Szolnok Megyei Néplap, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-07 / 184. szám

10 Szobiok megye múltjából 1982. AUGUSZTUS 7. Szolnok 1905-ben Építészeti és munkásmozgalmi adatok egy bécsi újságból &>n$ bánit bio troilomt GTimlitcit bor (c^oliioírr ©c* böíícmna bcívi'iff, fo bnrf midi ljicr mit brr ;,itTimjtigon Wöfllitflcit mnmljcríri (?rn!úiii(]cu • imb -’(btivöcícíuin-jcu (tcraíjiict h'crbcii. £ic Co^irtibciitoirnlir, bit unter ben ííibaicrn bor il*» o fcí» i 11 c 11 fo ín i ( ber GtmiH’jolüicn cinen, Unc mait nnb jniiío, nn.VÍ)íovfjmii|icrtcu. Vfníjmifi non m1.,,,,, í;. ití\f. íi.ií und) in bon Sínnien ber nemen miD ileiiij'en bieUieilHiaidiiibeii .mniutjc üVr* 'Hmitiufl mir,erűidet nnb mnmíjcm bic int íillftcmcincii fnunt rrcíu l>or\ri}fcuc ^nhjc biv olírecntctiicrt St>ní)!rceí|ícd iniíjor flcriictt. 2?ic iibeiíjnupt fjier bic 33cr. bienflc ber fo,’,ioíiilifcíjíu ?fo,itolioii um bic Stuf* finntii<] uub SBilbunej ber fieifliij ticffíftcTjciibeit nudfj tűm crííiirtrn C)io,nem nlfcr {o^iaíbemüfroiijdjcii Scnbcit^cit uicíjt ßclciiiiiici Uiabni. iUínit cr.juíjítc mit bic ettuaS pí)fliiln}ti(et]c töcfd)id)tc etneő • G^oluofcr Grfiufíciu,. ber bor ^cíjit ‘vínfjreit mcber fcftrciOrn tí'öcf) lejeit toiuilc Hifii Ijeutc euificbíid) im Jíont uub 3úi,fc iitcfificib lueifu S)ct iüaucr untíirlidj ber« űcíjlct bic „uníaTnnbviojcii .Merte, bic iiicíjfs 31t bcrltcvcit Tjabcti" outi) Ijicr nite ticjfíer Gcefe. üíber et bertuarj ionéit A szolnoki MAV-műhely szociáldemokrata szervezetéről írott sorok az 1905-ös bécsi újságcikkből A helytörténeti kutatásnál megfelelő forráskritikával jól használhatók» a helyi és az országos sajtó egyes do­kumentumai. Ritkán akad olyan eset, hogy külföldi la­pokban található értékes közlemény. Egy bécsi újság 1905. november 2-i számában „Hangulatképek Magyaror­szágból” címmel százötven soros cikket közölt október 28-í szolnoki keltezéssel az E. G. névbetűkkel jelzett szerző. „A Kecskemétről Szolnok­ra vezető vonattal az ember elhagyja a tisztán agrár jel­legű Alföldet. Az omnibusz, bár itt még olyan utcákon döcög, amely miatt a na­gyobb városok kissé oro­szosnak tűnnek, de a hosz- szan terjeszkedő házsorok mögött jobbra és balra mal­mok és gőzfűrészek kémé­nyei magasodnak. Az újon­nan épült házak homlokza­táról sehol sem hiányzik va- lafni ízléstelenség, a sze­cessziónak a legáltalánosabb formáit kenik rá, és az a különös zavar a modern építészeti vonalvezetésben mindenféle rusztikus orna­mentikával, amelyre a ma­gyar építészeti stílust ala­pozták, a szolnoki utcaképen már is jellemző. Egyszóval ez a városi ka­rakter — az Alföld más na­gyobb centrumaival ellen­tétben — éppúgy szembeötlő, mint ez az ipari és kereske­delmi fejlődés. Az ide kon­centrált érdekeltségek nagy száma és sokfélesége termé­szetszerűleg a politikai szem­lélet különbségeiben is meg­mutatkozik”. Ugyanezt figyelte meg Luttor Ferenc művészettör­ténész, aki a művészitelepre látogatott 1910-ben. A vas­útállomásról elindulva neki is feltűnt, hogy „...az új vá­róé magán viseli a modern városok lázas, lüktető fej­lődésének nyomait. Sok új épülete valami forrongó szellemre enged következ­tetni. A magániházak villa- szeVűekj, er äsen magyaros ízű díszítéseikkel ékesked­nek. A tulipán magyar vi­rág — mondják, s az épí­tészet itt, Szolnokon nem fukarkodott ennek a motí­vumnak a kihasználásával.” Nézzük, hogyan látja Szolinók politikai életét a cikkíró éppen 1905-ben, amikor „a muszka cárok­nak, szabadságunk eltiprói­nak a trónját .megingatja a muszka forradalom”. S nemcsak az orosz forrada­lom híre foglalkoztatja az ország közvéleményét, ha­nem a belpolitikáiban is nagy volt a forrongás. 1905. január 26-áin a koalíciós el­lenzék vezető pártja, a Füg­getlenségi Párt, kibuktatta a hatalomból Tisza Istvánt és a kormánypártot. A ki­rály úr „darabont kor­mányt” nevezett ki az or­szág élére. „Bár a Függetlenségi Párt Szolnokon is sok hívet számlál... kétségtelenül bi­zonyíthatjuk, hogy a józa­nabb, az élet reálisabb kö­veteléseit mérlegelő gondol­kodás itt sokkal inkább otthon van, mint talán Cegléden vagy Kecskeméten. Ami azután a szolnoki la­kosság széles rétegeiben meglepő, hogy itt számolni kell a jövőben a többféle tagozódás és lemorzsolódás ^jövőbeli lehetőségeivel. A szociáldemokrácia, amely az államvasutak gépgyára munkásai körében — aho.»y nekünk mondták — több­száz emberből álló, jól szer­vezett csoportot képez. Ez az iparosok és a kisebb líparűzők fejében bizonyos zavart Okoz és nem egyet közelebb visz a nehezen fel­fogható általános választó­jog kérdéséhez. Amit itt ál­talában a szocialista agitá­ció legjobbjai a szellemileg legalacsonyabban állók fel­világosítása és képzése te­rén végeznek, azt még a minden szociáldemokratiikus tendenciák ellenzői sem ta­gadják. Az emiberék egy fantasztikus történetet me- éltek el nekem egy szolno­ki suszterről, aki tíz évvel ezelőtt sem írni, sem ol­vasni nem tudott, és ma állítólag Kamt és Fichte műveit ismeri.* A paraszt­ság természetesen teljes szí­véből figyeli „a hazátlan fickókat, akiknek nincs vesztenivalójuk...” Látjuk tehát, hogy 1905- ban a MÁV-műhelyt a szol­noki munkásmozgalom bá­zisaként aposztrofálják. Nem is lehet csodálni, hi­szen — minit egy 1906-os Szolnoki Űtmutató bizo­nyítja — „A szolnoki mű­hely 520—538 munkást fog­lalkoztat, kük közül: tűzi kovács 36, kazánkovács 12, esztergályos 30, kerék esz­tergályos 10, gyalus, fúrós 17, géplakatos 76, kocsilaka­tos 100, asztalos 30, bognár 41, fényező, mázoló 41” stb. szakmunkás volt. Ugyanez az útmutató közli a politi­kai pántok között: „Szolno­ki szociál-demOkrata párt. Elnök: Bihari, Jakab, titkár: Bíró János.” A bécsi újság cikke -igen értékes forrás a szolnoki munkásmozgalom korai tör­ténetének megismeréséhez. S ezt erősíti meg a Histó­ria 1980. évi 4. számában közreadott térkép is, amely országos kitekintést ad a szociáldemokrata, ill. a szakszervezetek számáról és területi elhelyezkedéséről. Eszerint 1912-ben Szolnok megyében a működő szer­vezetek száma: Szolnokon 16, Törökszentmiklóson 3, Mezőtúron 3, Jászberényben, Kisújszálláson, Kunmadara­son, Tiszafüreden és Tisza- földváron pedig 1—1. S hogy nemcsak Szolnok megyei viszonylatbanJ kima­gasló a szolnoki 16 szerve­zet, bizonyítja, hogy ugyan­ezt a mennyiséget mutatják fel a Szolnoknál jóval na­gyobb városok, Győr, Po­zsony és Temesvár. Buda­pesten kívül csák Pécsett és Debrecenben volt több szer­vezet, mint Szolnokon. Mindezen adatok és do­kumentumok még jobban érthetővé teszik Szolnok ki­emelt szerepét 1918—1919 küzdelmes hónapjaiban. Kaposvári Gyula Szecessziós stílusú épületek Szolnok központjában. Balra a Tünde presszó sgrafittós díszí­tésű épülete. A jobbra lévő Tiszavidéki Hitelintézet épületét a Ságvári körút meghosszab­bításakor lebontották Oz „Apa-sír” Obádszalókon Az abádszalóki születésű­ek még ma is ismerik az úgy­nevezett „Apa-sírt”. A ha­gyomány szerint ide temet- tette el elevenen Szent Ist­ván a besenyő Thonuzobátés feleségét. Thonuzobáról Anonymus Gesta Hungarorumában ol­vashatunk. „ ... a besenyők földjéről jött egy vezéri nemzetségből való vitéz. Neve Thonuzoba volt: örkénd apja, kitől a Tomaj-nemzetség származik. Neki Taksony vezér lakóföl­det a kemeji részeken adott a Tiszáig, ahol Abád-rév van. Ez a Thonuzoba Tak­sony vezér unokájának. Szent István királynak az idejéig élt. S midőn Boldog István király az élet igéit hirdette és a magyarokat keresztelte, akkor Thonuzoba, aki hitben hiú volt. keresztény lenni átallott. ígv hát temetkezett élve feleségével az Abád- révbe. hoey a keresztségbeii ő meg a felesége ne éljen a Krisztussal örökre. Ám a fia. örkénd. mint keresztény, Krisztussal együtt él mind­örökké.” Anonymus alanián a törté­neti irodalom egész monda- és legendakört szőtt az. ese­mény. Thonuzoba eltemetése köré. Először Szalay László írt arról, hogy Thonuzobát élvp temették el. s ezzel ösz- szefüseésben a fordításiroda­lomban is az ..élve eltemet­kezett”. ill. ..élve eltémette­t.ett” feleségével együtt kife­jezések olvashatók. Nemrégen Bollók János, az Eötvös Lóránd Tudomány­egyetem adjunktusa szétosz­latta a Thonuzoba legendát, megái tanította, hoev Anony­mus latin szövegét rosszul fordították magyarra. A latin szöveg helyes ér­telmezéséhez a kulcsot egy dogmatikai fontosságú Pál apostol levél adta meg. A ke­resztény dogmatika szerit^ ugyanis a keresztség titokza­tos módon halál és úiiászü- letés is egyben. Szent Pálnak a rómaiakhoz írt levelében található ez a fontos részlet: „Vagy nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézusban meg- keresztelkedtünk, az ő halá­lában keresztelkedtünk meg? A keresztségben ugyanis el­temetkeztünk vele a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsőségéből feltámadt a ha­lálból, úgy mi is új életre keljünk.” A Pál-levél alapján most már értelmet nyer az anony- musi „élve eltemettetett” ki­fejezés. Thonuzobát nem élve temették el, hanem pogány- ként, mert nem halt meg Krisztussal a keresztségben, hogy vele együtt újra életre keljen. s. Püski Anna összeállította: dr. Selmeczi László KOMMENTÁR NÉLKÜL Méltóztassék pár pengő segélyt adni A Horthy-Ma- gyaironszág szo­ciális (nyomoráról eddig már igen sok adat látott napvilágot. A há­rommillió koldus életéről, a mun­kásosztály hely­zetéről nem egy történeti «elemzés tudósít. Mégis, ha egy újabb olyan adatra bukka­nunk, amely plasztikusan áb­rázolja egy-egy család sorsát, új­ra és újra meg­döbbenünk. Dr. Kiss Gábor Szolnok árvaszé- ki ülnöke volt. A régi szolnokiak tehetséges költő­ként tartották számon, aki Ady- val is kapcsolat­ban állít. Kiss Gábor ha­gyatékából kü­lönféle, hozzá in­tézett kérvények is előkerültek. Ezek közül sze­retnénk bemutat­ni most néhányat. Szaszkó Ferenc aki 1908-ban Szolnokon szüle­Q_,| &ULwir) lrétxQt*\.-vi >p<aiaJ.t45 fotóéi Zl. ... 1 r /Cayit— _.—«if-~iA-. .v.. «M.; tett, de a munka­nélküliség a fő- Fehér Ferencné kérvénye városba kergette, több sgeélykérő levelet in­tézett Kiss Gáborhoz. Az 1936. június 5-én kelt levélben többek között a következőket olvashat j uk: „Kérem önt, hogy ne hagy­jon el engamet, hiszen az előbbi levelemben is írtam azt, hogy beteg vagyak, a lábaim igen fájnak, úgy. annyira, még járni ‘sem tu­dok, ennélfogva feküdnöm kell és úgy el tetszik gon­dolni mily nagy nyomor­ban vagyok. A lakbért nem tudom fizetni, továbbá mint fekvő beteg éhezem, igen­igen kétségbe vagyok esve. Ha az Ülnök Űr nem segít, akkor kénytelen vagyok az életet, amelyet Isten adott, azt az életet eldobni, ön­gyilkos lenni... kérem az elnézését, amiért bélyeg nél­kül küldöm ezen levelet is, de ikénytelenségből teszem, ment semmi pénzem sin­csen. Szaszkó Ferencnek 1938- ban sikerült munkához jut­nia. Akkori viszonyait idé­zi a következő levélrészlet: „Én e hó (február) 1-én lép­tem be a Ganz és társai gyárba, éppen ezért kérem jóságos segítségét, mert két hétig ki kellene tartanom, ugyanis csak akkor kapök első fizetést. Mivel a gyár minden új munkásnak egy heti fizetését bent fogja, úgy csak két hót után kapja a fizetését.” Szaszkó Ferencnek a ha­gyatékban talált utolsó le­velei 1943-ból valók. Ezek a .levelek azt tükrözik, hogy élete, helyzete miitsem ja­vult. A két kérvény közüli a március 17-én keltből idé­zünk. „Kérem elnézését irántam, amiért levelemmel zavarom, de igen megkérem airra, hogy legyen oly jó az én ré­szemre kikeresni és előké­szíteni valami öreg felső­ruhát és fehérneműt és 1 pár öreg cipőt. Én nemso­kára el fogok jönni Szol­nokra. Jelenleg egészség­ügy! szabadságom töltöm, amely f. hó 12-ón kezdő­dött és ápril. 8-án végződik. Ha szabadságom letelik, le fogok szerelni, és mivel ru­hám nincsen, ezért kérem Ülnök Urat segítsen ki a fent kórt holmikkal...” Nehéz indulatok nélkül olvasni ezeket a kérvénye­ket. A hagyatékban .talál­tak közül valamennyi ret­tenetes nyomort tükröz. A borítékok között található egy kisméretű is. Valami­kor ünnepi üdvözleteket küldtek ezekben. Olvassuk el mi van benne. „Mélyen Tisztelt Nagysá­gos Ür bocsánatot kérek, hogy. stot'aiimmial zavarom, személyesen nem tudok a .nagyságos úrhoz elmenni, mert súlyos betegen fek­szem nem dolgozok a múlt hét óta alázatosan kérem a nagyságos urat méltóztassék a szent Karácsony ünnepére úgy mint .tavaly a 4 kisko­rú -gyermeknek pár pengő segélyt adni az uramnak oly csekély a keresete még kenyérre is kevés ismétel­ve nagyon szépen kérem gyermekeim Karácsonyára a jó szívűségét. Kezeit csókolom Kellemes és boldog ünnepeket Kívá­nok Fehér Ferencné városi takarítónő” A levelekhez kommentár nem szükségeltetik. S. L. Hű maradt orvosi esküjéhez Száz évvel ezelőtt született dr. Klein Zsigmond Furcsa fintora a sorsnak, hogy abban a községben lát­ta meg a napvilágot, ahol az ellenforradalmi Magyaror­szág vezérének családi Kú­riája volt. A kenderesi fia­tal Kisújszálláson végezte gimnáziumi tanulmányait, ezt követően pedig Budapes­ten szerzett orvosi diplomát. Először egy budapesti kór­házban . dolgozott, majd pá­lyázat útján szülőfaluja. Fegyvernek község orvosa lett. Közismerten baloldali ér­zelmű ember volt. A Tanács- köztársaság idején az egész­ségügy humánus szervezését végezte nagy lelkesedéssel, az egységes társadalombiztosí­tás szükségességét hirdette. A proletárdiktatúra meg­döntése után a fehérterror különítményesei a fegyver- neki Schwarz-kastélyba hur­colták a környéken elfogott kommunistákat, haladó szel­lemű embereket, akiket vá­logatott kínzások után meg­öltek. A meggyilkolt embe­reket jeltelen tömegsírokba ásták el, de a lakosság meg­találta a mártírok holtteste­it. A tömeggyilkosságok eltit­kolása érdekében a terroris­ták Klein Zsigmondot arra akarták kényszeríteni, hogy hamis orvosszakértői (halott- kémi) jegyzőkönyveket ké­szítsen. Ö azonban hű ma­radt elveihez, orvosi esküjé­hez, s a valóságnak megfele­lő okiratokat állított ki, ame­lyeken feltüntette a halál tényleges indokait: agyonlö- vés, akasztás, súlyos bántal­mazás, stb. A baloldali érzel­mű orvos a tömegmészárlá- soikról készített jegyzőköny­veket az antant ellenőrző missziókhoz is el akarta jut­tatni. .A különítményesek a bá­tor orvost elhurcolták és Bu­dapesten meggyilkolták. Ha­láláról olyan jelentést adtak ki,-miszerint „nevezett kom­munista érzelmű orvos a ki­hallgatása előtt öngyilkossá­got követett el”. Dr. Gecsényi Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents