Szolnok Megyei Néplap, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-31 / 203. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982? AUGUSZTUS 31. Pintér István dokumentumriportja (5) 4> fl veréb is akció ^ Kádár Gyula emlékirataiban nem sok szót veszteget arra, hogy miért nem közölte Szentmiklóssy Andorral azokat az értesüléseket, amelyek 1944. március 10-én — vagyis azon a napon, amikor a magyar királyi külügyminiszter állandó helyettese a VKF/2 főnökétől egy amerikai tiszt fogadását kívánta —, már rendelkezésre álltak a készülő német megszállásról. Arról azonban megemlékezik, hogy március 16-án reggeL Király őrnagy (nála ugyan alezredes, de ezt a rendfokozatot alighanem később, még 1945. április 4. előtt, de már 1944. március 19. után kapta meg) jelentette; három — és nem egy — amerikai tiszt szerencsésen megérkezett, s elindult velük' Budapestre. Kádár Gyula: „Az amerikaiak megérkezését azonnal közöltem Szentmiklóssyval. Lényegesnek tartom nyomatékosan hangsúlyozni válaszát, amire egészen pontosan emlékszem: „Ejnye, hát mégis megérkeztek! Pedig értesítést küldtünk, hogy most, amíg ez a megszállási história nem tisztázódik, ne jöjjenek. És hárman jöttek? Csak egyről volt szó! Na, mindegy, ha már itt vannak, úgy kell eljárni, amint azt megbeszéltük.” A telefonbeszélgetés lezajlott, és röviddel azután váratlanul meztelent a főnöki irodában Hátszegi-Hatz Ottó. Kádár Gyula feltételezte róla, hogy az általa Törökországban, az amerikai rezidensekkel, folytatott egykori tárgyalások és az amerikai ejtőernyősök érkezése között összefüggés van, tehát Hatznak tudni kell a dologról. Nem tudott. És nem is szégyellte tájékozatlanságát. Ellenkezőleg: ő kérdezte ki a főnökét. Azzal, hogy őt az amerikaiak úgy informálták, hogy Magyarországgal kapcsolatban minden ügyet Kairóban székelő kirendeltségük intéz, sőt figyelmeztették is rá: Magyarország ne tárgyaljon más amerikai szervekkel. Az ezredes és az alezredes egyaránt attól tartott, hogy valamelyik amerikai bürokratát megsértették hatásköri büszkeségében. Küszöbön álló német megszállásveszély ide, a határon gyülekező Whermacht-csa- patok oda, nem volt fontosabb dolguk, mint átugrani Szentmiklóssyhoz, ezt tisztázandó. A külügyminiszterhelyettes megnyugtatta őket: minden rendben van, az ejtőernyőseik Magyarországra küldését Svájcban teljesen megbízható amerikaiakkal tárgyalták meg, mindenfajta aggályoskodás felesleges. Az urak együtt eldöntötték: az amerikaiakat úgy adják át a németeknek, hogy az előre elkészített Tito-mesét jegyzőkönyvbe veszik. A kihallgató pedig ne legyen más, mint maga Űjszászy István vezérőrnagy, az Államvédelmi Központ főnöke. Ennyi kiváló szakembernek eszébe sem jutott, hogy a hitleristák, ha nem tudtak volna már eleve mindenről (mert — amint az egy fennmaradt dokumentumban olvasható — „becsületes magyar Érthetetlen dolgok tisztek” informálták' őket), éppen abból foghattak volna gyanút, hogy egy ilyen magas beosztású kémelhárító személyesen foglalkozik egy, valamelyik jobban képzett fogdmegjére tartozó témával. Kádár Gyula szerint március 17-én délután érkeztek meg az amerikaiak Budapestre, Duke szerint csak március 18_án este. A yKF/2 volt főnöke szerin^ Űjszászy még pénteken, vagyis 17-én délután el is készítette a kihallgatást jegyzőkönyveket, amelynek rövidített tartalmát azonnal átküldték a német katonai attasénak. Ö azonban nem tartotta fontosnak a dolgot; semmit nem tett. Hogy az amerikaiak Nagykanizsán töltöttek-e el két éjszakát, mielőtt a Hadik laktanyába vitték volná őket, vagy pedig a Hadik laktanyában aludtak kettőt addig, amíg a hitleristák megszállták az országot, tulajdonképpen’ mellékes körülmény. Az azonban nem, hogy vajon kitől értesülhettek a németek már jó előre a Veréb-akció megkezdéséről? Feltételezhető, hogy — bár írásos bizonyíték nincs rá — például Király Kornél repülő-őrnagytól. Több mint gyanús, hogy később, amikor áorilis közepén az amerikaiakkal való cimboraság miatt a Gestapo letartóztatta Űjszászy Istvánt, Kádár Gyulát, sőt helyettesét, Kern Károly őrnagyot is, Király Kornélnak a haja szála sem görbült meg, s hogy ráadásul a hitlerista megszállás idején még egy csillagot is kapott a parolijára. Király Kornélon kívül tudomást szerezhettek a hitleristák a készülő Veréb-akcióról Hátszegi-Hatz Ottótól is. A bulgáriai magyar katonai attasé ugyanis — és erről vannak cáfolhatatlan dokumentumok! — kettős játékot játszott. Miután budapesti parancsra átrándulga- tott Isztambulba, hogy ott az amerikaiakkal tárgyaljon, rendszeresen jelentgette az ügyek állását a szófiai német követségen egy bizonyos Deliusnak, a hitlerista katonai elhárítás ottani főrezidensének. Erről sem Űjszászy, sem Kádár Gyula nem túdott. Dehát ők maguk sem titko- lództak. Több vasat tartottak a tűzben. Amikor 1944. január 9-én Kádár Gyula — éppen Hátszegi-Hatz társaságában — Münchenben találkozott Canaris tengernaggyal, a hitleristák katonai hírszerzésének főnökével — . amint azt a hitleristák külügyminisztériumának irattárából előkerült feljegyzés rögzítette —: „lényegében tájékoztatták” őt „arról, hogy érintkezésbe 'léptek az angolokkal és az amerikaiakkal”. Úgy vélték talán, hogy ez a magas rangú katona — aki később valóban szembekerült Hitlerrel, aki ^elvégeztette — afféle jó kolléga, aki megérti az ő gondjaikat, s segít nekik abban, hogy Magyarországot a „nyugati demokráciák irányába” kivezessék a háborúból ? Tévedtek persze, de menynyire tévedtek! Amikor Hitler magához rendelte Horthyt — a „meghívást” egyébként éppen abban a percben adta át Ja- gow birodalmi német követ a magyar kormányzónak, amikor Dukéék földet érhettek —, hogy közölje vele: nem tűri tovább az ingadozást, és elhatározta Magyar- ország megszállását, a mondandókat a Külügyminisztérium egy följegyzésben ösz- szegezte a Führer számára. E szerint „ ... Hatz alezredes, a szófiai magyar katonai attasé, a magyar kormány tudtával és megbízásából, bevallottan tárgyalást folytatott Törökországban az angolokkal és amerikaiakkal. Saját közlése szerint Hatz 1943 októberében kezdte el tárgyalásait, és azokat minden bizonnyal 1944 január végéig folytatta. Tárgyalásainak lefolyásáról bizalmas közlésben tájékoztatta ugyan a szófiai német elhárítás vezetőjét, a birodalmi kormánynak mégis olyan eljárással kell szembenéznie, amelynek komoly jelentőséget tulajdonít. Hatz alezredes bizalmas közlései ugyanis ellentmondást tartalmaznak, és ugyanakkor olyan képet adnak a tárgyalások lefolyásáról, amely több szempontból is valószínűtlennek tűnik. Emellett a birodalmi kormány afelől sem lehet biztos, hogy a szófiai német elhárítótiszt tájékoztatása vajon nem azt a célt szolgálta-e, hogy azzal alibiről gondoskodjanak, és a tárgyalások menetének legfontosabb mozzanatait elhallgatták. Ilyen feltevésre okunk van ánnál is inkább, mert az első tájékoztatásra két hónappal a tárgyalások felvétele után került csak sor. De hallatlan eset elsősorban maga az a tény, hogy egy magyar katonai attasé, kormánya megbízásából, a szövetséges német birodalom háta mögött, Törökországban közvetlen kapcsolatba lép az ellenséges oldallal”. Ennek alapján Hitler alaposan le is teremtette Horthyt: micsoda dolog, hogy csak késve és nem teljesen tájékoztatják az ő embereit az ellenük készülő akciókról. Horthy tagadott, hebegett- habogott, és aztán — ez más téma, persze — végül is beleegyezett abba, hogy a német megszállás idején is a helyén marad. Minderről azonban Duke és társai mit sem tudtak, ök továbbra is úgy képzelték, hogy átadják Horthynak Roosevelt elnyk üzenetét, és aztán, mint ösz- szekötő törzs, megkezdik munkájukat. Hogy ez az üzenet pontosan mit tartalmazott, írásban hozták-e magukkal, vagy csak szóbelileg kellett volna átadniuk, eddig még nem derült ki. Lehet, hogy már soha nem is fog? (Következik: „Kellemetlen ...”) Emlékfa a pásztorművésznek Kapoili Antal Kossuth-dí- jas fafaragóra emlékeztek vasárnap Somogyhárságyon. A dunántúli pásztorművészet kiemelkedő alakja negyedszázada hunyt el ebben « a Szigetvár közelében levő falucskában. A Kapoliak emberemlékezet óta pásztorok voltak, s névadói egy kis somogyi településnek: Kapolynak. Az idősebb Kapoli Antal a felszabadulás után az elsők között kapta meg a Népművészet mestere címet, majd 1955- ben — Kossuth-díjjal tüntették ki. Az évforduló alkalmából Kapold-emlékfát állítottak fel a somogyhár- ságyi temetőben. Kodályhangverseny Az esztergomi nyári zenei évad záró hangversenyét tartották meg vasárnap. Ezúttal ismét Kodály-művet mutattak be. A város külföldön is ismert Monteverdi kamarakórusa Tétényi Melinda orgonoművész kíséretével a Missa Brevist adta elő. Szolnokon Eszperantó könyv- és plakátkiállítás A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ első emeleti társalgójában eszperantó könyv- és plakátfci- állítás nyíllak szeptember 1-én 18 órakor. A tárlaton Fajszi Károly könyvgyűjtő anyagából láthat válogatást a közönség. A kiállító Európa egyik leggazdagabb eszperantó gyűjteményét mondhatja magáénak, több mint ötezer könyv és négyezer folyóirat, kiadvány birtokosa. A szolnoki kiáll ítós négy részből áll. Szerepelnek eszperantó nyelvű turistaSzeptember 15-től a Magyar Nemzeti Galériában — a sokéves hagyományhoz híven — ismét megkezdődik a múzeumi órák sorozata. Szakképzett múzeumpedagógusok várják az általános iskolásokat, akiket nevelőikkel együtt — előzetes megbeszélés alapján — autóbuA zselici Magyarlukafán vasáraiap zárta kapuit a néprajzi alkotóműhely, amely a nyár folyamán a népi mesterségek iránt érdeklődő fiatalokat fogadta rövidebb-hosszabb ideig tartő kézműves munkára. A nyári tábor résztvevői lehetőséget kaptak arra, hogy a népi kultúra értékeit alkotó módon használják fel a szövés, a fafaragás, a fazekasság, a bőrművesség, a kosárkötés és a gyékényfonás területén. Munkájukat szakemberek — a népművészet mesterei, illative népi iparművészek -V segítették, irányították. A 'néprajzi alkotóműhelyt 1979-ben alapította a Baranya megyei Tanács és a Pécsi Janus Pannonius Múzeum. Egy 120 esztendős parasztház adott otthont a műhelynek. A tájegység utolsó fennmaradt talpas- háza ez, amelyet népi műemlékké nyilvánítottak, és eredeti szépségében helyreállítottak. Három évig tartott az alkotóház berendezése. A nyaranta ott dolgozó ifjú népművészek, népi iparművészek készítették prospektusok, közöttük olyan ritkaság, mint a felszabadulás utáni első magyar idegenforgalmi plakát „Budapest denove vivas” (Budapest újra él) felirattal. A tárlat gerince az eszperantó könyvek, a nyelv magyarországi népszerűsö- désének, terjedésének útját rajzolja meg. Külön helyet kapnak az eszperantó mozgalom plakátjai, valamint a világnyelvre fordított szépirodalmi remekművek. A kiállítás szeptember 10-ig várja az érdeklődőket. szókkal szállítanak a múzeumba. A korább; tapasztalatok szerint évente 6—9 ezer diák vesz részt a múzeumi órákon. Naponta általában két csoporttal foglalkoznak a múzeumpedagógusok. Az előadások az iskolái történelem, irodalom és rajz tananyaghoz kapcsolódnak. el a teljes berendezést, mégpedig úgy, ahogyan valamikor a parasztemberek csinálták, s ’ amilyen tárgyaik ma már jószerével csak a néprajzi múzeumokban láthatók. S ez volt az első nyár, amikor a zselici műhely fogadhatta az ország különböző részéből érkezett népi tárgyformálókat. Magyarlukafán dolgoztak — többek között — a Budapesti Iparművészeti Főiskola hallgatói és a pécsi művészeti szakközépiskola diákjai, a debreceni művelődési központ szövő szakkörének' és pécsi művelődési központ guzsalyas körének tagjai, valamint az első baranyai fafaragó tábor résztvevői. Pályázat útján egyénileg is bekapcsolódhattak a fiatalok a néprajzi műhely munkájába. Kót- három hetet töltöttek Ma- gyarlukafán, megkapták a munkájukhoz szükséges szerszámot, nyersanyagot és szakmai segítséget, továbbá szállást és ösztöndíjat. Cserében az elkészített tárgyaikat a műhelyt fenntartó múzeum gyűjteményének ajánlották fel. A rádió I hullámhosszán [ A kereskedelem umbuldái A Magyar Rádió Karinthy Színpada „Umbulda” sorozatának tizedik adását hallhattuk vasárnap délelőtt a Petőfi adón. A téma úgy tűnik kifogyhatatlan, ahányfé- le szakma, munkahely, any- nyiféle umbulda, visszaélés keseríti a kárvallottak életét. Ezúttal a kereskedelem kisebb-nagyobb „csalásait” vette nagyító alá a szerkesztő, Kaposy Miklós. A hetven perces műsoridő meglehetősen kevésnek bizonyult ahhoz, hogy mindenféle um- buldalehetőséget bemutasson a sorozat stábja. A statisztika szerint ugyanis minden negyedik vásárlót valamilyen sérelem éri. S érdekes módon az eladók szinte „megérzik” ki lehet az örök negyedik, aki szó nélkül elviszi mindig a szalámivége- ket, a rothadt krumplit, gyümölcsöt, a hibás cipőt, ruhát, bútort. Ez utóbbi esetben még hozzáteszik a maguk stiiklijét a szállítók is. Mindenki jól jár. a gyártó, az eladó, a szállító, csak éppen a vásárló nem. A műsor meghívott vendégei, az illetékes minisztériumok képviselői egy kicsit sem lepődtek meg az elhangzott riportokon, sőt^ tapasztalataikkal még ki is egészítették azokat. Az is kiderült persze az adásban, hogy mi, a vásárlók sem vagyunk éppenséggel egytől- egyig angyalok. Ismerős figura volt az új cipőt megrongáló, s aztán visszaváltó figura. Ám amíg az ilyen esetekben igen körültekintően, alaposan járnak el az illetékes szervek, addig a kereskedelem, a szolgáltatók umbuldái többnyire zöld utat kapnak az ellenőrzés hiányosságai révén. A felelős szakemberek az e'lenőrzés szigorításában látják a megoldást, a hallgató azonban mégsem optimista, hiszen ezek a hiányosságok nem új keletűek, legfeljebb abban reménykedik, hogy legközelebbi vásárlása során nem ő lesz az a bizonyos negyedik. El Barrio El Barnio • spanyolul azt jelenti „A Negyed”. Nem akármilyen negyedben járt azonban Kulcsár István, a rádió New York-i tudósítója, a tízmilliós világváros Harlemének életéből adott érzékletes ízelítőt riportjában. Az Egyesült- Államokban tavaly 2,2 millióval szaporodott az úgynevezett szegények száma. S akik még náluk is szegényebbek — azaz a-család, jövedelme nem éri el a „szegénységi küszöbként” meghatározott összeget — többnyire négerek, s dél-amerikai bevándorlók, elsősorban Puerto Ricó-iak. Arányuk — mármint a szegény kategóriába sem so- roihatóké — az összlakosság 14 százaléka. Ök élnek New York Kelet-Harlemében is, ahová a tudósító is csak nagytiszteletű helybéli kísérővel merészkedett el. Elkeseredett, munkanélküli, angolul alig tudó, szakképzet- len, iskolázatlan Puerto Ri- có-iak szólaltak meg kilátástalan helyzetükről, otthonta- lanságukról. Sorsuk, életük a csillogó nagyváros, a kiváltságosak fényűzésének árnyékában mintegy Itereszt- metszetet adott az Egyesült Államok társadalmáról, belpolitikájáról. . Kulcsár István nem fűzött kommentárt a riporthoz. Nem is éreztük hiányát, hiszen minden elhangzott szó azt sugallta, hogy mennyi kórház, iskola épülhetne Kelet-Harlemben, 3 a többi város hasonló negyedeiben a fegyverek árából. — tg — A karosszéria-lakatos (Fotó: NZS) A Galériában Múzeumi órák, gyermekfoglalkozások Néprajzi alkotóműhely Zselicben
