Szolnok Megyei Néplap, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-08 / 185. szám

1982. AUGUSZTUS 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hegyen-völgyön aratnak II. Határszemlén Szlovákgyarmaton. A képen balról a második Frantisek Pitra, a CSKP KB titkára Szinte egymásba érnek az ipolymenti kis szlovák tele­pülések. A falvakat összekö­tő országút kanyargós, kes­keny. sok bukkanóval. Ne­héz előzni, különösen az út kétharmadát elfoglaló kom­bájnokat. Amikorra Zelov- cére, azaz Zsélyre érkeztem, utóiért a trencsényi harmat. Jókora zápor kergette be a földekről a zahorcei köz­pontú Egységes Földműves­szövetkezet ottani kerületé­ben dolgozó kunhegyesi kombájnosokat. — Ügy látszik, ugyanúgy fejezzük be a szomszédolást, ahogyan kezdtük — sajnál­kozott Sigulinszki István kunhegyesi kombájnos. — Július 26-án érkeztünk Zsélyre, de mi is és az itte­niek is csak három nap el­teltével láthattak munkához az eső miatt. Más években tíz nap után el is felejtették a 850 hektárnyi gabonájuk aratását, most a mi segítsé­günkkel is megtart vagy két hétig. A Kunság Népe Téesz traktorosa Hubai István sze­rint ha Szlovákgyarmat dimbes-dombos, akkor a zsé- lyi határra már ráillik a he­gyes jelző is. — A meredek dombolda­lak bizony feladják néha a leckét az asztallap símaságú táblákhoz szokott alföldi kombájnosoknak. Vadalmás­nak hívják a helybeliek azt a részt, ahol kevés híján 200 méter magas dombot vetet­tek be árpával. Oldalazva tudtak felkapaszkodni az arató-cséplőgépeink, és csak felülről lefelé tudták meg­borotválni a dombot. Nem tartott sokáig a zá­por, de a trencsényi harmat elég volt ahhoz, hógy eláz­zon a rendeken a kombáj­nok hátrahagyta szalma. Kényszer pihenőre vonult Kunhegyesről érkezett két bálázógép is. Csűr Miklósnak és társának tovább tart a szlovákiai szomszédolás, mint a kombájnosoknak. — Egy napi aratni való áll már csak lábon a szövet­kezet zsélyi, zahorecei és sze- lestényi földjein. A hét vé­gén haza mennek a kombáj- nosok, de mi ketten, csak meglátogatjuk a családot. Visszajövünk még egy hétre, segítünk befejezni a szalma betakarítását. Nem túlzás: minden szál szalmára vi­gyáznak a szlovák kollegák. Tanulhatunk a szomszédok­tól. Igaz, amerre jártam min­denütt hallottam magyar szót, de Zelencsik Péter, a Nagykürtösi Állami Gazda­ságban esztergályi üzemegy­ségének agronómusa még szójátékot is produkált: — Nagyon klasszak a Class Dominátorok. Ha lehetne, legszívesebben megvásárol­nánk őket, a két mezőtúri kombájnossal, Péterfy Fe­renccel és Horváth Lajossal együtt. Minden elismerést megérdemelnek a fiúk a munkájukért, mert nagyon nehéz terep, embert és gépet próbára tevő vidék ez. Elégedettek a mezőtúri Dózsa téesz kombájnosai is, szállással, ellátással, mind- dennel. Péterfy Ferenc egy alkalommal panaszkodott csak a gazdaság főkönyvelő­jének: szóljon a konyhán, hogy spóroljanak kicsit a köménymaggal. Nehezen szokja meg a gyomruk, hogy a levestől kezdve a burgo­nyaköretig mindenbe, még a kenyérbe is tesznek. — Persze ez legyen a leg­nagyobb baj, — legyintett Horváth Lajos — ahány konyha, annyi íz. Hanem a munka az valóban nem könnyű a Korponai-hegyek lábánál. Tizenegy évi kom­bájnozás után itt esett meg velem először, hogy két traktor húzott ki a gödör­ből. Előfordul, hogy egysze­rűen elfogy a föld a kom­bájn vágóasztala elől. Bá­nyászok dolgoznak itt min­denütt a dombok, a gabona­földek alatt. Amikor vetet­ték a búzát, akkor még sér­tetlen volt a lejtő, az aratás idejére pedig beomlott egy régi bányajárat. Persze, ha nehéz, és nem veszélytelen is az itteni munkánk, szíve­sen segítjük vissza a nagy­kürtösieknek a tavaly nyá­ron Mezőtúron végzett mun­kájukat. A szlovák és a magyar gazdaságoknak a nagy nyári munkában nélkülözhetetlen együttműködéséről váltot­tunk szót Jan Janikkal, a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának me­zőgazdasági titkárával, aki­vel hazafelé jövet Szlovák­gyarmat közelében találkoz­tam. — Frantisek Pitrával, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága tit­kárával betakarítási határ­szemlén veszünk részt. A nyári kampány idején az Ipolyon innen és túl ugyan­azt a célt szolgálják a me­zőgazdasági dolgozók erőfe­szítései: minél gyorsabban, minél kevesebb veszteséggel biztonságba helyezni a ter­mést. Határszemlénken azt tapasztaltuk, hogy az időjá­rás okozta késés ellenére jó ütemben halad az aratás a szlovák gazdaságokban. Nem kis részük van ebben a ma­gyar szövetkezetekből érke­zett kombájnosoknak, hiszen a segítségükkel napokkal, hetekkel lerövidülhet a beta­karítás. Ezért kérem, tolmá­csolja lapjukban a szlovák kommunisták üdvözletét és köszönetét a Szolnok megyei termelőszövetkezetek dolgo­zóinak. Temesközy Ferenc „Hálózat” a város alatt Újabb kétezer méter csatorna Jászberényben Jászberényben a 120 mil­lió forint költséggel épült szennyvíztisztítómű üzembe­helyezése után megteremtőd­tek annak feltételei, hogy ki­épüljön az egész városra ki­terjedő szennyvízelvezető csatornahálózat. Ennek meg­felelően és a város anyagi lehetőségeihez mérten kezdő­dött meg a beruházás. Az el­múlt évben a Pesti út és a Jókai 'út térségében 11 utcát láttak el a környezetvédelmi szempontból is fontos csator­nával. Elkészült a nyomóve­zeték a Jókai úti átemelőtől, két hosszabb utcán át, az At­tila út torkolatáig. Az idén folytatódott az építkezés. A Csatornamű Társulat szervezésében az év végéig újabb kétezer méter csatorna és nyomóvezeték építésével bővül a város föld­alatti hálózata. A 12 millió forint költségű építéssel el­sősorban a sok szennyvizet „termelő”, sűrűn lakott új lakótelepek gondjain enyhí­tenek. A munka jelentős részét már elvégezték, és az év vér géig újabb utcákban szűnnek meg a szennyvízelvezetési gondok. A Vörös Hadsereg úton és a Lavozi útnak a BUBIV gyáregységig terjedő szakaszán több mint fél ki­lométerrel bővült, a Tanács körúton is elkészült 400 mé­ter csatorna, ez utóbbi sza­kaszt a Zagyva híd II. szá­mú átemelőjén keresztül kö­tik rá a szennyvízrendszerre. Onnan egy nagy átmérőjű vezeték fut a szennyvíztisztí­tó telepre, az teszi lehetővé, hogy a város három leghosz- szabb utcájának a csatorná­it a hálózatra kössék. Az év végéig a régi vásár­téren ^is föld alá kerül 600 méter hosszban az aszbeszt- cement kanális. A hálózatbő­vítés tovább folytatódik: a Csatornamű Társulat taglét­számának növelése lehetővé teszi a Székely Mihály utca és a Lázár Henrik utca csa­tornázását is. Az ott épülő több mint 700 méter szenny­vízelvezetőt az Ady Endre úti gerincre kötik majd rá. —illés— Békétlenek — pereskedők Kié legyen a fél méter széles, egykori mezsgye? Zavarja-e a szom­szédot, ha az ablakával szem­ben fél éjszaka ég a villany a tornácon? Bezárhatja-e a közös fürdőszoba ajtaját a társbérlő? Ki köteles megcsi­náltatnia magánház csöpögő ereszcsatornáját, a tulajdonos vagy a bérlő? Sok hatóságnak — bíróság­nak, tanácsnak, rendőri szervnek — iktatókönyvéből százszámra lehetne hasonló apró ügyeket kimásolni. Köztük olyanokat is, ame­lyekben már. döntöttek, egy­szer, kétszer vagy többször, de a megrögzött pereskedő — ha alulmaradt legutóbb — nem nyugszik meg semmi­lyen határozatban, ítéletben. Folytatja tovább, más címen vagy máshová fordulva har­col a magá' vélt igazáért. Ami többnyire szinte nevetséges apróság. Csakhogy vannak embe­rek, akik örömüket lelik a békétlenkedésben. Találko­zunk velük jártunkban-kel- tünkben. Ök azok, akik az autóbuszon lábunkra lépnek s még meg is játsszák a sér­tődöttet. Ök szólnak ránk, ha a boltban két-háromfélét akarunk vásárolni, s ha sor­ra kerülnek, fél órát is el­vesznek a többi vásárló ide­jéből. Ök szórják szét a sze­metet a lakóházban, s ők ro­hannak a lakóbizottsághoz, a házkezelőséghez, a népi ellenőrzéshez, s ki tudja, még hová, ha — valaki más tesz hasonlót. Vagyis: ők a’pereskedők. Nekik feltétlenül igazuk­nak kell lenni. S ha mégsem úgy dönt a hatóság, ahová panaszkodni siettek, jobbik esetben kezdik elölről. Rosz- szabb esetben — nemrég volt rá példa — jelentéktelen bir­tokvitáikat a másik ember élete, testi épsége árán, ön­hatalmúlag döntik el. Lát­szólag a maguk javára. Va­lójában: a társadalom kárára. Mi tagadás, vannak az ilyesminek hagyományai mi­felénk. Már akkor sem volt újdonság, hogv „így beszélt a magyar ember: ha per, úgymond, hadd legyen per” — amikor, csaknem 130 éve, versben örökítette meg Arany János a fülemile-pe- reket. Szinte hihetetlen, még­is igaz, hogy bármennyit vál­tozott az ország, a világ, a társadalom, a semmiségekért pereskedők népes tábora az­óta sem csöndesedik. Sokszor olyasmikkel for­dulnak hatóságokhoz, amiket könnyen el lehetne intézni békésen, négyszemközt, akár fehér asztal mellett is. Csu­pán kezdeményezni kellene egyik vagy másik félnek, ke­zet nyújtani, néhány barát­ságos szót szólni — s a má­sik talán mindjárt hajlandó volna békülésre, egyezkedés­re. De a jó szó helyett in­kább — „hadd legyen per”. A perből pedig, akármilyen jelentéktelen ügyről van szó, mindjárt akta lesz, annak pedig az a természete, hogy vándorolni kezd, s közben egyre gyarapodik. A törvé­nyesség megköveteli, hogy minden állampolgárnak bár­milyen kis ügyével is lelki- ismeretesen foglalkozzanak a hatóságok — s ez így van jól. Az már kevésbé, hogy ezzel a törvényadta lehető­séggel sokan és Sokszor nem­csak élnek, hanem visszaél­nek. Kötelezi a törvény a hiva­talokat, hogy harminc napon belül válaszoljanak a hozzá­juk érkezett panaszra, be­adványra, levélre. Meg kell tehát indítani a hivatali gé­pezetet — amely köztudomá­súan nálunk csakúgy, mint bárhol a világon, sok pénzé­be kerül az államnak. A pa­naszt ki kell vizsgálni, a hi­vatal emberei tehát elmen­nek a helyszínre, többnyire kétszer-háromszor is, amíg sikerül — például — tisz­tázni. hogy hol is húzódik az a fél méter széles mezsgye. Utána meg kell nézni az ingatlan-nyilvántartásban, újra meg újra beszélni a pe­res felekkel, szomszédokkal, szakértővel, minderről jegy­zőkönyvet készíteni, s végül határozatot hozni. Ám az ügynek még ezzel sincs vége. Ha például taná­csi jogkörbe tartozik,az ügy, s megszületik a határozat, az elmarasztalt fél fellebbez. S ha a magasabb fórum me­gint csak nem ad neki iga­zat — mert nincs igaza —, bírósághoz fordul, majd ott is elmegy a másodfokig. S még azután is van lehetősé­ge újrafelvételt kérni, tör­vényességi oanasszal élni és kérni az ügyészség segítségét — a sort nagyon hosszan le­hetne folytatni, hiszen tör­vényesség van, s az nemcsak lehetővé teszi, de meg is kö­veteli, hogy minden ügy a törvény szellemében és betű­je szerint intéződjék el. Közben múlnak a hetek, a hónapok, az évek. Sokszor megtörténik, hogy már az egyik vagy a másik pereske­dőnek csak a gyermekei foly­tatják a hivataltól hivatal­hoz szaladgálást, olykor alig ismerve a dolgok eredetét. Az egyetlen, vékony levél­ként elindított akta több ki­lósra hízott, pecsétek és alá­írások tömege van az ügvda- rabokon. s még mindig nincs vége. Rengeteg munka fek­szik benne, különböző beosz­tású hivatalnokok, bírák, jo­gászok foglalkoztak vele, a ráfordított költségek sok­szorosan meghaladják azt az összeget, amiről eredetileg szó volt. „Természetesen” ez nem a pereskedők, hanem a társadalom kasszáját terhel'. Nagy terhet jelent tehát pénzügyileg a sok fölösleges, öncélú pereskedés. Időt és energiát von el sokkal fonto­sabb ügyektől, olykor azért tárgyalnak, határoznak fon­tosabb dolgokban később — mert az apró „tyúkperekben” is döntést kell hozni záros határidőn belül. „Fentről” aligha lehet elválasztani a notórius pereskedők ügyeit a valóban igazságukat, jogai­kat kereső emberek alapos panaszaitól. Inkább a peres­kedőknek kellene belátással lenniük, kétszer is meggon­dolniuk, hogy jelentéktelen dolgaikkal hatóságokat ter­heljenek-e. S talán az is meggondolandó: nem kelle- ne-e a notórius pereskedőkre áthárítani — a törvényes ke­reteken belül — a miattuk előálló, fölösleges kiadáso­kat? VE Nagyobb a kereslet, gazdagabb a kínálat (Folytatás az 1. oldalról) Jete. árusítóhellyé részére még a szezon előtt, besze­rezte a FÜSZÉRT-től. a PIÉRT-től és az AMFÖRÁ- tól a tartósítószereket, a celofánt, a gumigyűrűiket és az üvegeket, jelenleg is kapható minden. Azaz, hogy az üveg- és porcelánbolt­ban az 1500 öblösüvegből 1000 még megvan, ugyanis tető nélkül a háziasszonyok nem szívesen vásárolják az üvegeket, azt pedig az AMFORA nem tud szállí­tani. Túrkevén általaiban jó az ellátás a befőzési cikkekből, a beszerzéseik eredményesek voltak. Apróbb üvekekből ki tudják elégíteni az igé­nyeket, azonban az üveg- bolt vezetője panaszkodott, hogy három- és ötliteres öblösüvegekből, patemtzáras befőttesüvegekből az AMFORA csak részben, vagy egyáltalán nem tudja a megrendeléseket teljesíte­ni. A megyében innen-onnan összegyűjtött tapasztalataink összegezésekor megkerestük a szóban forgó nagykeres­kedelmi vállalatokat. A be­főzési szezon félidejében mit mond, mit igér a Kun­ság Élelmiszer és Vegyiáiru Kereskedelmi Vállalat? Az év első félében befő­zési szalieitliből 45,6 má­zsát, babérlevélből 15,9 má­zsát, mustármagból 'és ko- riamderből 5,8 illetve 2,2 mázsát, ecetből 3715 hekto­litert szállítottak ki kiske­reskedelmi partnereinknek. Készleteik — az áruután­pótlós lehetőségeit is figye­lembe véve — elegendőek a lakosság igényelnek ma­radéktalan kielégítésére. A tartósítási gondok enyhíté­se céljából 300 ezer csomag N,OVA és 200 ezer csomag ZELKO elnevezésű, cseh­szlovák importból származó savanyúságtartósítót is be­szereztek. Az ecetforgalom- nak az előző év azonos idő­szakához mért 40 százalékos növekedése azt igazolja, hogy a háziasszonyok a korábbinál nagyobb mérték­ben foglalkoznak az élel­miszerek, illetve a savanyú-- ság tartósításával. A válla­lat még ezt a nemvárt for­galomnövekedést is követ­ni tudta árualappal. Több­éves gyakorlat, hogy a gyár­tó raktározási gondjainak enyhítése érdekében ecet- áruból térítésmentesen vál­lalják a tárolást. Ennek is köszönhető, hogy a jelenle­gi. meg növekedett igényeket is ikíi tudták elégíteni. A PIÉRT-től megtudtuk, hogy csák júniusban 110 ezer, kétíves és 52 ezer nógyíves celofánt, 100 ezer tasak gumigyűrűt adtak el a megye boltjainak. A jú­liusi adat — mivel gép ösz- szesífci — még nem áll ren­delkezésükre, de feltehetően az sem volt kevesebb. A h ólyagpapí rt (pergam en t) az NSZK-ból importálják, ezért bizonytalan, akadozó az ellátás. Celofánból és gumigyűrűből megfelelő tar­talékkal rendelkeznek, az utánpótlást a boltok meg­rendelésének ütemében szál­lítják. AZ AMFORA Kereskedel­mi Vállalat szolnoki lera- kata a tavalyinál 20 szá­zalékkal több üveget szer­zett be és adott ki megren­delőknek. Újabb rendelé­sükre 20 ezer 0,72 literes, 30 ezer 1 kilogrammos, 40 ezer kétliteres és 20 ezer ötliteres üveget várnak. Je­lenlegi készletük igény sze­rinti. A július 5-ig érkezett megrendelések szállítására garanciát vállaltak és a je­lenlegi megrendeléseket is öt napon belül ki tudják elégíteni. Patentzáras, csa­varostetejű üvegek? Ta­valy hoztak forgalomba a csavaros üvegekhez záróla- pdkat, de a KERMI enge­délye nélkül. Mint kiderült, a hő hatására a műanyag lap deformálódott, nem zárt rendesen, megromlott a befőtt. Több gyártóval tárgyaltak, - de nem jutottak eredményre, olyan megol­dásra, amit a KERMI elfo­gadott volna. Még valami­kor májusban írásban ér­tesítették kiskereskedelmi partnereiket arról: valószí­nű tető nem lesz az üveg­hez. Negyvenezer csavaros üvegük így is elkelt. A pa­tentzárral hasonló a helyzet. Mindkét üvegféléből újabb készletet várnak, még e héten ismét tudnak szállí­tani — fedilap illetve pa­tentzár nélkül. Hagyomá­nyos módon ezek is hasz­nálhatók, celofán és gu­migyűrű bőven kapható. IA—KJP—RE Nem könnyű a dombot- - _ * I»,,.«' ÍJ%ßW Cr i w CSlila Jto ééÉF^' • ' > • ‘W iMdiárV «Sí; >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents