Szolnok Megyei Néplap, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-08 / 185. szám

1982. AUGUSZTUS 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A nagysikerű „Veri aa ör­dög a feleségét” után ismét a mozi számára forgatott fil­met András Ferenc, a fiatal rendező. Méghozzá ezúttal egy krimit. A hidegvérű gyil­kosságokkal, rablásokkal te­li amerikai, nyugat-európai krimiken megedződött tuda­tunkat, szemünket hiába ké­szítjük fel hasonló véres lát­ványosságokra, a Dögkese­lyűben mindezeknek nyoma sincs. A rendezőnek a gro­teszk, a vígjáték iránti ér­deklődése, rokonszenve jó­voltából menekül meg a né­ző a hátborzongató jelenetek­től. A film főhőse ismerős fi­gura. Simon József fiatal, si­keres mérnök, a rajzasztalt mégis felcserélte a jobban jövedelmező taxizással. Kell a pénz a lakásrészletekre, a válásra. Egy jó forgalmú hap keresetét, s a nála lévő megtakarított pénzét, össze­sen 10 ezer forintot azonban ellopja két utasa. Méghozzá két jól szituált, minden gya­nú felett álló, gyászruhás idősebb hölgy. A kárvallott taxisofőr úgy véli, hiába is jelenti fel a Rózsadombon élő milliomos, nercbundás utasait, rajta kívül úgysem hinné el senki, hogy pontok lopták el a tízezer forintját. Így aztán maga veszi kézbe a nyomozást. Egy hivatásos detektív is megirigyelhetné precíz, alapos adatgyűjését, akcióit. Már nem is annyira a pénz, mint inkább az igaz­ságszolgáltatás, a villa la­kóinak „megleckéztetése” sarrkallja tettei elkövetésé­re, miközben sértettből las­san bűnözővé válik, túszo­kat tart fogva, zsarol. Elein­te minden megy is simán, ám mégis hiba csúszik szá­mításaiba; a bosszúvágy el­lenére sem tud kibújni a bő­réből, nem tud igazán nagy­stílű Bűnöző lenni. A befejező képsorokon azt várná az ember, hogy Simon József még holta után is visszajár megleckéztetni „el­lenségeit”, mint Gogol Köpö­nyegének főhőse. Hiszen annyira hasonlít egymásra a két kárvallott kis ember, az egykori cári hivatalnok s a taxisofőr. András Ferenc azonban már nem enged en­nek a groteszk csábításnak, a történet megmarad „földi keretek között”, de ez ter­mészetesen nem von le sem­mit a film értékéből. A Dög­keselyű kellemes nyári szó­rakozást nyújt a nézőnek, s alighanem a rendezőnek sem volt más szándéka filmjével. A szereplők igazodva e kon­cepcióhoz, szinte mindannyi­an könnyedén, élethűen for­málták meg a film történe­tének figuráit. Közülük is ki­emelkedik Cserhalmi György a taxisofőr, valamint Te- messy Hédi és Perczel Zita a zsebtolvaj hölgyek szerepé­ben. T. G. Gazdag kínálat Új tanév a III szabadegyetemén Gazdag kínálatból válogat­hatnak az idén is a József Attila Szabadegyetem soro­zatai iránt érdeklődők: az új ismeretterjesztési évadban 23 tudományágból mintegy 122- féle előadássorozatot indít a TIT budapesti szervezete. Egy-egy tudományterület népszerűsítéséből — a hagyo­mányokhoz híven — ezúttal is az adott témakörökben leginkább tájékozott szakem­berek vállalnak részt. A kreatív nevelés címmel új pedagógiai-közművelődési sorozatot rendez a szabad- egyetem az 1982—83-as tan­évben. Az előadások konkrét gyakorlati tanácsokat, ötle­teket, módszereket ajánlanak a pedagógusoknak, illetve kulturális területen dolgo­zóknak. Újdonságot ígér a Fiatalok a mérlegen sorozat is. A 12 előadásból álló program so­rán neves, a valóságfeltárás és -elemzés eszközeivel dol­gozó szociológusok ismerte­tik az elmúlt években 6 és 14 éves gyermekek körében végzett vizsgálataik eredmé­nyeit. Sok érdekesség között vá­logathatnak a matematika barátai; várhatóan népes hallgatósága lesz a számítás- technikával foglalkozó soro­zatoknak. Különösen az egye­temi felvételire készülők, az egyetemisták, a pedagógusok, a mérnökök és a techniku­sok rendszeres művelődésé­ben, önképzésében játszanak szerepet e kurzusok, hiszen naprakész információkhoz jutattják az érdeklődőket. A szabadegyetemi prog­ramban meghirdetett elő­adássorozatokra — iskolai végzettségre, foglalkozásra való tekintet nélkül — bár­ki jelentkezhet. Szocialista brigádok, KISZ-szervezetek, klubok, iletve egyéni érdek­lődők ezúttal is válthatnak 25 különböző előadásra szó­ló bérletet. A beiratkozás szeptember 6-án kezdődik, és — munkanapokon — két hétig tart a TIT Kossuth klubiában (VIII., Múzeum u. 7.)) Válaszol a producer Kamerák előtt Nemeskürthy István Több portréműsor munká- atai fejeződtek be a napoké aan a televízió műhelyeiben. Memeskürthy István írót, critikust, filmesztétát, iroda- omtörténészt és filmstúdió- /ezetőt Horváth Ádám ren- lező irányításával vallatja a v-stáb életéről, munkássá­gáról. A filmtudományok loktora — Gaál István, Gá- jor Pál és Jancsó Miklós se­gítségével — izgalmas kérdő­ikre válaszol: mi a felada­ta ma egy producernek, le- het-e valaki ma is polihisz­tor s milyen nemzeti önisme­retünk állapota. Babiczky László Csányi Lászlóval, a Dunatáj szer­kesztőjével beszélget a tv- kamerák előtt. A szekszárdi literátor rendszeresen jelent­kezik tanulmányaival, irodal­mi riportjaival a folyóiratok­ban, s az elmúlt évben je­lent meg esszéregénye, Szek­szárdi napló címmel. Nem sajnálják a vonót Amatör népzenészek találkozója Jászberényben Halmos Beával Az előadás szünetére alakult „banda" játékát figyeli mester, Halmos Béla Reggeltől késő estig szól a muzsika, harsognak a csujjo- gatások a jászberényi Déry­né Művelődési Központ munkásklubjában, a Jászsá­gi népi együttes otthonában. Nem a házigazda táncosok próbálnak a nemzetközi nép­zenei tábor lakói vették bir­tokba tíz napra az épületet. A találkozó, a továbbképzés szakmai vezetője Halmos Bé­la, a táncházmozgalom egyik alapítója, a népzene kitűnő ismerője. — Közel százan vagyunk a táborban — mondja. — Meg­találhatók a teljesen kezdők és a már régebben működő, kisebb-nagyobb hírnevet szerzett együttesek, hang­szeresek is. Az országban három városban — Győrben, Szegeden és Jászberényben — évközben is működik nép­zenei stúdió. Nyaranta vala­mennyien összejövünk, ki­cseréljük a tapasztalatainkat, beszélgetünk, felmérjük, ki mennyit fejlődött. Ehhez a társasághoz csatlakoznak a külföldi érdeklődők. Érkez­tek Svájcból, Franciaország­ból, az NSZK-ból, sőt a ten­geren túlról is. A torontói Kodály Intézetből két fiatal muzsikust látunk vendégül. Érdekes módon elsősorban azok csatlakoznak a népze­nészek táborához, akik ze­netanulásuk idején nem tar­toztak a kiugró tehetségek­hez, csupán pár évig zenél­tek, sikerélmény híján álta­lában elkallódtak. Ebben a műfajban viszont igen lelke­sen dolgoznak, örömüket le­lik a táncházi muzsikálásban. — Lehetséges-e, hogy az amatőrök később valamiféle működési engedélyhez jussa­nak? —1 Az említett stúdiókban két esztendő után vizsgát tesznek, amély jogosítja őket táncosok kísérésére, szerep­lésekre. Gyakorlatilag ideig­lenes működési engedélyt kapnak. — A- táborozókkal beszél­getve többen említették, na­. gyón feszes a program. — Örömmel hallottam, amikor egyikük az első nap után boldogan mondta ba­rátjának „Te, itt tényleg dol­gozni fogunk!”. Az első na­pokban elméleti előadásokat hallgattak, filmvetítéseket néztek, gyűjtőutak kottáival ismerkedtek. Emellett termé­szetesen most már rengete­get muzsikálunk, gyakoro­lunk. A vonós hangszereken játszott népi tánczenével fog­lalkozunk. Esténként — a nyolcórás munka után — g tábor tagjai maguk alakíta­nak együtteseket és indul a táncház. A házigazdák is be­segítenek. Azt hiszem, mon­dani sem kell, eléggé fáradt a társaság, bár ez a hangula­ton nem látszik. Tegnap es­te én is beugrottam játszani. Két vonót hegedültem szét. —fekete— Az ekhós szekerek kora A MAGYAR SZÍNHÁZ 1790 -1896 Nagyszabású kiállítás a Hatvani Galériában A Hatvani Galériában A magyar színház 1790—1896 összefoglaló címmel olyan kiállítást nézhetnek meg az érdeklődők amely annyira nem mindennapi, hogy vi­déken még eddig nem is rendeztek ilyen átfogó, a magyar színészet egészét be­mutató tárlatot. A Galériáé az érdem, hogy először adott hajlékot a nemzeti önismeretünk szempontjából is nagyon fontos anyagnak. Ez a ki­állítás nyitó része egy nagy­szabású színháztörténeti tárlatnak. A három fázis­ban bemutatásra kerülő színháztörténeti kiállítá­sok felölelik majd az egész magyar színészetet. Az első rész 1790-től a Millóniumig, a második rész — amely jövő nyáron kerül a közön­ség elé — a második világ­háború befejezéséig, a har­madik rész pedig a felsza­badulásitól napjainkig rep­rezentálja majd a magyar színházművészet történetét. A mostani kiállítás két fő részre osztható: az első hi­vatásos előadástól (1790) a Szathmáriné, Farkas Lujza, a híres komika az 1849-es szabadságharc első színész hősi halottjának özvegye. Fia, Szathmári Károly — maga is 48-as honvéd — két évadban is vendégsze­repelt a Tisza-partján tár­sulatával Egy Szigligeti darab múltszázadbéli előadásának makettje Az első „szolnoki” színész­igazgatók egyike, Balogh István, akinek társulata 1836. május 18-tól június 12-ig vendégszerepeit a városban szabadságharc bukásáig, — a tárlat emeleti anyaga pe­dig 1896-<ig követi nyomon az eseményeket. örvendetes, hogy a dr. Ceniner Mihály színháztör­ténész rendezte pontos és nagyszabású tárlat bemu­tatja a hivatásos magyar színészet előzményeit is, a latin, majd magyar nyelven tartott iskolai előadásokat, a kastélyszínházi produkció­kat, stb. A kiállításon a lehető­ségekhez képest gazdagon szerepelnek az első budai, majd az 1892-hen Kolozs­várott tartott előadások emlékei. Tömör szövegek, beszédes makettek magya­rázzák, hogy mit jelentett a felvilágosodás korában a magyar nyelvű színjátszás, a nemzeti érzés egyik kife­jezője. Déryné mellett a magyar színészet hősi korszakának minden jelentős személyisé­ge látható a tárlaton — portréik, vagy szerepeikben — Egressy Gábor, Megyeri Károly — akit Petőfi A tintásüveg című versében énekelt meg — Szentpéteri Zsigmond, Laborfalvy Róza, és sorolhatnánk. Számos dokumentumot láthatunk a szolnoki szín­ház névadójáról. Szigligeti Edéről, aki először mutatta be hazánkban, 1874-iben — amikor a Nemzeti Színház igazgatója volt — Gogol Revizorát. Ez az első orosz színdarab magyar színpa­don. Színháztörténetünk kiállí­tási szakaszában Szolnok­nak még nem volt állandó színháza, de vándortársuia- tok olykor elvetődtek szű- kebb hazánkba is. Az ek­hós szekerek e korszakából számos közvetlen, vagy köz­vetett emléket mutat be a tárlat. A témakör szinte teljessé­gét adó nagyszerű kiállítás Hatvanban szeptember 16- ig tart nyitva. Már eddig is igen sok látogatója volt, bizonyára sok ezren keresik még fél, mégis úgy gondol­juk érdemes völna a Ma­gyar Színházi Intézet Szín­háztörténeti Gyűjteménye támogatásával összeállított anyagot máshol is bemutat­ni, így Szolnokon is, kiegé­szítve néhány rendelkezé­sünkre álló szerény emlék­kel. Tiszai Lajos Addig nyújtózkodjál, amed­dig a takaród ér! — tartja a közmondás. Ezzel arra tanít, hogy céljaink, elképzeléseink legyenek arányban képessé­geinkkel, lehetőségeinkkel. Ha valaki többet akar, mint amennyire erejéből futja, vagy mennyit a körülményei megengednek, azt könnyen kellemetlenség érheti, vagyis — mesterkélten szólva — rá­fázhat. Vonatkozik ez a népi meg­figyelés a nyelv használatá­ra, a nyelvi magatartásra is: addig nyújtózkodjunk, amed­dig gondolatunk ér! Mégis találkozunk mindennapja­inkban olyan szóbeli vagy írásos megnyilatkozással, amely hosszabbra nyúlt an­nál, amennyit a mondanivaló igényel. Egyszerűbb és egyút­tal helyesebb például, ha nem kifogás tárgyává tesznek valamit, hanem kifogásolják. A „küldöttség kitűzött cél­jai” is határozottabban hat, ha rövidebben: a „küldöttség céljai”. Néha a hivataloskodás te­szi terjengőssé a közlést: Az ügy hamarosan elintézést nyer. Ez a mondat talán ter­mészetesebb így: Az ügy ha­marosan elintéződik; vagy eképp: Az ügyet hamarosan elintézik. „A termést nem vonják adó alá" kifejezés is nehézkes; föloldásának több módja is lehet: A termést nem adóztatják meg, vagy mentesítik az adótól stb. Helyenként a stílusosságra, a pontosságra való túlzott tö­rekvés nyújtja meg a mon­datot: Az értelmiségnek föl­tétlenül van funkcionális szerepe; Műveit sok idegen nyelvre lefordították. Hagy­juk, ki az önismétlő részeket! Nem kell a funkcionális, il­letőleg az idegen jelző: Az értelmiségnek föltétien van szerepe (vagy feladata, ren­deltetése, akár funkciója és így tovább); Műveit sok nyelvre lefordították. A sportnyelvben sem rit­kák a szóburjánzások: Vé­gezzünk törzsdöntési gya­korlatot kétszer előre; két­szer hátra!; A verseny vasár­nap kerül lebonyolításra. íme. a fölösleges elemek nél­küli változatok: Döntsük tör­zsünket kétszer előre, kétszer hátra; A verseny vasárnap lesz (esetleg: A versenyre vasárnap kerül sor; A ver­senyt vasárnap bonyolítják le, vagy rendezik meg). Néha egész szövegszerke­zet lazul meg és terül szét: Érdeklődés volt a bemutató iránt a szakemberek részé­ről, sőt érdeklődött a ^ajtó, a rádió, és a televízió is. Ne ismételjük meg az érdeklőd­ni szó alakjait! Tömörebb lesz a hír: Érdeklődtek a bemutató iránt a szakembe­rek, sőt a sajtó, a rádió, a televízió is. Esetleg: Érdek­lődéssel fogadta a bemutatót a szakmai közönsiág, sőt a sajtó, a rádió és a televízió is. Nem szabad tehát, hogy a szabatos és természetes fo­galmazás védőgátját széttör­deljék a terpeszkedő kifeje­zések. Inkább eléjük kell újabb és újabb korlátot állí­tanunk tudatosabb nyelvi magatartással. Azért, hogy ne híguljon föl a beszéd és az írás, hogy a közlés a lé­nyegre, a mondanivalóra szo­rítkozzon. És hogy ne idéz­hessük. — egy-egy körülmé­nyes megnyilvánulás kap­csán — a bevezető közmon­dás szólásváltozatát: „rövi- debb a pokróc, mint az ágy”. Molnár Zoltán Miklós Terpeszkedő kifejezések Szépen magyarul, — szépen emberül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents