Szolnok Megyei Néplap, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-25 / 173. szám
1982. JÚLIUS 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szépen magyarul szépen emberül Ne „hivatalul” hanem magyarul A rádiót hallgatva, újságolvasáskor vagy a tévé nézése közben nemegyszer kapjuk föl fejünket boszszankodva. egy-egy hivatalosnak szánt, de valójában hivataloskodó, közhelyekkel, terjengős, ködösítő kifejezésekkel telezsúfolt mondat hallatán, olvastán. A kereskedelmi vállalat vezetője például így nyilatkozik: „Az eladónak nem az a dolga, hogy könyveljen, hanem hogy értékesítési tevékenységet bonyolítson.” Bizonyára azért választotta ezt a kacifántos megoldást, mert túlságosan dísztelennek, a hivatalos stílusba nem illőnek érezte az értékesítési tevékenységet bonyolítson helyett az egyszerű értékesítsen vagy a még egyszerűbb eladjon jormát. — Nagy példányszámú hetilapunkban egy vállalati igazgató válaszol egy panaszos levélre, többek között így: „.. . a meghibásodás elhárítását a mai napig nem tudtuk rendezni”. Ügy látszik, eszébe sem jutott a válaszadónak egy olyan egyszerű, természetes megoldás, mint „a hibát mindmáig nem tudtuk elhárítani” vagy,, kijavítani” vagy „megszüntetni” stb. — Egy termosz használati utasításából való a következő mondat: „A hőtár kemény tárgyhoz ütése, leejtése a termék törését vonja maga után.” Ha egy hottentotta cég írta volna így, tatáin nem volna jogunk megróni érte, de hogy egy magyar gyárban adjanak ki ilyen körmönfontan megfogalmazott ismertetőt, az mégiscsak túlzás. Sokkal egyszerűbb és sokkal világosabb lett volna a szöveg, ha az idézett tizenkét szó helyett mindössze ezt írják: A hőtár törékeny! Azt hiszem, nem szükséges tovább sorolnom a példákat, hiszen hasonlókkal mindegyikünk naponta találkozik. Mindezek egy furcsa .nyelvhasználati kettősség ijesztő tünetei. Számtalanszor megfigyelhetjük, hogy a magyarul szépen, ízesen vagy legalábbis elég jól tudó emberek egyszeriben nyelvet váltanak, mihelyt hivatalos minőségükben kell szólniuk vagy írniuk. Egyik közgazdasági szakemberünk például baráti társaságban alighanem ezt mondta volna: „A lakosság nagy részének nincs meg a közművesítés bevezetéséhez szükséges pénze.” A televízióban azonban ugyanerről a következőképpen nyilatkozott: „A lakosság nagy részének nem áll rendelkezésére a közművesítés bevezetésére szükségeltetett pénzeszköz." Tehát nincs helyett nem áll rendelkezésre, szükséges helyett szükségeltetett, pénz helyett pénzeszköz. A világos, természetes fogalmazó-. sú mondat helyett pedig egy mesterkélt, fontoskodó nyilatkozat. Az persze szintén nem volna jó, ha a magánélet és a közélet, a hivatali érintkezés nyelve mindenestül egybeesne. A társalgási nyelv, a magánélet nyelve olyan bizalmas szavakat is megtűr, amelyek a hivatalos nyilatkozatokból csakugyan kirínának. A nincs pénzünk helyett a barátomnak azt is mondhatom: nincs egy vasunk sem. Ez nem hivatalos, hanem magánhasználatra szánt forrna. De bízvást mondhatom, ha erőnek erejével arra kényszerítenek. hogy a korábban idézett és az utóbbi forma közül válasszak, akkor még hivatalos nyilatkozatban is inkább azt mondanám: nincs egy vasunk sem, mint azt. hogy nem áll rendelkezésre a szükségelletett pénzeszköz. Dr. Grétsy László KIÁLLÍTÁSOK Simon Ferenc szegedi nyári tárlatán Ma délelőtt 11 órakor nyitja meg Kiss István Kossuthdíjas szobrászművész a szegedi nyári tárlatot. A Tiszaparti város huszonharmadik alkalommal ad otthont a festő-, szobrászművészek, grafikusok kiállításának. Az idei tárlat érdekessége, hogy azok a művészek mutatják be alkotásaikat a Horváth Mihály utcai kiállítóteremben, akik az eddigi kiállításokon díjat kaptak. A tárlaton Simon Ferenc szobrászművésznek, a Szolnoki Művésztelep alkotójának három szobra is látható. Az 1966- ban szobrászati díjjal elismert B. F. portréja mellett az újabb termésből az Emberkereső és az Embervirág látható az egy hónapig nyitva tartó szegedi tárlaton. (Képünkön a művész Emberkereső című kompozíciója.) Szűcs Imre kerámiái Tiszafüreden Tiszafüred az Alföld egyik legegyénibb, ugyanakkor legegységesebb arculatú fazekasközpontja volt a múlt században. Cserépedényeit 40—50 kilométeres körzetben igen kedvelték, vásárlóik zöme a pompakedvelő matyók, illetve a borsodi, hevesi palóc települések lakói közül került ki. A század elején kihalt kismesterség 1927-től a karcagi Kántor Sándor munkáiban élt tovább. Szűcs Imre tiszafüredi fazekas népi iparművész Kántor Sándornál tanult. Mestere stílusjegyei a A kiállítás egy részlete reformkori füredi díszítményeket, karcolt madarakat, rozettákat elevenítette fel; visszafogott színvilágban, érdekes mázkísérletekkel. A fiatal mester munkáiból kiállítás nyílt a tiszafüredi Kiss Pál Múzeumban, amely szeptember 10-ig tekinthető meg. ** Sárgamázas edényei a korai füredi fazekashagyomány folytatói, melyet írókázott és karcolt díszítménnyel egyaránt készít Gycrtyamártója a visszafogott színvilág — fehér alapon fekete és zöld díszítmény — szép példája — füvessy — fotó: TKL — Honismereti Akadémia Nyíregyházán Beszélgetés a szolnoki résztvevőkkel A közelmúltban fejeződött be Nyíregyházán a Hazafias Népfront és a Népművelési Intézet X. Honismereti Akadémiája. A rendezvénysorozaton megyénk képviselői is részt vettek. Az akadémia programjáról, az ott szerzett tapasztalatokról beszélgettünk Cseppentő Miklóssal, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ munkatársával, Túróczi Istvánnéval, a Damjanich János Múzeum megbízott igazgatóhelyettesével és Ecseki Jánosnéval, a Verseghy Ferenc megyei Könyvtár igazgatóhelyettesével. — Az akadémián elhangzott előadások a településszerkezet és a társadalom összefüggései köré csoportosultak — mondja Cseppentő Miklós. — Az előadók elsősorban a falvak, kis települések sorsának alakulását, az utóbbi évtizedekben végbement — nem mindig kedvező — változásokat vizsgálták, a legkülönbözőbb szempontok szerint. így például a településföldrajzi és történeti áttekintést adtak, foglalkoztak a demográfiai szerkezetváltozás, az életmódváltás, a művelődés, a népi kultúra kérdéseivel, az iparosodás hatásával, a hagyományőrzés jelentőségével, a termelőszövetkezetek honismereti munkával, az agrártörténeti emlékek, hagyományok gyűjtésében, ápolásában és megőrzésében betöltött szerepével, a tanácsok településfejlesztési feladataival. Érdekes előadás hangzott el például a népi írók mozgalmáról. Erdei Ferenc munkásságáról, a NÉKOSZ-ról, természetesen olyan megközelítésben, hogy mi az, amit ezekből ma hasznosítani tud a honismereti mozgalom. Az akadémián egyébként először kapott nagyobb hangsúlyt a szociológia, nem véletlen, hiszen olyan tudományos kutatások eredményeiről adhatnak számot a szakemberek, amelyek a témakör tárgyalásakor nélkülözhetetlenek. — Az akadémia egyúttal a honismereti mozgalom résztvevőinek szakmai, módszertani továbbképzése is. — Valóban az volt — válaszol Ecseki Jánosné. — Megragadta a figyelmünket az az előadás, amely a debreceni múzeum „A Sárréttől a Hortobágyig” című honismereti vétélkedőjének módszereit, tapasztalait ismertette. Ügy vélem, hasonló vetélkedő iránt megyénkben is lenne érdeklődés. Több módszertani bemutatón is részt vettünk, habár dicsekvés nélkül mondhatjuk, a tavalyi szolnoki tanácskozáson nagyobb szerepet kaptak a gyakorlati munka módszereit, eredményeit bemutató alkalmak. Sikeres volt és sokáig emlékezetes marad viszont a nyírségi,' szatmári falvakba tett kirándulás. A legszembetűnőbb az volt, hogy ezek a kis települések milyen rendezettek, tiszták, s mennyire őrzik még a közösségi élet hagyományait. Természetesen láttunk úi, olykor a tájba, a faluképbe nem illő lakóházakat, épületeket is. Sajnos ez országos jelenség. — Szereztek-e olyan tapasztalatokat, amelyek megyénkben is hasznosíthatók? — Mindenképpen követendőnek tartom azt a munkát, amelyet a Szabolcs-Szatmár megyei intézmények és az idegenforgalmi ' hivatalok tesznek annak érdekében, hogy az odalátogató idegenek megismerjék a megye nevezetességeit, műemlékeit, természeti. látnivalóit — mondja Túróczi Istvánná. — Keresni kell a honismereti kiadványok népszerűsítésének, terjesztésének eddiginél jóval eredményesebb módjait is. Ez már csak egy kedves emlék, de remélhetőleg hagyomány lesz a honismereti akadémiákon: a nyíregyházi tanácskozás minden reggel népdalok tanulásával kezdte a munkát. T. E. Film jegyzet I Hárman a slamasztikában Egy exférj szándékán és akaratján kívül belekeveredik egy bankrablásba. Helyzete komoly, mondhatni válságos, mert a látszat ellene szól. Menekülnie kell, hová is bújjon el, ha nem exfelesége házába, aki természetesen „nagymenő” ügyvéd. A történet eddig talán meghatónak is tűnhet, lám, azért, mert valakik elváltak ágytól, asztaltól, még maradhatnak jóbarátok. Neil Simon azonban — ő írta a filmet — nem elégszik meg az ilyen „szimpla” sztorikkal —. eszmei tanítómestere. Molnár Ferenc után szabadon — még csavar egyet a cselekmény fonalán. Ahová ugyanis a botcsinálta bankrablónk menekült, nem akármilyen ház. hanem azé a nagyreményű ügyészé, aki éppen akkor várja — a kormányzótól a kinevezését. Nem nehéz kitalálni Simon remek sablonjai ismeretében, hogy az exférj volt felesége meg éppen a törvény magasztos őrének, az ambiciózus ügyészjelöltnek a jelenlegi felesége. Teljes ezáltal a vígjátéki szituáció, egv férj az ágyban, a másik, akjnek mór nincs törvényes joga. hogy egy emelettel feljebb költözzék, az ágy alatt . . . Ebből a. ..meséből” pontosan tizenkettő egy tucat — ha nem Simon írja. Irodalmi díjra így sem pályázhat- ezzel a történettel, de célját tökéletesen eléri: szórakoztat, nevettet. S ez sem kevés. sőt! Ha nem viszolyogva, teli előítélettel ülünk be a moziba, hogy megnézzük a filmet, nem érezzük magunkat slamasztikában, eszünkbe se jut azon „spekulálni”, merre rövidebb a széksor, hogyan szökjünk meg. Nem kell semmi fennköltet várni a Jay Sandrich rendezte filmtől, s akkor nem érezzük magunkat becsapva. Sőt, nagyon is jót mulatunk hőseink több-balkezes viszontagságain. Jóllehet kissé megfáradt helyzetkomikumokkal „építkezik” a rendező, de ebben viszont kitűnő színészek a segítői. Mindenekelőtt régi ismerősünk, A kaktusz virága, a Sugarlandi haitóvadászat és A törpe volt főszereplője. Goldie Hawn hrillírozik. sablonosnak ígérkező. de általa élettel, vérbő humorral telített szerepében. Nick, az exférj alakítója, Chevy Chase sem akármilyen figura, pincérjelenetei nem mindennaoiak. A nagyreményű. leendő államügyész — Charles Grodin — talán halványabb az előzőeknél, de nem ő a gyenge, hanem a partnerek mércéje magas. — ti — Apuká i “tj szabadságon ©A főhadnagyunkat gyakran vádolták liberalizmussal, hogy túl sokat megenged nekünik, hogy ’kollektív vesézésekkeí’ helyettesíti a fenyítését, hogy vitát nem tűrő témákat is megvitat velünk, de ezek a hangok hamar elnémultak, mert kirívó fegyelemsértésünk nem volt, azon felül minden lehetséges versenyt megnyertünk az e-rednól, sőt az ezred színeiben feljebb is látványos babérokat arattunk. No már most, kik voltait azok az emberek, akik mindezt végbevitték? Túlnyomórészt ugyanazok, akik újoncként passzív rezignáeióvat és cinizmussal véuekezitek emberi természetük, valódi szándékaik és indulataik, sőt időnként emberi méltóságuk semmibevevése ellen. Átlagemberek, átlag magyar áltampolgá-rok, akiket nem úgy általában a honvédelem fennen lobogó felelősségtudata, nem a mindent elbíró szocialista öntudat vitt a magasba, hanem csupán az, hogy a Lehetőségekhez mérten kellemesen, saját jellemük és természetük, sőt ambícióik szerint, egyéni vágyaikat sem elviselhetetlen mértékben hibernálni kényszerülve élhettek egy katonaközösségben. És vajon hálából. ezért az életlehetőségért cserébe dolgoztak jól? Ezért tettek eleget magas színvonalon minden katonai kötelezettségüknek is? Másképp kérdezek: hiba az, ha valaki, egy parancsnok, azért enged, sőt segít ilyen berendezkedést, hogy az emberek cserébe jól dolgozzanak? Egyáltalán nem hiba. Sőt nagyon is emberi dolog. A valóságos emberi természet okos tudomásulvétele. Reálpolitika, ha úgy tetszik. Csakhogy ennél azért lényegesen szebb a leányzó. Ugyanis tisztességesen dolgozni kizárólag ilyen szituációban lehet. Ilyen szituban a munka magától értetődő kötelesség, amit az is elvégez, akinek halvány fogalma sincs magasabb értelméről és mélyebb összefüggéseiről. Sőt, mit tesz Isten, néha még büszke is arra, amit végzett. Tudom, mit gondol. Azt gondolja: elvtelen és veszéyes érdeikjáték ez. Oyan szellem, amit nem szabad kiereszteni a palackból. mert azt a kevés embert is elzülleszti, aki mindentől függetlenül, a szó — maga szerinti — teljes értelmében öntudatos. Tegyük fel: valóban így van. De akkor kérdem én: mi jobb? Három öntudatos ember és körötte negyven letargikus, cinikus, sodródó, kiszámíthatatlanul passzív, afféle időzítettaknak figura, vagy... de nincs vagy. Mert nincs igaza. Az öntudatot nem ez sorvasztja el. Mert ,a jó — az én értelmezésem szerinti jó — öntudat éppen abból indul ki. azt vállalja, azzal, operál a közösségi célok érdekében. ami van. És nem azzal, ami t ő szeretne, hogy legyen. A jó öntudatot az sorvasztja, ami engem is sorvasztott újonek oromban. De az a szellem, az a beberendezkedés. ami nálunk volt. éppen hogy segíti a jó öntudat kibontakozását. Azáltal, hogy kétirányú alkalmazkodáson alapszik. A sereg nemcsak tőlem követel alkalmazkodást, ő is alkalmazkodik hozzám. Megengedi, hogy a saját szellemiségemmel vegyek részt a buliban, és ne csupán személytelen, rosszabb esetben előítélet-kalodába zárt feladatvégrehajtó automaként. Megengedi tehát, hogy valamit én is beletegyek a közösbe. És minél többet, teszek be, annál inkább a .sajátomnak érzem azt a közöst. És minél inkább sajátomnak érzem. annál többre vagyok képes érte. Hány lépés innen az a bizonyos öntudat, tisztelt őrnagy elvtárs?” „Türelmesen végighallgattam. Végtére is szabadságon vagyok. Sőt még figyeltem is Nagyon figyeltem. Az ember ismerje csak pontosan ellenfele gondolatait. Leírtam, hogy majd gondosan tanulmányozhassam, ízeire szedhessem. Ravasz eszmefuttatás, nem lehet csak úgy ripsz-ropsz lekaszabolni. Veszedelmeit érzem inkább, mint értem. Az ösztöneim súgják: vigvázz. a fickó az alapjaidat támadja. Vigyázz... Kiváló katona. Kiváló volt a raja, a szakasza. A kőmívesei másfél nao alatt rendbe vágták az IBUSZ- házat. Tanácstag. akihez mindenki bizalommal fordulhat. Bejött hozzám bocsánatot kérni... mert megtudta. ki vagyok, és megrémült. hogy oda a szépen induló. . . ha bántani akarna. ha valóban csak önző szándékai volnának, ködösítene. De nem ködösít... Nyíltan és őszintén... (Folytatjuk)
