Szolnok Megyei Néplap, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-25 / 173. szám
1982. JÚLIUS 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Akinek majdnem tiszta volt a lapja Ez a történet egy fiúról szól. Egy fiúról, aki túlságosan drágán fizetett egy kamaszkori butaságért. ■■■■■■■■ ■■■■■■■■ Ez a történet a fiú barátjáról is szól, akit nevezzünk Lacinak. Azonos községben laktak, gyerekkoruktól fogva ismerték, szerették egymást. A nyolcadik osztály elvégzése után Laci Szolnokra került szakmunkásképzőbe, Zoli pedig — nevezzük így azt a fiút, akiért ezt a történetet leírom — falujából mindennap átjárt a szomszéd községbe, mert ott tanult- szakmát. De a barátságot nem kezdte ki a távolság. A tanárok rám szóltak Június másodikán Laci az Edda-koncerten volt Szolnokon. A műsor után nem tért vissza a kollégiumba. — Nem akartam már bemenni. Este nyolcig van kimenő, .és a koncert tovább tartott. Aztán.. . így is sok volt már a számlámon.. . — Ügy érzed, hogy nem kedveltek a tanárok? Vállat van. Beszélgetésünk ideje alatt jellemző rá a tétovaság, a talányosság, teljes bizonyossággal csak a megtörténtekről tud mesélni. De ha emberekről, viszonyokról, érzésekről faggatom, bizonytalan lesz. — Inkább azt mondanám, hogy nem tetszett a pofám. Mindig rám szóltak, hogy „szakadt” öltözékben járok, csöves farmerban, papucsban, csíkos trikóban. Szerintük rossz volt a baráti társaságom is... csövesek. Legalábbis mások így hívták a barátaimat. Nem tudom, hogy miért épp velük kerültem össze Szolnokon, de megszerettem őket. Rendesek voltak. Igaz, akadt köztük olyan is, aki nem dolgozott... de hát... ez még nem bűn... L aci édesanyja; Egyszer Szolnokon végigmentem az utcán, a fiammal. Láttam, hogy mindenféle rongyos alakok köszöngetnek neki. „A barátaim” — mondta a fiam. Erre én; „Na, mondhatom, szép kis társaságod van.” Én csak az iskolát tudom hibáztatni, amiért ez a gyerek elromlott. Itthon Laci jó fiú volt, szót fogadott. A gyerek előbbi elbeszélése és az alábbi levél, illetve távirat nem az anyát igazolja. Részlet az osztályfőnök szülőkhöz írott leveléből: „Kedves Szülők! Legyenek szívesek értesíteni, hogy a fiuk miért hiányzik újabban. A gyakorlati helyről május 12-én, 13-án, 28-án ismét hiányzott, az elméleti napokról pedig május 31- én, június 2-án, 3-án. Ilyen sok igazolatlan mulasztás miatt kénytelen vagyok fegyelmire utalni az ügyet.” Június hetedikén a kollégiumi nevelőtanár táviratát kapták meg a szülök: „Gyermekükről hétfő óta nem tudunk semmit.” Elindultunk csavarogni nincs nálunk és hamis neveket diktáltunk neki. Szabálysértést követtünk el — jelentette ki — és ezért Békéscsabán átad bennünket a rendőrségnek. Aztán elment az utasok jegyeit ellenőrizni. Zolival kimentünk a peronra. Nagyon el volt keseredve. Azt mondta, hogy őt nem fogják átadni a rendőrségnek, inkább kiugrik a vonatból. — Miért félt a rendőrségtől? — Hát... — és megint a vállvonogatások sorozata. Féltünk ... — Beszélgettetek erről akkor Zolival? Említetted ezt neki? Hallgat — Kértem, hogy ne tegye. — folytatja. — A peron másik szélénél álltam, amikor észrevettem, hogy kinyitja az ajtót, kidobja a táskát és lép lefelé a lépcsőn. Utána nyúltam, de nem tudtam visszarántani. —■ Miért nem húztad meg a vészféket ? Megint hallgat. Aztán: — Ügy hetvennel, nyolcvannal mehetett a vonat. Zoli a hátára esett, a föld feldobta egy-másfél méter magasra. Láttam, hogy eltorzult az arca. Én nem mertem kiugrani, csak később, amikor a vonat már lelassított. Visszamentem, kerestem Zolit, de nem találtam meg. (A kihallgatáson azt vallotta Laci, hogy meg akarta keresni a társát, de félt, hogy összetörve látja, így nem is nagyon kereste.) Begyalogoltam a mezőtúri állomásra A városban kerestem a barátomat, de senki nem látta. Még aznap hazamentem. — Miért nem jelentetted a történteket a rendőrségen, vagy az állomáson? A történet pedig folytatódott. Laci június 3-án délelőtt Szolnokon csavargóit, délután az állomáson találkozott Zolival, a barátjával. — Mit keresett Zoli Szolnokon? Hiszen ő nem ott járt iskolába. —• Nem tudom. Nem erről beszélgettünk. Hanem arról, hogy el kellene utazni Székesfehérvárra a Videoton rock-napokra. — Ki javasolta, hogy csavarogjatok? — Együtt találtuk ki. Laci édesanyja: — A fiam befolyásolható gyerek. Bele lehet vinni a rosszba. Zoli édesanyja; — Az én fiam azt csinálta, amit Laci mondott neki. Az kitóbbi időben többször kértem a fiamat, hogy szakítsa meg a baráti kapcsolatot Lacival, de nem tette. Volt például egy olyan eset, hogy egyik este eljött a lakásunkra Laci és hívta a fiamat, hogy menjen el hozzájuk, aztán a presszóban kötöttek ki. Lacinak 200, Zolinak 140 forintja volt. Pestre utaztak, az egyik pályaudvaron aludtak. Másnap visszajöttek Szolnokon csavarogtak, majd újra vonatra ültek. Székesfehérvárra utaztak, a rocknapokra. Laci édesanyja: — Miért nem tiltják be ezeket a koncerteket, mondja, miért nem? — Olyan dolgokról énekelnek ott. ami igaz — lelkesedik Laci. — Olyanokról, amelyekről csak ők, a rockzenészek beszélnek. — „Szabadnak születtem"? — idézem az ismert dalból. — „Szabadnak születtem”. Oda megyek, ahová akarok, azt csinálok, amit akarok. Nem tudom elképzelni, hogy én úgy éljek, mint az átlagember, aki reggel felkel, minden reggel ugyanúgy, mindennap ugyanúgy és megy a sablon ... a meló, hazajön, vacsorázik, beszélget a családdal mindig ugyanarról, tévét néz, lefekszik. Én nem így akarok élni. Szabadon. Hogy ne legyek megkötve. Laci és Zoli tehát „szabadok” voltak. Akkor és ott, a koncerten legalábbis úgy érezték. De ehhez a „szabadsághoz” hozzátartoztak a piszkos váróterembén és a parkok padjain eltöltött éjszakák is. Néhány napig a Balaton körül ténferegtek, céltalanul. Június 8-án ismét Szolnokon voltak. Békéscsabára akartak utazni. Akkor már egy hete távol voltak az otthontól. S mit csináltak a szülők? Laci édesanyja: Én csak hétvégén, június 6-án tudtam meg, hogy valami baj lehet, mert Laci nem jött haza. Másnap, hétfőn bementem az iskolába, de nem tudtak róla semmit. A városi rendőrkapitányságon is be akartam jelenteni, de azt mondták, hogy mi Tiszafüredhez tartozunk, jelentsem ott. Mire Tiszafüredre eljutottam, már 9-e volt. Zoli édesanyja: Harmadikén este nem jött haza. Arra gondoltam, hátha a bátyjához utazott el. Pestre. Egyszer már megtörtént, hogy elment koncertre és csak másnap került elő. Ügy gondoltam, most is hasonló történt. Nem mertem a rendőrségre menni, mert Zoli azt mondta, hogy ha egyszer ő rendőrkézre kerülne, öngyilkos l nne... — Azt hittem, már elment arról a helyről. Zolit másnap délben találta meg a vonalbejáró a vasúti töltés alján egy gazos árokban — holtan. Laci ellen felmerült a segítségnyújtás elmulasztásának gyanúja. Az orvosszakértői vélemény szerint azonban Zoli azonnal, vagy pár percen belül meghalt és a szakszerű orvosi beavatkozás sem menthette volna meg az életét. Késő bánat — Mi történik akkor, ha segíthettél volna Zolin és mégsem tetted meg? Kis mosoly jelenik meg Laci orra alatt. — Akkor most csücsülnék. — Megbántad a csavargást, a csövezést? — Csak ezt az utolsó esetet. Abból is csak azt, hogy Zoli kiugrott. Mindkét gyerek szülei dolgozó, szorgalmas emberek, szép. családi házban laknak. Laci rendőrségi figyelmeztetést kapott, az édesanyja kivette a szakmunkásképzőből és a szomszéd község iskolájába íratta be. Igaz, hogy elölről kell kezdenie a tanulást, de legalább mindennap hazajár majd — reménykedik az édesanya. A rendőrségi aktában csak Lacinak van „előélete”. Nyolcadikos korában magnót lopott (otthon az édesapa megverte érté — mondja az anya) és később motorkerékpárt. Máskor is csavargóit már. így jellemzik: konok, szemtelen viselkedésű. Zolinak tiszta volt a lapja. Arról, hogy egyszer már kimaradt egy éjszakára koncert miatt, csak az édesanyja tud. Zolinak majdnem tiszta volt a lapja. * * * Kiugrott a robogó vonatból — Tizenegy óra körül indult a vonat Békéscsabára — meséli Laci. Jegy nélkül utaztunk. A kalauz leszállított bennünket, de a vonat másik oldalán újra felszáliltunk. Bementünk a WC-be, de megtalált bennünket. Kérte a személyi igazolványunkat, azt hazudtuk, hogy Ketten indultak el. Ketten kétféleképpen mesélnék el a történetet. De beszélni már csak az egyik tud. Paulina Éva Környezetvédelem Karcagon Füvesítik a főteret kevés az erdő Olvasóétkezőasztalok betegeknek Eddig százötven kórházi olvasó- és étkezőasztallka elkészítésére kérték az ország huszonöt kórházából, illetve szociális otthonból a répcelaki szénsavgyár Delta szocialista brigádját. Az ágyra szerelhető, változtatható méretű asztalka készítésére az ötletet az egyik brigádtag betegsége adta. Neki állították össze az első darabot. A mintapéldány bevált, ezért a szombathelyi Markusovszky kórháznak készítettek tíz darabot, hulladékanyaigból, társadalmi munkában. A brigád ezután felajánlotta, hogy térítés nélkül, társadalmi munkában szívesen készít más érdeklődőik, egészségügyi intézmények részére is a fémrúdon álló, farostlemez lapú asztalkáikból. Ha a hulladékanyag, amelyből jelenleg dolgoznak elfogy, hozott anyagból vállalkoznak a hasznos munkáira. A mintapéldányt szükség esetén módosítják a kórházi ágyak típusához igazodva. Egv év alatt 377 ezer adag étel Üzemi konyhák a Mezőgépnél A szolnoki Mezőgép Vállalat hét, saját kezelésű üzemi konyhájában tavaly 377 ezer adag ételt főztek, öt ■telephelyükre 249 ezer adagot szállítottak. Átlagosan a dolgozók 58 százaléka vette igénybe az üzemi étkeztetést. A vállalat az étkeztetésre 9,5 millió forintot fordított, míg az ebédjegyekért befizetett összeg 4,8 millió forint volt. Karcagon a helyi környezetvédelmi tennivalók közül' íi többszintes házak sokasodása, az urbanizáció növekedése miatt kiemelt jelentőségű a szennyvíztisztító telep bővítése. Ugyanis a jelenlegi rendszer napi kapacitása mindössze 370 köbméter, és ez a teljesítmény képtelen megfelelően tisztítani az összegyűlt ipari, lakossági szennyvizet. A gondok enyhítése végett most folyik a szennyvíztársulat szervezése. Átépített rendszer naponta háromezer köbméter szennyezett víz tisztítására is alkalmassá válik. Ami a levegő tisztítását illeti, a város területén 16 légszennyező üzemet tartanak nyilván. A mértéken felüli légszennyezés miatt az elmúlt két évben öt ízben került sor pénzbírság kivetésére. A levegő szenynyezettségét emeli a sok földút, igaz az elmúlt tervidőszakban 55 ezer négyzetméter belterületi burkolt útfelület teljes felújítását, végezték el. A hulladékok gyűjtésére, tárolására tavaly új telepet jelöltek ki az úgynevezett kis Téglagyár környékén. Nőtt a szervezett, kukás, .konténerben történő szemétszállítás, igaz ezt a szolgáltatást a lakosság egy része nem fogadta megértéssel. Az alkalmi szematelők elleni az eddigieknél hatékonyabb fellépést mutatja, hogy a közterületek, városszéli árkok, részek ellenőrzése során 30 szabálysértő kilétét tudták megállapítani, akiket ’ megbüntettek. Ugyancsak sok baj van a városszéli területeken a nagyszámú, korábban váiyogvetésre használt agyaggödörraí. Ezek feltöltése, illetve más irányú hasznosítása megoldatlan. Egy város környezetvédelmében nem elhanyagolható szempont az erdők, a íásíitott, a füvesített területek aránya. Karcagon kevés az erdő, a fa, és bár a két mezőgazdasági termelőszövetkezet az elmúlt tervidőszakban 45 hektár erdőt (telepített^ megfelelő mennyiségű fafaj-ta és pénzügyi fedezet hiányában a belterületeken 16 hektár nagyságú terület erdősítésére nem került sor. A többszintes, újonnan létesített lakótelepek környékét lassan alakítják ki a lakók. Az utcai zöldterületek, árokpartok gondozása nem mindenütt folyamatos, több helyen sok a gaz, a fáik gallyazása hiányos. Ugyanakkor jó példa is található. A Püspökladányi úton az OTP lakások előtt szép, rendben tartott park van, amelyet a lakók hétvégeken, esténként, társadalmi munkában alakítottak ki. Régi panasz, hogy a főtér északi részének a rendezése lassan halad. Itt jelenleg a talajelőkészítést végzik, és a mintegy 9 ezer négyzetméter területen a városi tanács, az üzemeik, a szocialista brigádok, továbbá a lakosság segítségével augusztus 20-ig a füvesítést is szeretnék befejezni. D. Sz. M. Hőhullám utánr a szolnoki strandokon Magányos, apró lubickoló az „olajos” medencében Fotó: H. L. — Segítség! Cápa! Cápa! — így kiáltott tegnap délelőtt a tiszaligeti strand 110 centiméteres medencéjében egy tíz év körüli veres hajú legényke, miután egy-két évvel idősebb társa — a "víz á’.á hukva megcsavarta a nagylábujját.. Segélykiáltásaira alig figyelt fel valaki — mivelhogy meglehetősen kevesen voltak a srtandon. Olyannyira kevesen, hogy a bejárat mellett helyet foglaló vattacukorárus is nyugodtan elballaghatott fölmérni a strand sörellátását. Mintha aft egyhetes hőhullám kifárasztotta, fölélte volna a szolnokiak strandoló kedvét, igényét... Fél tízkor eleredt az eső, nyugodtan egy ernyős asztalhoz húzódhattunk Szarvas Andrással, a cukorgyári strand úszómesterével. — Jó, ha ma kétszáz látogatója lesz a strandnak — mondta. — Hiába no, a napozáshoz .napsütés kell, a lubickoláshoz meg meleg. Ma egv hete, a kánikulában ezren voltak ezen a kis strandon, de hétköznap is mindig hatsz,áznál többen váltottak jegyet. A cukorgyári strandnak ugyan sernm.i szüksége küpropagandára, azért följegyezzük : tiszta, rendezett, kényelmes. A Kőolajkutató Vállalat -Munkásőr út.i miniatűr uszodája — zártkörű strand, elsősorban a szolnoki „olajosok’' pihenését, felüdülését szolgálja. Egy aprócska hidegvizes medence, egy még kisebb termálvizes — mindkettő kristálytiszta. Köröskörül park, a közelben egy bitumenes pálya, amin focizni, teniszezni lehet. Magyar Mihály, a fürdő gondnoka szerint annyira „eldugott” ez a létesítmény, hogy a vállalat dolgozói mostanában fedezik csak fel. A múlt. heti kánikulában rendszerint 100—120 látogatója volt, Tóth Károly, a Járműjavító szakmunkása a tiszaiige'.,j strandra esküszik — családjával együtt. Két lánya és felesége csónakázik, ő pedig lábteniiszezik. — A stramdo.ásnál nyáron nincs olcsóbb szórakozás — mondja. — Egy ilyen hétvégi kiruccanás. — mindennel együtt. — négyünknek kétszáz forintba kerül. A „Napfényében eszünk délben, no meg az asszony bepakolt vagy negyven szendvicset. Ez a mai nap ugyan egy kicsit borongósan indul, de meglátja, lesz ez jobb is — főleg, ha nyerni fogok iábtemiszben. A tiszaligeti strandot egyébként a múlt. szombaton hatezren keresték föl, tegnap délelőtt. — a néhány felhő „jóvoltából” — alig párszázan voltak. Az étteremben és a büfékben ettől függetlenül nagy volt a „hajtás”, egy strandon sosem lehet megjósolni, mi lesz délután. Főtt a leves, sült a fasírozott, hűltek a sörök és az üdítők. A „Dami”, vagyis a Damjanich uszoda nagyjából hasonló képet mutatott, mint a tiszaligeti strand: itt is elsősorban a megrögzött Sitrandínyencek kóstolgatták a vizet, illetve dél felé a felhők mögül néha-néha kikukucskáló napsugarakat. — szj —
