Szolnok Megyei Néplap, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-24 / 172. szám
Edit, a brigádvezető nem tűr ellentmondást; hajnali negyed hatkor kiparancsolja az ágyból a lányokat. Mosakodás, öltözködés, reggeli majd sorakozó az udvaron. — Ma, az utolsó napon nem lesz takarodó! hangzik a parancs. Csepregi László táborvezető szavait óriási ováció követi, ám az este még messze van, s a szőlőtáblák oly végtelenek ... Kötözni, kapálni való mára is jut még rengeteg.' A siófoki November 7. Termelőszövetkezet idén második alkalommal szervezett építőtábort. A 7000 hektáros nagygazdaságnak szüksége van a diákok munkájára. Három éve kezdte el balatonszabadi szőlőültetvényének fejlesztését, az addigi 26 hektár évente 80—100 hektár új telepítésű szőlővel gyarapodik, az óriási terület zöldmunkáinak elvégzése javarészt a nyaranként táborozó diákokra vár. A munkából a Szolnok megyei középiskolások is kivették részüket és nem is akárhogyan! Imre Lászlóné, a tsz személyzeti vezetője — aki egyébként Kisújszállásról került a Balaton partjára és a pedagóguspályát cserélte fel új munkájával — elégedett a diákok telj esítményével. — A második turnus, amelyben budapesti és Szolnok megyei diákok dolgoztak, kétszer annyi munkát végzett el, mint a megelőző — mondja. — Ez meglátszik majd a fizetésükön is. Igen, a fizetés. A balatonszabadi építőtábor életét kissé megzavarta egy „vita”, amely a pénz körül forgott. A rádió Ötödik sebesség című műsorának Balatonszabadiban készült riportját bizonyára jónéhányan hallották. A riportban elhangzott az a levél is, amelyben a tábor vezetője súlyos vádakkal illeti a gazdaságot, mivel véleménye szerint nem fizeti ki a diákoknak járó munkabéreket. Már a riportban is tisztázódott, hogy a táborvezetőnek ez esetben egyáltalán nem volt igaza; a gazdaság a szőlőkötözésre és kapálásra megállapított — felnőtt dolgozókra vonatkozó — bérezési normák szerint fizet a diákoknak is. De csak az elvégzett munkáért. Kevés munkáért, természetesen kevesebbet, több munkáért többet. Szerencsésebb lett volna, ha a tábor vezetője inkább ezt tudatosítja a gyerekekben. — Egyáltalán nem világos előttünk, hogy miért kellett ahhoz rádióriport, hogy a táborvezető és a gazdaság tisztázza egymás között a vitás kérdéseket — jegyzi meg Fehér Edit, a szolnoki Tiszaparti Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola tanulója. — Mi dolgozni és kikapcsolódni jöttünk, a felnőttek közötti huzavona azt hiszem nem tett jót a munkakedvünknek. Reggelenként mindig az motoszkált a fejünkben, hö’gy vajon kinek van igaza? Valóban megkárosítottak-e bennünket, mint ahogy a táborvezető állítja, vagy tényleg megfelelő bért fizet a gazdaság? — Amikor idejöttünk elhatároztuk, hogy dolgozni fogunk — teszi hozzá Major Gyula, aki Jászapátiból érkezett. — Mi akkor is hajtottunk volna, ha nincs fizetés, meg akartuk nyerni a munkaversenyt, már csak azért is, mert tavaly Cegléden is elsők lettünk, összeszokott jó társaság a mienk. A pénz persze ösztönzi az embert, de hülyeség azt hinni, hogy annak a gyereknek, aki 1500 forinttal indul el otthonról, sokat számít az itt megkereshető 500— 600 forint. Szinte mindenki többet költött, mint amennyit a munkájával a táborban megkeresett. Abban viszont igaza van Editnek, hogy rossz hatást váltott ki ez a vita, még a mi brigádunkban is győzködni kellett néhány srácot, hogy dolgozzon, mert megéri, nem hiába emeli fel azt a kapát. Az építőtábor egyébként az ifjúgárdisták szaktábora is volt, a szolnoki diákokat Várhalmi Sándor, városi ifjúgárda-parancsok kísérte. — Hangsúlyozom kísérő voltam, és életemben először vettem részt építőtáborban. Amikor a riport el„Egyhúron pendülünk”. A győztes jászapáti brigád <--------------------- > Esténként a gitár is előkerült hangzása után a KISZ KB is kivizsgálta a helyzetet és alkalmatlannak találta a táborvezetőt, engem kértek fel a feladat ellátására. Nem vállaltam, miután nem rendelkezem sem építőtábori tapasztalatokkal, sem pedig a táborvezetéshez szükséges pedagógiai és egyéb ismeretekkel. A helyzet mégiscsak változott. Megválasztották a táborvezetőséget — az első turnusban az sem volt — és ennek munkájában Várhalmi Sándor, valamint még két szolnoki ifjúgárdista — egyébként már dolgozó fiatal — is részt vett. A kedélyek lassan megnyugodtak. A szolnoki diákok véleménye egyébként is szinte egyöntetűen 37. volt, hogy elsősorban a munka, a jó társaság, a kikapcsolódás reménye vonzotta őket az építőtáborba. Ezek a remények igazolódtak is. Balatoni hajókirándulás, koncertek, sportversenyek és természetesen Ifjú Gárdához illően katonai bemutató előadás és filmvetítés, járőrverseny színesítette a programot. — Egyáltalán nem unatkoztunk, sőt nagyon jól éreztük magunkat, Kiváló volt a társaság, minden délután strandolhattunk, kimenőben sem volt hiány. A szálláshelyre sem lehet panasz — sorolja Fancsali Ildikó, a szolnoki Varga Katalin Gimnázium tanulója — A szolnokiak öszszetartottak. Őszintén szólva én nagyon sajnálom, hogy már eltelt a két hét. Végülis a munka sem volt olyan nehéz. Az utolsó este valóban nem volt takarodó. Délután kihirdették az eredményeket. A fiúk között az első helyen várakozásuknak megfelelően a jászapáti diákok „Egyhúron pendülünk” brigádja végzett, a lányok versenyében szintén szolnoki győzelem született, a „Tádé” brigád vitte el a pálmát. A tábortűz mellett előkerült a gitár, messzire hangzott a diákok éneke. Felelevenítették a két hét élményeit, s úgy búcsúztak egymástól: jövőre újra találkozunk. Török Erzsébet Elhangzik a napiparancs <-------------A fiúk a szőlőtőkék alját gyomtalanították Egy tőke — két, három kötés fotó; Nagy Zsolt Délutánonként a gazdaság autóbusza vitte a vízpartra a diákokat <------------Fürdőzés a Balatonban At Munka, pihenés és némi tanulság... Táborélet Szabadiban
