Szolnok Megyei Néplap, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-03 / 206. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. SZEPTEMBER 3. „Fájdalmasan érinti” Diákok a paradicsom földeken Telik a láda, nő a „piros halom II veréb is akció kevés volt a képzeletbeli kö­zös erszényben. Azt mond­ják, hogy a bajban tudja meg igazán az ember, hány, valóban jó barátja van. A tiszaszentimrei tervnek sze­rencsére sok támogatója akadt. A helybeli Aranyka­lász Termelőszövetkezet pél­dául gépeket adott a munká­hoz, a megyei tanács az úgy­nevezett út- és hídkeretből juttatott a falunak, a KÖTI- VIZIG két erőgépcsoportja elkészítette az alapot, szak­nyelven mondva, a tükröt. A kollektív összefogás, segítő­szándék eredményeképpen a Sugár, a Hajdú, a Névtelen és a Széles utcák portalaní- tott műutat kaptak. Ez a fél­kör alakú úthálózat a telepü­lés legmélyebben fekvő nyu­gati részét kapcsolja a köz­ponthoz. Ami az itt élő embereket illeti, a pénzbefizetésen kívül a lakók a telkek előtt segí­tettek az alapba kerülő anya­gok szétterítésében, az asz­faltút elkészülte után az út­padka kialakításában. íöld- egyengetésben, a vízelvezető árkok szélesítésében, mélyí­tésében. Fiatalok, idősebbek, sőt még az eljáró munkások is ásót, lapátot, csákányt ra­gadtak esténként, hétvége­ken. A történtekhez hozzátarto­zik, hogy az útépítés Tisza- szentimrén nem ért véget. D. Szabó Miklós Az ötnapos tanítási hét be­vezetésével módosult a diá­kok őszi mezőgazdasági mun­kájának időtartama. Az álta­lános iskolák hetedik, nyol­cadik osztályos tanulói, a kö­zépfokú tanintézétek diákjai az elmúlt évek gyakorlatától eltérően a tíz nap helyett csupán ötöt töltenek a földe­ken. Szolnok megyében több mint negyven termelőszövet­kezet és állami gazdaság igé­nyelte a segítséget a betaka­rítási munkákhoz. A tanév­nyitót követően a diákság egy része már megkezdte a paradicsom, a hagyma szedé­sét. Később az almás és gyü­mölcsös kertek, a szőlőtáblák várják a dolgos kezeket. No­vember közepéig összesen huszonötezer Szolnok megyei általános és középiskolás diák segíti a betakarítást. Három helyen, Törökszent- miklóson, Jászberényben és Csépán, ahol szállásról és ét­kezésről tudnak gondoskod­ni fővárosi egyetemi és főis­kolai hallgatókat fogadnak. Az elmúlt évben a tanulók betakarított termés értéke 200 millió forint volt, ennek fejében a termelőszövetkeze­tek, az állami gazdaságok 10 millió forint munkabért fi­zettek ki. A paradicsomtábla jelleg­zetes piros, zöld színét mele­gítők, farmernadrágok, puló­verek tarkasága töri még. A csendet pedig a kiáltások. „Tanárnő! Űjabb láda. Tes­sék beírni!” A szolnoki Ver­seghy Ferenc Gimnázium diákjai a tanévnyitó utáni első napon már dolgoztak a zagyvarékasi Béke Termelő- szövetkezet területén. . A sorok végén óriási para­dicsom-halmok, melyek a lá­dák kiürítésével egyre da­gadnak. A kupac szélén szét­gurult öklömnyi piros bo­gyók nagy része széttaposva. A laikus számára is szemet szúró ez a tárolási forma. — Sajnos egyelőre nincs más megoldás, nem hoztak elegendő gyűjtőládát, — pa­naszkodott Barát Erzsébet tanárnő. — A napot azzal kezdtük, hogy a tegnap ösz­Nincs konténer, a sorvégeken gyűjtik a paradicsomot szehordott rakásokat átszed­tük a konténerekbe, azok megteltek, így most kezdő­dik minden élőiről. Közben a paradicsom törődik. A gye­rekeket sem lelkesíti, hogy dupla munkát kell végezniük., — Ez nem látszik a han­gulaton. — Élvezik, hogy szabad­ban vannak, s nem az iskola­padban kezdték a tanévet. Első osztályosokkal vagyok, heti nyolc órában tanítok majd nekik angolt. Ismerke­désre ideális ez a pár nap. Hány osztály dolgozik, ho­gyan osztják el a munkát, milyen a bérezés? A kérdé­sekkel Tóth Béla testnevelő tanárhoz irányítanak, mond­ván, ő a „mindenes”. — Autóbusszal szállítanak bennünket, nyolctól félkettő­ig tart a munka — magya­rázta. — Tizenhárom osztály szedi a paradicsomot, kettő a hagymát, illetve a burgo­nyát, egy lánycsoport pedig a baromfifeldolgozóban se- gítkezik. A paradicsomtáblán dolgozók huszonöt fillért kapnak kilójáért, ha elérik a napi kétmázsát akkor még plusz öt fillért. Egyébként a munkát hátráltató szervezet­lenségekért, pontosabban a konténerek hiányáért nem le­het egyértelműen a termelő­szövetkezetét hibáztatni. Ké­sőbbre vártak bennünket. A gimnázium átalakítása azon­ban még nem fejeződött be, ezért kellett a tanévet mun­kával kezdenünk. A Verseghy Gimnáziumban először indítanak testnevelés tagozatos osztályt az idén. Az első d-s lányok szorgalmasan dolgoztak, kopasztották a bokrokat. Az élen Vígh Már­ta és Gulyás Edit kétszemé­lyes „brigádja” haladt. — Már az általános isko­lával is voltunk paradicso­mot szedni, nem ismeretlen — mondta Márta — de az.ért bele kell rázódni. Tegnap összesen huszonnégy ládával szedtünk, ma még csak há­romnegyed tizenegy, de már több van. Harmincötöt tűz­tünk ki célul. — Örülök, hogy munkával kezdtük a tanévet — vetette közbe Edit. — Nincs, olyan kötöttség, mint az iskolában, mindenki felszabadultabb, könnyebben ismerkedik, ba­rátkozik. Aztán azért is, jó, mert ha valaki délután ta-»< nulni akar, megteheti, sőt még jól is esik a munka után. Nekünk sportolóknak a paradicsomszedés még ed­zésnek sem rossz. — fs — Az összefogás útjai Útépítő tiszaszentimreiek A tiszaszentimrei utcák nagyban hasonlítanak a töb­bi, alföldi település kisebb- nagyobb utcácskáihoz. Ha nyáridőben végigballag raj­tuk az ember, elég egy pöfö­gő Zetor, hogy porfelhőbe burkolja a környező házakat, fákat, bokrokat, járókelőket. Ősszel, kora tavasszal és az enyhe téli hónapokban vi­szont vendégmarasztaló sárrá dagad ez a tizenkilenc kilo­méternyi hosszúságú belterü­leti kocsiút. Akarom monda­ni csak mintegy tizenhét és fél kilométernyi, hiszen a község már évek óta rendel­kezett két KPM .kezelésű, portalanított műúttal. Mi tagadás, ezek a „nyá­ron nyeljük, télen cuppogunk benne” kocsi utak sok gondot okoztak a helybelieknek. Ta­valyelőtt hangzott el határo­zottabban először: jó lenne elviselhetőbb közlekedési fel­tételeket kialakítani a falu­ban, valamilyen módon nö­velni a burkolt utak koránt­sem számottevő mennyisé­gét. Igenám, de ami az eh­hez szükséges forintokat ille­ti, a helyi tanács helyzete sokban hasonlított ahhoz'a bi­zonyos templomi egérhez. Választógyűléseken felme­rült; arra is van lehetőség, hogy a lakásonkénti három­ezer forint út- és közműfej­lesztési hozzájárulást előre fizessék. Jónéhány utcában erre hajlandóknak mutatkoz­tak az emberek, noha az is tény, hogy az ilymódon ösz- szegyűlt összeg is bizony még Zenekarok versenye Nagykörösön Szeptember 8-án, szerdán Nagykőrösön rendezik meg a Békés és Pest megye szövet­kezeti népi és cigányzeneka­rok versenyét. Tizenöt órától rendezik a bemutatókat, es­te 19.30 órai kezdettel a Nagykőrösi Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépis­kola aulájában kezdődik gá­laműsor, melyben a legsike­resebb együttesek lépnek fel. Magyar pénz avar temetőben Szenzációs leletre bukkan­tak az idén, a Tolna megyei Gyönkön, egy avar temető már tíz éve folyó feltárása során. A temető egyik sírjá­ból I. Péter magyar király által vert ezüst pénz került elő. Mint ismeretes, Péter Szent Istvánt követően két­szer: 1038—41 és 1044—46 közt uralkodott. Amint az ásatást vezető dr. Rosner Gyula régész elmondotta: a Petrus Rex Pannóniáé fel­iratú ezüst érme az első kor­határozó magyar pénz, me­lyet avar temetőben talál­tak. Azt látszik bizonyítani, hogy az avarok közt éltek olyan csoportok, amelyek megérték a honfoglalást, a magyar államalapítás korát. Ujszászy István vezérőr­nagy, az Államvédelmi Köz­pont vezetője, Kádár Gyula ezredes, a VKF/2 feje és Kern Károly őrnagy, a Def- fenzív osztály irányítója 1944. március 19-én az or­szág hitlerista megszállása­kor is a helyén maradt. Ed­mund Veesenmayer, Hitler teljhatalmú magyarországi megbízottja — diktátora — a megszállás első napjaiban semmi kifogást nem emelt ellenük, viszont április 10-én már többször szóba hozta, egyebek mellett a kormány­zónál is, hogy ezek az urak nem maradhatnak a helyü­kön. Az ügy nyilvánvalóan összefüggött a Veréb-akció­val, az amerikai tisztek ügyével. Érdekes módon azonban Sztójay Döme mi- niszterelhök, aki egyébként vakon és engedelmesen kö-. vette a megszállók minden utasítását, ha nem is mon­dott kategorikusan nemet, kitért az ügy elől. Más szempontból, de hasonlókép­pen érdekes, hogy Ujszászy István és Kádár Gyula nem értesült a németek részéről őket fenyegető veszélyről. Pedig mindketten közvetlen kapcsolatban álltak a budai Várral. Ifjú Horthy Miklós, a kormányzó fia és bizalma­sa — ha az emlékiratok e tekintetben nem túloznak — Kádár Gyula baráti köréhez tartozott. Horthy, akinek sej­tenie kellett az elkövetkező­ket, mégsem figyelmeztette Kádár Gyulát, és ő otthon maradt, nem bújt el. Letartóztatására — ugyan­azokban az órákban vitték el Ujszászy Istvánt és Kern Károlyt is — az április 17-ről 18-ra virradó éjszaka került sor. Nem nyitott ajtót a la­kása ajtaján előbb csengető, majd dörömbölő gestapósok- nak. Telefonon — két ké­szüléke is volt — egyszerre hívta ifjú Horthy Miklóst és Szombathelyi Ferencet, a hivatalban levő vezérkari főnököt. Ígéretet kapott, hogy magyar tiszteket küldenek a védelmére. Mielőtt azonban azok megérkezhettek volna, a tucatnyi hitlerista titkos­rendőr már betörte az ajtót, és elhurcolta a magyar hír­szerzés és kémelhárítás hi­vatalban levő főnökét. Másnap Veesenmayer 99/110 186—87. számú titkos táv­iratában jelentette Ribben- trop külügyminiszternek: ,Winkelmann obergruppen- führerrel (az SS és a biro­dalmi rendőrség legmaga­sabb magyarországi főnöke — a szerk.) előzetes megál­lapodásunk alapján ma éjjel letartóztatták Kádár ezre­dest és Ujszászy vezérőrna­gyot. Én már nyolc nappal ezelőtt kértem Sztójayt, hogy bocsássa el Kádár Gyulát, amire elvileg ígéretet is kap­tam, de az intézkedést ak­kor akarták végrehajtani, amikor az új vezérkari fő­nök átvette a hivatalát. To­vábbi várakozás egyébként nem látszott tanácsosnak, és Winkelmann közlése szerint a két letartóztatott ’ eddigi vallomásai is már kellően igazolják az intézkedés he­lyességét. Sztójay ma szóba hozta előttem az ügyet, és arra utalt, a kormányzót fájdalmasan érinti, hogy egy még szolgálatban levő tisztet német szerv letartóz­tatott. Azt válaszoltam, a megfelelő időpontban be fog­juk bizonyítani, a kormány­zónak és a magyar kormány­nak, hogy hálával tartoznak nekünk, amiért ebben az esetben késedelem nélkül és példamutatóan közbelép­tünk”. Hogy Sztójay mit válaszolt az nem derül ki a távirat­ból. Mindenesetre figyelem­re méltó Quisling miniszter- elnök gyors és az ő mércéjé­vel. mérve bátor fellépése. Ennek egyik oka talán az lehetett, hogy valamikor, mielőtt Magyarország berli­ni nagykövetének nevezték ki, ő szervezte meg a VKF/2- t, és ő volt a horthysta had­sereg hírszerző szolgálatának első vezetője. Mint kolléga nehezen viselhette el Ujszászy István és Kádár Gyula le­tartóztatását, akik végül is utódai voltak és tovább tö­kéletesítették az ő művét. Sztójaynak Veesenmayer nem tett ígéretet a letar­tóztatottak szabadon bocsátá­sára — viszont követelte tő­le, hogy segítsen Szentmik- lóssy Andor kézrekerítésé- ben, aki ellen a német ha­tóságoknak „a legsúlyosabb terhelő adatai vannak”, de „mind ez ideig sikerült szer­vei intézkedései alól kibúj­nia”. (Később a külügymi­niszter volt állandó helyet­tese is a Gestapo kezére ke­rült. Nem élte túl elhurcol- tatását.) Időközben meglehetősen goromba hangnemben folyt a letartóztatott magas rangú magyar tisztek kihallgatása. Kádár Gyulának megparan­csolták, hogy írja le részle­tesen: mit beszélt Szentmik- lóssy Andorral utolsó talál­kozásuk alkalmával, és egyál­talán azt, amit az amerikai tisztekről tud. „Egy szobába kísérnek, az őr mellettem marad. Most mit csináljak? Azt nem hi­szem, hogy szabadon enged­nek, akármit ás írok. Ez nem lehet más, mint kihallgatási trükk. Szentmiklóssyval meg­állapodtam. Biztosan kihall­gatják, esetleg már kihall­gatták. Neki biztosan meg­van a külügyi részt illető mondanivalója. Ha nem tar­tom meg, amit megbeszél­tünk, bajt csinálok. Íráso­mat tehát a megállapodás szerint készítem el: paran­csot kaptam, azt végrehaj­tottam, az amerikaiakat le­tartóztattuk, érkezésüket ne­kik bejelentettük, és kihall­gatás véget átadtuk; az ügy részleteit nem ismerem”. Ilyen kevéssel természete­sen nem érhették be a ges- tapósok. A Melinda úti vizs­gálati központjukban folytat­ják a vallatást. Kádár Gyu­lának nincs oka csodálkozni, hogy váltott kihallgatóik a legkisebb részletekre is kí­váncsiak. Inkább az a fur­csa, hogy bár — különösen eleinte — meglehetősen go­romba a bánásmód, fizikai erőszakot nem alkalmaznak vele szemben. Bármennyire is szakmabeli volt az ezredes, a hitlerista titkosszolgálat emberei a legprimitívebb trükkökkel túljártak az eszén. Elhitte, hogy az amerikaiak mindent bevallottak. És azt is, hogy mindent elmondott az ugyancsak letartóztatott Szombathelyi Ferenc. Csak­hogy Szombathelyi akkor még szabadlábon volt — csak a nyilas hatalomátvé­tel után, novemberben tar­tóztatták le őt — és éppen hírszerző szolgálata tisztjei­nek vallomására hivatkozva érte el Veesenmayer Horthy- nál, hogy mentse fel őt a ve­zérkari főnök tisztje alól, és váltsa fel a megbízha- tóbbnak számító Vörös Já­nos vezérezredessel. A nyilvánvalóan hamisí­tott jegyzőkönyvekben min­den a valóságnak megfelelő­en volt leírva. A hitleristák — besúgóik révén — tudták, hogy az amerikaiakkal min­den előre meg volt beszélve. S hogy csak azért értesítet­ték a németeket érkezésük­ről, hogy kijátsszák őket. Egyébként pedig tárgyalni akartak velük Magyarország háborúból való kivezetésé­ről. Kádár Gyula: „Semmi érte' ét nem láttam a to­vábbi , ízakodásnalc, lénye­gében a valóságnak megfe­lelően vallottam”. Veesenmayer április 20-án, vagyis már a letartóztatást követő harmadik napon a nyomozás teljes sikerét je­lenthette külügyminiszteré­nek. Külön kiemelte: „A le­tartóztatottak eddig jól val­lottak”. (Következik: Egyenruhá­ban maradtak) Benépesült a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium új kollégiuma. Az intézmény­ben száz diák nyert elhelyezést Pintór István dokumentumriportja Munkával kezdik a tanévet

Next

/
Thumbnails
Contents