Szolnok Megyei Néplap, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-19 / 220. szám

1982. SZEPTEMBER 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A tizedik évfordulón Kommunista hittel Ök százegynéhányan. akik fiatalon jegyezték el magu­kat a munkásmozgalommal; akiknek élete a munkások, a szegények sorsának jobbra fordításáért vívott harcok­tól, majd a szocialista haza építésétől elválaszthatatlan; ők, akik közül többen része­sei voltak azoknak a törté­nelmi eseményeknek, ami­kor végre földhöz jutott a magyar falu népe, amikor kommunista hittel és tenni- akarással az első szövetkeze­teket szervezték, gyárakat építettek újjá; ők, akik kö­zül sokan 1956 vérzivataros napjaiban elsők között fog­tak fegyvert a munkáshata­lom védelmére; és ők, akik ma idős fejjel is, gyengült erővel, egészséggel is, de még tenni akarnak e hazá­ért, — Szolnokon ünnepre készülnek. Tíz évvel ezelőtt, 1972. szeptember 22-én a Ságvári Endre Megyei Mű­velődési Központ klubter­mében alakult meg a szol­noki munkásmozgalmi klub. Tizenöten voltak az alapítók, köztük Bíró János, Csáki István, Győri Tibor, Hódos János, Juhász Imréné dr., Juhász Imre. Máthé László, Peágity Mihály, Rák József, Tabák Laios. Zsemle Fe­renc, Zsidó Péter .. . Tíz év idő. E közösség tíz esztendős múltjába mennyi munka belefért! Hiszen ép­pen az a legmegkapóbb a klub tevékenységében, hogy a tagok számának növeke­désével egyre több lett vál­lalt és elvégzett feladatuk. Magnószalagokra rögzített vagy írásban elkészített visz- szaemlékezések, a megye munkásmozgalmi múltját őrző tárgyi emlékek gyűjté­se, amelyeket részben a Párttörténeti Intézet, rész­ben a megyei pártbizottság archívumának rendelkezésé­re bocsátottak. Az általuk készített anyagok tanulmá­nyozásával készültek azután a fiatalok a megyében a kü­lönböző honismereti vetélke­dődre, készült több kötet könyv, közkinccsé téve ezál­tal a múlt harcos emlékeit, haladó hagyományait. Lapozgatom a munkájuk­ról szóló beszámolót. Lám, mennyire érdeklődők ma is idős elvtársaink: rendszere­sen hívnak előadókat, akik­kel időszerű kül- és belpoli­tikai, gazdasági, történelmi vagy ideológiai kérdésekről beszélgetnek, nem egyszer vitatkoznak is. Megannyi is­meretterjesztő előadás, író— olvasó találkozó, hangver­seny, képzőművészeti kiállí­tás zajlott le részvételükkel. És hány üzemet, szövetkeze­tei látogattak meg, hány észrevételt, javaslatot tettek Szolnok fejlesztésével kap­csolatban. Igen, ahogyan erejükből telik, de ma is ízig-vérig közéleti emberek. És nyugdíjukból még arra is áldoztak — pedig többségük kispénzű ember —, hogy ki­rándulást szervezve a szom­szédos szocialista országok­ba, találkozzanak, eszmét cseréljenek ottani kommu­nistákkal napjaink külön­böző fontos kérdéseiről. És nincs olyan mozgalmi vagy nemzeti ünnepünk, amelyen ők. a klub tagjai — persze akik épnen nem betegek —, ott ne lennének. Értékes munka, tartalmas élet jellemzi a szolnoki munkásmozgalmi klubot, amelynek tagjai élvezik a fiatalabb generációk tiszte­letét. Hisz egy élet elkötele­zett. becsületes kommunista hittel végzett munkáiéval érdemelték ki az utánuk kö­vetkező nemzedékek megbe­csülését. szeretetét. Mondják, hogy az évfor­dulón csak szerény ünnep­séget rendeznek, inkább azt veszik számba, mennyire si­került eleget tenniük a 10 évvel ezelőtt vállalt kötele­zettségeiknek, arról beszél­nek majd, milyen újabb fel­adatok megoldásához nyújt­hatnak még segítséget. Ady Endre egy helyen így ír egy idős ember vallomásaként: „Mennyi mindent oda ad­tam, amíg ilyen szépen elfá­radtam . ..” Igen, ők a moz­galomért 'adták az életüket. Ök is elfáradtak? Bizonyá­ra! És mégis, ha fáradtan is, de érezni akarják az élet lüktetését, részesei kívánnak lenni munkával, események­kel teli hétköznapjainknak. Jó egészséget ehhez mind- annyiuknak! V. V. Magyar építők Ungváron Fent és felfelé Szálloda, kollégium után lakások Az Émexport- Vállalat Prágában néhány hét múlva adja át a magyar építők újabb alkotását, egy diák­szállót, amelynek mintegy 1300 lakója lesz. Ez az épí­tési megbízás tulajdonkép­pen annak a munkának el­ismerése, amellyel a magyar építők korábban Pozsony­ban és Brnoban építettek korszerű szállodákat, diák­kollégiumokat. Most újabb megbízást ka­pott a vállalat a szovjet partnerektől is. A Techno- sztrojexport külkereskedel­mi egyesüléssel kötött szer­ződés szerint Ungváron a magyar kivitelezésben ko­rábban átadott 330 szobás szálloda mellett egy pane­les lakóházat építenek. A Kelet-magyarországi Tervező Vállalat dolgozza ki a terve­ket, amely szerint 9 emele­tes, 107 lakásos épületet emelnek elsősorban a szál­loda személyzetének részére. A kivitelezést még ebben a hónapban megkezdi a Sza­bolcs megyei Állami Építő­ipari Vállalat, s az építke­zéshez Debrecenből szállít­ják a házgyári falelemeket. Ezúttal is gyors munkára készülnek fel, hogy 12—14 hónap alatt felépítsék az új lakóházat. Szerencsen Megkezdődött a répa feldolgozása Tegnap megkezdték a munkát a Szerencsi Cukor­gyárban: pénteken éjjel üzembe helyezték a külön­böző feldolgozó egységeket, megtörténtek az utolsó el­lenőrzések és szombaton a reggeli órákban elindultak a répaszállító szalagok. Az idén — több százmillió fo­rintot költöttek rá — a cu­korrépát szállító vagonokat a fogadótéren már vízágyúk segítségével ürítik és a répa mosása, előkészítése, to­vábbítása emberi kéz érin­tése, beavatkozása nélkül történik. S ami igen lénye­ges: jóval gyorsabban mint eddig. Utak a diplomához Jónéhány olyan diplomás vezető van megyénk vállala­tainál, aki valamikor mun­kás volt. És ha nem is tö­megméretekben, de azért manapság is tapasztalható, hogy munkások értelmiségi­ekké válnak. Igaz, nagyon kemény akarattal kell ren­delkeznie annak, aki ott­hagyja a munkapadot* és fel­nőtt fejjel folytatja régeb­ben abbahagyott tanulmá­nyait. Nehéz ez még akkor is, ha a család és a vállalat egyemberként siet segítségé­re. Barta József példája is ezt bizonyítja: Munkájával viszonozza... Szerencsésen összeillett a Kőolajkutató Vállalat veze­tői és Barta József elképze­lése. Azok — a helyi politi­kai és társadalmi szervek­kel egyetértésben — azt kí­vánták elősegíteni, hogy am­biciózus munkásfiatalok ma­gasabb iskolai végzettségre tegyenek szert, Barta József pedig tanulni akart. Előző­leg tíz évig volt esztergályos a Kőolajkutató Vállalat köz­ponti géptelepén. így került az érettségizett szakmunká­sok tanfolyamára és több évi tanulás után az idén üzem­gazdász diplomát szerzett. Korábban a műszeripari szakközépiskolát levelező ta­gozaton végezte el. Ennek érezte is a hátrányát. — Azt mondják, hogy azo- nost a szint a nappali és a levelező képzés között — magyarázza, — de én azt ta­pasztaltam, hogy más a fü­lemüle és más a veréb, bár madár mind a kettő. Az elő­képzés hiányosságai miatt aztán nagyon nehéz volt az első két év. És ráadásul állandó stressz­hatással is küszködnie kel­lett. Nem szabadult attól a gondolattól, hogy mi lesz, ha nem sikerül? Mit mondanak akkor azok, akik bíztak ben­ne, és hogyan fogadják visz- sza volt munkatársai? Igaz. jó doppingszernek is bizo­nyult ez, növelte akaratere­jét. Szükség is volt erre, ezernyi szempontból. — Néhány társunk azt hit­te, hogy ha melós, könnyen megszerezheti a diplomát. Tévedtek, kihulltak. Nekem a kikapcsolódást csak a tv­Megérett a szőlő Segítenek a diákok alatt teletölt. A brigádveze­tő aki munkájuk irányítá­sával foglalkozik elégedett szorgalmukkal. Úgy ebéd felé megérkezik az IFA te­herautó és a korábbi csillés megoldásnál jóval moder­nebb és immár bevált kon­ténert percek alatt a hátá­ra emeli, és viszi a kerület központjában lévő szőlőfel­dolgozóba. Jelenleg 92 hek­táron a diákok Saszlát szü­retelnek csak utána kerül sor az Ezerjóra, Kadarkára, Olasz rizlingre. Hárslevelű­re s legvégül a Kövidinka szedésére. Ki volt ma a legszorgalmasabb... összesítik a napi telje­sítményt a kisdiákok az autóbuszra várva Gyermekzsivajtól hangos a Jászsági Állami Gazdaság kettes számú kerülete, ahol a héten megkezdődött a „nagyszüret”. Jászberény­ből jelenleg két általános is­kola tanulói „lepték meg” a gyümölcsöst. Vidáman lelkesen egymással verse­nyezve szedik az érett für­töket. Az újerdei kerület­ben kétszázhatvan kisdiák szorgoskodik ezen a héten, ezt követően más iskolák­ból érkeznek majd szüre­telni. Előreláthatólag október derekáig tart a szőlő szedé­se. Gyorsan telnek a vöd­rök a szorgalmas kezek nyomán. A gazdaság már négy éve használja azt a négy köbméteres konténert, amit egy osztály öt óra Az iskolások napi teljesítménye: egy ilyen négy osztályonként köbméteres konténert töltenek tele híradó jelentette. Voltak olyanok is, akik az anyagiak miatt hagyták abba a tanu­lást. A tanulmányi szerződés értelmében havonta kétezer forintot kaptunk, azon felül gyermekenként ötszázat. Nagy anyagi veszteséget je­lentett ez, hiszen némelyik hallgató jövedelme korábban ennek többszöröse volt. Né­hány hallgatónak a házassá­ga is felbomlott. A család szerepe felbecsülhetetlen egy ilyen vállalkozás sikerében. Nehéz egy fiatalasszonynak tudomásul venni, hogy a fér­je évekig távol lesz. Nekem szerencsém volt: Megértő és segítőkész volt a feleségem, és azok voltak a szülők is. — A vállalat is megadott minden segítséget, a számoló­géptől kezdve mindent meg­vett, amire szükségem volt. A szakszervezet jó támasz­nak bizonyult. A személy­zeti osztályban kiváló párt­fogóra leltem. Maximálisan hálás lehetek a vállalatnak. A munkámmal akarom vi­szonozni azt, amit értem tet­tek. Barta József a vállalat munkaügyi és szociálpolitikai osztályán dolgozik. Új mun­kaköréről így vélekedik: — Az embernek nem sza­bad elfelejteni azt, hogy honnan jött. Nem szeretném, ha volt munkatársaim azt mondanák, hogy „amióta irodista lettél...” Meg aztán a mi .munkaterületünkön minden döntés embereket érint, köztük azokat, akikkel korábban egy évtizedig együtt dolgoztam, akiknek ismerem minden mozdulatát. Tisztában vagyok azzal is, hogy a neheze most kezdő­dik. Meg kell tanulnom a szakmát a gyakorlatban is. De mindig optimista vol­tam . .. Egy lapát, meg két diploma — Valószínű, hogy dr. Be­de János, a KPM szolnoki Közúti Igazgatóságának ve­zetője annakidején, amikor az érettségi után a Jármű­javító segédmunkása volt. nem gondolta, hogy igazgatói székbe kerül valamikor. Azt viszont bizonyára határozot­tan tudta, hogy manapság boldogulni csak folyamatos önképzéssel lehet. Ezért vég­zett műszaki rajzolói tanfo­lyamot. Ennek révén került a bérelszámolókhoz. — Ezzel kezdtem átnyer­gelni a közgazdasági pályá­ra, — mondja. — Előzőleg háromszor próbálkoztam a Testnevelési Főiskolával, de nem vettek fel. Nagyon sze­rettem volna odakerülni, hi­szen a családi hagyományo­kat folytatva versenyszerűen atletizáltam. A sport révén kerültem a Járműjavítóba, — de most már nem bánom, hogy nem sikerült bejutni a TF-re. — Amikor katoná lettem, jó parancsnokot fogtam ki. Azt mondta, minek várok az egyetemi jelentkezéssel a leszerelésemig, biztosítja ő a felkészüléshez szükséges időt. így jelentkeztem a Közgazdaságtudományi Egyetemre. Leszerelésem után egyetemistaként kerül­tem vissza a Járműjavítóba 1967-ben szereztem meg a diplomát. Sokat jelentett számomra, hogy á vállalat igazgatója már a tanulmá­nyaim alatt a majdani kép­zettségemnek megfelelő munkakörben dolgoztatott. Később Demecs Bélával együtt „kiemeltek”, nekünk kellett kidolgoznunk a jár­műjavító új mechanizmusra való átállásának szervezési kérdéseit. Egyik alapító tagja volt a Közlekedéstudományi Intézet helyi csoportjának. Akkori­ban kerestek főkönyvelőt a Közúti Igazgatóságon. Dr. Bede János nem akarta ott­hagyni a járműjavítót, de addig jártak a nyakára, míg elvállalta a főkönyvelői meg­bízatást. — Itt aztán kiélhettem magam, hasznosíthattam az egyetemen tanultakat. Igé­nyelték is, hogy újat alkos­sak. Közben okleveles könyv- vizsgálói szakképesítést sze­reztem, — a Közgazdaságtu­dományi Egyetem vezetés­szervezési szakán pedig megkaptam a második diplo­mámat. A közúti üzem me­chanizmusának átszervezésé­rőit írt szakdolgozatomat ki­egészítve szereztem meg 1980-ban á doktori címet. A jó tapasztalatokat hasznosítani kell Az előző igazgató mind­össze tíz nappal volt idősebb nála. Pestre helyezése után dr. Bede örökölte tisztét. — Igyekszem ebben a munkakörben is megfelelni. Drága játék az útépítés, száz­milliókról kell dönteni, ta­karékosan gazdálkodni, hogy az állami utak színvonalát tartani tudjuk. Szerencsére az itteni gárda fiatal, jó g műszaki színvonal. — Annyi vizsgát említett. Volt egyáltalán olyan idő­szak, amikor ném tanult? Az utóbbi kettő kivételé­vel minden évben folytattam valamilyen szakképesítést adó tanulmányt. És most is forgatni kell a szakmai ki­adványokat, hiszen új tech­nológiák sora lépett be. Nagy értékekről van szó, hiszen — példaként említve — egy Laerox mérőkocsi 9,5 millió forintba kerül.- A külföldi tapasztalatokat is hasznosí­tani kell. Meg aztán egy igazgatónak káder-, igazgar tási és megannyi egyéb ügy­gyei is kell foglalkoznia. — Mit jelent önnek az, hogy munkás volt? — Az ajtóm nyitva áll mindenki előtt. Ehhez jó is­kola volt az az időszak, ami­kor nekem kellett a szer­számot fogni. Az otthoni munkára nevelésnek is ha­tása van ebben. Egyébként azt tartom, hogy minden em­ber problémájából lehet; okulni. Tisztában vagyok az­zal is, hogy az emberek nyu- godtabban, örömmel jönnek dolgozni, ha ügyes-bajos dol­gaikban tanácsot kapnak, ha segítőkészséget tapasztalnak. — És a régi szerelem, a sport? — A gyerekek révén át­nyergeltem az úszásra. Tagja vagyok a mégyei úszószövet­ség vezetőségének. Mint em­lítettem, családi hagyomány hálunk a sport. Édesapám ezüst jelvényes atléta volt a húszas években. Nagy szó volt ez akkor! Most meg az a nagy szó. ha egv segédmunkás életútja úgy alakul, mint dr. Bede Jánosé. Simon Béla Sásd 650 éves Fennállásának 650. évfor­dulóját ünnepli a mecseki hegyháton fekvő Sásd. Teg­nap eseménysorozat kezdő­dött a nagyközségben és a hozzátartozó hát településen. Az Anjou-kori települést először egy pápai tizedjegy- zék említi 1332-ben. Temp­lomos faluként szerepel a lajstromban, ami arra utal, hogy régebbi alapítású. Az évfordulót mégis a Sásd lé­tezését bizonyító első hite­les évfordulóhoz kapcsolták. A község neve egyébként arra utal, hogy mocsaras — sásos — területen jött létre a település, nyilvánvalóan védelmi okokból. Régészeti leletek tanúsága szerint már a rómaiak is megtelepedtek a termékeny mecseki völgyben, a török hódoltság előtt pedig szer- bek lakták. A török harcok idején annyira elpusztult a falu, hogy a XVIII. század­ban valósággal újra kellett telepíteni. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents