Szolnok Megyei Néplap, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-28 / 227. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. SZEPTEMBER 28. Jászkutató régész a Szovjetúnióból Dr. Vlagyimir Kuznye- cov, az ordzsonikidzei akadémiai intézet régész igazgatója a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének vendégeként tanulmányútra érkezett Magyar- országra. A régészprofesszor, aki az egykori jász-alán kirajzások történetével, régészeti összefüggéseivel foglalkozik, pénteken a szolnoki Damjanich és a jászberényi Jász Múzeum anyagával ismerkedett. Képünk a Jász Múzeumban készült: Kuz- nyecov professzor (középen) a múzeum munkatársaival. A nyelvvizsgák tapasztalatai Az Idegennyelvi Továbbképző Központban tapasztaltak szerint sokan jelentkeznek közép- és felsőfokú nyelvvizsgára alapfokú tudással. A legújabb kimutatás arról árulkodik, hogy tavaly csaknem négyezren tettek próbát felsőfokon, ám a vizsgázóknak csak negyede felelt meg a követelményeknek, 34 százalékuk közép- 21 százalékuk pedig csak alapfokú képesítést szerzett. A statisztikából jól látható, hogy továbbra is az angol, a német, az orosz, a francia és a spanyol a legnépszerűbb nyelv. Az öt legkedveltebb nyelvet a szomszédos népek nyelvei követik a jelentkezési rangsorban. Az intézmény vezetője az MTI munkatársának elmondotta: az alaposabb felkészítés érdekében a jelenlegi vizsgáztatási rendszert módosítani kellene. A sok sikertelen kísérletnek oka lehet az is, hogy az oktatók nem ismerik pontosan a vizsgakövetelményeket. Az intézmény — a tájékozódást elősegítendő — nyilvánossá tette a vizsgákat az oktatók számára is. Az utóbbi két évben a vizsgáztatók arra figyeltek fel, hogy a jelöltek írásbeli és szóbeli teljesítménye között igen nagy a különbség, mégpedig az írásbeli rovására. Sokan inkább felsőfokra jelentkeznek, hogy a középfokú vizsgaanyagban szereplő írásbeli tesztet elkerüljék, de megalapozatlan tudásukra természetesen így is fény derül. Az idegennyelvű íráskészség fejlesztéséért a továbbképző központ az öt világnyelven feladatgyűjteményt jelentet meg 1983- ban, a tankönyvkiadónál. Kodály —Erkel énekverseny Hatan a döntőben Vasárnap véget ért a Nemzetközi Kodály—Erkel énekverseny dal-kategóriájának középdöntője. A dalverseny döntőjébe jutott Ardó Mária, Benza Györgyi, Kovács Brigitta. Tóth János magyar, Liliana-Margareta Bizineche román, Larisza Kurgyumova szovjet énekes jutott. A középdöntőbe elhangzott Kodály-művek legjobb interpretálásáért járó különdíjat a zsűri Tóth Jánosnak ítélte. Nemzetközi szimpozion a matematika oktatásáról Az Országos Pedagógiai Intézet szervezésében az iskolai matematikai oktatás időszerű problémáiról, nemzetközi tudományos tanácskozás kezdődött tegnap Esztergomban, az intézet továbbképző központjában. Nyolc szocialista ország pedagógusai hat napon át a függvényfogalom kialakításának szerepéről és rendszeréről szóló előadásokat tartanak és vitatnak meg. A téma időszerűségét — az oktatási szakemberek szerint — az adja, hogy az elmúlt, években éles vita bontakozott ki az új függvényfogalom oktatásának iskolai bevezetéséről. A matematika- oktatás egyik fontos, rövid időn belül megoldást kívánó problémája, hogy az általánosan képző iskolákban nem a 16—18 éves tanulók életkori sajátosságának megfelelő a képzés. Nem eléggé veszik figyelembe, hogy a diákok még nem elég érettek bizonyos függvénytani fogalmak megértésére, elsajátítására. Nem tisztázódott még az sem, hogy a matematikai oktatásból mennyit kell magára vállalnia az általánosan képző- iskoláknak, és mennyi jusson belőle a felsőfokú oktatási intézményeknek. A tanácskozástól a szakemberek azt várják, hogy a matematika-oktatás eredményessége fokozódjék, módszere. fogalmi rendszere egységessé váljék. Reggel esőben, délután napsütésben Hangulatos ünnep volt — Beszámoló a XX. tiszaligeti napokról Álmos borús a szombat délelőtt, mégis sokan igyekeznek a Tiszaligetbe, felnőttek és gyerekek, mit sem törődve a szemerkélő esővel. A sportcsarnok előtt nyolctíz gyerek térdel a kövön, mindegyikük előtt lepedőnyi nagyságú papír, mellette doboz, tele krétákkal. A verseny résztvevői azt a feladatot kapták, hogy a békéről, a fegyveres erők napjáról eszükbe jutó gondolatokat rajzolják meg. Az egyik kislány, aki képének a „Béke” címet adta, nagy, zöldellő mezőket, piros kéményű házakat, vörös, kék szirmú virágokat fest a papírra. A mű közepén hatalmas betűkkel ott díszeleg saját neve is: Cs. Anita. Néhány méterrel arrébb éppen a lisztfújó versenybe lehet benevezni. De nemcsak a szerteszálló fehér por és a fújok látványa mulattató, lesz itt ma még lepényevés is. A lepények majd akkorák, mint egy kézitáska. Kezdődik a mocsárjárás. Tíz tagú csapatokat alakítanak az úttörők. A hátul álló gyerekek kezében papírlapok Egyesével előreadogatják, az elől álló tanuló lerakja a lába elé, s „kikövezi” a mocsarat. Szigorú a játék- szabály, nem szabad csak a papára lépni. Aki mellélép. az „belefúllad a mocsárba” és kiesik. Az a csapat, amelyik több embert tud átvinni a mocsáron az a győztes. A békéscsabai kötöttáru- gyár árusítással egybekötött termékbemutatója előtt sokan tolonganak. Tolonganak, mert a hely kevés, az áru pedig: pulóverek, ruhák, köntösök kínálják magukat. Kóstoló Hasonlóképpen nagy a sikere néhány méterrel arrébb a rostlevek bemutatójának és kóstolójának is. Most éppen egy népes leánycsapat érkezik, és azon vitatkoznak, hogy a körtelevet vagy a meggylevet kóstolják-e meg. A vitát eldönti a felszolgáló, a Füszért eladónője, lehet inni körtelevet is, meggylevet is. A stadion előtt igazi, fiúknak való szórakozás; egy rádió adó-vevő készülékkel ismerkedhetnek az úttörők. Nemcsak magyarázatot kapnak, hanem rögtön ki is próbálhatják, egyik csapat az egyik készülékhez áll, a másik a másikhoz, és meg lehet beszélni, milyen érdekes program volt tegnap este a televízióban és ugyan merre lehetnek a csapat többi tagjai. Énekszóval Az ebéd utáni órák első érdekes színfoltja a tiszaligeti napok hagyományos eseménye, a menetdalverseny volt. A huszonnégy felvonuló, éneklő csoport különös hangulatot varázsolt a fák alá: a fölzengő munkásmozgalmi és forradalmi dalok, indulók és népdalok, mintegy új jelentést kaptak ebben a környezet „ihlette” interpretációban. amelyet talán így jellemezhetnénk: fiatalosan szép. Egy bizonyos: fölkészültségével, produkciójával mindegyik iskola kiérdemelte a szépszámú közönség elismerését. Vigyázz a hangerőre! A késő délutáni órákban ismét riadót fújtak (aznap már hányadszor) a tiszaligeti stadion környékén lakó madarak. Alig ért véget a stadionban az ünnepi köszöntő, máris megkezdődött a Magyar Néphadsereg 6639. sz. alakulatának vidám, zenés „kavalkádja”. „Vigyázz a hangerőre!” — adták ki a jelszót a futópálya szegélyén állomásozó műszakiaknak, s De érdekes! Sikere volt a a hangszóróból máris ömlött egy kis country-zene, némi jazz, progresszív rock, s népzene mellékleteként. S hogy a kavalkád teljes legyen — a muzikális katonák társaságában föllépett egy amatőr humorista és egy bűvész is. A többségében fiatalokból álló közönség egyszerre élvezte a műsort, a napsütést és a jó levegőt. Igen, a jó levegőt is, amely az idő előrehaladtával egyre több gyomorra. orra, szívre és lélekre ható, fűszeres illatot is hordozott. Bográcsgulyástól a labdaőrzésig A jó illatok nyomát követve jutottunk el a strand mögötti — melletti füves térségre, ahol számos bográcsban, kondérban főttek a vacsorafőző verseny „repre- zentásai”. — Ez egy igazi olimpiai szám — fejtegette valaki a tűz mellett ülők közül. — Ennek a versenynek tényleg nincs vesztese, s még jól is lehet lakni. Ezen elgondolkodtak és továbbfűzték a szót, egészen addig hogy Los Angeles után a Tiszaligetben kéne megrendezni a következő olimpiát, a következő versenyszámokkal: halászlé, rakott palacsinta, bográcsgulyás, kolbászos paprikás- krumpli, göngyölt hús, saslik (nyárson vagy anélkül). Befejező versenyszámnak többen ökörsütést javasoltak, mások a parázs fölött sütött törpeharcsára szavaztak. Ezalatt a stadionban rajtolt a családi sportvetélkedő mezőnye. A Tallinn, a Mátyás király úti, a Ságvári körúti, a Kassai úti, továbbá az Újvárosi és tószegi általános iskola csapatai versengtek, különösnél, különösebb váltókban. A csapatok összehaditechnikai bemutatónak tétele: két kisdobos, négy úttörő, egy ifi és két szülő (férfi—nő) alkotott egy-egy együttest. Nem mindennapi élmény volt látni, amikor — mondjuk — kisdobos leányok versengtek gyérülő hajú édesapákkal, labdaőrzésben, vagy medicinlabdás stafétában. * * * Mindez csak ízelítő a tiszaligeti napok szombati rendezvényeiből. Mert vonzó esemény volt a haditechnikai bemutató, a szabadtéri színpadon rendezett, színes művészeti műsor ugyanúgy, mint a sergősök, mutatványosok „kivonulása”, az üzletek, népművészek, kisiparosok kirakodóvására, vagy az esti órákban befejeződött politikai kaszinó. Az „ifjú”, éppen húszéves tiszaligeti napok — a fegyveres erők napja „előestéjén” — szombati eseményei, túl azon, hogy ezreknek nyújtottak kikapcsolódást, szórakozást, igazi közösségi, társadalmi, politikai ünneppé, fesztivállá nőttek. PÉ.—SZJ. Fotó: Tarpai Költöznek a madarak — katonás country A TISZALIGETI NAPOK VERSENYEINEK ELSŐ HELYEZETTJEI: Menetdalverseny; úttörő dis/.- század: Újvárosi Általános Iskola és Achim úti Általános Iskola : kisdobos díszszázad: Ságvári körúti Általános Iskola; középiskolai diszszázad: Gépipari Szakközépiskola. Családi sportvetélkedő: Ságvári körúti Általános Iskola: kisdobos sor- és váltóverseny; Költői úti Általános Iskola. Főzőverseny: általános iskolák; Achim úti iskola 7. osztályos csapata: középiskolák: Kereskedelmi Szakközépiskola 3. b. osztály; dolgozók: Tallinn körzeti pedagógus szakszervezet. összetett verseny. Úttörők: Ságvári. Diák: Verseghy. Felnőtt: Kereskedelmi és Vendég- látóipari Főiskola. A rádió | hullámhosszán! A hét költője Dicséretre méltó vállalkozása a rádiónak, hogy hét- ről-hétre egy-egy költő verseiből összeállított műsorokat sugároz. A magyar és a világirodalom klasszikusai mellett ma élő, kortárs alkotók is szerepelnek a solro- zatban. A múlt hét költője Sinka István volt. Négy alkalommal hallhattunk egy-egy csokrot verseiből Kun Vilmos, Bessenyei Ferenc, Szabó Gyula tolmácsolásában, Szilágyi Tibor pedig Gulyás Pál és Bede Anna a költőről írt műveiből adott ízelítőt. Sinka István egyik „őstehetsége” irodalmunknak. A bihari pásztorvilág volt gyermek- és ifjúkorának színtere, s művészetének egyik meghatározója. Nagygazdák nyájait terelgette, közben igen nagy erőfeszítések árán ismerkedett meg a betűvetéssel, a könyvekkel. A népművészet, népköltészet mellett Petőfi és Ady volt a „tanítómestere”. Kezdetben a dal és a költői elbeszélés uralkodott munkásságában, később a ballada vette át ezt a szerepet. Ebben a műfajban érvényesült igazán lírájának sötét pesszimizmusa, lehangoltsága. A felszabadulás után kései verseiben súlyos betegsége árnyékában elégikus hangon emlékezik vissza hányatott életére. A „Mesterek uccája”, a „Szigetek könyve” című elbeszélő költeményeinek igazi ereje éppen az emlékezet és a személyiség benső világának feltárásában rejlik. A műsorsorozat Sinka költészetének legjavát elevenítette fel, mintegy keresztmetszetet adott munkásságáról, s benne tükröződő életéről. Az elhangzott versek, balladák azonban nemcsak a bihari pásztorvilág gyermekének legnagyszerűbb alkotásai, hanem a magyar- irodalom sajátos színfoltjai s. Nélkülük szegényebb lenne a XX. századi magyar költészet. Kommt mit! Az utóbbi időben sok vád éri idegen nyelvtudásunkat. Szakemberek, szociológusok adatokkal bizonyították, mennyire elmaradtunk a világszínvonaltól e tekintetben; a határokon túl szinte megszólalni sem tudunk „akár el is adhatnának bennünket”. Tisztelet természetesen a mindössze néhány százalékot kitevő kivételnek. Aligha szorul bizonyításra, mennyire fontos a kisebb országok lakói számára az idegen nyelvek ismerete. Az általános iskolákban az idén már negyedik osztálytól kezdik tanítani az oroszt, a gimnáziumokban pedig a fakultatív tárgyak között egyre népszerűbbé válnak az idegen nyelvek. Ügy tűnik, nem volt hiábavaló a szakemberek elmarasztalása, mintha növekedne az érdeklődés a nyelvtanulás iránt. Ehhez nyújt segítséget a rádió új nyelvlecke sorozataival. Két héttel ezelőtt kezdődött el az angol „oktatás”, a múlt héten pedig elhangzott az első német nyelvlecke, amely a rádió történetében is az első volt. Az adássorozat 45 leckéből áll, s sugárzását három évre tervezik. A műsorok témáját a mindennapi társalgásból merítették a szerkesztők; az Iskolarádió, a budapesti NDK Centrum, s a Berlini Rádió munkatársai. Az adás minden második szerdán este jelentkezik a 3. műsorban, s aki lelkiismeretesen, szorgalmasan tanul három év múlva akár alapfokú nyelvvizsgát is tehet. — tg —
