Szolnok Megyei Néplap, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-14 / 215. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. SZEPTEMBER 14 Közművelődési társulás Koncertsorozat előtt a Jászberényi kamarazenekar A napilapokat olvasva egyre több olyan kisvállalkozói társulás alakulásáról értés ülhetünk, amely a legváltozatosabb lakossági, közösségi szolgáltatások kielégítésére jött -létre. Ha a közművelődési rendezvények szervezését, megvalósítását is valamilyen — kulturális — szolgáltatásnak fogjuk fel, amit annál is inkább megtehetünk, mert ez a szóhasználat előfordul a művelődési intézmények munkaterveiben, dokumentumaiban is akkor joggal közelíthetünk ilyen nézőpontból a Jászberényi kamarazenekar eddigi munkájához, terveihez. A Palotásy János Zeneiskola művésztanáraiból, egykori és mai hallgatóiból, amatőr zenészekből (köztük orvos, munkás, geodéta) létrejött együttest ugyanis megalakulásától kezdve jellemzi az a vállalkozói magatartás, amely az önmegvalósítás mellett nagyobb közösségi érdekeket is szolgál. Ez nedig a jelentős kórusmozgalommal rendelkező Jászság területén a hangszeres muzsika népszerűsítése, színvonalas komolyzenei programok vállalása. Mindezt — a zenekar fenntartását, működtetését — valamilyen intézményhez vagy itermelőegy- séghez kötődve ma már aligha lehetett volna megvalósítani, ha az együttes nem önálló, bejegyzett egyesületként működik. Ez a forma (alapszabályzat, közgyűlés stb.) ugyanis jobban biztosítja a tagok részére a közösségi 'tevékenységben rejlő demokratikus jogok, kötelezettségek alkotó módon -történő kibontakoztatását, megvalósítását, De jobban biztosítja a zenekar működési feltételeit is, hogy egyesületként fordulhat immár saját érdekeit is -képviselve ahhoz a közösséghez (ha úgy tetszik: a nagyközönséghez), amelynek „szolgáltatásokat” nyújt. Erre az egyesület társadalmi vezetősége által kezdeményezett mozgalom, a zenekar pártoló tagsági körének megszervezése teremtett lehetőséget. A pártoló tagok évente befizetett -tagdíjjal, valamint ötleteikkel, javaslataikkal, á társulat közösségi életében való aktív részvételükkel segítik a zenekar munkáját. A 64 egyén, 6 közösség és 14 termelőegység által az egyesület önálló csekkszámlájára befizetett ösz- szeg meghaladja már a 70 ezer forintot. A Czeglédi Zoltán és Gál Tamás karmesterek által irányított harmincegyné- hány tagú zenekar idén januártól kezdte el a rendszeres hétvégi próbákat. Elsősorban -barokk muzsikát bemutató műsorukkal áprilisban a Jász Múzeumban, májusban Jászapátin mutatkoztak be. Júniusban — rövid fél évi céltudatos és következetes munka után — került sor a legnagyobb próbatételre: a Művelődési Miniszitérium és az Országos Filharmónia képviselőinek jelenlétében elhangzó minősítő hangversenyre. Az esten közreműködött Szalóczy Mikló&né fuvolaművész, Kiss András hegedűművész, Veszély Gabriella, Molnár Gábor és Bordás György operaénekes. A szakemberek körében is feltűnést keltő sikert, követően júliusban érkezett meg az együttesi működési engedéLy, amelynek birtokában a zenekar jogosult tiszteletdíjat kérni fellépéseiért. Ezt követően még egy emlékezetes sikert kell megemlíteni: az országos gordonkatanár-i továbbképzés megnyitóján adott hangversenyt, amelyről — többek közötti — rendkívül elismerő sorokat írt a zenekar emlékkönyvébe Sztye- pán Tyimofejevics Kaljanov professzor, a moszkvai Csajkovszkij Konzervatórium rektorhelyettese. A zenekarnak -tehát alkalma -nyílt a fenntartásához is hozzájáruló „bevóte- les” műsorok rendezésére, s ezzel elérte tulajdonképpeni „vállalkozói” célját. Az őszi idényben az együttes koncertsorozatot rendez a Jászság községeiben, ott ahová az Országos Filihar- móna nem jut el műsoraival, s ahol a -klasszikus élőzene oly ritkán hallható a fiatalok vagy idősebbek körében. A zenekar a nyári időszakban változatlan intenzitással készült ezekre, az elsősorban általános és -középiskolai tanulók részére szervezett, a tantárgyhoz kapcsolódó, ha-ng- szerbemutatókkal, kiállításokkal egybekötött ismeretterjesztő programokra. Ezt a szándékot tükrözi a jászberényi városi könyvtár (amely formálisan a zenekar fenntartó szerve, és elsősorban annak menedzselésében működik közre) által -kiadott műsorfüzet, amely a bemutatásra kerülő zeneműveket kommentálja, s a további érdeklődők számára irodalmi és hanglemezajánlatokat fogalmaz meg. Arató Antal Központi támogatással Tájol az iskolaszínház Régi hagyomány, hogy a Szigligeti Színház művészei időnként Szolnok általános és középiskoláiban vendégeskednek. Rendhagyó irodalomórákon szerepeinek, verset mondanak, prózai műveket tolmácsolnak. Két esztendeje azonban az illusztráló műsorokon túl iskolaszínházat is indítottak. Korábban a megyeszékhely gimnáziumaiban az első három évfolyam számára jelmezes bemutatókat tartottak egy-egy darab kereszt- metszetét adva, és kapcsolódva az irodalomórák tananyagához. A díszletek szállítása azonban igen költséges, körülményes volt, ezért az elmúlt évben az intézmények aulája, díszterme helyett már a színház próbatermében tartották az előadásokat. Anyagi okok miatt ezeken a találkozásokon csupán a szolnoki középiskolások vehettek részt. Az idei tanévkezdéstől változott a helyzet. A megyei tanács 120 ezer forintos támogatása mellé az Országos Közművelődési Tanács 400 ezer forintot adott, így lehetőség nyílt arra, hogy az iskolaszínház „vidékre”, a megye városaiba, községeibe is ellátogasson. Az előadások a középiskolák számára ingyenesek. Jelenleg míg tart az igények felmérése. Érdemes belelapozni a műsorfüzetbe. Az első osztályosok Szophoklesz Antigonéját és Shakespeare Romeo és Júlia című művét láthatják. Petőfi A helység kalapácsa című komikus eposza Simon István átírásában, valamint Moliere 1668-ban született műve, a kapzsiság szatirikus kórképe, A fösvény a kínálat a másodikos gimnazistáknak. A következő évfolyam a szovjet—orosz színműíró, Arbuzov Én, te, ő, valamint Kertész Ákos Névnap című alkotását láthatja. Az iskolaszínház társulata a műsoron szereplő müvek ötvenperces, egy tanítási óra idejét kitöltő keresztmetszetét mutatja be. Az évadnyitóra október elején kerül sor. Az iskolaszínház a szolnoki bemutatók mellett tájelőadásait is megkezdi. — f — A másfél évtizede kitűzött cél változatlan Országos konferenciára készül az Olvasó népért mozgalom A napokban megkezdődött az Olvasó népért mozgalom III. országos konferenciájának előkészítése. Az 1983-ban sorra kerülő találkozón értékelik -az elmúlt években végzett munkát, összegezik a tapasztalatokat, és meghatározzák a soronkövetkező feladatokat. Az eddigi eredményeket áttekintve, a Hazafias Népfront illetékesei az MTI munkatársának elmondták, hogy a mozgalom idestova másfél évtizede indult útjára, azzal a céllal, hogy a lakosság minél szélesebb tömegei kedveljék meg az olvasást, ébredjenek rá, hogy a könyvek nyújtotta élmények, felismerések nélkül szegényebbek lennének. A kezdeményezésre annál is inkább szükség volt, mert adatok sorával bizonyították, hogy a felnőttek mintegy 30 százaléka sohasem vesz kezébe újságot, könyvet; másik 30 százalékuk pedig csak elvétve, alkalomszerűen. öt évvel ezelőtt, a mozgalom második országos konferenciáján többen szóvá tették, — és megállapításaik ma is érvényesek — hogy társadalmunk jelenlegi fejlődési szakaszában ez az arány nem megfelelő, előrehaladásunk azon múlik, hogy sikerül-e gyarapítani a könyvek értőinek, kedvelőinek táborát. Gondot okoz, az is, hogy az alkalomszerűen olvasók nem mindig azokat a műveket választják, amelyek szellemi épülésüket szolgálnák. Nem az a baj, hejgy éjjeliszekrényükön főként lektűrök találhatók, de az már elgondolkodtató, hogy soha nem vesznek a kezükbe igazi iroA Népszava Lap- és Könyvkiadó a közelmúltban megjelentette a Mi Világunk című sorozatának legújabb kötetét. A tetszetős füzet bevezető írása, amely dr. Marjay Imre tollából származik különös világba vezeti az olvasót. A szerző néhány oldal terjedelemben bemutatja az elmúlt századok leghírhedtebb hamisításait. Az eredetieket másítok történetei nemcsak bepillantást engednek egy letűnt világ erkölcsébe, szellemiségébe, hanem olyan ismeretekkel is szolgálnak, amelyek napjainkhoz is szólnak. A hamisítás történetét a szerző az egyiptomi történelem kevésbbé ismert eseményeinek bemutatásával kezdi: érzékeltetve, hogy ebben az időben a hamisítás mozgatója a hiúság és a hatalomféltés volt. A középkor sem volt „hamisítatlan” — hamisításainak száma alig számbavehe- tő. Talán a szentek csontjaival volt a legtöbb manipuláció. Így az arcátlan hamisítók megfékezésére lateráni zsinat 1215-ben elrendelte, hogy az ereklyéket a pápa engedélye nélkül tilos forgalomba hozni, illetve a templomban elhelyezni. Üj kor: új hamisítás. Marjay Imre a dollárhamisításról is tud újat mondani. A szerző megemlít egy zsenit, aki olyan dobozt konstruált, amely 24 óránként ontotta a bankjegyeket. Ismerjük-e nyelvünk minden árnyalatát, tudunk-e helyesen szépen magyarul? Mikor mi1 \étünk nyelvünk dalmi színvonalat képviselő munkákat. Mindez jelzi a műkritika problémáját is: miért nem érvényesül kellőképpen orientáló szerepe, miért nem jut el éppen azokhoz, akiknek szükségük volna rá. Egy felmérés arra hívta fel a figyelmet, hogy a művekben megfogalmazódott gondolatok csak töredékesen jutnak el az emberek tudatáig. S ez arra is utal, hogy olvasási kultúránk nem eléggé megalapozott, sok az „üresjárat”. A közkönyvtárak nem mindenhol töltik be közösségteremtő funkciójukat, holott erre — eddigieknél több lehetőségük lenne. Szorosabbá vált viszont az iskolák és a könyvtárak együttműködése, de a bibliotékák polcain általában éppen azok a művek nem találhatók meg, amelyekre a diákoknak szükségük volna. Körültekintőbb szervezéssel, egyeztetéssel ezek a gondok elkerülhetők. Az iskolai könyvtárak állománya sem mindenben felel meg az igényeknek. Az egységes oktatási terv megkövetelné és lehetővé tenné, hogy valamennyi intézményben rendelkezésre álljanak a tananyaghoz kapcsolódó alapművek. A Hazafias Népfront munkabizottsága ennek érdekében összeállította a beszerzendő könyvek lisellen? A Mi Világunk legújabb számában e kérdésre szakértőtől • kaphatunk választ. A nyelvművelő számos gyakorlati kérdésre ad választ, és továbbgondolásra érdemes problémákat tesz közzé. Nyelvművelés, és ez igen jó dolog, ma már közüggyé válik. táját. A későbbiekben, — amennyiben az illetékes főhatóság jóváhagyja — megküldik valamennyi tanintézetnek. Gyakori panasz volt már korábban is, hogy a kiadók nem mindig azokat a könyveket jelentetik meg, amelyek iránt a legnagyobb az érdeklődés. Ezért tervezik, hogy a kiadói elképzeléseket a nyilvánosság elé tárják, így társadalmi vitákon mondhatná el az olvasó: szerinte mi hiányzik belőlük. Elsőként a Móra kiadó terveit veszik majd górcső alá, de a későbbiekben sor kerül a Gondolat, a Corvina, a Medicina és más kiadók munkájának elemzésére is. A mozgalom aktivistái nem ítélik felhőtlennek az írók és az olvasók kapcsolatát. Még mindig sok a formális találkozás, gyakori az olyan összejövetel, ahol a jelenlévőknek fogalmuk sincs, milyen művek fűződnek a velük szemben ülő író nevéhez. A közeljövőben tájékoztatót jelentetnek meg, amely felhívja a szervezők figyelmét az alapvető tudnivalókra, néhány oldalon áttekintést adnak napjaink magyar íróinak életéről, munkásságuk főbb állomásáról. Vissza kell adni a személyes találkozások rangját — hangsúlyozták a Hazafias Népfront munkatársai; hozzáfűzve, hogy mindezek a gondok, tennivalók, az eddigi tapasztalatok alapján megfogalmazható következtetések bőséges útrava- lót adnak a tervezett országos konferencia résztvevőinek. A biológia tájaira kalauzol el a Mi Világunk füzet egyik záró írása. A biológia napjainkban nemcsak népszerű tudomány, hanem az emberrel foglalkozó tudományok egyik alapja is. A humángenetika szerepét, jelentőségét a szerző úgy mutatja be, mint az emberi öröklődés tudományát. A rádió hullámhosszán Társalgó Az irodalomkedvelők körében igen népszerű másfélórás műsor, a Társalgó legutóbbi adásában többek között a nemrég elhunyt Szűcs Sándor munkásságáról hallhattunk méltatást. Érthető, hogy örültünk az elismerő szavaknak, hiszen Szűcs Sándor, a Sárrét mellett a Nagykunság etnográfusa is volt. Tíz évig a karcagi Györffy István Nagykun Múzeum igazgatójaként dolgozott, illetve másodszori megalapítója volt, hiszen a háború pusztítást nyomán semmi sem maradt a gazdag gyűiteményből. A Társalgóban Kosa László elevenítette fel a „bajomi remete” életútját. Ezt a remeteséget azonban nem a szó klasszikus jelentése szerint kell értelmeznünk. A bihar- nagybajomi szülői ház, ahova kutatásai, napi munkája után mindig visszatért, sokkal inkább ihletet adó otthon volt számára, mintsem . remetelak”. Szűcs Sándor ebben a házban ismerkedett meg, s kötött életreszóló kapcsolatot a néprajzzal. Később így emlékezett ezekre az időkre: „Édesanyám. Nemes Zsuzsanna, csodálatos hűséggel őrizte emlékezetében a szüleitől, nagyszüleitől és a falu öregjeitől hallott hagyományokat. A falu. a táj múltjáról, a régi Sárrét életéről, nevezetes embereiről szóló történeteket. Nagyon szépen tudott beszélni erről. Kisgyermekkoromban nem mesét mondott nekem, mint általában szokás, hanem e történeteket idézgette.” Az anyai „örökség” kiteljesedett Szűcs Sándor életútjában. Szüntelenül járta a tanyákat, a pasztát, megörökítette írásaiban a pákászok, a halászok, a pásztorok, a parasztok életét, éles szemmel figyelte a táj, s benne az emberi életmód változásait. A táltos- és boszorkányhit megrajzolásában pedig egyenesen úttörő munkát végzett, ezek a tanulmányai a népi hitvilág kutatásának ma is a kiindulópontjait jelentik. S mint- ahogy az édesanya. Szűcs Sándor is „nagyon szépen tudott beszélni” illetve írni tapasztalatairól. Valameny- nyi kritikusa elismeréssel szólt és szól fordulatos, a tartalomhoz illő, a paraszti szóhasználatot idéző stílusáról. Mintegy ezt igazolva részleteket hallhattunk a műsorban a boszorkánytörténetekből. s egvik utolsó a Régi magyar vízivilág című kötetéből. A jól szerkesztett, lényegre törő műsorrész méltó megemlékezés volt a magyar néprajztudomány nagy egyéniségéről, s felhívta a hallgatók figyelmét művei el-, illetve újraolvasására, ami hozzásegít bennünket önmagunk, s életünk jobb megismeréséhez. S különösen igaz ez itt, Szolnok megyében, hiszen sokrétű munkásságának egy része a Nagykunsághoz kötődött, művei segítségével szembesíthetiük mai életkörülményeinket, életmódunkat elődeinkével, s mindez emléke ápolására kötelez bennünket. — tg — Háromhónapos turné Vasárnap háromhónapos nyugat-európai turnéra indult a Postás Szimfonikus Zenekar. A milánói opera Staggione (utazó) társulatával Verdi: A Trubadúr című operáját mutatják be az NSZK, Hollandia, Belgium, Svájc és Luxemburg nagyvárosaiban. Az előadásokon Vasady-Baloigh Lajos és Bolberitz Tamás karmester működik közre. A hamisítás világrekordjai Megjelent a Mi Világunk újabb kötete
