Szolnok Megyei Néplap, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-01 / 152. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. JÚLIUS 1. IA tudomány világa Együtt a rák ellen---------------------------n Laki Kálmán professzor a washingtoni National Institutes of Health egyik intézetének vezetője otthonosan jön-megy, beszélget a Debreceni Orvostudományi Egyetem központi klinikai kémiai laboratóriumának helyiségeiben. Bizonyos időközönként hazalátogat, s ekkor ideje jó részét a laboratóriumban tölti, konzultál, előadásokat tart. Utóbb egy hónapra érkezett Debrecenbe. Az Egyesült Államok és Magyarország között lévő csereegyezmény keretében három éve rákkutató munkaközösség alakult a professzor intézetében és a DOTE kutatólaboratóriumában dolgozó kutatókból. De baki Kálmán bethesdai laboratóriumában azt megelőzően is sok fiatal tehetséges magyar kutatót fogadott, akik bekapcsolódva a kutatásokba, itthon gyümölcsözhették tapasztalataikat. Laki professzor sok más tudóssal, szakemberrel együtt karunk legbonyolultabb, s egyik legfontosabb orvosi problémájának tartja kutatási területét: a rákbetegség elleni harcot. A másik, de inkább már a holnap feladata — úgy véli — a szív és érrendszeri betegségek alapos megismerése, a megelőzésükért és gyógyításukért való küzdelem. — Másodéves orvostanhallgató voltam, amikor a rák problémájával először foglalkoztam. Szent-Györgyi professzor laboratóriumában kaptam azt a feladatot, hogy vizsgáljam meg oldható-e a rákos sejt: sejttöredékeket lehet-e hidrotop anyagokkal felismerni. Mint ismeretes, a kemoterápia nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket a rák gyógyításában — ezzel a módszerrel nem sikerült rákos beteget meggyógyítani. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a rákos állapotot fenntartó vegyületet valamilyen módon „kilőjük”. Erről a DNS-ről azonban nincs annyi ismeretünk, hogy elpusztíthassuk. Azok a vegyülitek, amelyekkel hatástalanítani lehetne őket, sokkal inkább hatnak az állatok saját sejtjeire. Lakd Kálmán korábbi fő kutatási területe: az izomműködés biokémiája, később a véralvadás biokémiaija volt. Ez utóbbi témáiban való vizsgálódásai során 1944-ben fedezte fel azt az enzimet, amely a rákkutatás sarkpontjává vált. A korabeli sajtó „Rendkívül nagy felfedezés a Nobel-díjas Szent-Györgyi professzor orvosi vegytani intézetében” című cikkben így ír a szenzációról: „Laki dr. a vérnek egy eddig ismeretlen alkotórészét fedezte fel.” — Ez volt az az anyag, ami szükséges ahhoz, hogy a vérben levő fibrinogén elég „erős legyen” a vér megolvasztásához. Ez a XIII-as faktor néven ismertté vált enzim összeköti a fibrin molekulákat, így következhet be a véralvadás, illetve ez az az anyag, ami az alvadt vért oldhatatlanná teszi. Ez az enzim azonban nemcsak a véralvadáshoz, hanem a sebgyógyuláshoz is szükséges. A sebgyógyulás közben végbemenő sejtszaporodás pedig hasonlít a rákos sejt szaporodásához, abban különbözve, hogy a rákos sejt szaporodása nem áll meg. Feltételezve azt, hogy ez az en> zim szükséges a rákos sejt burjánzásához is, egerekbe oltottuk. Azt észleltük, hogy fokozza a rákos daganat növekedését. Később pedig az enzim gátlásával sikerült a sejtszaporodást leállítani. A transzglutamináz enzim irreverzibilis gátlásra és hatástalanítására az izocianátok bizonyultak alkalmasnak. A rákos egerekbe olyan vegyületet beoltva, amelyből izocianát szabadul fel, a daganat visszafejlődését tapasztaltuk, a leukémiás egerek, amelyekben melanoma nőtt vagy amelyeket előzőleg plazmasejt daganatokkal oltottunk be, meggyógyultak. Mi magyarázza az egerek meggyógyulását? Az élő szervezet egyik jellegzetes tulajdonsága, hogy ha idegen sejt kerül a szervezetbe, kilöki vagy ellenanyagot termed, amely az idegen sejtet elpusztítja. Mivel a rákos sejt is idegen, feltételezhetnénk, hogy velük szemben is ugyanígy viselkedíg az élő szervezet. — A rákos sejtek úgynevezett dedifferenciált sejtek, a szervezet immunrendszerének tehát fel kellene ismerni idegenségüket. A szervezet T-limfocitái ezt felismerik "es mozgósítják az ölő fehérvérsejteket, de azok mégsem tudják megölni őket. Miért? Egyszerűen nem tudnak közelükbe férkőzni. A rákos sejt felületén embrionális fehérje jelenik meg. Ehhez a transzglutamináz enzim egy elfedő fehérjét kapcsol, ennek hatására az eredeti sejt módosul, s így létrejön egy a rákos sejtcsoportot elfedő rendszer, ami védőpajzsként szolgál az emberi, az állati szervezet támadó fehérvérsejtjei ellen. Fontos tehát az elleplezés folyamatának tisztázása. Minden sejtben van egy úgynevezett „maszkarazenzim”. Az egyiket, a már említett transzglutamináz enzimet én fedeztem fel. Ha ezt az enzimet folyamatosan gátoljuk, akkor a proliferáló rákos sejtek nem tudják magukat védő réteggel beborítani, így a szervezet természetes immunrendszere működésbe léphet, az ölő fehérvérsejtek el tudják az idegen sejteket pusztítani. így jelenlegi kutatásaink a rákos sejtek ön-lemaszkírozásának megakadályozására irányulnak. .A következő évek kutatásai döntik el, hogy az áiUdkísérdeti tapasztalatok alkatmazihaitók-e tumoros betegek gyógyítására. A kutatócsoport eddigi kísérletei azt bizonyítják, hogy a transzgilutamináz működését gátló anyag lehetővé teszi az ölő fehérvérsejtek működésbe lépését, s így a rosszindulatú daganatos betegek eredményes gyógyítását. Harasztin Gitta Szemüveg, napszemüveg A szemüveglencséket két alapvető csoportba szokás sorolni. Az egyikbe a látási hibákat korrigáló lencsék tartoznak, a másikba a védőszemüvegek, amelyekből napszemüvegek és hegesztőszemüvegek készülnek. !A látási hibákat befolyásoló üvegek hat csoportra oszlanak: szórólencsék (rövidlátóknak,) gyűjtőlencsék (távollátóknak), erős gyűjtőlencsék (szemműtét utáni használatra), kombinált lencsék (elöregedett szemnek), tórikus lencsék (pontszerű kép létrehozására képtelen szeműek számára) és prizmaüvegek (kancsaloknak). A legigényesebb a bifokális lencsék gyártása, amelyek egyetlen szemüvegben egyesítik a rövidlátás és a távollátás korrekcióját. A hármas törőértékű (trifokális) szemüveglencsék még ennél is bonyolultabbak. Ezek távolnézésre, középtávolságra és közellátásra egyaránt alkalmasak. A napszemüvegek üvegei kevésbé igényes gyártmányok. A készszemüveg-gyártók kerek formában, kagyló, vagy félkagyló hajlításban kapják ezeket, de megrendelhetők úgynevezett pantofortnákban is, amelyek közvetlenül a keretbe .illeszthetők. Bár az előállításuk túlnyomórészt gépeken történik, amelyek minden alapszínben tömegesen gyártják az üvegeket, megmaradt a kézi gyártás is, ami kisebb szériákban, más színekkel szélesíti a választékot. Az üvegek minőségét két alapvető tulajdonságuk. alapján határozzák meg: spektrumátbocsátásuk lehetővé teszi a színek arányos észlelését, és meggátolja a láthatósági sáv alatti fes fölötti fényhullámok átbocsátását. Vannak téli használatra és turisztikára alkalmas napszemüvegek, az erős napfény ellen védő változatok, és univerzális használatra olyanok is, amelyek a látható spektrum 50 százalékát elnyelik, A hegesztők védőszemüvegei egyaránt alkalmasak ív és gázhegesztésre, ezen kívül kohóüzemekben is használhatók. Képünkön: a szemüveglencsék gyártásának végső állomását láthatjuk, a műszeres minőségellenőrzést a világhírű csehszlovák Meopta-gyárban. Szimulált autóutazás A szimuláció ma már bevett műszaki gyakorlat, annak érdekében, hogy a kísérleteknél jelentős anyagi előnyökhöz jussanak, komoly időmegtakarítást érjenek el és netán emberéleteket mentsenek meg. A jó szimulátorokkal mintegy 70 százalékban pótolhatók az emberi kísérletek. A közlekedéstechnikában különösen nagy i jelentősége van a szimulációnak, a világűrkutatás pedig meg sem „lehetne nélküle. Egyébként az utóbbi hatalmas lökést adott a szimulációs technika fejlődésének. Az autóközlekedési tanintézetekben ma már a világon mindenütt először szimulációs tanpadba ülnek be a leendő járművezetők, s csak jóval később kerülnek ki a „valódi” forgalomba. A biztonsági autó létrehozásával kapcsolatos kísérletek egész sorát előre megtervezett és szimulációval végrehajtott próbákkal végezték el. Az atomerőművek kezelésének és irányításának begyakorlásánál is nagy jelentősége van a szimulációnak. Új eljárás a víz szulfáttartalmának meghatározására A VEB Carl Zeiss JENA spektrálkolorimétere, a SPEKOL eddig is sokoldalúan került alkalmazásra a gyakorlatban (fonalvizsgálatoknál, festőanyagok és savak koncentrációjának megállapításánál, a gyógyszergyártásban szennyeződések vizsgálatánál, motorolaj-adalékok tulajdonságainak mérésénél stb.). Űj alkalmazási lehetőséget kínál a légüres térben végbemenő molekula-emisszió — a MECA — (Molecular Emission Cavity Analisis) eljárás a SPEKOL számára. A viz szulfáttartalmának meghatározására szolgáló eljárás az ismert módszerek értékes kiegészítésének tekinthető az atomspektroszkópia szempontjából. Anyagmozgatás a mezőgazdaságban A mezőgazdasági anyagmozgatás főleg a növénytermesztéshez, ezen kívül a kertészethez kapcsolódik. Az alkalmazott szállítóeszközök és rakodógépek, tehát elsősorban a szántóföldi növénytermesztés igényeinekfelelnek meg. Az egyéb ágazatok különleges igényeit csak részben, megfelelő átalakítással elégíthetik ki. Az anyagmozgató gépek e jellegzetessége várhatóan lényegében megmarad a jövőben is, bár valószínűleg növekedni fiog az egyéb ágazatok speciális gépeinek részaránya. A jelenleg alkalmazott géprendeszerek alapvető gépe a_4—5 tonnás, általános rendeltetésű pótkocsi. 36,8, illetve 66,2 kilowattos (50 illetve 90 lóerős) univerzális traktorral 1—2 pótkocsi vontatható. Az elkövetkező években a termelésfejlesztés irányával összefüggésben e téren is jelentős változás várható. A termelési rendszerek terjedése, az úthálózat javulása, lehetővé teszi az anyagmozgatás meggyorsítását, ennek jelei már ma is megfigyelhetők. Korábban például a tehergépkocsi alkalmazása csupán az üzemen kívüli szállításra korlátozódott, ma viszont már a jól gépesített gazdaságokban speciális célra is igénybe veszik. Leginkább a 4—5'tonna teherbírású mezőgazdasági tehergépkocsit alkalmazzák, ez azonban a mezőgazdasági tehergépkocsik kialakításának csak az első lépése. A jövőben lényegesen nagyobb, 8— 10 tonna hasznos terhelésű tehergépkocsira lesz szükség, amelyek pótkocsival felszerelve legalább 20 tonna elszállítására képesek, és ezzel átveszik a vasúti szállítások egy részét is. Ugyanakkor kialakításra vár egy olyan kisebb magas billentésű gépkocsi is, amely a terményt a szántóföldi gépektől átveszi, és a kiépített úton várakozó szállítójárműre át tudja rakni. Emellett a traktorvontatású szállítóeszközökre továbbra is szükség lesz, de teherbíró képességük a kéttengelyes pótkocsik esetében legalább 8 tonnáig növekszik. Az anyagmozgatás géprendszeréhez tartoznak a különféle rakodóberendezések. A jelenleg alkalmazott rakodóberendezések nagy arányú korszerűsítése az anyagmozgatás általános fejlesztésével egyidejűleg várható. Képünkön: új, javított kialakítású, specális billenőplatós mezőgazdasági tehergépkocsi látható. Nagyüzemi tehénfejés Ki hinné, hogy már több mint másfél évszázada annak, hogy a gépi fejés első próbálkozásai megindultak, mégpedig kettős irányban. Iparkodtak géppel utánozni egyrészt a fejő kézmozdulatait, a tőgybimbók nyomással kombinált gyúrása által, másrészt a borjú szopását. Ezen kívül több lehetetlen ötlettel is próbálkoztak, például a tehén tőgyének „megcsapolásával”. Legjobb úton azok a kísérletezők haladtak, akik a szíváson, a borjú szopásának ritmikáján alapuló természeti törvényszerűséghez igyekeztek alkalmazkodni. Egy 1878-ban szerkesztett fejőgép félgömb alakú, az egész tőgyet körülzáró gumibúrából állt. Ezt gumicső kötötte össze a kézzel működtetett vákuumszivattyúval. Használata révén bebizonyosodott, hogy szívómechanizmussal igenis lehet tejet fejni. A gépi fejésben manapság is ez uralkodik,'csak persze jóval tökéletesebb formában. Napjainkban legalább félszáz fejőgéptípust gyártanak a világon. Valamennyiük közös jellemzője, hogy a borjú szopásának élettani mechanizmusát utánozzák, mégpedig úgy, hogy a szívás és a kíméletes nyomás együtt érvényesüljön. Mindamellett használatuk során a kívánt arányban változtatható a szívás és a pihentetés üteme, is. Elhelyezésük szerint vannak szállítható, úgynevezett mobil fejőberendezések, félig szállíthatók (ún. félstabilok), és helyhez kötött, vagyis stabil berendezések. Képünkön: az utóbbira látunk példát. Az NDK-ban gyártott nagy teljesítményű, szállítószalag rendszerű, M 693—40 típusú, teljesen gépesített és automatizált üzemű, illetve kiszolgálású berendezéssel 2000 tehenet lehet igen gyorsan megszabadítani a tejterhétől. A kezelőszemélyzetnek csupán a fejőkelyheknek a tőgyre való felhelyezését kell elvégeznie, és a gépek folyamatos működését kell felügyelnie.
