Szolnok Megyei Néplap, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-28 / 175. szám
1982. JÚLIUS 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az animációs stáb a kétkamerás rögzítés alapjait tanulja t Hangositanak, vágnak, rendeznek Országos amatőrfilmes tábor a Tiszaligetben E hét elején a járókelők többször találkozhattak Szolnok utcáin, a Tiszaparton filmfelvevő-kamerákkal felszerelt, az érdekességeket kutató fiatalok csoportjával. A mini stábok tagjai a tiszaligeti országos árhatőr filmes tábor lakói. A MÁV Járműjavító amatőrfilmes klubja szervezte meg az egyhetes alkotótábort, amely a hónap utolsó napján 'zárja kapuját. Zérczi Imre, a házigazda filmklub és a táborvezetőség tagja: — Középiskolás és szakmunkástanulók, valamint pedagógusok a vendégeink. A diákok kezdő amatőrfilmes továbbképzést kapnak, a felnőttek — intézményekben, kollégiumokban már működő, vagy a jövőben alakuló szakkör irányítói — klubvezetői továbbképzésen vesznek részt. A fiatalok nagy része először vesz kezébe kamerát. Elsődleges célunk, hogy a táborozok az ismeretek megszerzésén túl kedvet kapjanak a filmezéshez, a jövőben a „mozgóképesek” csapatát erősítsék. — Hogyan alakul a hét programja? — Az amatőr filmezés — ma már profinak számító — — szakemberei tartanak el-, méleti felkészítést, előadásokat technikai ismeretekből, filmesztétikából. Válogatott, díjnyertes alkotásokat vetítünk, amelyek a mesterségbeli fogásokat kitűnően érzékeltetik. Az első napon — a lendületvétel után — megalakítottuk a stábokat, melyek önálló témákban (cím szerint: Szolnok város az idegen szemével; A Tisza; Animáció; Kísérleti művészfilm; Tábori élet) dolgoznak. A kamerákat, a nyersanyagot a mi klubunk adta. A t>íbor végén már vetíteni fogjuk á kész, színes, hangosított filmeket. Az anyagot archiváljuk, s a jövőben toborzásra is felhasználjuk. Az animációs stáb a kétkamerás felvétellel ismerkedik. Beállítják a lámpákat, rögzítik az állványokon a filmfelvevőket. A csoportban diákok, pedagógusok dolgoznak. A képi információt, annak rögzítését nagyon lényegesnek tartom — vallja Rózsás Tibor, a szolnoki 633. szakmunkásképző intézet tanára. — Néhány esztendeje vettem egy filmfelvevőt, elsősorban a . családi események megörökítése kedvéért. Rájöttem, a kamera sokkal többet tud az események konzerválásánál. A filmezés szenvedélyemmé vált. Megismerked. tem a szolnoki klubosokkal, Ismerkedés a kamerával akik nagy örömömre meghívtak a táborba. — Szakkörvezetöként, vagy csupán érdeklődőként van itt? — Az utóbbi, de nagyon szeretném, ha hamarosan az intézet kollégiumában megalakíthatnánk egy' amatőrfilmes klubot. Ügy dondolom, igen hasznos lenne, ha a különböző szakmákról, fejlődésükről, szépségeiről, nehézségeiről felvételeket készítenénk. Az anyag olyan dokumentáció lenne az iskola életében, amely egyben kitűnően alkalmas a pályaorientáció könnyítésére is. — Miért éppen az animációs csoportban dolgozik? — Rajztanár vagyok, természetesen érdekel az anyagok formázása, a mozdulatok apró részletekre bontása. Később talán készítek majd egy filmet, amit az oktatásban, a szemléltetésben kollégáim felhasználhatnak. Magnetofonok, vágóasztalok, vetítők sorakoznak. Mindegyikkel dolgozik mindenki, hiszen az amatőröknek mindenhez érteniük kell, hogy boldoguljanak. Gerencsér Tamás Chinon kamerával bíbelődik. — Filmezték már máskor is? — kérdezzük az idén érettségizett székesfehérvári fiatalembert. — Nem, csak fotóztam. Évek óta tagja vagyok az ifjúsági ház rajzyrzakkörének. Jól összebarátkoztunk' a filmesekkel, s most, amikor meghallottam, hogy Szolnokon tábort szerveznek, örömmel jelentkeztem. — Mindenki önállóan dolgozik a csoportban. Milyen témát választottál? — Egy absztrakt rajzfilmet, pontosabban annak vázlatát készítem el. Többezer rajz kellene egy rövidke alkotáshoz is. Csupán a módot szeretném megtanulni. később majd csiszolom, begyakorlom. — Szeptembertől? — Felvettek a budapesti kirakatrendező iskolába. Gondolom, a táborban tanultakat a későbbiekben, a munkám során is hasznosíthatom. 'Fekete Sándor Fotó: Tarpai Zoltán Képernyőn a Gályavári esték éj évfolyama Elkészült és szeptembertől kezdődik a televízió Gólyavári estek úi évfolyama. Első része Etnikum és politika címmel a honfoglalástól az I. világháború befejezéséig tárgyalja a magyar történeti demográfia kérdéseit. A közreműködők a hazai történettudomány kiváló ismerői: Diószegi István, Fügéd; Erik, Hanák Péter, Kosári Domokos és Ormos Mária történészek, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem tanárai, az MTA Történettudományi Intézet munkatársai. A Politika és a társadalom című részben — ismertetik a társadalomtudományok közül a pszichológia, a szociológia és a politológia hazai kutatási eredményeit, amelyek a politikai dönté, sek megalapozásét segítik elő. A műszaki-tudományos forradalomról készült harmadik részt a jövő év januárjától áprilisig mutatják be. A sorozat a műszaki haladás fő tendenciáit — az energiaszerkezet alakulását, az automatizálást tárgyalja. Még nincs eldöntve, hogy a jövő évben mikor kerül képernyőre Hahn István bibliatörténeti sorozata a Hit világa és történelem, amely a biblia fogalmával, felosztásával, az ószövetség világával, az evangélium Dal étkezésével, történetiségével; az apostolok leveleivel foglalkozik. Az előadássorozatot a közeljövőben megjelenteti a Kossuth Könyvkiadó. Oroszlánfejszoborlelet Szekszárdon Szépen faragott oroszlánfej-szoborra bukkantak Szekszárd palánki hatáléban a régészeti ásatásokban segédkező diáktábor lakói. A helyszínen immár a nyolcadik nyáron folytatják egy török hódoltságkori vámszedő földvár feltárását. A mostan; ásatásokból nemcsak az egykori kísérőd lakóinak, katonáinak használati eszközei kerültek elő, hanem római és középkori figurális mészkőtöredékek is. Az ásatást vezető dr. Gaál Attila, a jszekszárdi Balogh Ádám Múzeum igazgatóhelyettese szerint ezeket feltehetően mészégetésre használták, fel, mivel mészkő nincs a közelben. A régészek szerint római szobor darabja lehet a jókora oroszfáníej is, amelyet most tanulmányoznak behatóbban. I Sanyika beszaladt az udvarra. A ház előtt ledobta iskolatáskáját, de a konyhaablak előtt megtorpant. Az apja bent ült az asztalnál és cigarettázott. Köszöntek egymásnak. — Apu!? — rebegte a gyerek. — Szeretnék kimenni a fiúkhoz! — Nem mész sehová — felete az apja. — De Apu, miért? — Csak! Gyere befelé! Odabent a gyerek újra elkezdte. Az apja ráordított. —- Tűnj a szobába azonnal! Ne idegesíts! Fölugrott, kinyitotta az ajtót, s kezével olyan ridegen mutatta az irányt, mint egy állatszelídítő. A kulcsot kétszer elfordította a zárban, majd zsebrevágta. __ Ügy két óra múlva kinyitotta az ajtót. KB — Gyere ki! Szaladj el egy doboz cigiért! A szobából nem jött válasz. Döbbenten nézett körül. Az ablak nyitva volt. A rohadt életbe! Megszökött. Majd adok én neki lógni, megszökni! Csavargó! Közben megérkezett a felesége, de ő egyfolytában káromkodott. — Ne bántsd a gyereket — kérte az asszony. Pénteken nyílik Nyári tárlat Szolnokon A Magyar Képző- és Iparművészek Közép-magyarországi Területi Szervezete idén 17. alkalommal rendezi meg hagyományos nyári tárlatát Szolnokon. A kiállítást, amelyen Bács- Kiskun és Szolnok megyei művészek alkotásai láthatók, ezúttal a Helyőrségi Művelődési Otthonban tekinthetik meg az érdeklődők. A megnyitót július 30- án, pénteken délután 4 órakor tartják. A tárlaton harmincegy művész hetvennyolc festménnyel, szoborral, grafikával szerepel. A közönség többek között láthatja a kecskeméti fiatal grafikusok, Bailanyi Károly, Csáiky Lajos és Pócs Péter munkáit, Bozsó János festőművész képeit, a kiskunhalasi Diószegi Balázs festményeit. A Baján élő művészek közül többek között B. Mikii Ferenc, ifj. Éber Sándor és Weintráger Adolf festőművész, valamint Pálfi Gusztáv szobrászművész munkái szerepelnek a 'tárlaton. A Szolnoki Művésztelep alkotói ;— Fazekas Magdolna, Meggyes László, Berényi Ferenc, Bokros László és Baranyó Sándor festőművész, Nagy István, Simon Ferenc és Szabó László szobrászművész valamint Bokros Júlia keramikus •— is bemutatják újaibb munkáikat. Jászberényből Benke László, Vuics István és Sáros András festményei láthatók a nyári 'tárlaton, de megnézhetjük a Kisújszálláson élő Papi Lajos szobrait és a szolnoki Szabó Ágnes grafikáit is. A kiállítás augusztus 22- ig várja a szolnoki közönséget, a nyári tárlatot augusztus 26-tól Kecskeméten, a Szakszervezetek megyei Művelődési Központjában tekinthetik meg az érdeklődőik. Corvinák-e a szultán ajándékai? 35 kódex az Egyetemi Könyvtárban Nemrég volt száz esztendeje, hogy II. Abdul Hamid török szultán 35 kódexet küldött ajándékképpen Budapestre, melyek az Egyetemi Könyvtár állományába kerültek. Ebből az alkalomból érdekes 'tanulmányt tett közzé Csapodiné Gárdonyi Klára a Budapesti Egyetemi Könyvtár Corvináiról a Magyar Könyvszemle című folyóiratban. A 35 kódex abból az anyagból származott, amelyet II. Szolimán szultán győztes hadserege 1526-ba^ hadizsákmánykónt vitt magával Budáról. Az Isztambulból érkezett kódexekről az első alapos, részletes leírás még a múlt században Csontosi János készítette. Jegyzékében — a többi neves kutatóval egyetértve — úgy csoportosította a kódexeket, hogy van közöttük tíz 'kétségtelen Corvina, Mátyás király hajdani könyvtárának darabja, három valószínű, a fennmaradó 22 kódexről pedig feltételezhető a magyarországi eredet. A könyvtörténész Vitéz János könyvtárával kapcsolatos kutatásai során kezdett foglalkozni az Egyetemi Könyvtárban őrzött kódexekkel. Több kódexben ugyanis fennmaradt Vitéz János kancellárnak, majd esztergomi őrsöknek a kézírása is. Egyesek úgy vélték: ez annak bizonyítéka, hogy Mátyás király konfiskáltatta az 1470-ben szervezett, ellene irányuló főúri összeesküvés élére, állt főpap könyvtárát. A legújabb kutatásoknál az is kiderült, hogy Vitéz bejegyzései jóval több kódexben találhatuiv meg, mint korábban észlelték. A kódexek vizsgálata után a kutató összefoglalásul megállapította: kétségtelennek látszik, hogy annakidején mind a 35 kódexet Budáról vitték el a törökök. Visszaérkezésük után az első megállapításit nyilván erősen befolyásolta az a felfogás, amely csak a díszes kiállítású, Mátyás címerével is ellátott kézira’ tokát 'tekintette „hiteles Corvinának”. Az újabb kutatások után azonban világossá vált, hogy. lehettek egyszerű, díszítettem kéziratok is a budai palotában, akár a könyvikészítő műhelyben lemásolásra előkészítve, akár Vitéz János dolgozószobájában olvasás, tanulmányozás céljából. Az a tény, hogy viszonylag több kódexben megtalálható Vitéz János kezevonasa, nem azt bizonyítja, hogy Mátyás konfisikáltatta az érsek könyvtárát, hanem azt, hogv Vitéz, ha csak tehette, a budai könytár kódexeit is olvasta K. M. ennyivel megúszom — gondolta —, és szaladt egészen a kútig. Mikor hazaért, érthetetlen látvány fogadta. A konyha padlójára az összes lábas, fazék ki volt rakva, a legkiseb-A módszer — Nem bántom én, nem bántom, majd meglátod. Csak kerüljön elő az a büdös kölyök! Majd megtanítom én! ^P_Már esteledett, ami- Kl kor Sanyika megje- Kfl lent. Tudta, hogy az anyja is otthon van. Belépett az ajtón, és várt. Kapott már pofont az apjától, de nem szökésért, mert még nem szökött meg soha. Várt. Ám nem az történt, amire számított. Az apja nyájasan elérakta a két vizeskannát. — Nos kisfiam! Eredj ki szépen a kútra! A fiú megfogta a kannákat és elindult. Milyen jó, bektől a. legnagyobbakig. Az apja kiöntötte a kannákból a vizet. — Na gyerünk! — adta ki a parancsot. DA tizedik fordulónál már nagyon elfáradt, de a Büntető részvétlen maradt. A felesége félve megszólalt. — Ne kínozd a gyereket. Még egy fordulóra is nehéz neki, az a két kanna. — Hallgass! Ebbe ne szólj bele! — intette le a férj. Teljesen besötétedett. A gyerek számolgatta, hányszor kell még mennie. Félt a sötétben, de erőt vett macán. Még két-három forduló, ezt már kibírom, gondolta. Mikor csordultig telt az utolsó fazék is, alig állt a lábán. Még egyszer elment, hogy a kannákban is maradjon víz. — Tele van. Megcsináltam — szólt halkan a fiú. — Ez neked tele van? Tele van? Majd én mondom meg, hogy mikor van tele! — ordította az apja. Kinyitotta az ablakot,- és a két kanna vizet kiöntötte az udvarra. — Nincs tele! — Na! Nem hallottad? Nincs tele! A gyerek reszketve nézte az apját. Zokogva fordult ki az ajtón. Egész úton azt hajtogatta: „Megint ki fogja önteni. Megint ki fogja önteni.” Mire visszaért, már az összes lábas üres volt. — Menj ki az ablak elé, és térdepelj le! Majd ha bocsánatot kérsz, bejöhetsz! — kiabált a gyerek után, és rágyújtott. — Inkább vert volna meg! Inkább vert volna agyon! — fakadt ki a fiú, és még hallotta, hogy az apja odabent felröhög. Nagy Ilián j
