Szolnok Megyei Néplap, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-30 / 229. szám

1982. SZEPTEMBER 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tiszaföldvári Lenin Mezőgazdasági Termelőszövetkezet újonnan létesülő halastavának több kilométeres partszakaszát szétvágott autógumikkal burkolják (Fotó: Csikós Ferenc) Őszelő a Hortobágyon Hídfelújítás prérifarkaskoncertteí A szeptemberi nap tele marókkal szórja sugarait, pótnyárban fürösztve a se vége, se hossza pusztát. Szükség is van még a vén- asszonyok nyarára, elvégre a tengersík vidék peremén, a görögházi dűlőben szemle­sütve várják a rozsdabarná­ra érett napraforgófejek a kombájnok borotvaéles fo­gait. — Nem sokáig, mert mi­re ez a cikk a kezünkbe ke­rül, már el is felejtjük azt a negyven hektárt, amelyet még be kell takarítanunk, — mutat egy hatalmas táb­lára Nagy Pál, a tiszaörsi Petőfi Termelőszövetkezet rangidős ikombájnosa. Fizet a vad vidék is Kegyetlenül nehezen, em­berfeletti verejtékkel mű­velhető csak ez a vidék. Homok, vadszik, porszik, csenevész bokrok, apró fák váltják egymást, mint a természet összes szeszélye erre a környékre összpon­tosult volna. Tanya a látó­határig semerre, hacsak an­nak nem számít egy messze, messze nyújtózkodó nádte­tős juhhodály. — Elmenekültek innen az emberek az aszály elől biz­tosabb vidékre. Tudja, az idén tavasz óta ezeken a földeken nem volt tán’ még 50 milliméter eső sem. Igaz, a trágyaféléikkel nem taka­rékoskodtunk, de még így is csoda, hogy - erre hektáron­ként 22 mázsa napraforgó- mag lett a fizetség — csó­válja a fejét, és indul a ha­talmas gépmonstrumra, ame­lyik néhány pillanat múlva berregve falja a napraforgó­fejeket. Nagyivánon túl, a Darvas, a Kunkápolnási mocsár, ná­das szomorú látványt nyújt. A Hortobágyi Nemzeti Park növény- és állattani ritka­ságokban oly gazdag, féltett része szinte porig égett. Né­hány nappal a tűz után fe­kete a vidék, korom, üszők, hamu minden. Mivel a ná­dast nem égethették fel ta­valy télen, futótűzként ter­jedtek a lángnyelvek, és mohó torkuk minden útjá­ba kerülő dolgot: zöld nö­vényt, avas nádat meg­emésztett. Pusztulás maradt utánuk, tetemes kárt okozva az élővilágban, nem beszél­ve arról, hogy a nagyiváni— tiszaörsi termelőszövetkezet­ben — akik bérlik ezt a te­rületet — milliós vesztesé­gekről beszélnek. Nagyivántól a Patkós- csárda vagy fogadó felé ha­ladunk. Az út mellett a szi­kes, homokos táblákban cse­nevész, megsült, derékig érő kukoricaszárak guggolnak. Távolabb kormos váz tűnik fel. Ügy látszik, az idén a „vörös kakas” nem kímélte a pusztát. Egy villám a nyá­ron becsapott a fogadó mel­letti gazdasági épületbe, amelynek nádteteje porig égett. Feketén mered a magasba a vázszerke­zet, a kár 1,7 millió forint. Még szerencse, hogy a kö­zelben dolgozó mun­kások kimentették a Boro- missza festményeket, búto­rokat. — De sajnos a MóricZ'-le- velek, a sajtóban 1923—42 között itt kiállított, megje­lent korabeli cikkek elégtek — fűzi a látottakhoz a kár­listát Fekete Bálint gond­nok. — Ég a szálló? — Ez villámhárítóval üze­mel, tudományos kutatók­nak, és pusztajáró, vakáció­zó diákoknak nyújt otthont. Reméljük, ide nem csap az 'istennyila. — A. leégett épületen is volt? Bólint, széttárja a kezét, mint aki jól tudja mindezt, dehát már minden hiába. A messai távolba kígyózó pántlikaszerű utat fürkészi: egy nyugatnémet csoportot vár, Mi pedig a híres csárda, meg a Kilenclyukú hídfelé vesszük az irányt. A mű- út mellett, betanított paci­kon .lovasok ülnek. Kieresz­tik a kantárszárat, szapo- rázzák a lépteket, messze még a tanya. Hófehér hom- lokú gazdasági épületek, li- ba-kacsatenger villannak fel a távolból. Megújul a híd A Hortobágy egyik neve­zetességét, a Kilenclyukú hidet áprilisban lezárták. Javításra szorul az ország leghosszabb, 92,13 méteres kő- hídja, amelyet még, 1827— 33 között emeltek az ap­rócska ér fölé. A fedélkö­vet Egerből, a faanyagot Ti­szafüredről . hozták, a téglá­kat meg kézi vetésű kemen­cékben állították elő nem messze a hídtól. Eddig bírta a derék monstrum, és most már igazán ráfért az ala­pos felújítás. A nagy mun­kát a debreceni Közútépítő Vállalat végzi: kiszedték a boltvállak közötti régi töl­teléket, ahol nedvességet ész­leltek, oda új, száraz ho­mok, föld került. A pillérek fölé pályalemezeket illesz­tettek, majd arra, kerül az új aszfaltburkolat. Így gépkocsinkkal a mel­lette húzódó, ideiglenes pon- tonhídon zörgünk át, ame­lyik a felírás szerint maxi­mum 12 tonna terhelést bír. Igaz, a buszok — még ha valamivel nehezebben is — üresen átmehetnek, utánuk gyalog a turisták. Túl a hídon, a mú­zeumban telt ház van. Vág- ner Ferencné két éve „szol­gál” a bejáratnál és adja a belépőket. — Zömmel külföldiek nézik meg ilyenkor a bábu­kat, a kolompokat. a kora­beli öltözékeket, a pusztai eszközöket. A németek a legalaposabbak, minden ér­dekli őket, csak győzze for­dítani a tolmács. A bejárat mellett aján­dékbolt: a karikásostorok a legkapósabbak, pedig 900 forint az áruk. A kondás- balta négyszázzal kevesebb, de a kutyának se kell, és a juhászkampó se tartozik a pánikszerűen fogyó szuve­nírok közé. Néhány népmű­vészetinek titulált giccs- üvegförmedény viszont gyorsan vevőre talál. A csárdában, kinn a kiskert­ben csendes a vendégkoszo­rú, a szalonnasütő helynél hátul 5—6 atyafi vonít. A társaság központi alakja Kanadából jött, és minden erejét összeszedi, hogy kel­lőiképpen törje a magyart. Hogy tényleg onnan érkez­hetett, bizonyítja a nóta, amelyik közelebb áll az arrafelé honos prérifarka- sok üvöltéséhez, mint a Kodály-módszerhez. Víz a pusztán Aranykarikává zsugorodik Tiszafüred felé a nap. Köd ereszkedik a tájra, szürkeség burkolja a távoli gémesku- takat, juhnyájakat, facsopor­tokat. A 60-as kilométerkő­nél takaros csatornaőrház. Ez olyan csoda, akár a Sza­harában a szökőkút. — Nem is az— ellenkezik Körtvélyesi Gyula, nyugdí­jas vízőr — hiszen itt, ez a nagy „árok” főcsatorna. Már a rétek, meg a legelők öntözésének vége, árasztás sincs, de kell a friss víz a halastóba. — Ez az épületcsoport az iroda mellett? — Itt laktam húsz évig. Most, augusztus 19-én köl­töztem be Csegére. Hiába, a nyugdíj nagy úr. — Jó volt itt élni? — Elmondhatom, egyet­len haragos szomszédom sem akadt, hiszen a legközelebbi lakás, ide két kilométer. Ti­zenkét éve, mikor a villany kikerült, azért megváltozott az életünk. De korábban, amikor megeredt az őszi eső. vagy befútta az utat a hó, napokig embert se láttunk. Kócs környékén még egy­szer kiszállunk. Visszané­zünk a pusztára, amelyet az alkony már bakacsinba öl­töztetett. Felettünk vijjogó madárcsapat húz el, ipar­kodnak a melegebb haza fe­lé. Helyüket mások, újak foglalják el, hiszen az irdat­lan nagy puszta egyetlen évszakban sem teljesen nép- telen és kihalt. D. Szabó Miklós Kakukkfű, csenkesz, tehenek Alig egy fél évtized alatt a valamikori szolnoki Kisgye- pen kinőtt a földből a me­gye legnagyobb lakótelepe, a Széchenyi, ahol az idén el­készült a 2200. lakás. S ahogy az már az újdonatúj lakóte­lepeken lenni szokott: bizony híján vannak a hellyel leg­nagyobb kincseink, a gyere­kek. Játszótér ugyan van egyik-másik ház előtt, mö­gött, mellett, de ezek zsúfol­tak, szabad „ugrabugrára”, labdázásra alig-alig alkalma­sak. Pár évvel ezelőtt, a lakó­telep „őskorában” nem így volt. A Ragó Antal és a Já- szi Ferenc úti házak végeinél kezdődött a „rét”, egy jókora szabad füves térség — ideá­lis grund. Iskola után, hétvé­gekén százával rajzottak ki a nagyobbacska gyerekek er­re az alkalmi és — mint ké­sőbb kiderült — illegális ját­szótérre. Nem volt akadály a rét körül húzódó öv-árok sem: pallódeszkából, fahulla­dékból készült egy átjáró, amelyen alkalomadtán a kö­zeli iskola osztályai is átsé­tálhattak. Csakhogy ez a te­rület, magánterület, tsz-tu- lajdon, vagy a közeli néhány tanya lakójának birtoka. Így azután nem csoda, hogy a hi- dacska hol eltűnt, hol újra felépült. Igaz, ami igaz, a gyerekek — no, meg a sétá­ló, napozó szülők — alapo­san letaposták a gyepet, a te­hén- és birkatartó gazdák nem kis bosszúságára. Végeredmény; ma már nincs átjáró (csak jókora ke­rülő árán lehet' bejutni a rétre) s húsz-harminc tehén, pár birka békésen válogathat a kakukkfüvek, perjék, csen- keszek s egyéb földi javak között. Mi a hivatalos „státusza” ennek a területnek? A szol­noki Városi Tanács tervei között szerepel a terület ki­sajátítása, a rét helyén a távlati elképzelések szerint parkerdő húzódik majd. Mi­kor? Olyan 20—30 év múlva. Addig? A valamivel köze­lebbi tervek szerint garázsok, hobbikertek, játszóterek, sportpályák lesznek az öv­árok túloldalán. Nem kétsé­ges — ígéretes, emberlépté­kű jövőt szánnak a város­építők a területnek. Mégis: jó lenne a legközelebbi ter­vek közé iktatni valami okos kompromisszum megkötését a rét jelenlegi gazdáival, amelynek végeredménye az lenne, hogy a tehenek is jól­laknának, s a gyerekek is rúghatnák a labdát, ereget­hetnék a sárkányt. Ehhez ta­lán nem is kellene olyan sok víznek lefolyni az öv-ár­kon ... — sz. j. — Értékes leletek Jelentős eredménnyel zá­rultak Sopronban a római kori Scarbantia több éve tartó kutatásának idei mun­kálatai. A soproni Liszt Fe­renc Múzeum szakemberei Gömöri János régész irá­nyításával feltárták a fóru­mot körülhatároló építmé- nyék maradványait. Megál­lapították, hogy a római te­lepülés közéletének fontos színtere több mint 16(H) négyzetméter alapterületű volt. A jelenlegi utcaszinttől mintegy 4,5 méter mélyen fekvő kövezett teret az el­ső-második században épí­tették és a negyedik-ötödik századig használhatták. Az ásatás során évezredes tárgyi emlékek is felszínre kerültek. Rábukkantak egyebek között feliratos ol­tár-töredékekre, de előkerült több faragott szegélykő és szobortalapzat. Feltárták a teret körülölelő vízelvezető csatorna maradványait is. Az értékes régészeti lele­teket a tervek szerint res­taurálják és a soproni mú­zeumban bemutatják. Országos képzőművészeti rövidfilmszemle Napirenden a filmek közművelődési szerepe és a vizuális nevelés Az országos képzőművésze­ti rövidfilmszemle résztve­vői — filmrendezők, képző­művészek, művészettörténé­szek, pedagógusok, a film- forgalmazás és a közművelő­dés szakemberei — tegnap délelőtt a Képzőművészet és a film címmel tartottak ta­nácskozást Szolnokon, a Ti­sza Filmszínházban. A ta­nácskozás főbb kérdéskörei: a képzőművészeti rövidfil- mek milyen módon tölthetik be leghatékonyabban közmű­velődési szerepüket, hogyan válhatnak az emberek vi­zuális nevelésének, képző- művészeti kultúrájuk növe­lésének ' hatékony eszközévé. Ugyanakkor sok szó esett arról is, hogy a két művé­szeti ág; a film és a képző­művészet találkozásától mi­képpen születhet új érték, olyan önálló alkotás, amely élményszerűen képes az is­meretek közvetítésére, a vi- zualitás fejlesztésére. Több hozzászóló érintette a képző- művészeti rövidfilmek érték- közvetítő, értékrend-formáló szerepét, a lezárt életművek bemutatásán, dokumentálá­sán túl azonban a napjaink­ban jelenlévő új értékek ed­diginél bátrabb „felfedezé­sét”, bemutatását is várnák. A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy a képzőművészeti rövidfilmek módszereiket, eszközeiket te­kintve némileg megújulásra szorulnak, keresni kell azo­kat az új utakat, amelyeken járva — a film segítségével — teljesebbé válhat a műal­kotás és a közönség találko­zása. A képzőművészeti rövid- filmszamle délutáni prog­ramjában a versenyfilmek vetítése szerepelt. A szemle záróünnepségére a díjak át­adására ma délelőtt fél 10- től a Tisza Filmszínházban kerül sor. Jászszentandráson Kevés munkája van a szabálysértési hatóságnak Eredményes a megelőzés, felvilágosítás, az ellenőrzés Vannak munkahelyek, ahol jogos megelégedéssel köny­velhetik el — talán furcsán hangzik —, hogy kevés a tennivaló. Ezek közé tarto­zik Jászszentandráson a köz­ségi tanács szabálysértési ha­tósága is. A szabálysértési ügyekkel a tanácsok igazgatási osztá­lyai, csoportjai foglalkoznak. Döntést a szabálysértési ha­tóságok hoznak. Tagjai: a szabálysértési előadón kívül tanácsi dolgozók, tanácsta­gok vagy valamelyik mun­kahelyi kollektíva megbízott­ja. Mindenkori elnöke a ta­nács végrehajtó bizottságá­nak titkára. A leggyakoribb szabály- sértés a tankötelezettségről szóló törvény megszegése, az iskolamulasztás. Nem ritka a vagyon elleni — az áruhá­zi lopás, az ittas állapotban elkövetett garázdaság. A sza­bálysértési hatóságok fel­adatköre az új BTK hatályba lépésével bővült. A becsület- sértések, a magánlaksértések elbírálására is megbízást kaptak. A községek és a nagyköz­ségek évente átlagosan 130— 150 ügyet tárgyalnak. Jászbe­rényben a szabálysértési tár­gyalással végződő tárgyalá­sok száma ennél jóval több. Az enyhébb büntetés a bé­kéltetést követő figyelmezte­tés. Van viszont 500 forinttól 5000 forintig terjedő pénz­bírság. Jászszentandrás a kivéte­lek közé tartozik. A telepü­lés lakói szeretik otthonukat, községüket, vigyáznak rend­jére, tisztaságára és ... egy­mással is „megférnek”. Ez­zel is magyarázható, hogy a községben az elmúlt évben összesen 19, az idén pedig eddig 17 szabálysértési ügy­ben döntött a szabálysértési haj, óság. Az elkövetett szabálytalan­ságok súlyát csökkenti, hogy az ügyek többségét helyszíni vagyis tárgyalás nélküli bír­ságolással lehet elintézni. Az idén például csak két esetben volt szükség hivatalos tár­gyalásra. Szinte ismeretlen fogalom a községben az isko­lamulasztással, a parkrongá­lással, a fakivágással vagy az engedély nélküli építke­zéssel kapcsolatos szabály- sértés. A mégis elkövetett sza­bálysértések egy részét az al­kohol számlájára lehet írni. Általában a hét végi jókedv következménye a garázdaság, az áruházi lopás. Érdekes, hogy a bolti tolvajok nem helyben, inkább jászapáti vagy jászberényi útjuk során igyekeznek táskájukba csúsz­tatni egy-egy üveg italt, né­hány pakli cigarettát vagy egy csomag kávét. A jászszentandrási sza­bálysértési hatóság munkája kevesebb, mint máshol. A tanács dolgozói, a tanácsta­gok, a bizottságok bevonásá­val, folyamatos ellenőrzéssel, felvilágosító munkával, a rendeletek ismertetésével igyekeznek megelőzni a köz­ség jó hírét, veszélyeztető szabálysértéseket. I. A. A Kodály-Erkel énekverseny operakategóriájának eredménye Kedden az éjszakai órák­ban az Erkel Színházban véget ért a nemzetközi Ko­dály—Erkel énekverseny operakategóriájának prog­ramja, amelyen 33-an indul­tak. A nemzetközi zsűri Mi­hály András zeneszerző, az operaház igazgatója elnök­letével az 50 ezer forintos első díjat a nők közül Xiao­ping Hu kínai énekesnőnek ítélte, aki a Bohémélet Mi­mi szerepében lépett a. kö­zönség elé. A 30—30 ezer fo­rintos második díjat Ardó Mária és Irena Milkjavicsu- te (Szovjetunió) kapta, har­madik díjat nem osztottak ki. Szintén nem osztották ki a férfi énekesek között az első ás a harmadik díjat. A második díjat, 30—30 ezer forintot Vitalij Tarascsenko (Szovjetunió) és Dán Geor- gescu (Románia) nyerte el. A zsűri 10—10 ezer forintos különdíjban részesítette Mi­la Dülgerova-Krasztnyiko- vát (Bulgária), Jiro Futaga- mit (Japán) ‘ és Yan-quing Went (Kína);

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents