Szolnok Megyei Néplap, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-17 / 192. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. AUGUSZTUS 17. Népművelők az üzemben Mozgó képzőművészeti alkotások Beszélgetés Koós Iván bábtervezővel Az érzékenyebbek azt állítják: valami csodálkozó fintor jelenik meg a hallgatók arcán, ha valaki azt mondja magáról, ő üzemi népművelő. Valószínűleg azért, mert bár a népművelők foglalkozása nem áll túl magasan a társadalmi presz- tizslistán, az üzemben dolgozók még ezen a kategórián belül is elég hátul állnak. Mintha ma, az 1980-as évek elején az üzemi népművelő még mindig azonos lenne a színház- és mozijeggyel házaló, a gyári ünnepségek előtt székeket rakodó kul- túrfelelőssel — .amely munka természetesen azelőtt is fontos volt, és ma is az. De az üzemi népművelő ma már sokkal fontosabb és több ennél — akár függetlenített akár tiszteletdíjas, akár végzettsége szerint hivatásos népművelő, esetleg könyvtár- ros, oktatási vagy személyzeti, szociálpolitikai előadó esetleg KISZ-titkár. Az üzemi népművelőnek tájékoztatnia, szórakoztatnia, művelnie kell a gyár, a vállalat, az intézmény dolgozóit; képezni vagy továbbképezni, kielégíteni az érdeklődést egy- helyütt, felkelteni az érdeklődést másutt. A közművelődési párthatározat, majd a közművelődési törvény jelentős változásokat hozott ezen a téren. Frontáttörésről talán nem beszélhetünk, a helyzet lassú, de kitartó változásáról azonban igen. Megalakultak a vállalati művelődési bizottságok, amelyeket egyre több helyen irányít függetlenített népművelő vagy rokon területen dolgozó előadó. A művelődési bizottságok feladata elsősorban a koordináció, ám gyakoratilag a bizottság nem koordinálja, hanem végzi a munkát. Gyakran nehéz körülmények között, változó lelkesedéssel és változó eredménnyel, de dolgozik. Az üzemi népművelők jobban a „kirakatban” ülnek, miht az intézményekben dolgozó társaik: a közönségigény piacához gyorsabban érzékenyebben kell reagálni ott,. ahol nem a kulturális szolgáltatás, hanem a termelés az első számú feladat. Az üzemi népművelőknek naponta bizonyítaniuk kell hogy szükség van rájuk. Ugyanakkor gyakran úgy érzik, a közművelődés szakmai közéletétől távol vannak. A Népművelők Egyesülete munkahelyi művelődés szakmai szervezete remélhetőleg segít majd ezen a — vélt vagy valódi — elszigeteltségen. A legfontosabb tudnivaló: nincs minden üzemre, gyárra, hivatalra érvényes recept. Ott, ahol a dolgozók háromnegyed része nő, fele bejáró, egyharmadának nincs általános iskolai végzettsége ott ehhez . kell igazítani a programot. Az egyik gyárban a nyolcadik osztályos bizonyítvány megszerzését szorgalmazzák, ám (anyagi érdekeltség híján) szerény eredménnyel. Másutt — ahol szintén magas a hat-hét osztályt végzettek száma — abból indultak ki, hogy a köz- művelődés sajátos eszközeivel kell pótolni a műveltségbeli hiányokat. Itt sok irodalmi vetédkedő, zenés irodalmi műsor, orvosi előadás és külpolitikai tájékoztató hangzik el, mégpedig nagy sikerrel. Másutt úgy látják, a KISZ és szakszervezeti politikai oktatás tananyaga nem tudja követni elég rugalmasan a napi politikai változásokat: ismert és népszerű tévékommentátorok, újságírók meghívásával próbálják kiegészíteni ezt. Ugyanakkor érdekes, hogy egyik gépipari üzemünkben a hétköznapokon gyorsan hasznosítható ismeretek megszerzését akarja lehetővé tenni - közművelődési bizottság: villanyszerelés varrótanfolyam, hobbikertészet tartozik ide. Van, ahol a szakmai tanfolyamok szervezése a fő feladat, másutt pedig már a második szakma megszerzése a program. A nagy rendezvények közül az operett, könnyűzene magyarnóta-hangversenyek a legnépszerűbbek — és ebben nincs semmi sdégyellnivaló. önálló komolyzenei koncertre aligha telik meg a nagyterem — ám egy-egy vállalati ünnepségen, szocialista baráti összejövetelén húszperces (esetleg hangszerismertetéssel egybekötött) könnyű szimfonikus zenei műsort mindenki szívesen fogad, egyik győri textilüzemünkből rendszeresen járnak Pestre az Operaház előadásaira. Nekik az a gondjuk, hogy kicsi a gyári klub a TIT-előadások számára. Tavaly óta ugyanis hirtelen megnőtt az érdeklődés. A titok nyitja: mások lettek az előadók, jobbak, felkészültebbek. Ilyenkor nem baj, ha megy a vonat. A menetrend ugyanis igencsak behatárolja a közművelődés lehetőségeit. Gyakran kell kérni az előadót, ne beszéljen tovább háromnegyed háromnál, ugyanis felállnak mert indul a vonat. Ám az is igaz, ha a téma és az előadó egyaránt érdekes, megvárják a következő vonatot. Akad olyan megoldás is, azokra a szakmailag igényes programokra, amelyeket egv-egv szocialista brigád kezdemé- zett, a vállalatvezetés a munkaidő vége előtt háromnegyed órával elengedi a dolgozókat, szakmai képzésnek tekintvén az ilyen előadásokat. A három műszak, a bejárók és a családos nők nagy száma mindenütt bonyolulttá teszi a népművelők munkáját. De mit szóljanak azok a vállalatok, amelyeknek a hatóköre két, vagy éppen öt megyere terjed ki, és dolgozóik zöme nem ugyanott áll a gép vagy íróasztal mellett hanem töltént, utat, csatornát épít? Lehet, hogy itt esetleg a vállalat saját, művelődési célra átalakította mikrobusza segít majd? Az egyik üzem népművelője büszkén mondhatja: van már egy olyan száztagú törzsgárdája, amely minden rendezvényen ott van. Egy másik azt panaszolja: sajnos, a műsorokon mindig csak ugyanazt a száz embert látni. Vagyis ugyanaz a nézőszám valahol sikernek számít, a másik helyen nem. Esetleg az optimista és pesz- szimista népművelői szemléletről van szó? Mindenesetre a cél nemcsak az lehet, hogy évek múlva a szám harminc-; cal-ötvennel több legyen, hanem az is, ne legyen tízzel- hússzal kevesebb. Hogyan lehet ezt elérni? Ne túl mesz- sze tűzzük ki a célt, a feladat mellé a lehetőségeket is vegyük számításba. Ne akarják a népművelők megoldani a dolgozók művelődését szórakozását, de akarják segíteni. Ne gazdálkodjanak az emberek idejével, hanem tanítsák meg őket az idővel való gazdálkodásra. Ehhez kell megtalálni a legjobb módszereket, mégpedig a helyi sajátosságok figyelembe vételével. G. B. Gyermekkori vágyakat, a fantáziában kiteljesedő álmokat, képzelet szülte alakokat keltenek életre a bábok. Ember-, állatformát ölthetnek, ezáltal cselekvésre kész figurákká válhatnak, megszemélyesíthetik a világot, hihetővé tehetik a mesét, megmozgathatják az érzelmieket. Lehetnek az önkifejezés és a művészetek befogadására nevelés eszközei. A bábművészet létjogosultságáról, a művészeteknek erről a sajátos, ám ma már önálló ágáról beszélgetünk Koós Iván Érdemes művésszel, az Állami Bábszínház Jászai Mari-díjas báb- és díszlettervezőjével. — Véleménye szerint a bábművészet megtalálta-e helyét Magyarországon? — Sok jelből arra lehet következtetni, hogy igen, hiszen elnyerte a nagyközönség szimpátiáját. Ma már ott tartunk, hogy az Állami Bábszínház. Budapesten és szerte az országban évente másfél miiillió néző számára tartja előadásait. Igen sok gyerek báboziik, és nagyon aktív, jó színvonalú az amatőrmoagalom is. — Még sincs elég bábelőadás. .. — Sajnos, most éppen ez a legnagyobb probléma, hogy az igény nagyobb, mint amit ki tudunk elégíteni. Egyre több előadásra lenne szükség, de technikai okok miatt egyelőre semmi változásra nincs remény. Pedig rendkívül fontosak a bábelőadások, és nemcsak az esztétikai hanem az erkölcsi nevetés szempontjából is rendkívüli hatásuk lehet. Ebben a műfajban ugyanis komplex formában minden együtt van: színház, zene, irodalom, látvány... • — Ügy tűnik, amint véget ér a gyermekkor, a színházat szerető fiatalok — később felnőttek — már nem látogatnak bábelőadásokat. Miért alakul ez így? — A 13—18 év közötti fiatalok valóban távölitart- jáik magukat a bábelőadásoktól., ám később újra szívesen ülnék be a bábszínházba. A felnőtt néző ugyanis tudatosan választja ezt a műfajt, mivel tudja, hogy ez más, mint a színház. .. Sajátos a műsor, ahol a tárgyak jelentenek embereket, melyekkel emberi sorsokat játszanak el a paraván mögött átló színészek. Sikerük van felnőtt- előadásainknak is, sokezren nézték a Petruskát vagy a Csodálatos mandarint. Nálunk tehát egy sajátos érdeklődésnek megfelelő színházat ■ találhat a közönség. — Beszéljünk . röviden műhelytitkokról is. Koós Iván például hogyan, milyen folyamaton keresztül jut el a darab elolvasásától a látvány megvalósításáig? — A bábszínházban a figurák és díszletek valamilyen anyagból létrehozott tárgyak. Segítségükkel tulajdonképpen olyan kompozíciót kell a színpadra vinni, amelynek alapvető inspirációja maga a mű. Mivel nagy szerepe van a vi- zualitásnak, a látványnak, ez mozgó képzőművészeti alkotásnak is felfogható. A tervezés állapotában valamiféle vízió, elképzelés alakul ki, a lényeg azonban az, hogy bár minden előadás másként születik, de az egész színpadkép hangulatát kell a maga egységében elképzelnem. — S a figurák? — A karaktert a szerep hozza magával. Ennék figyelembevételével kell a figurákat megalkotni, annak egész habitusát megteremteni formában, színben, anyagban, arckifejezésban és így tovább. A mozgást majd ugyan hozzáteszik, de el kell képzelnem nekem is, hiszen a formai karakter és a mozgás között nem lehet eltérés. A bábjáték nagyon személyes m úvészet. Ugyanúgy, mint a képzőművészet más ágában, itt is találkozni az alkotó stílusjegyeivel. Engem például már főiskolás koromban .érdekelt, s később megtaláltam mint képzőművészeti kifejezés- módot a magam számára. — S ha arra gondol, hogy alkotásai nem maradandók? — Nem zavar, hogy csak egy adott pillanatban érvényesülnek, hiszen a kiállítótermekben is .lehet múlandó tárgyaikat látni. S hogy .nem maradandók? Az élmény, amit adnak, maradandóvá válik a nézőkben. De éhhez azt is hozzáteszem, hogy vannak előadá- saink, melyeket közel 20 éve játszunk, s még mindig az egykori frisseségük- ben hatnak. Kell ennél több egy bábtervezőnek? Serfőző Sarolta Pihen a gulya a Körös partján Aratás után, — magányosan álldogál a jászsági tanya a nyári naplementében (Fotó: Tarpai) A rádió | hullámhosszán I Miért akarsz meghalni? Döbbenetes, s sajnos időszerű témáról, a fiatalkorúak öngyilkosságáról készített dokumentumriportot Juhász Judit. A megszólaltatott fiatal lány — akit csak gyors orvosi beavatkozással lehetett megmenteni — sorsa, élete nem mindennapi. Szülei elváltak, édesanyja meghalt, a rokonok nem fogadták be; tizenévesen, gyökér- telenül vándorol egyik albérletből a másikba. Magányos, nem talált barátokra, éltető közösségre sem a munkahelyén, sem a magánéletben. Elesettsége némileg talán még indokolja is nagyfokú elkeseredettségét, amelynek következményeként a gyógyszeres dobozhoz folyamodott megoldásként. Annál kevésbé érthető a környezete, a munkahely, a főbérlő közönye. Juhász Judit mégsem őket szólaltatta meg riportjában, hanem pszichológusokat, ideggyógyászokat keresett fel, s ezzel túllépett az egyedi eset okainak feltárásán, egy általános képet kapott a hallgató a fiatalkorúak ön- gyilkosságáról, illetve kísérleteiről, s ezeknek előzményeiről. Szó esett többek között arról, hogy az országban nindössze tizenhét gyermekideggyógyászati rendelő van, s az orvostudományi egyetemeken nem képeznek specialistákat erre a szakterületre. Vitathatatlan, hogy elodázhatatlan feladat ezen változtatni, ám a legfőbb ok mégiscsak a családban keresendő. A pénzhajhászás, másutt a megélhetési gondok, az alkoholizmus, a szülők erkölcsi elmaradottsága miatt egyre több gyermek magányoso- dik el, kallódik, sodródik ide-oda. Az orvosi praxis tapasztalatai szerint valameny- nyi esetben ilyen okokra vezethetők vissza a fiatalokrú- ak öngyilkossági kísérletei. Sajnos ebben is az élvonalba tartozik hazánk, ráadásul az öngyilkosságot elkövető kamaszok száma évről évre növekszik. Nem egyszer az első helyen szerepel a halálnemek között, megelőzve még a közlekedési baleseteket is. Noha a dokumentumriportban viszonylag nem sok szó esett a családról, a szakemberek az egészségügyi oldaláról közelítették meg a témát, jelölték ki a tennivalókat, mégis szinte minden mondat a szülők átvállalha- tatlan felelősségét sugallta. Szivárvány Nem sok szebb szó van nyelvünkben a „híd”-nál. Illetve a fogalomnál, amit a szó jelöl. A híd partokat, népeket köt össze, vagy legalábbis lehetőséget ad a közeledésre. Ezt a szót választotta alcímül a Szivárvány legutóbbi adásában Bakonyi Péter, a műsor szerkesztője is. A szót, hiszen a fogalom csak nem kerekedett ki a másfélórás riportsorozatból. Megszólaltak a műsorban gátőrök, révészek, a vágóhíd — erre a szó összetételére bizony nem áll a fenti megállapítás — hentesei, elhangzott riport a főváros hídjai- ról; de szerepelt a műsorban megyénk egyik nevezetessége, a Zádor-híd is. Vagyis szó esett minden kézzel fogható hídról, de kár, hogy a láthatatlanokról még egy jegyzetet sem ' mondott el legalább a szerkesztő. A műsor „földhöz ragadttá” vált, nem igen mozgatta meg a hallgató képzeletét, s a korábbi Szivárvány adások színvonalát így bizony meg sem közelítette. — tg Az utakon még fel-feltűnik „stráfkocsi” Falusi életképek nája. A mai falu kedvesen, csöndesen őrzi még itt-ott a „hagyományokat”. A megyét járva az országutakon, a községekben sok érdekes pillanatot, jellegzetes tájat, embereket kaphat el a kíváncsi riporter fotómasi-
