Szolnok Megyei Néplap, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-29 / 202. szám
1982. AUGUSZTUS 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Exportra gyártott termékeit — a petrezselyem-, a kamilla- és a fűszerpaprika-szárít- mányait — mutatja be az AGROSHOW ’82 kiállításon a mezőhéki Táncsics Termelő- szövetkezet. A fotókról és a tablókról pedig a szövetkezet fényprogrammal irányított lúdtenyésztési, valamint a limusine húsmarhatartásban elért eredményeivel ismerkedhetnek meg a látogatók AGROSHOW'82 Favágóverseny, country-fesztivál Ma egésznapos kulturális program várja a Tiszakiirtre látogatókat Szakemberek és érdeklődők tegnap is szép számmal keresték fel a megyei mező- gazdasági kiállítást a tisza- kürti arborétum melletti sportpályán. A szakmai programban két tanácskozást rendeztek, az egyiken a szőlészeti-borászati szakemberek, a másikon a mezőgazdasági nagyüzemekben működő fiatal agrárszakemberek tanácsainak képviselői cserélték ki tapasztalataikat. Nemcsak a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, élelmiszeripari üzemek és gépgyártó-forgalmazó vállalatok sátraiban, hanem a háromnapos kiállításnak kellemes természeti környezetet adó arborétum bejáratánál is akadt bőven látni-, sőt vásá- rolnivaló. A népművészeti kirakodóvásáron ritkaság- számba menő mesterségek folytatói, fazekasok, kádárok, szíjártók, bőrdíszművesek kínálták és kínálják még ma estig portékáikat a füvész- kert bejáratánál. Ma egyébként az egésznapos kulturális rendezvénnyel, a tiszaugi show-val bővül a kiállítás programja. Folytatódik a meghívásos lovasverseny, amelyen a 100 centiméteres díjugratás és a kétlovas vadászugratás teszi próbára a résztvevőket. Rönkfűrészelő versenyen, a legerősebbek és a legügyesebbek sportvetélkedőjén jeleskedhetnek a helyszínen benevezők, és az arborétum szabadtéri színpadán a fővárosi' Interfolk, valamint a szolnoki Rodeo együttes country-fesztiválja szórakoztatja a kiállítás látogatóit. Az AGROSHOW záróünnepélye után pedig a Jászsági Népi Együttes műsorának tapsolhatnak majd a tiszakürti mezőgazdasági kiállítás vasárnap délutáni vendégei. Nagy az érdeklődés a tiszakürti kiállításon az alcsiszi- geti Szarvasmarhatenyésztő Gazdasági Társaság által kifejlesztett, gyártott és forgalmazott új fejőházi berendezés iránt. Szépen magyarul — szépen emberül Nyelvi lehetőségek—nyelvi magatartás Minden nyelv — köztük a mienk is — sokoldalú, csodálatos hangszer. Több évezredes fejlődésének eredményeképpen képes kifejezni mindannyiunk gondolatait, érzéseit: örömét, bánatát, töprengését csakúgy, mint a költők rejtettebb, gyakran csupán sejtető, de annál többet mondó gondolatát; a leg- elvontabb filozófiai következtetéseket és a természet- tudós szigorú egyértelműségét követő bonyolult felfedezéseit; és tud ünnepélyes, komoly vagy éppen csevegő, tréfás, sőt groteszk, esetleg durva lenni ... Vajon hogyan lehetséges ez? Röviden szólva úgy, hogy a nyelv lényegében ugyanazt a cselekvést, tulajdonságot, dolgot stb. többféle, árnyalatokban eltérő szavakkal, kifejezésekkel képes megnevezni. Aki például megszégyenülten elmegy, eltávozik, arra a következőket mondhatjuk: elsurran, elsity- tyen, ellép, meglép, elszelel, meglóg, elinal, kámfort játszik, olajra lép, elhúzza a csíkot stb. És mindehhez tegyük hozzá, ezek az úgynevezett rokon értelmű sorok állandóan változnak, újulnak: egyes elemek kihullanak vagy régiessé válnak, illetőleg — természetes vagy mesterséges úton — újak keletkeznek, nagyon sokszor magukon hordva a kor bélyegét. Az előbbiekre a főispán, a méltóságos úr, a városháza lehet példa, az utóbbiakra az effélék: kár a benzinért, megtalálták a közös hullámhosszat, zöld utat kap, illetőleg presszó, labor (laboratórium), kösz (köszönöm). íme a nyelvi változatok, lehetőségek. De vajon beszéd és írás közben élünk-e velük, s ha igen, helyesen-e? Az általános szabály az, hogy a beszéd tárgyától, közvetlen céljától és a beszédhelyzettől függően a rendelkezésünkre álló nyelvi eszközök (szavak és kifejezések, alak- és mondattani jelenségek, a hangos beszéd lehetőségei, a szövegbeli megoldások stb.) közül a leg- odaillőbbet válasszuk ki. A nyelvi lehetőségek közti választást azonban korlátozza a mindenkori, társadalmi magatartás is, vagyis az, hogy bizonyos helyzetben valamit illik vagy nem illik mondani, írni. Nyilvánvaló például, hogy diákok mondhatják egymásra: meglógott, olajra lépett, elhúzta a csíkot, vagy, kajált, tömte a fejét; felnőttek is élhetnek ezekkel a kifejezésekkel egymás között — ha nagyon kifejező módon akarják tudtul adni érzelmi állásfoglalásukat, de a diákoknak már nem illik ezeket a nyelvi eszközöket használni — mondjuk — tanáraikra. Ezenkívül mivel a nyelv a szépségnek, esztétikai jelenségeknek is a hordozója, általában kerülnünk kell beszéd közben is azt, ami a nyelvben nem szép. Ezzel a társadalmi magatartástól elérkeztünk a nyelvi magatartáshoz. A nyelvi magatartás érvényesülésének legfontosabb területei: a megszólítás, a köszönés, az udvariassági fordulatok használata és — általában — az érzelemmel telített, köztük a durva, sőt trágár szavak, kifejezések alkalmazása. Ismeretes, hogy napjainkban baj van egymás megfelelő megszólításával, kezdünk leszokni a köszönésről, nem sokat adunk az udvariassági formulákra, de a legnagyobb baj, hogy nagyon terjed — fiatalok, sőt lányok között — a céltalanul durva, trágár beszéd. A nyelvi lehetőségek tehát csak a helyes nyelvi magatartás tudja igazán eredményesen felhasználni. Mert nemcsak a költőkre, hanem minden beszélőre érvényes az, amit Nagy László, a költő halála előtt nem sokkal mondott: „ ... megnyugtat a bizonyosság: hiszek a szóban. Kötelességem figyelni a szóra. Bánnom a szóval: odaadás és felelősség.” Szathmári István Pintér István dokumentumriportja (4) II veréb is akció A Veréb-akció résztvevői 1944. március 16-án, hajnalban két óra tájban pottyan- tak magyar földre. A Halifax — amely miután elvégezte dolgát, visszafordult és Jugoszlávián át visszarepült Brindisibe '— mindössze körülbelül kétszáz méterre repült a föld felett, amikor elsőként a 49 éves Duke ezredes kiugrott belőle. Mivel még sohasem ejtőernyőzött, ö maga csodálkozott a legjobban, amikor sértetlenül a földön találta magát. Két- társa, aki előzőleg Algírban gyorsított kiképzésen vett részt, és így gyakorlott volt követte. Majd a holdvilágos éjszakában máris felettük lebegett a negyedik ernyő. A rádióval. Ha Duke memóriája jobb, s nem Kádár Gyuláé, aki váltig állította, hogy a rádió nem volt az érkezők felszerelésében, ellenkezőleg: 5 bocsátotta rendelkezésükre a már előzőleg Törökországból becsempészett készüléket. Idáig minden a terv szerint történt. Azaz mégsem. Mert nem várta az érkezőket senki, márpedig a megbeszélés szerint a magyar hírszerzés embereinek a környéken kellett volna tartózkodniuk. Duke ezredes és társai elásták az ejtőernyőket és más felszerelési tárgyaikat. A cserjésben elrejtették a rádiót. Amikor világosodni kezdett, néhány kilométernyire felfedeztek egy templomtornyot. Amerikai egyenruhában indultak arra. A falura — egy negyedszázad múltán — Duke ezredes úgy emlékezett vissza, hogy Po- tourinnak hívták. Ennek alapján bizony nem lehet azonosítani sem a magyar, sem a jugoszláv térképen. A falu lakóinak segítségével próbáltak kapcsolatot keresni a magyar katonasággal. Nem nagy sikerrel. Többen ijedten faképnél hagyták őket, de aztán találtak valakit, aki beszélt valamit franciául, állítólag a háború előtt Párizsban volt pincér. Duke ezredes előre elkészített mesével traktálta, vagyis azzal, hogy Titóhoz készültek és rossz helyen értek földet, s most meg akarják adni magukat a1* magyar hadseregnek. A faluban azonban ezt nem tehették meg, mert semmiféle hatóság, még jegyző sem akadt. A volt párizsi pincér mindenesetre nagyon szívélyes volt a jövevényekhez. A falu lakói megvendégelték az amerikai egyenruhás tiszteket, bár alighanem senkinek nem volt fogalma arról, kiket kínál. A bőséges reggeli után Duke telefon után érdeklődött, hogy kapcsolatot teremthessen a legközelebbi magyar helyőrséggel. A falucskában nem volt telefon. Akkor autót keresett, hogy behajthassanak a legközelebbi laktanyába. A faluban nem volt autó. Azt már tudták, hogy Az érkezés Nagykanizsa 12 kilométerre van. Oii van magyar helyőrség. S az OSS Balkán osztályának volt vezetője, az amerikai hírszerzés ezredese meglehetősen egyszerű megoldást választott, hogy a magyar hírszerző kollégákkal kapcsolatba kerülhessen. Kitépett egy lapot a noteszából, néhány sort írt rá: „A nagykanizsai helyőrség parancsnokságának! Alulírott amerikai tisztek elhibázott ejtőernyős ugrással magyar területen értek földet. Tisztelettel jelentkeznek a magyar hadseregnél és a genfi nemzetközi hadifogoly-egyezmény szellemében a rendelkezésére bocsátják magukat”. A cédulát nevük, rangjuk és számuk feltüntetésével mindhárman aláírták és egy biciklis parasztfiúval be- küldték Nagykanizsára. Az eredmény ezúttal nem maradt el. Igaz, hogy még nem a magyar VKF/2 emberei érkeztek, hanem egy szakasz katona, egy százados parancsnoksága alatt. A katonák körülvették azt az épületet, amelyben az amerikaiak vendégeskedtek, s a parancsnok pisztollyal a kezében rontott az amerikaiakra. Az amerikai tisztek felugrottak, tisztelegtek. Erre a magyar százados zavarba jött, áttette a fegyvert a bal kezébe, jobbját pedig tisztelgésre emelte. Nunn kapitány németül tudott vele beszélni. Ö tolmácsolta az ezredes szavait: csak egyenlő rangú tisztnek hajlandó megadni magát. Ahhoz is ragaszkodik, hogv angol tolmáccsal érintkezhessék vele. Szegény százados nem tudta, hogy mitévő legyen, de szerencsére nem is rá várt a dilemma megoldása. Újabb egységek és magasabb rangú tisztek érkeztek Nagykanizsáról. Mindenekelőtt átkutatták azt a területet, ahol az amerikaiak földet értek. Nagy örömükre megtalálták az elásott felszerelést. Többek között azokat a tartályokat is, amelyben Duke-ék a szükség esetén vesztegetési ajándéknak szánt, s akkor még Magyarországon ismeretlen nylonharisnyákat, valamint töltőtollakat, karórákat, kon- zervkülönlegességeket tárolták. „Természetesen” az utolsó szálig mindennek lába kelt. Most már elérkezett volna az ideje annak, hogy a jelenlevő legmagasabb rangú magyar tiszt, egy alezredes intézkedhessék. Ekkor azonban váratlanul megjelent egy átlagnál magasabb termetű, civilruhás férfi. Sportkocsival hajtott a helyszínre, azonnal kiugrott a kocsiból, * átfurakodott a bámészkodók tömegén és Duke ezredeshez lépett. — Király repülőőrnagy vagyok — mondta kifogástalan angolsággal. — Ujszászy tábornok küldött, tudunk érkezésükről. A hivatalos procedúrán, nyilvántartásba vételükön át kell esniük, nehogy valaki gyanút fogjon. Utána Budapestre megyünk, ott már minden rendben lesz. A civilruhás sportkocsiján vitte az amerikaiakat Nagykanizsára. Útközben közölte, hogy a VKF/2-nél szolgál, ő kapott parancsot az ^amerikai misszió fogadására. Egyébként Kanadában volt pilóta, onnan tud jól angolul. — Én vártam önöket, de aztán, mert két órát késtek, gondoltam, hogy már egyáltalán nem jönnek — mondta —, ezért mentem be Nagykanizsára aludni. Ahogy felkeltem és megborotválkoztam, hallottam, milyen nagy riadalom van a laktanyában, mindjárt rájöttem, hogy csak önökről lehet szó. Most már mindegy, fő, hogy találkoztunk. Persze most már, mert eny- nyien tudomást szereztek az érkezésükről, úgy csinálunk, mintha valóban hadifoglyok volnának. Ez az egy-két nap már nem számít. Duke közölte Királlyal, hogy rádióadó-vevőt is hoztak magukkal, kint hagyták a répaföldön egy bokorban, s azt a kutatók szerencsére nem találták meg. Király erre beültette Suarez őrnagyot a sportkocsijába és behozták a készüléket. A Veréb-akció parancsnoka azonnal meg akarta hívatni Algírt, hogy jelentést tegyen sikeres megérkezésükről, de Király őrnagy lebeszélte. Majd később, alkalmasabb helyről és időpontban. A derék őrnagy egy szót sem szólt az amerikaiaknak arról, hogy milyen nagy izgalomban van egész Magyar- ország. Már lépten-nyomon arról beszélnek az emberek, hogy Magyarország hitlerista megszállása küszöbönáll. A VKF/2-nek nagyon pontos értesülései vannak a német megszállási tervekről. Éppen a nagy riadalom miatt készítették ilyen felületesen elő Duke-ék fogadtatását is. Ami azt illeti, az egész Veréb-akciót talán legjobb lett volna lemondani. Fel is vetődött a gondolat, de aztán elvetették. Kállay Miklós, Szombathelyi Ferenc még mindig bízott abban, hogy a megszállás elkerülhető. S különben sem akartak rossz pontott szerezni az amerikaiaknál. Allen Dullesék még félreérthetik a dolgot, s úgy tűnhet szemükben, mintha nem akarnának együttműködni. Abban az esetben pedig, hogy ha a Veréb-akciót lemondják, de a német megszállás mégsem következik be, egyenesen kínos lenne az ügy. (Következik: Érthetetlen dolgok) Gecse Árpád műtermében
