Szolnok Megyei Néplap, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-11 / 161. szám

1982. JÚLIUS 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Sikeres félév Év derekán a Centrumban, a Skálában Kedvezményes akciók, Heves megyei tájnapok A megalapítás harmadik évtizedén túl is igyekszik új meg új akciókkal, kedvezmé­nyekkel szolgálni vásárlóit a szolnoki Centrum Áruház. Az idei év újdonsága: a Centrum életében először kilépett sa­ját falai közül. Gazdag áru­skálával kivonult a Tüdőkór­ház, a Május 1. Ruhagyár, a Héki Állami Gazdaság és a zagyvarékasi Béke Tsz ba­romfifeldolgozó üzemébe, he­lyébe vitte vásárlóinak a Centrum-márkás termékeket, műszaki és ruházati cikkeket. Ezeken a munkahelyi vásáro­kon saját kockázati alapjából engedményes áruféleségeket is kínált, csakúgy, mint bent, az áruházban. A Centrumban általában hetenként két engedményes nap van, a már megszokott' Centrum-hétfőt követi a csü­törtöki bevásárlónap dél­utánján érvényes kedvez­mény, más-más áruféleségek­re. A nyári vásárokat há­romhetes gyermeknapi játék­akcióval kezdték. Harminc százalékos engedménnyel vá­sárolhattak a vevők játéko­kat. Ezt követte a nyaralás­ra készülődnek kedvező; bő­röndöket, utazó- és diploma­tatáskákat is, valamint cipőt, ruhát kínáltak három napon át 30—40 százalékkal olcsób­ban. A Centrum akcióhoz társult a Kunság Nagykeres­kedelmi Vállalat, közös koc­kázattal egy hétig vegyi- és kozmetikai cikkeket árultak. Az áruház első félévi be­vétele négy és fél százalék­kal haladta meg a tavalyi azonos időszakét, s ehhez je­lentős forgalomnövekedést hozott a csütörtök délutá­nonként május minden heté­ben megrendezett divatbemu­tató és vásár. A Centrumban már a ko­raőszi akcióterveken dolgoz­nak. Szeptemberben Heves megyei tájnapok keretében tíz szomszéd megyei vállalat mutatja be ipari és népmű­vészeti termékeit, s ekkor rendezik a csehszlovák nem­zeti hetet is, amelyen mű­szaki, ruházati — és kozme­tikai árukkal ismerkedhetnek meg a vásárlók. Folytatják a megye iparvállalatait bemu­tató napokat. Az ősz első ki­állítója a BÖRTEX. A jövő héten különben bundavásárt rendeznek, s megkezdik a há­rom hétig tartó, Hanglemez féláron akciójukat is. Az 1979 novemberében megnyílt Skála-Tiszavidék áruház se panaszkodhat első féléves eredményeire. Nyitás óta még minden tervét telje­sítette, s most a legutóbbi félévben 191 millió forintot hagytak kasszáiban a vevők. A július első két napján ren­dezett szövetkezeti utca-vá­sár után a falak között fél­áron iskolaköpenyeket kínál­nak keddig, amelyért messzi­ről se rest sok szülő Szolnok­ra utazni. Legalább ilyen si­kere volt az iskolatáska en­gedménynek is. A harminc százalékos kedvezmény e hé­ten a kozmetikai cikkekre és a nyári lakásfelújítás egy drága kellékére, a tapétara­gasztóra érvényes. A Skála júniusban több kedvezményes vásárt bonyo­lított, sikerrel. 20—30—40— 50 százalékkal olcsóbban kí­náltak gyermeknapozókat, női-férfi szandálokat és puló­vereket, mezőgazdasági szer­számokat, fototechnikai cik­keket és ajándékárukat. Ezek a vásárlóknak nyújtott ked­vezmények a különböző szol­gáltatásokkal együtt éppen májusban és júniusban je­lentős forgalomfelfutást hoz­tak. A mérleg már elkészült. A Skála-Tiszavidék ebben az évben eddig 55 engedményes vásárt kezdeményezett, s eze­ken a vásárlók kereken hat és félmillió forintot takarí­tottak meg. Az áruházban úgy tervezik, hogy a keres­kedelmi szolgáltatások növe­lésével, az engedményes vá­sárok gazdag kínálatával to­vábbra is jól kiszolgálják a megyeszékhely, s a közeli te­lepülésekről hozzájuk érkező vásárlók igényeit. — sj — Üzem épül Alattyánban A'lahty ónban nem kevés azoknak a kisgyermekes anyáiknak vagy az általános iskolát végzett lányoknak a száma, akik szívesen cserél­nének a reggeli busszal szolnoki vagy jászberényi munkahelyre utazó falube­liekkel. Családi körülmé­nyeik miatt azonban nem tehetik, és helyben sem dol­gozhatnak, mert ’nincs hol. A községben a munkaké­pes lakosság mintegy kilenc­ven százaléka a tsz-ben, a különböző vállalatoknál vagy intézményeknél dolgo­zik. Vannak, viszont, akik családi vagy más okok miatt nem tudnak „eljáró munkát” vállalni. Közöttük sok a ci­gányszármazás ú és csökkent munkaképességű nő. Foglalkoztatásukat csak úgy lehet 'biztosítani, ha a községben valamilyen, a nők foglalkoztatására alkal­mas üzemet telepítenének. Erről. állapodott meg a köz­ségi tanács a budapesti Áp­rilis. 4. Ruhaipari Szövetke­zettel. A ,megállapodást meg­előzően felmérő tanácsko­zásit tartottak, ahol a buda­pesti szövetkezet vezetőiin kívül részt vettek a megyei tanács és a járási hivatal képviselői is. Több mint száz nő is el­jött a tanácskozásra és nyi­latkozatukból kiderült, hogy csaknem' ennyi vállalna munkáit helyben. - Kiderült az is. hogy megfelelő épü­let bián.yálbam új. üzemet kell építeni. Ebhez viszont pénz, annak előteremtésé­hez pedig idő kell. A megállapodás mégis létrejött. Addlig, amíg a több mint másfél* millió költségű építkezés elkezdőd­het. és az úi üzem elkészül, az alattyáni nőiket, mint be­dolgozókat foglalkoztatják. Több mint 50 nő jelentette be. hogy vállalja a bedolgo­zói munkát. A Ruhaipari. Szövetkezet varrógépeket és egyéb tech­nikai berendezéseket ad a munka vállalóiknak. A bedol­­r-Mzói rendszerben munkába álló nők így iúliusiban már el is kezdhetik a munkát. A bétán,ítási idő eltelte "tán kezdődik majd a tény­leges termelés. A bedolgo­zók egyelőre gyermekoVerá­tokat varrnak, később tér­nek rá_ az iskolai köpenyek és más előreszabott ruháza­ti cikkeik ' összeállítására. — i. a. — Vitathatatlan, egy ép, egészséges, szeretettel várt fiú, vagy leány születése cso­dálatos esemény minden csa­ládban. Tengernyi apró öröm forrása a picike jövevény, még akkor is, ha gyökerestül „forgatja fel” a házaspárok kialakult szokásait, napi­rendjét; nappallá téve az éj­szakákat, békésen átszundít­va a világosságot. Az első gü­gyögés, az első szó, az első nevetés,- — mind pirosbetűs dátum. Szinte észre sem ve­szi a család, és elrepül a há­rom év. És ilyenkor vagy újabb gyermekáldást vállal a házaspár, vagy az édesanya visszamegy dolgozni a régi munkahelyére. Ami nem is olyan könnyű; különösen ha bejáró, több műszakban dolgozó asszo­nyokról van szó, mint ami­lyenek azok a kenderesi nők, akik gyermekszülés előtt na­ponta ingáztak a kisújszállá­si FÉKON-ba. Köztudott, hogy ennek a tizenkét éve dolgozó üzemnek évente is­métlődő gondja a gyesről visszatérő anyukák fogadása. Ezt igazolja néhány statiszti­kai adat is: a jelenlegi 470 körüli létszámon kívül 220 asszony tölti a gyermekgon­dozási szabadságát. Az ingá­zók száma eléri a százat, és különösen Ecsegfalváról, Kenderesről, Dévaványáról, Püspökladányból járnak be sokan. Az üzem igyekszik a visszatérő anyák gondjain enyhíteni. Beállítottak egy eredetileg tizennyolc sze­mélyre tervezett, egyműsza­­kos kismamaszalagot, ahol jelenleg is már huszonkilen­cen’ dolgoznak. Igaz, ez csak elméleti, jogi létszám, elvég­re a gyerekek kisebb-na­­gyobb betegségei miatt jósze­rével rendszeresen hiányzik hat-nyolc nő. Az is tény, akad itt asszony, aki már hat éve dolgozik ezen a szala­gon, elsősorban azért, mert egyedül neveli a gyermekét, a gyermekeit, és nincs kire hagynia őket. Az is érthető, hogy az ap­rógyerekes, vidékről bejáró asszonyok csak akkor tudják vállalni a két műszakot, ha akad egy nagymama, aki ha kell segít. Ahol ez a megol­dás nem jöhet számításba, ráadásul a férj is mezőgaz­dasági dolgozó — ott pedig ilyenkor hajnaltól késő estig méri* a napot — nincs aki a gyermeke(ke)t óvodába vi­gye. Csak Kenderesről az utóbbi pár évben jónéhány kismama hasonló gondok mi­att nem ment vissza a gyes után a FÉKON-ba. A probléma érzékenyen érinti a családokat is, a gyá­rat is. Hiszen a kilépők kö­zött voltak ügyesebbek is, meg lassúbbak is, de olyanok is, akik a legjobb munkásnők közé tartoztak. Nem. beszélve arról, hogy az. éves fluktu­áció is igen tekintélyes, érin­ti a dolgozók tizenhat száza­lékát. Hol lehet a megoldás kul­csa? Egyáltalán Van-e ebben a helyzetben valamilyen ki­út? Bizonyára akad. Megfe­lelő üzemszervezéssel, esetleg a bejárós kismamákhoz iga­zított, rövidített munkaidő­vel minden valószínűség sze­rint orvosolható jónéhány vidékről ingázó, apró gyere­kes édesanya további foglal­koztatása. . D. Szabó Miklós Ez nem porhintés. Ez más. A mozzanat, amit a cellu­loid perforált szailag meg­örökített, csupán annyi, hogy apropóján a szervezési kér­désekről kissé elgondolkod­junk. A hírekben a dolog tallán úgy szerepelne: Szol­nok -és Szájol között a 4-es műúton, a vasúti felüljáró ellőtt egy napion lezárták' 8 óra 30 perctől 9 óra 10 perc­ig az utat. Lezárták azért, hogy a burkolatot kijavít­sák. Így aztán az autósor, benne személy- és tehergép­kocsikkal, kilométeres hosz­­szúságlban kígyózott, amint erről egyik képünk is ta­núskodik. A masina meg­örökítette azt is, amikor az úton „teljes erőbevetésisel”, hogy miniéi hamarabb me­hessen a forgalom, tehát teljes. kapacitással, ketten dolgoztaik. Hogy mások né­zik miiként szaporodik a fő­útira pergetett anyag? Ki tudja már eldönteni, kik voltak bámullói az esemény­nek, és kik voltak a műve­let végrehajtói? A példa tehát csak illuszt­rációnak jó, arra bizonyíték­nak, hogy ha valami t, lehet egyszerűen és gyorsan, ugyanazt, egy kis „körülte­kintéssel’’ lehet lassan is csinálni, s úgy is, hogy má­sok dolga se halad jók sza­porábban. Lapunkban igen sok szervezési módszerről, megoldásról beszámoltunk már. Ilyenek között, szerepel multiimomant eljárási, jó né­hány „egyszerű átcsoporto­sítás” vagy riéldául a 3 M metódus. Lehet, hogy a ké­nen rögzítettek ezen utóbbi közé tartoznak: „MikéntMe­het Mérsékeltebben”. Az esemény egyszerűen arra példa, hogy sokszor nem azon múlik egy kis­­vaigy nagyüzem termelésé­nek, ügyeinek, egyáltalán' a dolgok menetének alakulása, milyen csodálatos, varázsla­tos szisztémával szervezzük meg bonyolítását. Szó sincs arról, hogy megtagadnánk ■más, nálunk fejlettebb or­szágok jó szervezési tapasz­talatainak átvételét. Inkább azon van a hangsúly, hogy ki-k,j saját portáján —mun­kahelyén — lehet a leg­jobb, — -vagy a legrosszabb — szervező. Miért az epés kidgiaizátiás ? Aziért, mert ah­hoz, hogy valaki jól dolgoz­hasson, másból nem állhat meg az élet. Persze nem kell a mii ese­tünkből nagy ügyet csinálni. Mert amikor vállalatok tu­catjai szerződéseket szegnek meg, amikor hibás terméke­ket szállitanaki, s amikor a tartalékok feltárásának, az ésszerű szervezések megva­lósításának idejét éljük, mi­ért is arról beszélni, hogy feltalálták már az útjavítás­nak azt a metódusát: egy­szerre csak az. úttest egyik felét zárják le. Tehát mi­ért? Legyen ez titok. Amely­nek végére egyszer az Asz­­faltútépítő Vállalat illetéke­sei is — hiszen hasonszőrű szervezési megoldásokkal nem állnak egyedül’ — végé­re járnak. H. J. Fotó: Dede Születésnapon nem akar adós maradni A Rózsa utca Jászszent­­andrás Fő utcájáról nyílik és a község széléh ér véglet. Ott, a legutolsó házban la­kik a 77 esztendős Faragó Sándor. Náia vendégeske­dett a napákban özvegy édesanyja, az ünnepelt, ab­ból az alkalomból, hogy­­összejött a család köszönteni a mamát, a nagymamát, a déd- és üknagymamát, szü­letésének századik évfordu­lóján. A százesztendős Faragó Sándomé valóban csak ven­dégségbe jött. Sándor fiához. Hevesről, ahol a legidősebb lányánál lakik, aki 82 éves. A születésnapot pedig azért tartották Jászszentandráson, mert a család legtöbb tagja ott. él. Kímé’ni akarta gye­rekeit az utazástól, meg ar­ra is gondolt, neki is jól jön" e"v kis mozgás. Világos, szavakkal mondta él. miért. ’itt. miért nem He­vesen ... köziben alaposan megnézte a köszöntésére összegyűlt vendégsereget. Egv-egy arc láttán szemében a felismerés örömfénye ra­gyogott. Szívesen szólt a múltról. — Nyolc gyermeket nevel­tünk fel, sajnos már csak két fiú. meg két lány él. Van viszont huszonegy uno­kám, nem is tudom hány dédunokám és ükunokám, ez az én boldogságom. Mit mondjak ... küzdelmes éle­tem volt, olyan, wint ami­lyen az én időmben a sze­gény embernek kijutott. Az­ért nem panaszkodom, be­csületes. dolgos emberrel ho­zott össze a sors, együtt ne­veltük jóravaló emberekké gyermekeinket, és szép időt értünk meg együtt. Kilenc­venöt esztendejét töltötte be az uraim, amikor eltemettem. — Emlékeim? Egy anyá­nak még százéves korában is a család, gyermekeinek cseperedése. sorsuk alakulá­sa a legimairadanbóbb emlék. Ilyen van bőven, még az unokákról is, hiszen van köztük, akit évekig én ne­veltem, addig, amíg apjuk — a fiam — katona volt, anyjuknak meg dolgozni kellett. Őrzök ám olyan em­léket is, ami az én gyermek­koromból való. Egyikre na­gyon emlékszem, kegyetlen tél vollit, reggelre térdig érő hó esett. Tudtam, mire a ta­nyáról az iskoláig érek, megfagyok a .vékony talpú cipőben, Ronggyal tekertem körül a lábaim, és belelép­tem anyám nagy csizmájá­ba. Oda-viissza több mint négy kilométer volt az út, elég ahhoz, hogy _ megtud­jam, a 8 éves gyerek lábán milyen nehéz a felnőtt csiz­ma. Elhallgatott, és az össze­jövetel kedves jelenete kö­vetkezett, amikor a hozzá­tartozók. ismerősök még egy­szer sok boldogságot kíván­tak. Az ünnepelt pajkos mo­sollyal kijelentette, nem sze­ret senkiinek se adósa ma­radni, és .mert. nem tudja, hogy a jelenlévők közül ki­nek a születésnapjára tud majd elmenni, előre felkö­­szönt mindenkit. Azután vé­gi gmondott egy iskoláskor­ban tanult, több strófás szü­letésnapi verset. I. A. Avagy kelten szórnák A kép beszél Százévesen ____Kenderesi bejáró munkásnők gondjai Hová tegyék a gyermeket?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents