Szolnok Megyei Néplap, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-02 / 205. szám

1982. SZEPTEMBER 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Társadalmi összefogással KRESZ-park a kicsinyeknek Korán kell megtanulni a szabályokat A gyerekek birtokba veszik az automata működésű lámpákkal felszerelt parkot Tegnap délelőtt 10 órakor a Szolnoki Cukorgyár óvo­dájában ünnepélyesen átad­ták a gyermekek számára készült KRESZ-parkot. Az óvodások verses műso­ra után dr. Zelman András, a cukorgyár igazgatója üd­vözölte a megjelenteket. El­mondta, hogy a kétszáz négy­zetméter nagyságú KRESZ- park társadalmi összefogással készült, s a park felépítésé­vel szeretnének hozzájárulni, hogy a gyerekek tanulják meg a közlekedés szabályait. és csökkenjen a gyermekbal­esetek száma. Maródi István, a gyár építészmérnöke volt a tervező, s az építés veze­tője. A gyár szocialista bri­gádjai közül különösen a Széchenyi, a Bánki Dönát, a Rákóczi brigád munkáját le­het kiemelni. Az igazgató köszönetét mondott a tervek szakszerű felülvizsgálásáért a városi rendőrkapitányság szakem­bereinek, az aszfaltozási munkáéit a városi tanács kommunális üzeme dolgozói­nak. A KRESZ-park építését májusban kezdték el. A tár­sadalmi munkák eredménye­képp 160 ezer forintjába ke­rült a gyárnak (ha nem se­gítenek saját munkával, kö­rülbelül 400 ezer forintot fi­zettek volna érte). Léder László alezredes, a Szolnok városi rendőrkapi­tányság vezetője adta át a KRESZ-parkot Török Fe- rencné vezető óvónőnek és a hetven óvodásnak. Ö»a a Patyolatnál Új szalon Törökszentmiklósim Nemcsak tisztítanak, javítanak is Tízezer garnitúra bérágynemű Az őszt és a telet idézik a tisztításra váró és már a fo­gasokon sorakozó, újjávarázsolt kabátok, bundák, meleg hol­mik a Patyolat központi üzemében. A vállalatnál ilyenkor kezdődik az igazi nagy hajrá. Legtöbben ugyanis a nyár utolján ébrednek rá, hogy az átmeneti kabátra ráfér a tisz­títás, a bundát festeni kell. a szövet öltönye pecsétes ... A megyében 9 szalonban vállalják az őszi. téli szövet és bőrkabátok, a szőrmék, a bundák, felsőruhák tisztítá­sát. Szolnokon két szalon és a Csanádi körúti speciális bőr-, szőrmetisztító üzlet fo­gadja az ügyfeleket. Karca­gon. Jászberényben. Tisza­füreden egy-egy tisztító sza­lon áll rendelkezésre. Szep­tember elsején pedig Török­szentmiklóson is nyílik egy komplex — vegytisztító és mosószalon, ahol rendbehoz­zák az említett ruhanemű­ket. Az elpiszkolódott öltö­nyöket. szoknyákat, pantalló­kat Szolnokon és Kisújszál­láson a mosószalonban tisz­títják. Vidéken minden vá­rosban vállalják a bőr. szőr­me, bunda tisztítását, a ki­sebb községekben pedig moz­gó felvevőhelyek vannak. így gyűjtik össze. Három útvona­lon — a szolnoki—tiszasülyi, a kunsági és a tiszazugi — huszonhárom helyiséget érin­tenek a túrajáratok. Az irha­bundákat és a velúr anyag­ból készült kabátokat a köz­ponti üzemben, a nappabőr- felöltőket. zakókat és a va­lódi szőrméket a Csanádi körúti szalonban hozzák rendbe, A vállalási idő az őszi idényben általában 7—14 nap. A Ságvári körúti sza­lonban a felsőruhák, a Csa­nádiban pedig a bőráruk ki­sebb javításával is bővítet­ték eddigi szolgáltatásukat. Ősszel egyébként egy új. amerikai gyártmányú Clarke típusú bútorkárpit- és padló- szőnyeg-tisztító gépet is ..munkába állítanak”. A má­sodik félévben mintegy 1200 mázsa ruhanemű tisztítására számítanak. (Az első félév eredménye: 935 mázsa.) 1974-től lehet bérágyneműt kölcsönözni a Patyolat me­gyei üzleteiben. Ez idő alatt megismerte, megszerette a lakosság ezt a szolgáltatást, amely néha bosszúságot okoz mindkét félnek. Hallani olyan véleményeket, hogy kevés az ágynemű, hiányo­sak a csomagok. A vállalat mintegy 10 ezer garnitúra ágyneműt kölcsö­nöz a lakosságnak. Ebből nagyobb rész fehér, de az idén ezer színes ágyneművel frissítették a készletet. Így már 2500 bérlő vihet tarka ágyneműt. (Ez a mennyiség a Patyolat szerint elegendő, ha figyelnek a határidőre.) A csere 21 naponként esedé­kes. Ennek az időnek a be­tartása azért lényeges, mert az üzletekben minden nap meghatároz« it t Cmenny iségű ágyneműt lehet cserélni. Ha a szerződésben megállapított határidő előtt viszik vissza az ágyneműt, azzal megbont­ják az ütemtervet. A több­napos ünnepek előtt sűrűn előfordul, hogy csak kisebb- -nagyobb várakozás után tud­ják kielégíteni az igényeket. Ilyenkor délelőtt mossák a leadott ágyneműt és csak délután adják ;l váltást. A Patyolat üzletei közül jelenleg tizenhét tart nyitva a szombati napokon is. egy­ségesen 7—13 óráig. — sze — Tiszabura mellett kötött ki a Vízgazdálkodási Ku­tató Intézet egyik kuta- tóhajó.ja. Műszereivel most az alacsony tiszai vízállásnál a viz sebessé­gét. a vízhozamot mérik és az árhullámok hatá­sát figyelik Pintér István dokumentumriportja (7) 4* A veréb is akcié A Veréb-akcióra küldött amerikai tiszti különítmény három tagja 1944. március 19-én, a kora reggeli, órák­ban meglehetősen ingerül­ten hagyta el a magyar kémelhárítás vezetőjének, Ujszászy István vezérőr­nagynak a szobáját. Akár­hogyan is vették: nem kel­lemesebb hírt közöltek ve­lük, minthogy a hitleristák kezére adják őket — saját bőrük mentése érdekében. Visszavitték őket abba a helyiségbe, amelyet ők cel­lának véltek, de bármi volt, érthető, hogy ők, 'akik az Egyesült Államok elnöké­nek személyes üzenetét hoz­ták a magyar államfőnek, egészen más elbánásra szá­mítottak. S arra semmi­képpen sem, hogy kiszolgál­tatják őket a hitleristáiknak. Így aztán, nem csodálható, hogy amikor Ujszászy szo­bájából az őr (elkísérte őket a földszinti, négy szalma­zsákkal és ráadásul még pokrócokkal is ellátott •,lak­osztályba”, s egymás közt' maradtak, meglehetősen ta­nácstalanul mérlegelték a teendőket. Azt javasolta Du­ke a többieknek, hogy vár­janak a sorsukra, mást úgysem tehetnek. Suarez őrnagy más vérmérsékletű ember volt. Azt indítvá­nyozta, hogy üssék le az őrt* szökjenek meg, lopja­nak egy autót, s valami­lyen erdőben bújjanak meg, így talán megússzák a ka­landot. Duke ezt kivihetet­lennek tartotta. Mindeneset­re a mezítelen derekára csa- tott száz Napóleon. Mire tonsági tartalékként magá­val hozott 300 Napóleon­aranyat, Testvériesen elosz­tották: mindegyiküknek ju­tott száz Napoleon. Mire végzett ezzel a művelettel, s ismét felöltözött, megér­kezett a reggeli, és azzal Király őrnagy. Ö sem 'lát­szott nyugocítabbnak- mint a főnöke. Az kérdezték tőle, hogy tudna-e gépet szerezni, amellyel elhagyhatnák Ma­gyarországot. — Nem — felelte. — Az éjszaka felrobbantottuk a magyar repülőgépek motor­jait. — Búvóhely? — Nincs. Király őrnagy azt taná­csolta, hogy a Luftwaffénak adják meg magukat, mi­előtt a Gestapo megérkezik. Ebben megállapodlak. Gond­jaira bízták a rádiót és a Napóleon-aranyakat (a hat­ezer dollár értékű érmeket „Hagyjuk a mesét” 1945-iben egy magát megne­vezni nem akaró férfi be­szolgáltatta a budapesti amerikai katonai misszió­nak.) Amíg Király őrnagy a német légierők összekötő tisztjének .telefonált, Duke ezredesék .megbeszélték, hogy szigorúan és követke­zetesen tartják magukat a Tito-meséhez, rangjukon és katonai sorszámukon kí­vül mást nem közölnek. Ki­rály őrnagy jelentette, hogy minden rendben van, jön­nek értük, ezután gyorsan eltűnt. A várakozási időt az amerikaiak azzal töltöt­ték, hogy egymást kereszt­kérdésekkel tették próbára, nehogy a németek kifogja­nak rajituk. ,-Nyilatkozatai­kat” a genfi nemzetközi ha­difogoly-egyezménnyel kezd­ték és fejezték be; ha még­is 'rászorítanák őket a val­lomásra, akkor csak annyit árulnak el a sző vétség <*s ka­tonai titkokból, amit a New York Times-ban vagy a Time magazinban mór olvastak. Meséjüket azonban nem adhatták elő Budapesten. Az a német különítmény, amely hétfőn, március 20-án rá­juk tört, rá sem hederített, amikor az amerikaiak a genfi egyezményre hivatkoz­tak, hanem rabomobilon azonnal a Keleti pályaud­varra, onnan pedig vonat­tal Belgrádba szállította az amerikaikat. Ott székelt a Luftwaffe balkáni hírszer­ző és kiértékelő irodája. Kihallgatójuk úgy tett, mintha elhitte volna az elő­adottakat, és a genfi kon­venciót tiszteletben tartva, hadifogolytáborba küldené a csoportot. A három ame­rikai fellélegzett: legszebb reményeik látszottak valóra válni* megúszhatják a le­hető legkisebb rosszal. Szin­te boldogan foglaltak he­lyet azon a katonai autó­buszon, amely a környé­ken lelőtt angol és ameri­kai repülőket gyűjtötte össze, s amely a hadifogoly- tábor felé indult. Alig ira­modott meg azonban a ka­tonai busz, hirtelen féke­zett. Egy bőrkabátos Ges- tapo-tisztviselő tépte fel az ajtót. Duke, Suarez és' Nunn nevét kiabálta, akik kénytelen-kelletlen jelent­keztek. Leszedték őket a busz­ról. Nem a Luftwaffe fog­dájába, hanem a Gestapo belgrádi épületébe szállí­tották őket- Itt már kevés­bé udvarias volt a bánás­mód, mint amilyet Krüger örnagy tanúsított. Duke és társai újra és újra elmond­ták a Tito-mesét, de ennek kihallgatóik nem adtak hi­telt. A foglyok mindeneset­re tartották magukat erede­ti vallomásukhoz, s még a pestvidéki fogházban, a bu­dapesti Fő utcai börtönben is azt ismételgették. Klages SS-alezredes fog­lalkozott az ügyükkel. Egy alkalommal* miután Duke ismét csak azit mondta, amit addig, az asztalra csa­pott: — Ezredes, hagyjuk a me­sét! ön is szaikmabeli, te­gyük az asztalra kártyáin­kat: miért jöttek Magyaror­szágra ? — Nem tudom, miről be­szél. Én Titóhoz akartam el­jutni. Klages eléje tett egy szé­pen legépelt angol nyelvű jegyzőkönyvet: — Olvassa el, Ujszászy vallomása! Duke — az ő előadása szerint — azután sem val­lott, hogy kénytelen volt meggyőződni róla; a német titkosszolgálat a szintén' le­tartóztatott magyar partne­rei töl már mindent tud. Ujszászy verzióját — nem sokkal a háború után meg­halt — nem ismerhetjük, de Kádár Gyulának módja volt megírnia, és kiadnia emlékiratait. És ő viszont azt állítja; mindaddig ta­gadott, ameddig kihallgató­ja, a magyarul tökéletesen beszélő Dománszky három­napos éheztetés után egy tányér levest, és egy darab kenyeret adott neki, majd nyugodt hangnemben az ar­cába vágta: — Kérem, hagyjon fel ezekkel a mesékkel* az ame­rikaiak sokkal értelmeseb­bek, mint ön. nem hagyták magukat gyötörni. Tessék, felolvasom magának a val­lomásukat, A legvalószínűbb, hogy magyar „bizalmi emberek” — értsd: besúgóik — tájé­koztatása alapján a gesta- pósok a letartóztatottak közreműködése nélkül is el tudták készíteni azokat a jegyzőkönyveket, amelyek tökéletesen megfeleltek' a tényeknek, s foglyaik azok után már valóban nem ta­gadhattak tovább. (Következik: ..Fájdalma­san érinti") Még ma is begyújt a búbosba Marí néni rétese — Azt mondja, nem volt könnyű idetalálnia. Ezen csodálkozunk, mert láthatja, nincs a tanyánk eldugva, a a falutól se esik messze, a kövesút pedig majdnem a kert aljáig tart. Talán ott a hiba. hogy nem jól érdek­lődött. nem gondolt arra, Jásztelken sok az egyforma név. és ha valakit megkér­deznek. merre lakik Molnár Jánosné. biztosan visszakér­dez. hogy melyikre gondol. Lene.t. ha Molnár Jánosné helyett azt mondja, a rétes- síitö asszonyt keresi, egyből ideküldik. Arra mar senki se emlékszik. hogy annak idején én is ott voltam a té- csz alapítói között, de aki húsz esztendővel ezelőtt va­lamelyik lagziban megkós­tolta a mákos vagy túrós ré­tesemet. esküszik rá. hogy még mindig érzi szájában az ízét. — Most kapok észbe, hogy olyanokat mondok, ami di­csekvésnek tűnhet, pedig annak még a látszatát is kerülni akarom. Különben is. rétest sütni minden valami­re való háziasszony tud. Ne­kem eleinte hétvégi- szórako­zás volt. mert aki hét gye­reket nevelt lel es világéle­tében nehéz -munkával ke­reste kenyerét, annak oxatr akkor jutott ideje sütögetés- re ... Igen. hét gyereket ne­veltünk fel ketten, a máso­dik urammal, mert az első 1940-ben meghalt. Ott ma­radtam özvegyen, öt apró­sággal. Nyolc év után men­tem újból férjhez, egy két­gyermekes özvegyemberhez. A téeszben dolgozott, én meg az akkori földműves szövet­kezet szakcsoportjában, éven­te száz libát hizlaltam és több száz csirkét, pulykát tartottam. Nehéz életünk volt. de becsületes, dolgos embereket neveltünk a gye­rekekből. van köztük gé­pész mérnök. üzem vezet ő. mindegyik elégedett a sorsá­val. boldog és szép családi életet él. — Mondtam ugye. hogy eleinte itthon sütögettem a gyerekeknek vasárnapra, akkor i.s olyankor, ha jutott a hozzávalóra. Aztán belejöt­tem a rétes süt égetésébe annyira, hogy ..rámkaptak". Először a rokonok, aztán a jó ismerősök. Mire esz.be kap­tam. már alig volt olyan lakodalom a környéken, aho­vá ne lettem volna hivata­los rétest sülni. Később a rokonság szétszóródott az ország, szinte minden tájára. de a címem megmaradt, és természetesnek tartották, hogy a boldogító igenhez Mari néni rétese is hozzátar­tozik. — A rétes titka? Nem ti­tok az. csak meg kell adni a módját. Kell egy búbos ke­mence — édesanyám, meg én is. mindig abban sütöttünk, — és kell valaki, aki érti, mivel lehet előmelegíteni, felfütenj a ..házipékséget”. Tudni kell. melyik lisztből lehet átlátszósra nyújtani a tésztát és vigyázni arra, hogy a töltelékből semmi se maradjon ki. , ■ — Hívnak-e még lagzikba, úgy mint régen? Hívnak, de nem megyek, mi keresni va­lója lehet egy 76 esztendős öregasszonynak a nagy viga­dalomban? Itthon, amikor az öregemmel megkívánjuk a jó falatot, begyújtok a ..bú­bosba". és mert' kettőnkre sok az a négy tekercs, ami egy tepsibe belefér, üzenek a szomszédoknak: jöjjenek kóstolóra. Jönnek is! Akkor indulnak el otthonról, ami­kor látják, hogy másodszor füstöl a kémény. Tudják, hogy az e'.sö füst még csak az előmelegítés .. . Lejegyezte: Illés Antal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents