Szolnok Megyei Néplap, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-28 / 201. szám

12 hónap 12 község 1982. AUGUSZTUS 28. 10 Tiszapüspöki — a városok árnyékában A folyó gátjára ragasztott Tiszapüspöki sosem állt a megye érdeklődésének kö­zéppontjában. Történelmi események színtere sem volt soha. Elkerülte a vasút, üzem telepítésére sem tartották al­kalmasnak. Könnyű a követ­keztetés: a fejlesztési össze­gek elosztásakor nem a tisza­püspöki tanácselnök állt a sor élén. Meg kellett húzódni a két szomszédos város, Szolnok és Törökszentmiklós árnyékában. Most is a város- környéki község rangját vi­seli. Szűkös lehetőségei még­sem fenyegették soha kiha­lással. Bontás és építés Tiszapüspökiben bontják az iskolát. Bámészkodó ka­masz vigyorog a járdán. — Jó jel ugye a tanév előtt? — heccelődök vele. A barna bőrű fiú legyint: — Nekem már mindegy. Én hálistennek kijártam az iskolát. Neki mindegy. Kriston Béla tanácselnöknek korántsem az. — 1986-ban lett volna két­száz éves a régi iskola, de nem bírta ki addig, életve­szélyessé vált, le kell bon­tanunk. A megyei tanács szerencsére a segítségünkre sietett. Soron kívül lehetővé teszi számunkra a lebontott helyiségék újraépítését 1983- ban. A terveket már készíti a Heves megyei AGROBER. — És mi lesz addig? — A múlt héten készült el két új tantermünk. Kisebb átalakítással a napköziben is elhelyezhetünk két osztályt. A bontás miatt kiesett há­rom tantermet és a nevelői szobát így tudjuk ellensú­lyozni. Kocsis István iskolaigaz­gató hozzáfűzi: — A váltakozó tanítást ilyen körülmények között nem tudjuk megszüntetni, Gondolkozunk azon, hogy egy tanulócsoportot a művelődé­si házban helyezünk el. Az iskola udvara csatatér­hez hasonlít. A két új tante­remben a műszaki átadáskor feltárt hibákat javítják. — Szülői segítséggel talán rend lesz az iskolakezdésre — sóhajt az igazgató. —Sze­rencsére számíthatunk rájuk. A villanyszerelést is társa­dalmi munkában csinálták. Az iskolakötelesek száma kétszázötvennégy a község­ben. Húsz-huszonöt százalé­kuk cigány származású. — Részben a tantestület munkájának eredményeként ma már nem okoz gondot ez a tanításban — m'ondja az Gazdára vár a volt hajóál­lomás. Egy kis helyrehoza­tallal jó horgásztanya vagy vállalati üdülő lehetne Bontják a kétszáz éves iskolát iskola igazgatója. — A ci­gánygyerekek is életkoruk­nak megfelelő osztályba jár­nak, megszűnt a túlkorosság. És zömmel továbbtanulnak, többnyire szakmunkásképző intézetekben. Három érettsé­gizett gyerek is van már köz­tük. Gondot az okoz, hogy a középfokú tanintézetek nem tudnak úgy törődni velük, mint mi. Kevesebb náluk a cigány tanulókra fordított, meggyőződéssel párosuló fi­gyelem és útegyengetés. Ná­lunk egyébként a cigány ta­nulók hiányzási átlaga sem rossz. Az iskolai átlag évi hat nap, az övéké pedig nyolc. Kerülgetjük a bontásból származó anyagokat. Az igaz­gató megjegyzi: — Nehéz évünk lesz. Az óvodában kiegyensú­lyozottabb a légkör. Kontár Béláné, a vezető óvónő he­lyettese derűs asszony, körül vezet az intézetben. A belső felújítási munkák befejezé­séhez közelednek. Egy terem kivételével már mindenhol rend van és ragyogó tiszta­ság. — Igaz. hogv 118 százalék­ra töltöttük fel a helyeket, de minden, óvodába jelent­kező, gyereket fel tudtunk venni, — magyarázza Kon- térné. — így iskolaelőkészí­tőt sem kellett szerveznünk. Szép eredmény, mégsem teljesen megoldott gond ez, Kriston Béla tanácselnök Élet az üdülőtelepen hiszen azok a cigánygyere­kek, akik csak ötéves koruk­ban kerülnek óvodába, nagy hátránnyal kezdik általános iskolai tanulmányaikat. Tud­ja ezt Kontérné is, bizonyá­ra ezért mondja: — Azt szeretném, ha. a ci­gány gyerekek hároméves kortól valamennyien óvodá­sok lennének. A tágas, gyepes udvaron hancúroznak a gyerekek. A játékeszközöket itt is társa­dalmi munkában készítették a patronálok. Munka és otthonteremtés Tiszapüspöki legnagyobb gondja a munkalehetőségek megteremtése. A törökszent­miklósi Tiszatáj Termelőszö­vetkezet csak a lakosság egy részének, mondhatni töredé­kének tudott eddig kenyér­keresetet biztosítani. A hely­beliek többsége ma is Szol­nokon, Száj ólban és Török- szentmiklóson dolgozik. — A községben kilencven- nél nincs több munkahely, — mondja a tanácselnök. — Hat-hétszáz ember eljár in­nen. Műszakkezdés előtt és után sok vállalati autóbusz fordul meg itt. A két, menet­rend szerinti, autóbuszjáratot is sokan veszik igénybe. Lehetséges, hogy Tiszapüs­pökiben sem kellene hét­nyolc vállalati autóbuszt kül­deni, ha az üzemek illetéke­sei összehangolnák a mun­kásszállítást. Persze, a hely­belieknek az lenne a leg­jobb, főleg az asszonyoknak, ha településük nem az alvó­falu szerepét töltené be, ha­nem helyben biztosítana munkalehetőséget. Üzem vi­szont nincs Tiszapüspökiben. Ezért érdemel figyelmet a Tiszatáj Tsz vezetőinek igye­kezete, hogy a törökszent­miklósi Finommechanikai Vállalattól és a TSZKER- rel együttműködve mellék­üzemágat fejlesszenek ki a községben. Szó van egy cso­magoló részleg megszervezé­séről. A Finommechanikai Vállalat részlegében pedig már a betanulásnál tarta­nak. Egyelőre tizenhárom Szépen gondozott a főtér Kábelkorbácsok készítését tanulják a tiszapüspöki asszonyok Játszadozó óvodások Kozákné új házuk előtt asszonyt foglalkoztatnak, de számuk — a tervek szerint — negyvenre nő. Szó van a most még csak két-három embert foglalkoz­tató vasipari részleg létszá­mának húszra fejlesztéséről is. A Mezőgéptől átvállalt lakatosipari munkákat vé­geznék ott. A munkalehetőségek vi­szonylag szűk volta ellenére Tiszapüspöki szépen fejlődik. Kétszintes új házak tömege található a községben. — A városi lakás- és te­lekárak változása miatt for­dult a fiatalok letelepedési szándéka — magyarázza a tanácselnök. — Most már itt telepednek le. Sok helybeli lakos is át­építi a házát. A tanácsházá­val szemben magasodik Ko­zák Tiborék kétszintes, tet­szetős otthona. A háziasszony szívesen bemutatja. A fürdő­szoba, a WC mennyezetig csempézve. Az emeletre fa­lépcső vezet. Talán az erké- lyes szoba a legbarátságo­sabb. — Rengeteget dolgoztunk vele, — mondja a háziasz- szony. — Tavaly tavasszal kezdtük a munkát, és ősz­szel már meszeltünk. A hátsó udvaron borjú nagyságú anyakoca röfög. — Jószággal is foglalko­zunk, másképpen nem ment volna az építkezés, — ma­gyarázza a háziasszony. — Tavaly is huszonhárom hízó volt a portán. — És miért itt, Tiszapüs- pökin építettek? — A férjem idevaló, nem akart elköltözni. Még abban az időben sem, amikor ke­rékpárral járt szolnoki mun­kahelyére. Negyven éve a szolnoki Fűtőházban dolgo­zik. Később vettünk neki egy motorkerékpárt, most meg már van autóbusz. Fiatal házaspár megy el a ház előtt. Pár szóra megáll­nak. A háziasszony lánya és veje. Elmenetelük után ma­gyaráz Kozákné: — Most változtatnak fog­lalkozást. Tanítani fognak. — Eddig mit csináltak? — A vejem dísztárgyakat készített. Megvan a tanári képesítése, és úgy döntött, hogy inkább mégis tanít. A lányom meg óvónő. Van ben­ne annyi akarat, hogy meg fogja szerezni a képesítést, ha már adódott lehetőség ar­ra, hogy anélkül taníthas­son. Kedvező lehetőségek Tiszapüspökiben nemcsak a szép természeti környezet, hanem sok egyéb lehetőség is csinál kedvet a fészekrakás­hoz. Nincs például olyan ut­ca, ahol ne lenne vízvezeték. Három kút biztosítja az el­látást. Vízkorlátozást eddig nem kellett elrendelni. A biztonság kedvéért szóba ke­rült még egy kút fúrása, ez azonban már a VII. ötéves terv feladata lesz. Gázcseretelep is van a községben. 1976-ban kisáru- ház épült. Nemcsak a vásár­lás körülményei lettek kul­turáltabbak ezáltal, hanem bővült a választék és folya­matosabb lett az ellátás. Most már a Tisza bisztróban — mégha nem is nagy választék alapján — meleg ételhez le­het jutni. Megtörtént a sör­kert rekonstrukciója is. Mondhatni, hogy befejező­dött az üzlethálózat kiépi- tése. Néhány helybeli elisme­rően nyilatkozott erről, bár hozzáfűzte, hogy a vas-mű­szaki bolt ellátása nem jó, és a horgásztanyai büfé nem bírja kielégíteni az igénye­ket. Érthető ez, hiszen a Ti- sza-parti üdülőtelepen 136 telek van, és nemcsak azok tulajdonosai látogatják a bü­fét, hanem nagyon sok ki­ránduló is. Tiszapüspökinél a folyó fövenyes partja ked­velt pihenőhellyé vált az utóbbi években. Sok városi ember szívesen vásárolna azért házat Tiszapüspökin, hogy szabad idejét ott töltse. Az utóbbi években lett vol­na erre lehetőség, ha a ren­deletek nem tiltották volna, mivel sok ház megüresedett. A község vezetőinek kezde­ményező készségét dicséri, hogy a kínálkozó lehetőség­gel élve megszüntették a ci­gánytelepet. 1975-től kezdve negyven családot juttattak ilymódon lakáshoz. Az üdülési lehetőségek iránt egyre növekvő igények kielégítése érdekében a köz­ség vezetői most azt ter­vezik, hogy a faluszéli Be­tyárföldet hobbitelkeknek osztják ki. A programot a szeptemberi tanácsülés elé terjesztik. A telkek kialakí­tásának természetesen mű­szaki-anyagi vonzata is van, mentesíteni kell a területet a mezőgazdasági művelés alól. Mindezek figyelembe­vételével rövid időn belül aligha várható érdemi dön­tés az ügyben. Az üdülés mellett a fel­üdülést jelentő sport is napi beszédtéma a községben. A közelmúltban felépült egy olyan tornaterem, amilyet szívesen elfogadna sok más település is. Alakítgatják az új sportpályát is. A sport­élet egészében véve — a helyiek szóhasználatával él­ve — mégis „pötyögős”. A sportéletre és másra is el lehet mondani, hogy úgy soha sincs, hogy minden meglegyen, csak az ügysze­retettel párosult lokálpat­riotizmus nem hiányozhat. Egy község egészséges élet­ritmusa ugyanis csak akkor csendesedik, ha a lakóhely szeretete, az iránta való vonzalom csökken. A tisza- püspökiek szeretik falujukat, ezért fog az virágozni a vá­rosok árnyékában is. Szöveg: Simon Béla Képek: T. Katona László

Next

/
Thumbnails
Contents