Szolnok Megyei Néplap, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-14 / 190. szám
10 Fiatalokról-fiataloknak 1982. AUGUSZTUS 14. Tiszaörsi találkozások 11 jókedvű kőműves Langyos programok fl fiatal vezető Szabó Zoli még huszonéves. Elvált ember, afféle mókamester a faluban, akit a szüleinél találok. — Nem tudom maguknál mi újság, de én biztos vagyok benne, hogy errefelé kiment a föld fagya! — törli meg izzadó homlokát. Zolinak kőműves az eredeti szakmája, de nincs az a ház körüli munka, amihez ne értene. — Megcsinálok én mindent, amit a lakásban kell. Azért is, mert egy ekkora helyen ritka kincs a mlester, meg azért is, merít rááll a kezem. — Hogy érzi magát ilyentájt, aratás után? — Fáradtan. A téeszben terménytárolót építünk, sok a gebeszkedés. Éjjel meg elfelejtettem aludni, mert apámmal szénát fuvaroztunk. De azért hétvégeken vidám itt az éleit! Van itt egy belevaló társaság, öten tartozunk hozzá. Strandra járunk, egymáshoz is el-el- nézürnk, ha meg a kultúr- ban rendezvény van, -nincs az a rekedt hangú vendég- énekes, aki ne kapna vastapsot tőlünk. Igaz, mtost fátyolos a hangom, és ez nem a kövidinkától van, hanem azért, mert -nem jutott be a focicsapatunk a megyei első osztályba. Pedig még édesanyám rossz fazékjáit is kivittem, hogy megadjuk az alaphangulatot. Pártoló tag is vagyok, fel is idegesítettem magam, mégis kikaptunk, amúgy derekasan. Szakács Erika Karcagon középiskolás. — Két hétig egészségügyi gyakorlaton voltam, azóta pedig itthon nyaralok. Igaz az örsifürdőben is megfordultam -már, azután anyunak segítek, napozok, meg a kötelező olvasmányokat is lapozgatom. Nem vagyok afféle memos; inkább otthonülő. — Dolgozol? — Nem, de az öcsém igen. — Baráti kör? Fiúk? — A barátnőmmel összevesztünk. Fiúk meg nincsenek még — nevét. — Szeretsz ebben a faluban lakni? — Nagyon. Karcagot még ma sem szoktam meg. Itt meg mindenkit ismerek, itt élnek a rokonok, a nagy- szüléim. A házunk is kényelmes. és jó lenne visszakerülni, ha végzek. Csak az a baj, hogy egészségügyi asszisztensből mifelénk nincs hiány. Takács Béla a művelődési ház igazgatója, egy éye tiszaörsi lakos. A felesége pedagógus. Béla Kőszegről költözött ide, és néhány hete -tettek pecsétet a népművelői diplomájára. — Most takaréklángon pislákol a közművelődés, hiszen a nyári munkák mindennél előbbre valók. — Milyen a tiszörsi klubélet? — Őszintén? Közepes. — Miért? — Az egyik ok: az idén még én is tanultam, innen jártam Szombathelyre,. a főiskolára. Az államvizsga, a diplomamunka lekötötte az időmet, energiámat. A másik, hogy a tagság 3—4 évente kicserélődik. Most van a nemzedékváltás. Pár éve még kiváló ifjúsági klubként emlegették az örsit. Ez-t a rangot megint szeretnénk elérni vagy megközelíteni. Éppen ezért ősztől. a nyolcadikosok klubja beindítását tervezzük. Kaptunk 20 ezer forintot, amiből 'technikai berendezéseket vásárólunk a zenehallgatáshoz. Smjigróczki Edit a három település községi KISZ-bi- zottságának a titkára. — Alig 24 ifjúkommunistánk van — mondja. — Ez tényleg nem sok, elvégre 675 harminc évesnél fiatalabb él Tiszaörsön. — Igaz, hogy a faluban sok olyan tizen-, huszonéves él, aki máshol, a munkahelyén, . vagy a középiskolában tagja az ifjúsági szervezetnek. De ez nem zárja ki, hogy bekapcsolódjanak a községi KISZ munkájába. Egyébként régen volt KISZ-tag felvétel, valószínű a helyi programok sem nyerték meg a fiaitalok tetszését. Éppen ezért elhatároztuk, érdekesebb ösz- szej övetelekeit. kirándulásokat, vitákat, találkozókat szervezünk. Klubélet, szórakozás, összejövetelek, jó társaság. Van, aki meg sem említi. Nem hiányzik az életéből. Légrádi József ágazatve- zető a Petőfi Termelőszövetkezetben, 33 évével a fiatal irányítók közé tartozik. Tizenegy éve Tiszaörsön él. — Hagynak dolgozni, számítanak -rám. Az ipari és a takarmánynövény ágazat vezetőjeként. Évente 20—22 millió forint az ágazati bevétel. Hogy mindez megvalósuljon, ahhoz nekem is van közöm. Az én feladatom például a talajmunka irányítása, ellenőrzése. Azon kívül a műtrágyafélék -és a vetőmagok kiválasztása is. Hozzátéve, hogy errefelé ritka vendég az eső. — Ha nem jön be a számítás, a prémiuma bánja? — Nemcsak anyagi kárt számol az ember. Erkölcsi is van, meg presztízsveszteség is. Az utóbbi néha jobban elevenbe vág, éppen azért ügyelünk arra, hogy annyit, amennyi — az ideihez hasonló — aszályos évben csak elérhető, mindazt „behajtsuk” ezeken a Hortobágy széli, szomjazó földeken. D. Szabó Miklós És az volt a legszebb! Kiub°k r^en és m°st Engedve a közérzetet tükröző „divatnak”, akár „nosztalgiázhatnánk” is az ifjúsági klubokról. Valahogy így: volt egyszer egy klubmozgalom, amelynek gyökerei a hatvanas évek közepéig nyúltak, s amely a hatvanas évek végén, a hetvenesek elején terebélyesedett ki a legjobban. S a kellemes emlékek felidézése közben óhatatlanul számba kellene hozni, hogy az ifjúsági klubokban találtak otthonra a jobb- nál-jobb amatőr együttesek, pop-bandák, hogy írók, költők, filmrendezők sokat és szívesen jártak a fiatalok közé. Aztán a termékenyítő kapcsolat egyéb kulturális mozgalmakkal: például a folklór mély rétegeiből merítő táncházi mozgalommal. A klubb volt a színtere könyvek, hanglemezek, magnószalagok, film és képzőművészeti élmények, információk cseréjének, s persze itt lehetett hallani a legújabb vicceket is. És ami talán a 'legkellemesebb az összes emlék közül: a klubok szinte spontán keletkeznek, szerveződtek, fa- iuban, városban, iskolákban, laktanyákban, munkahelyeken. A honfoglalók áhítatával és buzgalmával csinosították a lezárt folyosóvégi sufnikat, hajdani szenespincéket, raktárakat. A szolnoki szövetkezetek „Mini” ifjúsági klubja is a hatvanas évek második felében alakult — a „klasszikus” módon, Volt egy „ősmag”, 8—10 fiatal, akik szerettek egymás társaságában lenni, illetve szerettek egymás között szórakozni, tanulni, vitázni. Előbb a Pólya Tibor utcában kaptak egy kis termet, aztán elfoglalták a jelenlegi klubhelyiséget. Közben az „ősmag” köré — viszonylag rövid idő alatt — a különböző érdekeltségű csoportoknak egész rendszere szerveződött. így került a „Minibe” a Híd együttes — s ott is élte fénykorát, — aztán jöttek eszperantisták, filmbarátok, amatőr képzőművé- zek, irodalombarátok. 'Mindebben a legszebb az volt, hogy egy asztal mellett remekül érezték magukat a segédmunkások, ipari tanulók, gimnazisták, ifjú munkások, pedagógusok, s egyéb értelmiségi foglalkozású fiatalok is ... És a „Mini” csak egy volt a nagyon jól működő Szolnok megyei klubok közül. A most már harmincas éveik táján járó egykori jászberényi, karcagi, tiszafüredi, kunmadarasi, jásziványi, törökszentmiklósi. mezőtúri (és így tovább) klubosok élénken emlékeznek a szebbnél szebb estékre, napokra, Félreértés ne essék: a klubmozgalom ma is él. Csak éppen — és ezt följegyzések szakmai megállapítások is alátámaszthatják — másképp működnek a klubok. Talán kevesebb lendülettel, s kimutathatóan kisebb öntevékenységgel, következésképpen igénytelenebből is. Egy maliciózus megjegyzés szerint lassan azért is kaphat egy klub elismerést, ha hetente kétszer, háromszor kinyit, és lelkiismeretesen vezetik a klubnaplót. Egy szó mint száz,.a jelek alapján ítélve úgy tűnik, mara elfáradt, leszálló ágba ért a klubmozgalom. Temetni azért nem kell: az ifjúsági klubot — ,mint köz- művelődési formát — mindig is az jellemezte, hogy képes volt, sokszor váratlanul, Jakab, angol gyermekkirály Federico IV. Henrik kitömött buggyos nadrágban, fekete Zuccari festményén harisnyával. így örökítette meg őt a festő, ifj. Frans Pourbus Nem látok, nem hallok, nem beszélek A kis Polski Fiat hangos csattanással vágódott neki a kemping kerítésének. A belapult orrú autóból két férfi ugrott ki és helyet csereit, vagyis, az ült a volán mellé, aki az előbb a szomszéd ülésen foglalt helyet. A kocsi körül másodpercek alatt húszan-huszon- öten gyűltek össze és figyelték, hogyan bajlódik a két férfi a kocsival. Azok szemmel láthatóan mindent elkövettek, hogy az autót minél előbb beindítsák és eltűnjenek. A bámészkodók hangosan tárgyalták az eseményeket. „Éppen a kerítés mellett mentem, amikor hallom a nagy csattanást”... „Épp akkor jöttem ki a sátramból. Láttuk, hogy nem a vezető vezetett... Ezek, ketten helyet cseréltek. Aki a volánnál ült vagy ivott, vagy nincs jogosítmánya” — suttogások és találgatások kaptak szárnyra. Akik a kempingben voltak, ugyanolyan jól láttak mindent. mint az utcán jövőmenők. Senki sem telefonált a rendőrségnek. Valakinek eszébe jutott, hogy értesíteni kellene a kemping portását, hátha nem tud semmiről. A portás láthatóan ideges lett, rohant megnézni a kerítést, de látta, hogy nincs nagy kár, megnyugodva ballagott visz- sza a portásfülkébe. A kocsi körül összegyűlt tömegben újabb sugdolózás kelt útjára, mi lett volna, ha a kerítés mellett megy valaki és az autó odanyomja a betonhoz, a vashoz. Hiszen nagy a forgalom a kemping kerítése mellett, itt van mindjárt az ABC, a zöldséges, a lángossütö, az autóbuszmegálló. Mi lett volna. ha. . . És mindenki jellélegzett, hogy épp akkor nem járt arra. A kis Polski hamarosan eltűnt gazdáival együtt. Az esemény színhelyéről pillanatok alatt szétszéledt a nagyközönség. Csak két fiatal fiú ácsorogott még ott és nevetve tárgyalták, mi lett volna, ha.. . Ok ugyanis a baleset helyszínétől alig három méterre arrébb álltak, a kerítés mellett.. . Csak három méteren múlott. . . Két külföldi túrista megállított egy arra járó rendőrautót, és kézzel-lábbal magyarázták, hogy mi történt itt az imént. A két fiú fejcsóválva állapította meg, hogy nincs betyárbecsület az ilyenekben, akik rögtön szaladnak a rendőrhöz. hiszen nem történt semmi... ”Én nem láttam semmit” — mondta az egyik — amikor a rendőr faggatta őket. „Én sein” — bizonygatta a másik. „Én nem tudom a rendszámukat sem” —j mondta az első fiú. — „Mi tulajdonképpen itt sem voltunk.” A közömbös fiúk egyike gyári munkás volt, a másik pedig az ország egyik pedagógiai főiskolájának hallgatója, a főiskola KISZ-bi- zottságának munkatársa. Nem vagyok divatszakember, de lefogadom, hogy sohasem volt még ekkora kultusza a nők nadrágjának, mint az idén. Ahogy elnézem deréktői lefelé az ifjú és kevésbé ifjú hölgyeket, az a benyomásom, hogy az a nadrág nem is lehet akármilyen, Pontosabban akármilyen lehet, csak — kissé konzervatív kifejezéssel — normális nem. Olyan egyenes, szabott, lábfejig érő és vasalt, Aki ad magára, nem jár vasalt nadrágban, de feszes farmerben sem. (Hol van az már!) „külső” segítség nélkül megújulni, felfrissülni. Nemrég meglehetősen sokan, sok helyről jelentkeztek a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ által meghirdetett klubvezetői tanfolyamra, s néhány településen a fenntartó szervek — könyvtárak, művelődési házak — részéről tapasztalható egészséges türelmetlenség. Remélhetőleg a türelmetlenség „ragadós” lesz átragad azokra is, akikért a klub van, s akik pezsgő élettel tölthetik meg az immár szép és jól felszerelt klubszobákat, termeket. Valahogy úgy, mint a klubmozgalom fénykorában ,.. — szj — zad már nem tudott meglepő kreációkhoz ihletet adni a divattervezőknek. Vissza a középkorba! — adhatta ki a jelszót valamelyik párizsi divatdiktátor és karcsú* mane- kenjeire ráadta Miksa főherceg, I. Jakab király, de lehet, hogy IV. Henrik buggyos nadrágjának kísérteties hasonmását. Ezek után elindultak világhódító útjukra és 1982-ben elárasztották a magyar butikokat is. Senki sem emelte fel szavát ellenük, mint annak idején a bő buggyos nadrág kultuszának egyik legnagyobb hangú Egy francia divattervező nadrágos modelljei 1982-ben. (Már csak a fodros körgallér hiányzik) ellenzője, Andreas Musculus, az odera-frankfurti egyetem professzora tette, aki 1555-ben Mária mennybemenetelének ünnepén tartott prédikációt „Óvás és intés a buggyos nadrág feslett, tisztesség- és szeméremsértő ördögével szemben” címmel. Mint a korabeli festmények bizonyítják, á prédikáció akkor sem sokat ért. A nadrág ma csak húzott, rakott, ráncos, buggyos, raf- folt és még tudom is én, milyen fortélyokkal eldefor- mátlanított, azaz bővített és szűkített lehet és legfeljebb térdig érhet. Hasonlíthat répához, • paradicsompaprikához, káposztához, tökhöz, bármilyen zöldségféléhez, csak a huszadik században eddig megszokott nadrághoz nem. Négyszáz évvel ezelőtt senkinek a szeme sem rebbent volna a bő bugyogók láttán. Úgy látszik, ez a száBuggyos és bő, mint 400 éve
