Szolnok Megyei Néplap, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-15 / 191. szám

1982. AUGUSZTUS 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Vendógszemme! Abádszalókon Képzottek-e ügyeink intézői ? Sátorverés csak kempingen kívül Hétvégeken kétezren ______________ _______________Ellátás tarisznyából? E bben az évben nemcsak a megye, de túlzás nélkül állít­ható: az ország is megismer­hette az abádszalóki fürdési, vitorlázási, üdülési lehetősé­geket. Foglalkozott ezzel a rádió, a sajtó, a televízió pe­dig riportműsort sugárzott az április 30—május 2 között megtartott abádszalóki na­pokról, amelyek ezreket von­zottak. Nem beszélve arról, hogy a tározó tó itteni — mintegy 3—400 méteres — partszakaszánál ideálisak a fürdési lehetőségek. Mind­ezek a tájékoztatások valószí­nű hozzájárultak ahhoz, hogy a környéken az idén nem rit­ka a német, angol, francia, cseh, szlovák szó, és a hétvé­geiken már két- két és fél­ezer vendég népesíti be a partszakaszt. (A hétközi napi turistaszám is több százra te­hető.) A megnövekedett idegen- forgalom is közrejátszhatott abban, hogy korábban szó volt afról, hogy július máso­dik felében megnyílik a tá­rozó gát szomszédságában lé­vő kemping is. Az igaz, bizo­nyos előkészületek erre en­gedtek következtetni: elvégre a területet körülkerítették, egy 100 köbméteres szenny­víztároló — amelyből szip­pantókocsik ürítik majd a folyadékot — is a helyére ke­rült. Szerveződött egy vízi sportszakosztály, bóják jel­zik a szabad strand határát, egyszóval valami elkezdő­dött. De csak sajnos elkezdődött. Érdekes módon a kemping jelenleg is csukva, de körü­lötte a fák, bokrok védelmé­ben tarka sátortábor virít: száll a füst, fő a halászlé, a paprikás, pirul a szalonna. A késlekedés egyik oka: készen van a rendezési terv, de hogy minden a paragrafusok által előírt módon történjék, ezt a helyi tanácsnak is jóvá kell hagyni. Már pedig a nagy­községben tanácsülés csak szeptember végén, vagy ok­tóber elején lesz. Ami a kom­munális feladatokat illeti, a vízvezeték részben kiépülhet a kempinghez, meg a szabad strandhoz. Mintegy 150 mé­ter híja van még a hálózat­nak, amelyet társadalmi munkában ebben a hónap­ban végeznek el. A villany- hálózat kiépítése is késik, a megoldás lehetőségeiről most folynak a tárgyalások. A sza­bad strandhoz tartozó fahá­zakat — amelyekben öltözők lesznek — még az idén leál­lítják a végleges helyükre. Hasonlóan megérkeztek a kempinghez is a faházak: az egyik a bejárathoz kerül, a másikban pedig a mosdó, a WC kap helyet. Remélhető­leg, a következő turistasze­zon kezdetére minden a he­lyére kerül; legyen szó a fa­házakról vagy a szabályok, az előírások, a határozatok, az engedélyek meglétéről. Ugyanakkor néhány nega­tív jelenség máris felfedez­hető. Nem megfelelő a ven­dégsereg tejtermékkel, ke­nyérrel, üdítővel, sörrel, étel­félékkel stb. való ellátása. Ügy tűnik, az ÁFÉSZ-t fel­készületlenül érte a turista­invázió, és a gát tövébe te­lepedett aprócska bódé kép­telen állni a hétvégi ostro­mot, biztosítani a megfelelő étel- és italválasztékot. Szin­tén szegényes a zöldség- és gyümölcskínálat. Pedig a ta­nács az úgynevezett feltáró út mellett az őstermelőknek biztosította az árusítást, mégis a gyümölcsfélék zöme. nem ide. hanem a kunhegye- si piafcra kerül. Rendezték viszont a fürdési lehetősége­ket, a vízimádók a kijelölt bójákig merészkedhetnek, és ennek a betartására úszó­mester vigyáz. Sajnálatos vi­szont, hogy a tisztaság már most is jónéhány kívánniva­lót hagy maga után. Sok az eldobott papírhulladék, fec­ni, műanyag, pedig a gáton túl szemeteskukákat helyez­tek el. Igaz, addig 50—60 mé­tert kellene gyalogolni... D. Szabó Miklós-----------------------------------------■— A z ötlettől a megvalósulásig Tuborg-premier Magyarországon Ha valakit a nyaranta ná­lunk visszatérő „sörválság” nem győzne meg, a számokra pillantva el kell hinnie, hogy az árpa aranysárga főzete magyar itallá vált. 1938-ban az országban elfogyasztott sörből négy liter jutott egy lakosra, a mai átlag viszont már 92 liter. A hazai sörgyá­rak évenként 8 millió hekto­literes termelése kevés, a másfél millió hektoliteres hi­ányt külföldről, főként a szo­cialista országokból pótol­juk. Jut persze Steffel, Gold Eassl vagy DAB, azaz „tőkés” sör is a hazai üzletekbe, ven­déglőkbe. A választék bőví­tése érdekében (nem másért, hiszen a cseh pi'lzeni és az NDK-ból érkező sörök, élen­járó minőségét nehezen le­hetne kétségbe vonni) szük­ség is van a világmárkákra — csakhát értük kemény va­lutával kell fizetni. Márpe­dig a mostani szűkös eszten­dőkben különösen nem a leg­jobb üzleti fogás dollárokat leeregetni torkunkon. Ezt ismerte fel 1980 táján az ország legnagyobb, évente 4 millió hektolitert termelő gyárának, a kőbányainak a vezetősége, és kezdett tár­gyalásokat a Tuborg céggel a világhírű dán ital gyártási jogának megszerzéséért. A magyar vállalat törekvéseit — alapos számítások után — a Magyar Nemzeti Bank is támogatta, így a 120 millióba kerülő beruházást zömében hitelből finanszírozhatta a Kőbányai Sörgyár. Az 1981 januárjában kezdődött mun­ka a hetekben fejeződött be és — mint hírt adtunk róla —■ az első üveg magyar Tu- borg-sörök az üzletbe kerül­tek. Az új minőségű sör készí­téséhez Kőbányán nem kel­lett új sörgyárat építeni, a szigorú gyártási előírások be­tartásához szükséges feltéte­lek megteremtése azonban jócskán adott tennivalót. A Tuborg-technológia betartá­sához például modern mű­szerekkel kellett felszerelni a főzőházat, új szűrőállomás éoült. és programvezérlésűre alakították a gyártóvonal tisztítását, fertőtlenítését, a kész sör szénsavas kezelésé­re is más módszert alkal­maznak. A technikai megúj­hodás persze csak egyik fel­tétele volt annak, hogy „va­lódi” Tuborg-sör készüljön, a 120 országba exportáló dán cég féltékenyen ügyel hírne­vére, a világ egyik legkor­szerűbb gyártási eljárása ál­tal kínált előnyökre. A már­kajelével Magyarországon készülő ital készítését a víz­kiválasztástól a késztermé­kig ellenőrzik. Jellemző, hogy az északi ország vállalatá­nak vezérigazgatója a koo­perációról tartott sajtótájé­koztatón nem tartotta lényeg­telennek arról is szólni, mennyire elégedett a Kner Nyomdában készült palack­címkék és a Mátravidéki Fémművekben gyártott ko­ronadugók minőségével. Nem véletlen a gondosság, (a kőbányai palackozás meg­kezdését például csak három tétel hibátlan próbagyártá­sa után engedélyezték), a Dánia másik nagy sörgyárá­val, a szintén világhírű Carlsberg-gel egy céget al­kotó Vereinigten Brauereien Carlsberg und Tuborg gyárt­mányai minőségének megőr­zésére és javítására sokat ál­doz. A gyártmány- és gyár­tásfejlesztési kutatásokat a „Carlsberg”, intézetben végzik, a munkatársak közül itt 86-nak van akadémiai végzettsége. Az intézmény mútjára jellemző érdekesség róla kapta nevét a sörélesztő, a „Sacharomices Carlsber- giensis”, azzal is van mit di­csekedni, hogy itt működött Soerensen, aki a sörkészítés tanulmányozása közben dol­gozta ki az oldatok kémhatá­sának mérésére szolgáló pH- érték fogalmát. A biológia- és kémiatörté­neti érdekességeknél a sörfo­gyasztónak és az üzletember­nek persze többet mond a Tuborg und Carlsberg GMBH nemzetközi elismertsége. A Dániban készült hatmillió hektoliter sörön túl a válla­lat licence-szerződések alap­ján külföldön hétmillió hek­toliter habzó italt gyártott tavaly. Kőbányáról ezentúl (a két félnek a licenc és a legújabb kutatási eredmények folya­matos átadásáról szóló, a magyar szakemberek éven­kénti továbbképzéséről • is gondoskodó szerződése tíz évig érvényes), évente száz­ezer hektoliter kerül a ma­gyar üzletekbe. Bár a 120 millió forintos beruházás ré­vén a Kőbányai Sörgyár ter­melési kapacitása csak 30 ezer hektoliterrel növeke­dett, az is jelentős előrelé­pés, hogy a hagyományos — a Kinizsi — rovására újabb 70 ezer hektoliter világszín­vonalú sör kerülhet a hazai fogyasztók asztalára. V. Sz. J. Nem elég vonzó az államigazgatási munka Az országgyűlés egyik bi­zottságának Legutóbbi ülé­sén heves vitát .kavart a .ta­nácsi ügyintézők szakkép­zetlenségének kérdése. A téma — amit napirenden kívül hozott szóba valame­lyik képviselő — valahogy úgy merült fel: 'tévedés azt hinni, hogy pusztán a ha­táskörök decentralizálásá­val, a helyi tanácsok önál­lóságának, intézkedési jog­körének bővítésével egycsa- pásra egyszerűbb, gyorsabb, színvonalasabb lehet az ügy­intézés. Ehhez az is ikel.l, hogy a községi tanácsok elő­adói, ügyintézői valóban fel­készültek, jól képzettek le­gyenek. Az úgynevezett ké­pesítési előírások szerint minél magasabb szintű ta­nácsnál dolgozik valaki, an­nál többet kell tudnia. Csakhogy ez óhatatlanul is azt a szemléletet sugallja: az első fok, a község dönté­sét nem kell mindig komo­lyan venni, azt felsőbb szin­ten az „okosok” úgyis felül­bírálják. Az egyik képviselő úgy fo­galmazott: szerinte igenis a helyi, a községi, a városi ta­nácsoknál van szükség a legképzettebb szakemberek­re ,akik legalábbis az eseték túlnyomó többségében rög­tön helyesen, törvényesen^ méltányosan, mindenki megeűégedésére intézik] az ügyeket. Ezt kívánja az ál­lampolgárok érdeke. Nem véletlen, hogy a ta­nácsi dolgozók képzettsége ennyire a közérdeklődés/ homlokterében áll. Nem né­hány ezer tisztviselő belső ügyéről van szó, hiszen a tanácsiak nap mlint nap közvetlen kapcsolatban áll­nak az állampolgárokkal. Egyes felmérések szerint a különféle szakigazgatási szervek a hatósági bizonyít­ványok kiadásától az építé­si engedélyeken át az adó­zásig évente több mint 20 millió (!) ügyet intéznek, ami azt jelenti, hogy sok ügyfélinek évente többször is akad dolga a hivatallal. Egyáltalán nem lehet tehát közömbös: mennyire felké­szültek az előadók, milyen benyomásokkal távozik az állampolgár a tanácshá zá­rói. Nem túlzás azt állíta­ni': effajta személyes tapasz­talataink politikai közérze­tünket is befolyásolják. Bizonyára sokunknak van­nak személyes „élményeink” is arról, hogy milyen bosz- szantó az, amikor az ügyin­téző pontatlan, téves felvi­lágosítást ad, amikor az ak­ta éppen a hozzáértés hiá­nya miatt nem zárulhat le első fokon, újabb meg újahb fórumokon kell foglalkozni az üggyel. Természetesen maximaliz- mus lenne azt követelni, hogy a legkisebb tanácsnál is mindenki mindenhez ért­sen: az univerzális ügyinté­zők korszaka lejárt. Számos területen olyan bonyolulttá, összetetté váltak életviszo­nyaink, olyan sokrétű a jogi szabályozás, hogy lehetetlen megkívánni néhány ember­től valamennyi előírás isme­retét. Elkerülhetetlen a sza­kosodási, a speclalizádió,, ami jelen esetben azt jelen­ti, hogy bizonyos ügyfajtáik­kal csak a városinál, a já­rásnál, esetleg a megyénél foglalkoznak. De az min­denképpen jogos követel­mény, hogy az emberek az alapvető eligazítást a hoz­zájuk legközelebb eső helyi tanácsnál megkaphassák, s ügyeik többségét lehetőleg itt is ,intézzék el. A Minisztertanács Tanácsi Hivatala nemrégiben felmé­rést készített a tanáCsappa- rátus képzettségéről, iskolai végzettségéről. Megállapítot­ták, hogy sokéves fejlődés eredményeként ma már az ügyintézők csaknem kilenc­ven százaléka rendelkezik a munkakörére előírt, több­nyire magas szintű képesí­téssel. Igaz viszont, hogy ezen belül a jogi diplomá­hoz kötött munkakörökben alacsonyabb, csak mintegy 87 százalékos a képzettség. Jelenleg összesen 270 jogász hiányzik a tanácsoknál, s ebből 200 ilyen státusz a já­rási hivataloknál és a városi tanácsoknál van. Vagyis még mindig nem elég vonzó a jogászok — főleg a fia­talok, a frissen végzettek — számára az államigazgatási munka, s ez főleg az alsóbb szintű, tehát a helyi taná­csokat érinti érzékenyen, ahol pedig éppen a Legna­gyobb szükség lenne jól képzett szakemberekre. Elgondolkoztató az is, hogy az egyetemet, főiskolát végzett tanácsi alkalmazot­tak körében igen magas a fluktuáció. A felmérések szerint évente csaknem min­den tizedik jogi diplomával rendelkező Itamácsi vezetői ügyintéző pályát változtat, más — tegyük hozzá: job­ban fizető munkaterüle­teikre igyekszik. Jelentősen enyhített a ta­nácsi szakember-utánpótlás gondjain az Államigazgatási Főiskola létrehozása, amely első végzett nappali évfo­lyamát tavaly bocsátotta ki. Négy évvel ezelőtt megkez­dődött a korábban tanács- akadémiát végzettek kiegé­szítő képzése is, amelynek keretében csaknem ötszázan szereztek már államigazga­tási főiskolai oklevelet. önmagában persze az a tény, hogy az ügyintéző, a tanácsi előadó zsebében fő­iskolai oklevél van, még nem feltétlenül jelent gyor­sabb, szakszerűbb felvilágo­sítást, intézkedést. Ahhoz, hogy valóban szocialista közhivatainokok üljenek az íróasztal másik oldalán, bi­zony még jócskán szükség van nevelésre, szemléletfor­málásra is. Hiába tudja ugyanis az előadó kiválóan a gyámügyre vagy a sza­bálysértések intézésére vo­natkozó előírásokat, ha nem érzi, hogy ő egyszersmind politikai munkát is végez. Hivatása, hogy az állampol­gárok szolgálatában tevé­kenykedjen, az akták mö­gött lássa meg az embere­ket is. Hiszen hivatali mun­káját a választópolgárok megbízásából létrejött 'ta­nács nevében végzi. S ezt a bizalmait eljátszani sokkal könnyebb, mint megtartani, elmélyíteni. Deák András Új ABC Tiszaderzsen fl lakosság is segít Tiszaderzsen régi gond, hogy a faluban egyetlen mo­dern, a kor igényeinek meg­felelő üzlet sincs. Igaz, van a településen három élelmi­szer bolt, iparcikk és ruhá­zati üzlet, de ezek műszaki felszerelése, technikai álla­pota szegényes, elmaradott. Ezen a gondon igyekszik enyhíteni, segíteni az új ABC, amely építését tavaly ősszel kezdték meg a köz­pontban. A telket a tanács ingyen bocsátotta az építte­tő, a Tiszafüred és Vidéke Áfész rendelkezésére. A terü­letrendezést, talajegyenge- tést, alapozást rekordidő; mindössze tíz nap alatt el­végezték. A helybeliek közül sokan csatlakoztak a társa­dalmi munkafelhíváshoz. Mintegy 230-an lapátoltak, hordták a földet, egyenget­ték a talajt, betonoztak órá­kig ahogyan az alapozás me­nete diktálta. Ezekben a hetekben a szö­vetkezet szakmunkásai már a tető alá került épület bel­ső szerelési munkálatain dol­goznak. Az új létesítmény közel háromszáz négyzetmé­ter alapterületű, amelyhez egy negyven négyzetméteres raktár is csatlakozik. Noha, a mintegy 4 millió forintba kerülő üzlet profilkialakítá­sa még nem végleges, az már bizonyos, hogy a bolt legna­gyobb részében korszerű hű­tőrendszerben, tárolópulto­kon tartott élelmiszerfélék kapnak helyet. Rajtuk kívül úgynevezett háztartási apró­cikkeket is árulnak majd az előreláthatóan októberben nyíló ABC-ben. Befejeződött a kisújszállási Vas- Fa és Építőipari Szö­vetkezet faipari üzemének bővítése, melynek során el­készült a korszerű vízfüggönyös festőműhely, amelyben a faipari termékek felületkezelését már helyben tudják elvégezni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents