Szolnok Megyei Néplap, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-31 / 178. szám
1982. JÚLIUS 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 Tegnap Szolnokon a tiszaligeti sportcsarnokban megkezdődött a XII. Olajbányász Kupa férfi kézilabdatorna. Képünk az ünnepélyes megnyitón készült. (Részletes tudósítás holnapi számunkban) Rekord részvétel a VB-n Guayaquilben már megnyitották a 4. Üsző-, Műugró-, Műúszó- és Vízilabda Világbajnokságot,’ amelyen részvételi rekord született. Ezúttal 56 ország sportolói indulnak a különböző szá-AUTÓSPORT Hungária Safari, rallye II. osztályú OB futam, rajt Szolnok, Hotel Pelikán 1-1. KÉZILABDA XII. Olajbányász' Kupa férfitorna Szolnok, tiszaligeti sportcsarnok 8 és 15.30. LABDARÚGÁS Magyar Népköztársasági Kupa: TSE—Mezőtúri Honvéd, Törökszentmiklós 17, Bartha. A megyei szakszövetség aktívaértekezlete, Szolnok, sporthivatal 9.30. TÖMEGSPORT Jubileumi kerékpártúra, Jászberény—Jászszentandrás—Jászberény, rajt Jászberény Áfész áruház 7.30. IDEGENBEN SZEREPELNEK: A Szolnoki Vízügy SE úszói Budapesten, az országos ifjúsági bajnokságon. mokban, míg 1973-ban Belgrádban az első VB-n 46, 1975-ben Caliban a másodikon 37, és 1978-ban Nyugat- Berlinben 49 nemzet képviseltette magát. Vasárnap KÉZILABDA XII. Olajbányász Kupa férfitorna, Szolnok, tiszaligeti sportcsarnok, helyosztók és döntők 8. LABDARÚGÁS Magyar Népköztársasági Kupa: Besenyszög—Szolnoki MÁV MTE, Besenyszög 17, Inges, Kunszentmárton—Lehel SC, Kunszentmárton 15 Varga, Szászberek—Jászkisér, Szászberek 17. Nyári Totó Kupa: Mezőtúri Honvéd —Szeghalmi SC, Mezőtúr 17 Őrző, Kunszentmárton—H. Kun B. SE, Kunszentmárton 17 Roxin. Kőrös Kupa: Tószeg—Tiszaug 17.30, Mezőhék—Cibakháza 17.30, Öcsöd —Szelevény 17. 30, Tiszakürt —Csépa 17.30 Molnár, Mesterszállás—Homok 17.30 Cserháti, Cserkeszőlő—KuTE junior 17.30 Taba. Előkészületi mérkőzés: Szolnok VSI— Sz. Cukorgyár, Szolnok Mátyás kir. u. 10. Rácz Károly Leningrádba utazik A túrkevei birkózószakosztályból minden évben kikerül egy-egy olyan versenyző, aki szabadfogásban képviseli Magyarországot az Ifjúsági Barátság Versenyen. Két éve Papp Tibor (75 kg) tavaly Lakatos Győző (70 kg) volt válogatott, az idén pedig Rácz Károly (75 kg) tagja a Leningrádba utazó magyar ifjúsági válogatott-" nak. Az IBV-n tíz szocialista ország légjobbjai lépnek szőnyegre augusztus 4-től 10-ig. Ribli és Szmiszlov jutott tovább Las Palmasban az utolsó fordulóra került sor a sakkvilágbajnoki zónaközi döntőben, két játszma azonban függőben maradt. Ez nem befolyásolta a végleges továbbjutást, Ribli Zoltán mögött a második helyen a volt világbajnok szovjet Szmiszlov végzett, és így ő is előbbre léphetett. Az utolsó fordulóban a magyarok közül Ribli döntetlent ért el, Pintér vesztett. Hétvégi sportesemények Öröm Jászalsószentgyörgyön Magasabb osztályban a labdarúgó-csapat Kátay István lakását Jászalsószentgyörgyön mostanában sűrűbben keresik fel a látogatók, mint korábban. Délutánonként sportvezetők, játékosok gyülekeznek az ügyek megbeszélésére, hiszen egy magasabb osztályba jutott, és ott megkapaszkodni akaró labdarúgócsapat körül mindig sok a tennivaló. Nagy örömet okozott a községben, hogy a Jászalsószentgyörgyi Petőfi TSZ SK labdarúgócsapata a körzeti bajnokság Jászsági csoportjában az első helyen végzett, és felkerült a megyei bajnokságba, oda, ahol eddig még soha nem szerepelt. Indokolt az izgatott, lázas tevékenység, amelynek központja a sportkör elnökhelyettesének, gazdasági vezetőjének — vagy találóbb kifejezéssel mindenesének — Kátay Istvánnak az otthona. A község labdarúgást szerető közönségének régi vágya teljesült a bajnokság megnyerésével. — Korábban a járási-, a megyei másodosztályú-, legutóbb pedig a körzeti bajnokságban szerepelt a csapat — emlékezett vissza Kátay István. — A legjobb eredményt tíz évvel ezelőtt értük el, amikor a megyei másodosztályban a második helyen végeztünk. Akkor a Petőfi téesz segítségével, juta- Ipmból néhány napra Fiúméba utaztunk üdülni. Nagy élmény volt! — Most minek tulajdonítják, hogy sikerült megnyerni a körzeti bajnokságot, és ezzel magasabb osztályba jutni ? — Elsősorban edzőnknek, a Szolnokról kijáró Sólyom Vilmosnak, összefogta a gyerekeket, akik minden tekintetben sokat fejlődtek. Amikor átvette a csapatot, a nyolcadik helyen tanyázott, s ugyanazokkal a játékosokkal most bajnokságot nyertek. Jó húzás volt, hogy néhány ifjúsági játékost is szerepeltetett a felnőttek között. Sokat jelentett a szurkolók segítsége is. Ha utaztunk, valóságos személygépkocsi-karaván kísérte a csapatot, és idegenben is otthon éreztük magunkat. Újszászra, a rangadóra például — megszámoltuk — negyven személygépkocsival mentek szurkolóink. Egy fordulót kivéve, végig vezettünk a bajnokságban. Egybehangzó vélemény szerint a sportkör minden támogatást megkap. A legtöbbet a Petőfi téesz adja, de segít a Vegyesipari Szövetkezet, a Jászsági Egyesült Áfész, és természetesen a tanács, ahol koordinálják á támogatásra adott összeget. Szükség is van a pénzre, mert önállósulni kíván a cselgáncs szakosztály is, amely eddig a Honvéd Killián FSE kihelyezett tagozataként működött. Sólyom Vilmos edző elégedetten állapította meg, hogy a játékosok rendszeresen jártak a heti három edzésre, becsületesen dolgoztak, és sokat jelentett Kátay István kitartó szervezőkészsége. Hagyományai is vannak a labdarúgásnak Jászalsószentgyörgyön. Komora Imre a Bp. Honvéd játékosa, jelenlegi edzője, a községben született. Tavaly felvették vele a kapcsolatot, és a Bp. Honvéd ősszel játszott egy mérkőzést Jászalsószentgyörgyön, amelyen mintegy másfélezren voltak. De a Szolnoki MÁV hajdani jobbszélsője Tóth László is a községben kergette a labdát. Természetesen egy újonc csapatnak nem lehet más célja, mint a bentmaradás. A község párt-, tanácsi és gazdaságvezetői úgy döntöttek, hogy a játékosokat munkahelyeikről elengedik az edzésekre, és lépéseket tesznek az erősítés érdekében is. A munkahelyek vezetői közül Fekete Tibor a téesz elnöke adja a legtöbb segítséget. Leigazolták az újra játszó Pagonyit, (volt SZMÁV), viszszatér Simon, aki Keszthelyen az egyetemen tanult, és az ottani NB Il-es csapatban játszott, új játékos Lázár Imre (Jászladány) és tárgyalnak Kábák Sándor átigazolásáról is. Megkezdődött a baráti kör szervezése is, és úgy érzik, hangulatos, szép környezetben fekvő pályájukon nem vallanak szégyent. Néhány szóval Sólyom Vilmos munkáját is méltatni szükséges. Először fél évig, mint képesítés nélküli edző, társadalmi munkában dolgozott, majd a képesítés megszerzése után egyéves szerződést kötöttek vele. És a gyakorló edző csapata bajnokságot nyert. Most újabb egyéves szerződést kötöttek. —pataki— A Jászalsószentgyörgyi Petőfi TSZSK bajnokcsapata. Álló sor, balról jobbra; Sólyom Vilmos edző, Sas, Bathó, Szabó J., Hangod i, Rékasi, Szabó B., Szaszkó, Jakab. Guggolnak balról jobbra; Vízi, Kiss L., Povedák, Balogh, Kapolcsi, Kiss B. szolnoki vízilabdázók a francia ^RIVIÉRÁN (Babarczy Roland vezetőedző útijegyzetei) Rendhagyó hosszú túrán vett részt a Szolnoki Vízügy SE vízilabda-csapata. A tavalyi év és az idei félév jó eredményeinek jutalmaként a Francia Úszó Szövetség meghívására, saját autóbuszával, július elején kelt útra az együttes. A küldöttséget Szerdahelyi Mihály a MEDOSZ sportosztály vezetője vezette, tagja volt Kádár György szakosztályvezető, a sorokat rögzítő vezető edző, Pintér F., Cseh, Bogdán, Bors E., Rekita, Sóskúti, Tóth I., Lengyel, Hegmann, Pintér I., Takó, Hasznos, Hegyvári S., játékosok. A Francia Üszószö-' vétség Antibest jelölte ki a tervezett vízilabdatorna, valamint a közös edzések színhelyéül. A 2 ezer' kilométeres utat úgy terveztük, hogy lehetőség nyíljon edzésekre is. Tehát irány Antibes. Túránk első állomása Linz volt, ahol a városi sportközpontban kaptunk szállást és edzési lehetőséget. A nagyszerű 50 méteres fedett uszodában a helyi vízilabdabarátok elismerését vívtuk ki a mintegy 60 perces edzőmérkőzéssel, amit az ottani csapattal játszottunk. Ellenfelünket „feldobta” a mérkőzés, nagy lelkesedéssel tárgyaltak egy utánpótlásbázis megteremtéséről. Az örökifjú dr. Kékessi Ervin szorgalmazza az ott egy kissé haladó sportág fejlesztését. Másnap, déli irányba, a csodás osztrák Alpok övezte úton indultunk Svájc felé. Közben, egy újabb rovátka, Lichtenstein, a miniállamok egyike került az útinaplóba. A svájci megállónk Horgen, az ottani bajnokcsapat székhelye volt. Mindez magyar szemmel nem jelentett sokat, de hihetetlen lelkesedéssel dolgoznak. Sok a régi magyar, ki játékosként, ki edzőként, vagy szurkolóként jött ki a Zürichi-tóban úszó betonteknő partjára, hogy megnézze edzőmérkőzésünket. Két negyeden keresztül jól tartotta magát a svájci bajnok, de végül is, kéthetes edzéssel a hátunk mögött, felőröltük az erejüket, kidomborodott a nagyobb tudás, látványos góloknak tapsolhatott a hálás közönség. Városnézés következett Zürichben, majd jött az út harmadik szakasza. Kalandos volt az utunk, tíz kilométer után újra fizetni kellett az olasz ' autópályákon, de végre átléptük a francia határt. Ezután nem lehet baj — mondtuk — hátra van ugyan még 80 kilométer, de csak fél nyolcat mutat az óra. Tizenegykor aztán fennakadtunk a hegyen, 25 kilométerre a cél, Antibes előtt, mert eltört egy alkatrész az autóbuszban. Mit lehet tenni? Kádár György „útimarsallunk”, aki egyedül tudott franciául, autóstonpal elment mentőbuszt hozni, — és reggel hatkor már ágyban voltunk. Ekkor még úgy tudtuk, hogy este kezdődik a vízilabdatorna, az ausztrál válogatott részvételével. Egész úton fogadkoztunk, hogy majd megmutatjuk, milyen a magyar vízilabda. Alig egy héttel előtte ugyanis az ausztrálok Belgrádban elporolták a magyar válogatottat. De csalódtunk, mert az ausztrálok válogatósak, és a Kanári-szigetekre mentek a francia Riviéra helyett, tgy elmaradt a visszavágás lehetősége ... Délután kilátogattunk a szép, nyitott olimpiai uszodába, ahol a franciák menedzser-kapitánya Jean Paul Clemaison fogadott bennünket, és vázolta a menetrendet: bemelegítésként naponta két edzőmérkőzést játszunk a várnai EB-re készülő francia junior válogatottal, kétszer pedig Ecuador VB-re készülő válogatottjával. Szép kis program, de 8 napon keresztül teljesítettük. Naponta 10—12 és 20— 22 óra között voltak az edzések. Közben a fiúk körülnéztek a környéken. Az edzések változatosak és főleg kemények voltak. Jean Paul elégedetten állapította meg fiairól, hogy sokat fejlődtek tavaly' óta. (A francia válogatott tavaly ellenfelünk volt Szolnokon az Alkotmány Kupán és a Siótour Kupán is). Valóban fejlődtek (szoros mérkőzéseket játszottunk velük sorozatban), főleg úszásban. Jól csinálják az elzárásokat, valamint az oldalról való bejátszásokat. Gyorsan eltelt a 8 nap. Záróedzésünkre 40 kilométert utaztunk Monaco fővárosába Monte-Carlóba. Gyönyörű, 50 méteres uszodája van. Az olvasók láthatták a televízióban a monacói Forma I közvetítésekor mintegy két hónapja, hogy sűrűn kerülgették a Ferrarik és • a Renaultok az uszodát. Az edzés előtt vendéglátóink jóvoltából meglátogattuk a Tengerészeti Múzeumot. A tengervizű uszoda partján játszottuk az utolsó mérkőzésünket. Ellenfelünk kapuja előtt rendre kimaradtak a ziccerek, ők viszont lefordultak és sorozatban lőtték a gólokat. Kéttagú magyar autóstoppos szurkolótáborunk biztatásba kezdett, észbekaptunk és ledolgoztuk jelentős hátrányunkat. A mérkőzés végén elégedett volt a franciák szövetségi kapitánya. Utána vacsorát rendeztek az uszoda vendéglőjében, hosszan, ahogy ott szokás. Éjfél elmúlt, mire elindultunk. Közben beszélgettünk a kínaiakról, akik már többször megfordultak Franciaországban. — Jó csapat, — vélekedett Jean Paul. Tavaly az ottani tornán legyőzték a BVSC gárdáját. Elgondolkoztunk ezen, hiszen a VB-n Ecuadorban ellenük kezdett a magyar válogatott. Két szabad nap után búcsúztunk, kezdődött a visszaszámlálás. Útban hazafelé újabb kisebb baj történt autóbuszunk adagolójával, így éjszaka az autópályán aludtunk, de reggel Rabnecz Pista ismét kijavította a hibát. Első megállónk Como, ismerős hely, négyen tavaly ősszel ott küzdöttek az ifjúsági VB-n. Rövid utazás után megérkeztünk Luganóba. Csodálatosan szép város, tíz éve ott jártunk a magyar ifjúsági vízilabda-válogatottal. Most a szolnoki pólósok ámuldoztak. Szívélyes fogadtatás után jó hangulatú edzést tartottunk a vendéglátó csapattal. Ök másodikok a svájci bajnokságban, és szeretnének előbbre lépni. Másnap a tó mentén megnéztük a svájci kiállítást, és gyönyörködtünk a Süveghegy tetején elénk táruló panorámában. Délben , olasz ebédet kaptunk, este pedig túránk utolsó edzőmérkőzését játszottuk. Éjszakai utunk végén Münchenben töltöttük el a napot, az utolsó szállásunkra Linzbe érkeztünk. Szép, hosszú túra volt, sok mérkőzéssel, még több élménnyel. Sokat tanultunk, de mindezeket csak később hasznosíthatjuk. Csapatszellemben erősödtek, látókörben gazdagabbak lettek játékosaink.
