Szolnok Megyei Néplap, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-01 / 152. szám
1982. JÚLIUS 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tatai földtani természetvédelmi területen, az egykori kőbánya helyén parkosítanak. Az elhagyott bányákból előkerült értékes geológiai ritkaságok épségéről a Magyar Állami Földtani Intézet dolgozói gondoskodnak. VASUTASOK DALOSTALÁLKOZÓJA A Vándor Sándor énekkari szemle során a III. Országos Vasutas Énekkari Találkozót rendezik meg július 3-án és 4-én a szolnoki MÁV Járműjavító üzem művelődési házában! A találkozón romániai együttes, a kolozsvári vasutas szakszervezet vegyeskara is részt vesz. A tizenkét kórus 700 dalosát felvonultató seregszemle szombaton délelőtt 11 órakor kezdődik. Az ünnepi megnyitót követően hat kórus mutatja be mfc sorát; repertoárjukban forradalmi munkásdalok, lírai művek, népdalok egyaránt szerepelnek. Délután 16 órakor a másik hat énekkar lép színre. A találkozón a munkáskultúra olyan patinás reprezentánsai szerepelnek, mint a szolnoki MÁV Járműjavító 106 éves munkáskórusa, a miskolci Erkel Ferenc vasutaskórus, a Vasutas Szakszervezet Központi Énekegyüttese, a debreceni, a záhonyi, a tapolcai, a szombathelyi és a dunakeszi MÁV-kórusok. A seregszemle záróünnepségét vasárnap délelőtt 10.30-kor a Tisza-parti Lenin-szobornál tartják. A hétszáz dalosból összevont kórus ajkáról Kodály legszebb dalai csendülnek fel. Szolnokon Illés Sándor kerámiái Illés Sándor kerámikus iparművész alkotásaiból nyílik kiállítás holnap délután 6 órakor Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ galériáján. A kiállítás, —- amelyet dr. Rácz Albert munkaügyi államtitkár nyit meg, július 17-ig várja a : látogatókat. Babettával a világűrben Túlságosam szűkre szabott, ugyanakkor sokaiknál tágasabb számára a viliág. Huszonhárom éives volt Szalóki László, amikor megkapta a gyermekparaíMzist. A sorséiba régen beletörődött. — Másfél évig voltam a kórházban. Fél évig mozdulni sem tudtam. Vliállanyszeirelö a szakmája, a mozgás életeleme volt. Cseppet sem keserű a hangja, amikor megjegyzi: — Ha egy meggymag a lábam alá kerül, még most is elesek és nem tudok felkelni. Amikor botjára támaszkodva már úgy-ahogy járni tudott, összetalálkozott egy barátjával. „Gyere be hozzánk a rádiósklubba és segíts a kezdőiknek” — invitálta az. — Ügy voltam vele, hogy az az ember, aki csak a maga bajával van elfoglalva, saját helyzetét rontja. Évek múltán ő lett az MHSZ jászberényi rádiósklubjának a vezetője. Így tágult ki számára a viliág. Amikor legutóbb kórházban volt, oda is bevitte adóvevő készülékét. Társaival való rendszeres kapcsolattartása révén „betört az élet” a kórterembe. Az orvosnak fel is tűnt, hogy mennyire megváltozott a betegek közérzete. — Már hogyne' javult volna a közérzetünk — jegyezte meg egyikük — amikor ezernyi dologról értesültünk. Még arról is, hogy a szomszédban mikor kezd esni az eső. Ha az amatőr rádiózás csak egyetlen ember életkedvét adná vissza, ha csupán Szalóki Lászlónak jelentene értelmes elfoglaltságot, akkor is megbecsülés illetné. Szalóki László azonban nemcsak a maga örömére űzi ezt a mesterséget. Büszke a klubjára: — 1980-ban URH országos bajnokságot is nyertünk. Ez azént ás megbecsülendő, ment az amatőr rádiózás nem ad az életben felhasználható jogosítványt, mint a gépkocsivezetői tanfolyam, ezt önzetlenül kell szeretni. És szeretik is igen sokan. Egy-egy összeköttetés angol, francia vagy más partnerrel jó doppingszer az egész klubtagságnak. Az MHSZ jászberényi rádiósklubjának tagjai közül tizenketten rendelkeznek önálló hívójeilel. Négy klubtagjuk kézi készülékkel az ország bármelyik pontjáról forgalmazhat. — Van olyan klubtagunk — mondja Szalóki László, — aki éjszaka is sokat vezet. Mindig azt hajtogatja, hogy sosem érzi a magányt. Tudja, hogy a rádiója révén bármikor segítséget kaphat. A rádióamatőrök szívesen segítenek bárkinek. A klubvezető példák özönét említheti. — Több esetben kértek rendőri segítséget és mentőt. Márciusban az ö hívásukra négy és fél perc alatt riadóztattak rendőri és katonai alakulatokat a Mátrában eltévedt gyermekek megkeresésére. Szétnézünk az MHSZ székház rádiós részlegében. A klubvezető magyaráz közben: — Huszonnégy személyes oktatótermet alakítunk most ki társadalmi munkában. A sorkötelesek képzésében is hasznát vesszük. Ebben a klubban egyébként mindent társadalmi munkában csinálnak. Né• hány éve így készült el a piszkéstietői bázisuk is, aminek azóta is nagy hasznát veszik. Munkájuk jobb megértése érdekében a klubvezető „bemutató foglalkozást” tart. Éppen jókor, mivel a csehszlovákiai Fülekről éppen őt keresik. Adóépítési témában kérnek tőle műszaki tanácsot. Kapcsolatba ikerül a HG5VY hívójelű Németh Jánossal is. — Rádiós dinasztia ez •— magyarázza azután. — János nagyapja, édesanyja és a testvére is rádióamatőr. Egy éve elhunyt édesapja is az volt. Bejelentkezik a -klub Szolnokról hazatérőben levő kocsija, majd egy Debrecenből Pestre tartó amatőr. ■ Élénk az óiét az éterben. Szalókii László. búcsúzáskor a kijáratnál álló háromkerekű Babetta motorjára ül. Hosszan nézek utána. Kevés ilyen akarat erejű, képességét a köz érdekében kamatoztató emberrel találkoztam. Simon Béla Jövendölés az oskolai színjátszásról Egy évvel ezelőtt országos tanácskozásra gyűltek össze Szolnokon a diákszínpadokat vezető tanárok. A résztvevők meglehetősen sötéten látták a szép hagyományokkal büszkélkedő diákszínjátszás jövőjét. A borúlátás okait a diákság növekvő tértiéiben, a szellemi —> különösképpen a humán — értékeknek nem kellő mértékű megbecsülésében, és a színpadvezető tanárok gyér ösztönzésében látták. A végső következtetés az volt, hogy ehhez a munkához megszállottak kellenek, s ha ők kiváló teljesítményt nyújtanak, akkor elegendő élettérhez is jutnak. Az idei országos Csokonai diákszínjátszó napok — amelyet ezúttal 8. alkalommal rendeztek meg Csurgón Csokonai Vitéz Mihály emlékére — annyit első látásra is bizonyítottak, hogy élnek ilyen megszállottak közöttünk, s a színvonalas bemutatósorozat arra is következtetni enged, hogy nem is olyan nehéz három napra való jó műsort összeállítani, az országos mezőnyből a legjobb tizenhatot kiválasztani. A diákszínház minden kétséget kizáróan színház. Sok amatőrszínjátszó-találkozón jóformán csak a zsűri nézi a produkciókat, a csurgói Csokonai Művelődési Házban három napon át teltház volt. A nézőtér befogadóképessége körülbelül megegyezik a meghívottak számával. Mi lehet hát a diákok egymás produkciója iránti érdeklő-t désének a kulcsa? Erre a kérdésre hitem szerint elsősorban a műsor szerkezeti elemzése adja meg a választ. Hiába mondják a rosszmáj úak, hogy a diákszínház „a tanár úr színháza”, egyetlen tanári ötlet sem számíthat sikerre — sem a színjátszók, sem a közönség körében —, ha nem a diákság saját gondolatvilágát tükrözi. Milyennek ismerhetjük meg hát a középiskolás korosztály gondolatvilágát a bemutatók tükrében? Az együtteseknek jelentős része keresi a klasszikus olvasmányokban rejlő játék- és humorlehetőségeket. Láttuk A helység kalapácsát (kaposvári Táncsics Gimnázium), a Jóka ördögét (kaposvári 512. sz. Szakmunkásképző Intézet), a Tanár úr kérem-et (debreceni Tóth Árpád Gimnázium). A klasszikus mű gondolati Csurgó, 1982 magvát járja körül a sárbogárdi Petőfi Gimnázium együttese Voltaire Candide- Jának színre vitelével. Többen a szocialista realizmus klasszikus hagyománynyá váló szatirikus ágából választanak műveket friss, mai mondanivalók kifejezésére (Ilf—Petrov: Robinson; Déry Tibor: Talpsimogató). Az előbbi a boglárlellei Kertészeti Szakközépiskola, az utóbbi a szolnoki Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ diákszínpadának vállalkozása. Mindkét előadás a diákkor elllentmondásokat kereső — és találó — látásmódját fejezte ki, s nagy sikert aratott a bürokratikus fafejűség, valamint a stréberség bővérű kifigurázásával. Különleges értékmentésre vállalkozott a nagykanizsai Landler Gimnázium diákszínpada. Felnövekvő nemzedékek sorának műveltségéből hiányzik a bibliai jelképek ismerete. Jól tudjuk, hogy e mitológia ismerete nélkül nem érthetjük meg — hogy csak a legkirívóbb példákat említsem — a reneszánsz festészetet, Madách drámáit, Ady költészetét, a képzőművészet mesterműveit, a zeneirodalom fundamentális alkotásait. A kanizsaiak Evangéliuma a Jézus Krisztus, Júdás, az Istenanya és az apostolok jelképi erejű alakjai köré kristályosodó emberi mondanivalókat igyekezett felmutatni lényegre törő, tiszta színpadi formában. Érdekes megemlíteni, hogy valódi irodalmi színpadi jellegű szerkesztett műsor a korábbi gyakorlattól eltérően egyetlenegy volt (a hódmezővásárhelyi Bethlen Gimnázium Rimbaud-összeállítása). Nem maradhatnak említés nélkül a modern színházi törekvések irányában tett próbálkozások sem. A szentesi Horváth Mihály Gimnázium színjátszói adott drámai szöveg alapján O’Neill Jones császárával próbáltak megrázó hatású rítusszínházat teremteni, míg a budapesti József Attila Gimnázium csoportra tárgyakra (újságpapír és virág) épülő rögtönzött cselekvéssorokkal igyekezett hasonló típusú élményben részesíteni közönségét. A Csokonai-napok nem versengés, ide kerülni már maga díjjal felér. A zsűrinek nehéz dolga volt. Az esélyesek között szóba került a boglárlelleiek Robinsonja és a kaposvári gimnazisták Petőfi-feldolgozása, A helység kalapácsa. A szoros me zőnyben végül is a debreceniek Tanár úr kérem-e, valamint a kaposvári szakmunkásképzősök Jóka ördögelátomása vitte el a két „legdúsabb levelű pálmát”. Mit lehetne végül — Csokonai szellemében — jövendölni? Anélkül, hogy felelőtlen lelkendezésbe kezdenénk, örömmel idézhetünk egy mondatot a zsűri véleményéből: „Úgy látszik, a diákszínjátszás kezd kimozdulni a holtpontról.” Hozzátehetjük: csak hagyjuk dolgozni a megszállottakat! Trencsényi Imre Klub fiataloknak és időseknek örményesi és kuncsorbai tervek Az örményesi Közös Községi Tanács idei legfontosabb feladatai közé tartozik két bekötőút építése, amelyhez a megyei . tanácstól csaknem másfél millió forintos támogatást kapott. A község lakói is vállaltak mintegy 200 ezer forint értékű társadalmi munkát. Megkezdték a társközségben, — Kuncsorbán — az öregek klubjának előkészítő munkáit is. A községi tanács a törökszentmiklósi • áfész számára átadná használatra a kuncsorbai óvoda főzőkonyháját és az ahhoz tartozó helyiségeket, cserébe a régi presszó helyén — ami a törökszentmiklósi áfészé — olyan klubot alakítana ki, amely később alkalmas lesz öregek napközi otthonának is. A helyi Búzakalász Termelőszövetkezet szocialista brigádjai és dolgozói 100 ezer forint értékű munkával segítik az építkezést. Még az idén elkészül Kuncsorbán egy 500 méteres út alapja, amelyhez a földmunkát a téesz végzi. A Deák Ferenc, a Felszabadulás és a Szabadság út egy részét érintő út aszfaltozásához a megyei tanácstól is vár támogatást a községi tanács. Az örményesi fiatalok klubját tanteremként használják, ezért a megyei ifjúsági alapból 25 ezer forint támogatást kaptak a fiatalok. Ebből az idén megvásárolják az építőanyagot és jövőre társadalmi munkában elkészül a tűzoltószertár toldaléképületeként a környékbeli ifjúság új klubja. A fentiekből is látható, hogy a tanács bizton számíthat a lakosság és az itt dolgozók társadalmi munkájára. Ennek másik bizonyítéka az Április 4 Gépgyár helyi üzemének szocialista brigádjai által a játszótér köré épített csaknem 100 méternyi kerítés és a MÁV pályafentartó üzemének szocialista brigádja által készített óvodai játszótér. Rádiónapló a hallgatók közreműködésével Ismét jelentkezik a rádió népszerű műsora, a Rádiónapló. A program ezúttal rendhagyó lesz: a Mindennapi veszélyeinkről című adást teljes egészében a hallgatók előzetes kérdései, megjegyzései alapján szerkesztik; ennek megfelelően hívják meg a stúdióba a vendégeket Is, egy-egy téma legkiválóbb szakértőit. Várhatóan szó esik majd az egészséges és egészségtelen életmódról, az időjárás-okozta megrázkódtatásokról, a munkahelyi „ártalmakról” — a közérzetről, a légkörről, az egymás és saját munkánk megbecsüléséről, — illetve mindarról, ami megkeserítheti vagy könnyebbé teheti mindennapjainkat. Azok a hallgatók, akik kérdéseikkel, ötleteikkel segíteni kívánják a műsor szerkesztőit, a 130-099-es telefonon jelentkezhetnek. Az adás július 8-án, csütörtökön 16 órakor hangzik el a Kossuth adón, Kaposvári szakmunkástanulók előadása
