Szolnok Megyei Néplap, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-01 / 179. szám

1982. AUGUSZTUS 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Country, Rodeó módra Romhányi Sipos Mihály Palatínus Antal Berta László Mihály Szabolcs Gabriella A hatvanas években, ami­kor Magyarországon is utat tört magának a beatzene, sorra alakultak a zenekarok. Talán nem is volt olyan vá­ros, iskola, amelynek ne lett volna saját együttese, hisz nem kellett hozzá más, mint két, három gitár, dob és négy akkord ismerete, vál^ laikozó kedvben pedig nem volt hiány. Ma — túl a dis- co-lázon is — valahogy ha­sonló a helyzet, csakhogy most a country muzsika in­dult el hódító útjára, egyre- másra tűnnek fel az ameri­kai népzenét játszó hazai együttesek. Szolnok megyé­ben is, közülük talán leg- ismertbeb a Rodeó, amely­nek tagjai — Antal Gabriel­la, Sípos Mihály, Berta László, Romhányi Mihály és Palatínus Szabolcs — alig több, mint egy éve játsza­nak együtt. — S miért éppen country zenét? — A hetvenes évek stílus- váltásai, irányzatai egyre költségesebbé tették a beat­zenét. Az amatőr zenészek nem tudtak százezreket érő hangszereket, hangfalakat, erősítőket, különböző tech­nikai berendezéseket vásá­rolni — válaszol Romhányi Mihály. — Ott maradtak egy szál gitárral, s ha továbbra is játszani akartak kényte­lenek voltak új — lehetősé­geikhez mért — utakat ke­resni. Egy country zenekar felszerelése nem igényel nagy költségeket. Akuszti­kus zene, a hegedű, a gitár, a bendzsó, a mandolin, a szájharmonika és az ének különösebb erősítés nélkül is A hónap műtárgya Gyarmathy Tihamér Tér­idő a világképben című olaj- festménye a hónap műtárgya augusztusban a Magyar Nemzeti Galériában. A mű­vész ebben, az 1976-ban ké­szült 100x200 centiméteres alkotásában a térről és az időről alkotott véleményét összegezte. Gyarmathy Tihamér — akinek műveit hazánkon kí­vül franciaországi és itáliai kiállításokról ismerik — kozmikus érzetet kiváltó művészetet teremtett a táb­lakép műfajban a képző­művészet klasszikus hagyo­mányait őrző technika al­kalmazásával. Képén a több dimenziójú térrendszer elemei változatos színekkel és színeken keresztül rende­ződnek el. Egy pontból néz­ve egyfajta térérzetet kelte­nek, másik pontból nézve ismét más a látvány, s ez a variálhatóság sokszoros. A képen az apró színes elemek sűrűsödnek, ritkulnak, a zu­hanás és az emelkedés érze­tét keltik. élvezhető, bár szabadtéren vagy nagyobb teremben szükséges a hangosítás. El­sősorban ebben látom a mű­faj elterjedésének okát. — Azért nem csupán er­ről van szó. — Ezt a muzsikát a kö­zönség is megszerette, egyébként nem is lenne Lét- jogosultságuk a country ze­nekaroknak — jegyzi meg Antal Gabriella. — A zene dallamos, hangulatos, azt hi­szem mindenki számára jól élvezhető. A country, attól függetlenül, hogy az ameri­kai fehér lakosság népzené­je. az európai fül számára sem idegen, hisz gyökerei éppen ide nyúlnak vissza. A bevándorlók saját népük da­laival, zenéjével érkeztek annak idején a kontinensre, ebből a sokfajta dallamvi­lágból alakult ki aztán ez a sajátos zenei műfaj. — Hogyan születnek meg szerzeményeik? — Természetesen el kel­lett sajátítanunk először a műfaj zenei alapjait — mondja Berta László. — Hanglemezek, magnófelvéte­lek voltak ebben segítsé­günkre, sajnos kottákhoz hosszú ideig nem lehetett hozzájutni. Ma többnyire közös munka eredménye egy-egy szerzemény. Valaki behoz egy dallamot — rend­szerint Sípos Mihály — a hangszerelés, a szólamok már próba közben alakul­nak ki. — Miről énekelnek? — Mindig saját környeze­tünkről szólnak a dalok — mondja Palatínus Szabolcs, a zenekar vezetője, szöveg­író. — Az itt élő emberek örömeiről, gondjairól éne­kelünk. Amióta megalakult a zenekar, körülbelül har­minc dal született. Legutóbb, a székesfehérvári mai dalo­sok találkozóján mutattunk be belőlük néhányat. — A találkozón elnyerték az egyik fődíjat. — A zsűri azért ítélte ne­künk ezt az elismerést, — jegyzi meg Sípos Mihály — mert úgy ítélte meg, hogy a zeneikar képes vöt a mű­fajon belül is valami újat nyújtani. Megvan a remé­nyünk arra, hogy hamaro­san az Országos Rendező Iroda működési engedélyével dolgozhatunk, noha eddig is számtalan helyen felléptünk. Művelődési házakba, ifjú­sági klubokba bármikor szívesen megyünk. — Terveik? — Szeretnénk továbbra is jó színvonalon játszó ama­tőr együttesnek megmarad­ni — mondja Palatínus Sza­bolcs. — Számunkra az együttmuzsiikálás öröm, ki- kapcsolódás, ezt szeretnénk megosztani a közönségünk­kel. A Rodeó együttes a MÁV Csomóponti Művelődési Há­zában taiaut otthonra és me­cénásra. A jövőben itt sze­retnék megalakítani azt a klubot is, amely a megyé­ben élő amatőr pol-beat énekesek, beatzenekor ok, te­hát az úgynevezett „köny- nyűműfaj” művelőinek ta­lálkozóhelyévé, továbbképzé­sének fórumává válna. Török Erzsébet Fotó: Dede Géza Költözik a nemzetközi úttörőtábor Reggel Csillebércről a Ba-" laton partjára indult 300 külföldi fiatal: a béke és ba­rátság nemzetközi úttörőtá­bor résztvevői 35 ország 40 szervezetét képviselik, s augusztus közepéig a ma­gyar tenger partján, a zán- kai úttörővárosban töltik va­kációjukat. A Magyar Üttörők Szö­vetsége által szervezett nem­zetközi úttörőtábor célja a béke, a barátság, a szolida* ritás gondolatának elmélyí­tése a különböző társadalmi rendszerű és gazdasági fej­lettségű országokból ha­zánkba érkezett gyermekek között. A világ minden tájá­ról jött pajtások az elmúlt két héten bejárták Budapes­tet, megismerkedtek többek között a magyar népi kéz­művesség fogásaival motí­vumaival. Mécsest gyújtot­tak a hűvösvölgyi munkás- mozgalmi emléksétányon, a haladásért, a szabadságért, a függetlenségért küzdőkre emlékezve. A zánkai rendezvények is lehetőséget adnak arra, hogy a résztvevők egymás kölcsö­nös megismerésével, szerve­zetük, életük, dalaik, tánca­ik bemutatásával hozzájá­ruljanak a béke, a barátság az imperialistaellenes szoli­daritás eszméjének terjeszté­séhez, együttműködésük fej­lesztéséhez. A külföldi paj­tások Zánkán együtt nya­ralnak azokkal az úttörők­kel, akik különféle pályáza­tokon elért kiváló eredmé­nyeikért jutalomként tábo­roznak ott. Ásatások Szombathelyen Mercurius szentélyt tártak fel Újabb értékes leletek ke­rültek elő Szombathelyen, a járdányi Paulits István rom­kertben, ahol a 455-ben föld­rengés következtében elpusz­tult egykori Savaria köz­pontjának, a császári palo­tának, valamint a középkor­ban ráépült Karoling vár­nak a maradványai találha­tók. Az ásatások során a már feltárt vámházal szem­ben felfedezték Mercurius szentélyének) maradványait. Előkerült többek között két oltár, s egy töredékes Mer­curius szobor. A szakembe­rek gazdag leietekre számí­tanak a szentély környéké­ről is, ahol hajdú lakóépüle­tek álltak. Az omladék alól máris meglepően jó állapot­ban levő falfestmények buk­kantak elő. A nosztalgiahullám egyik állomásaként nyugaton ismét divatba jöttek a díszes kerámia­kályhák. A szecessziós dekorációjú kerámialapok azonban nagy hatásfokú modern ka­zánokat takarnak. Morvay Zsuzsa keramikusművész több ilyen kályhát készít exportra. A díszes kerámiatestek kicsinyített másai műtermében láthatók Tájak — Korok— Múzeumok Országjárás — játékosan „Mi a pontos felirata a soproni múzeumban látható legnagyobb ónfedeles habán korsónak?” „Mi a váci he- gyestorony?” „Mikor került török kézre a gyulai vár és ki volt akkor a kapitánya?” Aligha lehetne találni sok magyar állampolgárt, aki ezekre a kérdésekre kapás­ból tudna válaszolni. Pedig mindez csak ízelítő abból a kereken háromszáz kérdés­ből amelyre a Hazai tája­kon nevű országos társasjá­ték résztvevőitől várják a választ. No, természetesen nem kell mindenkinek min­den kérdésre felelni, a meg­adott 30 helyiség közül elég ötöt felkeresniük, s az arra vonatkozó tíz kérdésre meg­adniuk a helyes'választ. Aki a tíz-tíz kérdést tartalmazó feladatlapok közül legalább ötöt helyes válasszal küld be, bel- és külföldi társas­utazásokon vehet részt, vagy más díjakat nyerhet. Játszani pedig jó, s az embert azért mondják, nem­csak bölcsnek (latinul homo sapiens), hanem játékosnak is (homo ludens), mert ha csak van rá módja, megra­gadja az alkalmat, hogy játszhasson. Ezt a játékot pedig a KISZ-szet és az Express Utzási Irodával együtt a Tájaik — Korok — Múzeumok szervező bizott­sága indította- el, a népszerű mozgalom továbbfej lesztésé- kén-t és egyben ifjúsági vál­tozataként. De korántsem azért, mint­ha az eredeti mozgalom ki­fulladt volna, s frissítésre szorulna. Éppen ellenkező­leg : a TKM úgy kezdődött, hogy a bronz, majd az ezüst és végül arany fokozat el­éréséért különböző követel­ményeket állított azok elé, akik járják az országot, s szívesen mennek el a mú­zeumokba, tekintik meg a műemlékeket. Ám a fokoza­tokat mind többen érték el, s a legszorgalmasabb mú­zeumlátogatók között egyre nagyobb arányt -képviseltek a fiatalok. Közben megnőtt a szabad idő, minden hétnek már két napja áll ki-ki rendelkezé­sére, hogy gyarapítsa isme­reteit, műveltségét. Sokan tavasztól őszig járják az or­szágot, megnézik a múzeu­mok gyűjteményeit, s be­szerzik a látogatást igazoló pecséteket; zordabb időben pedig összejönnek, hogy megbeszéljék a látottakat, kicseréljék tapasztalataikat Így alakult meg a Tájak — Korok — Múzeumok klub­hálózat. Hogy ezekből a klubokból mennyi van — talán senki sem tudja. Annyi bizonyos, hogy a budapesti művelő­dési házakban összesen nyolc ilyen klub működik hivatalosan, a fővároson kí­vül pedig tizenegy. Jóval több azoknak a száma, ame­lyek nem iratkoztak fel sem­milyen listára. Egyszerűen csak saját kedvtelésükből jönnek össze a klubtagok, egyikük előadást tart, a töb­biek hozzászólnak, kérdez­nek — s a legközelebbi all- katommál másik klubtag az előadó. Csupán egyéni részvételi lapot mintegy 30 ezren kap­tak a TKM-mozgalom köz­pontjától, s -talán ennél is többen versenyeznek szocia­lista brigádok tagjaiként vagy ifjúsági csoportokban. A verseny az arany fokoza­tért folyik, amelynek meg­szerzői egy évre ingyenes belépőt kapnak az országos múzeumi hálózat valameny- nyi múzeumába. Az ifjúsá­giak számára pedig vetél­kedőket is rendeznek, előbb városi, járási, majd megyei és végül országos szinten. Nagy' a korkülönbség a résztvevők között, s talán ezért van, hogy nem min­denki híve a játékos for­mának. Idősebbek inkább az éves múzeumi belépőt vá­lasztják — a fiatalabbak az utazásokat. De az sem rit­kaság, hogy nagyapák uno­káikkal együtt járják az or­szágot, és gyűjtik az isme­reteket. Kiskönyvtárt is indított a Tájak — Korok — Múzeu­mok mozgalom. Az egyes kötetek színes borítólappal, 16 .nyomtatott oldal 'terjede­lemben jelentek meg, és a múzeumok portáin kaphatók s meg is lehet rendelni — kötetenként 8 forintos áron — a TKM-mozgalmon ke­resztül. A szó legjobb értelmében tömegmozgalommá vált né­hány év alatt a Tájak — Korok — Múzeumok: Kiad­ványai közel 300 ezer pél­dányban keltek el. S hogy a mozgalom milyen hasznos a tömeges művelődés szem­pontjából, azt elmondták né­hány hónappal ezelőtt az országgyűlésben is, amikor a közművelődési törvény végrehajtásáról tárgyaltak. A legnagyobb elismeréssel szóltak a mozgalomról, amely vonzza a művelődni akarókat, gyarapítja ezek táborát. S még csak jelentő­sebb anyagi terheket sem ró — sem a népgazdaságra, sem a résztvevőkre. Film jegyzet 1 A menyasszony A második világháborút követően számos európai ország filmművészete igye­kezett feltárni a fasizmus különböző rétegeit, bemutat­ni a kor anatómiáját. A tisz­teletre méltó vállalkozások jó része művészi kudarcba fulladt, a hősök személyes sorsa háttérbe szorult, a gyengébb munkáik csupán il­lusztratív jellegűek voltak, egyértelmű politikai szán­dékká k Természetesen számos em­lékezetes alkotás született az említett korról, s ezek közé sorolható Günther Rü­cker—Günther Reisch szer­zőpáros — a filmet Reisch kezdte el forgatni, majd be­tegsége miatt Rücker fejez­te be — A menyasszony cí­mű filmje is. A film elnyerte a Karlovy Vary-fesztivál nagydíját, megrázó, mélységes huma­nista mű, mentes minden vezércikk hangvételétől, ha­mis patetizmustól. Anélkül, hogy a rendezők érdemeit akarnánk kisebbí­teni : olyan nagyszerű iro­dalmi alapművet kaptak a forgatáshoz, amely szinte önmagában is a siker zálo­ga lehetett. A menyasszony megtörtént esetre épül, de Éva Dippold A nehézajtós ház című regénye az alap­mű. A könyv írója tíz évet töltött a fasiszták börtöné­ben. A menyasszony egy elkö­telezett nőről szól, aki az illegális kommunista mozga­lomban dolgozik Németor­szágért, szerelmével együtt. Amiikor letartóztatják a férfi azt kéri a hatóságok­tól, hogy feleségül vehesse. A kérést elutasítják, s a há­ború vége felé Láthatják új­ra egymást a szerelmesek, sajnos, utoljára... A filmben ennyi a tény­leges cselekmény, de nem is egy, a háború embertelen­ségei alakította szerelmi 'tör­ténetet akartak bemutatni az alkotók, sakkal inkább a magányról, a reményről szól a film, az egyik rétegben, míg a hatalom oldaláról vizsgálva: hogyan lehet megtörni, megalázni az em­bert. A mennyasszony címsze­repét Jutta Wachowiak nasv átélő erővel, hitelesen játssza, sehol, sem enged a szerep kínálta csábításnak, kerüli a szentimentális meg­oldásokat, így válik alakítá­sa igazán emlékezetessé, ki­magasló színészi teljesít-' ménnyé. — ti —

Next

/
Thumbnails
Contents