenra szálloda. Maga az épület egyidős a környezetével. Mellette a múlt század második felé­ben épült, ma a Garcia Lorca nevét viselő színház, szemben az egykori spa­nyol arisztokrácia volt Az Inglaterra felújítása két tudatos törekvésről ta­núskodik. Havanna óváro­sát, kultúrtörténeti műem­lékekben rendkívül gazdag körzetét több mint egy éve hivatalosan műemlék-vá­rossá nyilvánították. A gondos felújítás jelzi, hogy mekkora gondot fordíta­nak a kultúra megőrzésé­re. A történeti, építészeti ma'g egyben turisztikai lát­ványosság, a havannaiak s a külföldiek kedvelt sé­tálód és szórakozó központ­ja. Ezek a helyek egyidő­sen kínálnak kikapcsoló­dást és kézműves, iparmű­vészeti vásárt. A Katedrális-téri Patio étterem, valamint Heming­way két kedvelt helye, a Bodegita del Medio és a Floridita mellett, a Plaza de Armason néhány hete a vendégeket új, hamisí­tatlan hangulatú étterem, a Havannai Flottila Kocs­mája hívogatja. A termet a városi múzeum gyűjte­ményéből kölcsönzött tár­gyak : kardok, pajzsok, lámpák, horgonvok díszí­tik. A mennyezeten, a spa­nyol flotta lobogója mellett egy angol zászló emlékez­tet Havanna rövid ideig tartó brit megszállására. (s. a.) A képen látható automata szállítási és raktározási rend­szert Bulgáriában az In- transzmas szakemberei ter­vezték és kivitelezték. Az 1964-ben a KGST-integráció keretében alapított bolgár— magyar közös vállalat ex­portjának megkétszerezésére számít a következő öt évben. Nem meddő kísérlet Ugyancsak kivette részét — területi nagysága és lakói­nak számán túlmenő arány­ban — az európai együttmű­ködés építéséből a szintén semleges státuszú Ausztria. De talán még látványosabb a szerepe a közel-keleti dráma ügyében. Bécs az első nyuga­ti főváros, amely felismerte, hogy a palesztin probléma méltányos — békés és poli­tikai jellegű — rendezése nélkül nem teremthető nyu­galom ezen, a földrészünkkel vészesen szomszédos vidéken. A mostani fejlemények — amelyeket joggal nevezhe­tünk az ötödik közel-keleti háborúnak —, mintha ellent- mondanának a fenti fölisme­résnek. Mintha annak a kis országnak, Ausztriának erő­feszítései, sok éves közvetítő kísérletei teljesen hiábavaló- ak lettek volna. Természete­sen Ausztria jószándékú ja­vaslatai nem döntik el a kö­zel-keleti problémát. Mind­össze arról van szó, hogy ez az ország és vezetője, mint­egy az ösztönző szerepét vál­lalja a nyugati világban. Bi­zonyos gondolatot képvisel, terjeszt, híveket szerzett ne­ki — s ez sem kevés. Nyitás Kélet-Európára Az osztrák kancellár nem­rég arról beszélt, hogy orszá­ga volt az első, amely — a hatvanas évek közepe táján — ajtót nyitott a kelet-euró­pai szocialista országok felé. Elfogadta a kinyújtott kezet. A magyar—osztrák viszonyt azóta is a különböző társa­dalmi rendszerű államok bé­kés egymás mellett élése pél­dájának nevezik. S mert mindketten arra törekszünk, hogy ez így legyen és így maradjon; követendő példa­ként emlegetnek bennünket. Mindez azt bizonyítja, hogy a kis országok is szolgálhat­ják az emberiség ügyét. Az okos gondolat, a megfontolt kezdeményezés, a kapcsolat­teremtő készség, a jóindulat és a példateremtés kicsinél és nagynál egyaránt elkel. Ha küzdelmek dúlnak, ha óriás feszültségek halmozódnak fel, az emberiségnek szüksége van minden bölcs és segítő­kész népre, kormányra, poli­tikusra. Tatár Imre Az ember és az árnyéka Egy nukleáris összecsapás első huszonnégy órája 750 millió ember meghal Mit ennénk és innánk? Egyoldalú szovjet bejelentés A svéd tudományos aka­démia folyóirata, az „Ambio” közli egy — nyugat-európai és amerikai tudósokból álló — bizottság jelentését. Azt a fé­lelmetes következménysoro­zatot vázolja, amely egy nukleáris háború kirobbaná­sának pillanatában kezdőd­ne. A tudósok azt állíták — adataik jórészt nyugati kato­nai szakértők kijelentésein alapulnak —, hogy az Egye­sült Államoknak és a Szov­jetuniónak 24 150 robbanófej- nyi nukleáris ereje van, eb­ből 14 746 „beélesítve”, euró­pai bevetésre vár. Ezek a robbanófejek rakétákon (akadnak nyolcrobbanófejes rakéták is), illetve bombák­ban vannak. Föld alatti be­tonsilókban, jól álcázott földi kilövőállomásokban és — fő­ként az USA részéről — a világtengereken hajózó ten- geralatjárókon tárolják őket. Ha ezeket a robbanófejeket útnak indítják a már jóelőre kijelölt célpontok felé, a nuk­leáris háború első 24 órájá­ban az északi féltekén 750 millió ember hal ifleg, 350 millió súlyosan megsebesül. A stockholmi „Ambio” ta­nulmánya szerint egyetlen középméretű ‘ neutronbomba, amelyet a katonai szakembe­rek szerint egy páncéloshad­test ellen vetnek be, csak az NSZK-ban legkevesebb ezer polgári lakos halálát okozza. A kis, harctéri — rakéta és tüzérségi — nukleáris fegy­verek, a „Small Battlefield Nuclear Weapons” bevetése ugyanebben az országban egymillió, a mintegy 170 da­rab nagyobb robbanófej, a „Large Nuclear Weapons” bevetése tízmillió ember ha­lálát okozná. És aki életben maradna? A tudósok megemlítik, hogy minden élelmiszer; de főleg az ivóvíz minden valószínű­ség szerint radioaktívvá, te­hát fogyaszthatatlanná vál­na. Csak az óceánok mélyebb részein élő hal maradna ha­lászható és fogyasztható ... Az iparvidékek — a gyárak és erőművek — elpusztítása után a nukleáris fegyverrel megtámadott országok fölött hónapokig radioaktív felhő­réteg lebeg majd. A felhőn áttörő sugárzás nyo­mán a gabona, a gyümölcs, a zöldség, még a gumós nö­vény is fertőződne, ehetetlen lenne. Csak Nyugat- és Észak-.Európában egymillió hektár erdő pusztulna el, tel­jes vadállományával együtt. Viszont mivel a rágcsálók többsége, úgy tűnik, megfele­lő ellenállóképességgel ren­delkezik a sugárzással szem­ben, elszaporodásuk felmér­hetetlen újabb károkat okoz­na. Mindehhez hozzájárul még, hogy az életben mara­dottak ellenállóképessége a radioaktív sugárzás hatására gyorsan csökken. Azok 80 százalékára, akik egy megha­tározott mértékűnél nagyobb sugárzásmennyiséget kaptak a nukleáris háború első 24 órájában, rákos megbetege­dés vár. Az életben maradot­tak legkevesebb két százalé­ka nemzőképtelen, illetve magtalan lesz, legalább há­rom százalék szenved több nemzedéket érintő genetikai károsodást. Az életben ma­radottak közül minden ötö­dik ember olyan fizikai ál­lapotba kerül, hogy képtelen segíteni másokon. Lehetetlen nem gondolni Olaf Palme volt svéd minisz­terelnök néhány mondatára, amelyet tavaly karácsonykor Hirosimában mondott, mi­után kilépett a város múzeu­mából. „Megmutatták nekünk azokat a kőlépcsőket, ame­lyek az első atombomba rob­banásának pillanatában meg­őrizték egy ülő ember árnyé­kát. Vajon az emberiségből sem marad más, mint egy árny egy kőlépcsőn? A kép, amelyet az „Am­bio” fest iszonyú. Minden­esetre azóta, az ENSZ-ben, a leszerelési ülésszakon el­hangzott a rendkívüli jelen­tőségű szovjet bejelentés a Szovjetunió egyoldalúan le­mond az atomfegyver első­ként történő bevetéséről. Gárdos Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents