Szolnok Megyei Néplap, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-24 / 172. szám
1982. JÚLIUS 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Új könyvek Kiállítás Baján Halászok, halak, va rsá k Szolnoki alkotók az országos tárlaton Óvodai felvételek után Kevesebb elutasítás, kallódó ötévesek Halászat a képzőművészetben címmel idén először rendeztek kiállítást Baján, a Türr István Múzeumban. A Duna-parti város nem véletlenül adott otthont azoknak az alkotásoknak, amelyeken a halászat, a halászok élete, munkája jelenik meg. A Türr István Múzeum igazgatója, dr. Sólymos Ede kandidátus — aki szorgalmazta a tárlat megnyitását -i, a halászati eszközök szorgos gyűjtője, a témakör ismert tudósa itthon és külföldön. Baján tehát ma is szívesen ábrázolt és feldolgozott téma a halászat. De mint a kiállítás is bizonyítja — amelyre az ország különböző tájairól hatvan festmény, grafika és szobor érkezett —, nem csupán Baján ^van ez így. A gödi. váci. érdi, nagymarosi, soroksári és ráckevei halászok ősi mestersége is megjelenik az alkotásokon, de láthatjuk a tiszai halászokat is. a Szegeden, Hódmezővásárhelyen és a Szolnoki Művésztelepen élő művészek képein. Bokros László Merítőháló című tusrajza látható a tárlaton, de ő készítette el ^ kiállítás érememblémáját is. — Festményeimen, grafikáimon, amióta itt élek Szolnokon, a Tisza és a Zagyva partján, számtalanszor megörökítettem már a halászokat, a halászatot, hisz ez az ősi mesterség úgy hozzátartozik a tájhoz, mint maguk a folyók — mondja. — A Tisza- és Zagyva-menti embereknek évszázadokon keresztül ez a mesterség adott kenyeret, gyökerei, hagyományai vannak tehát, s noha ma már egyre kevesebben vannak, még nem tűnt el teljesen a tájból a halászó ember alakja. Az érmet jómagam a kiállításra szántam, de a rendezők végül emblémának választották. Bokros Júlia a Halak című kerámiájával szerepel a kiállításon. — Igaz, a bajai tárlat főleg a festészeti anyagra építkezett, de más műfajokból is szívesen válogattak — jegyzi meg. — A lüsztertechnika szerintem jól visszaadta a narancsszínű tányéron „ficánkoló” halak kékesen, ezüstösen csillogó színét. Meggyes László és Fazekas Magdolna a kiállításon a Halászbárkák, illetve a Vízparton című képpel szerepel. — A festő szemével nézve előnytelenül változott meg a szolnoki Tisza-parti, Zagyvaparti táj — mondja Meggyes László. — A fűzfák és nyárfák tömegét vágták ki, megemelték a gátat — nyilván biztonsági okokból —, de ezzel együtt eltűnt a part eredeti, természetes szépsége is. Régebben szinte bejött a víz a telep területére, a halászok itt rakták a varsákat, ma innen kitekintve csak a partot szegélyező magas betonfalat látni. — A Zagyva és a Tisza torkolatánál azért még fel-feltűnnek a halászok — veszi ót a szót Fazekas Magdolna. — Ha arra járok, sajnálom, hogy nincs nálam az ecset, a festék, hisz mindig megkap valami a látványban, amit szeretnék lefesteni. A folyóparti képeimen így is — olykor csak egy-eP" motívum erejéig j— gyakran feltűnik a halászó ember alakja, a halászcsónak, a halászháló. Mára persze ez a mesterség is átalakult, a halászat sok régi eszköze ment feledésbe. Ezért is tartom jelentősnek a bajai kiállítást, hisz a közönség jóllehet már csak a képekről tudja elképzelni a halászok életét, a folyami halászat sajátos hangulatát. — t. e. — Ferge Zsuzsa egyike legismertebb szociológusainknak. Korábbi műveiben társadalmi felépítésünket vizsgálta. Alapvető és sokat idézett tanulmánykötete, a Társadalmunk rétegződése;fontos határkő az elméleti magyar szociológiai irodalomban. Társadalomtudományi tanulmányok című kötete a Gondolat Kiadó Társadalomtudományi Könyvtár című sorozatban látott napvilágot. Ezidáig az a kérdés foglalkoztatta Férgét, milyen a mai magyar társadalom szerkezete. Legújabb könyvében ennek miértjére keresi a választ. A Társadalmi újratermelés és társadalompolitika című új műve (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó) a strukturális folyamatok elemzésének új és jelentős teljesítménye. A társadalomban végbemenő gazdasági, biológiai, anyagi-termelési, technikai, illetve a szimbolikus javak újratermelésének lehetséges és szükséges módozatait vizsgálva adja elemzését a közelmúlt társadalmi fejlődésének. Mindezek szoros kancsolatban vannak a társadalmi viszonyok változásaival. rávilágítva az azonosság és különbözőség, a tudatosság és spontaneitás, az akarati és érzelmi, szokásbéli különbségek alakító erejére. Az eavre gazdagodó és specializálódó magyar szociológiai irodalom nemzetközileg is elismert képviselője Andorka Rudolf, akinek nemrégiben Angliában jelent meg vaskos kötete, s a külföldi szociológiai folyóiratokban is gyakran szívesen látott szerző. Kutatási területe a társadalmi mobilitás. E területen a legismertebb magyar szakértő. Összefoglaló művét — A társadalmi mobilitás változásai Magyarországon — a Gondolat Kiadó bocsátotta közre. Társadalmi mobilitáson — röviden fogalmazva — azt értjük, hogy az egyénnek mennyire van módja, mennyire képes az egyik társadalmi formációból vagy rétegből a másikba — ..lefelé” vagy „fölfelé” — átjutni, formális vágy lényegi tagjáváv álni, akár jogi, akár szociológiai, akár életmód tekintetében. Andorka Rudolf bőséges adatbázisra támaszkodva vizsgálja a társadalmi szerkezet alakulását, átalakulását, kitérve az osztályok és rétegek egymáshoz viszonyított helyzetének változásaira is. apu ka Berkes: Péter szabadságon 0„Füttyös górécska (jegyezzük meg a nevét: Dajka Zsolt) meséje katonai szolgálatáról, tendenciózusan nekem fogalmazva: Persze, hogy'bulizik a katona. Persze, hogy szerepet játszik. Hiszen a sereg nem a természetes életközege. De nem ez a fő kérdés. Hanem hogy milyen az a buli. Milyen az a szerep. Mire játszszák, mire jutnak vele. Akarja tudni, hogy lettem én kiváló? Kedvetlenül vonultam be. illúziók nélkül, felkészülve minden rosszra, a 'valahogy essünk túl rajta’ önbiztató szkepszisével. De ami fogadott, még így is alulmúlta várakozásaimat. A tisztek ridegek és gyanakvónk voltak, a tisztesek üvöltöztek, az öregkatonak önkényeskedtek. Ügy kezeltek bennünket — anélkül, hogy két értelmes szót. váltottak volna velünk, hogy közelebbről megismertek vagy legalább megpróbáltak volna megismerni benníin-Amíg 1979-ben 2627 óvodai felvételi kérelmet utasítottak vissza a megyében, tavaly ezer alá csökkent a gyermekintézményekbe reménytelenül pályázók száma. Köztük azonban már nem voltak olyan szülők, akik jogos igénnyel kérték volna gyermekük óvodáztatását. Az eredményben szerepe van természetesen annak, hogy a demográfiai hullám nagy létszámú évfolyamai már általános iskolások, de emellett növekedett az óvodai helyek száma is, 1979—1981- ig 22 új gyermekintézmény nyitotta meg kapuit. A több mint 21 ezer óvodással csaknem ezernégyszáz óvónő foglalkozott az elmúlt évben, természetesen gyermekintézményenként, településenként eltérő körülmények között. Hiszen az óvodák kihasználtsága — megyei átlaga 122,6, kedvezőbb á rendtartásban maximumként meghatározott 125 százaléknál — erősen változó, elsősorban a városokban jelent gondot a gyermekcsoportok magas létszáma. Szolnokon például tavaly 128,5, Karcagon 127 százalék volt az óvodák kihasználtsága, ‘de a megye tizenegy gyermekintézményében még a 150 százalékot is méghaladta. Noha a szolnoki járás óvodáiban is igen magas a kihasználtság, mégis igaz, hogy a kisebb településeken valamennyi gyermeket el tudnak helyezni az óvodákban, s általában ez nem okoz zsúfoltságot sem. A megye 3—5 éves korú lakosságának 86,7 százaléka óvodás. Az elmúlt tanév első osztályosainak pedig 90,75 százaléka készült iskolai tanulmányaira gyermekintézményeinkben. Az ötévesek óvodáztatása változatlanul az első helyen szerepel a to^ vábbi feladatok között, hiszen meghatározó szerepe van a kisdiákok iskolai tanulmányai sikereiben. Óvodáztatásuk viszont nem a helyhiány miatt okoz gondot, hanem többnyire azért, mert a szülők nem íratják be. vagy nem járatják őket a gyermekintézményekbe. két —, mint egy mocskos ellenzéki bapdát, amely eleve nem akarja azt, ami.t követelni fognak tőle. Ha valaki másodszori magyarázatra se .tudott megcsinálni valamit, már ráhúzták a vizes lepedőt: azért nem tudja, mert nem is akarja, mert egy lógós, elkényeztetett disznó, ki akar bújni a melóból. Ettől aztán a zöm afféle passzív rezignációba zuhant. A nősöket kivéve. Ök elpakolták a gerincüket. Játszották a figyelmes, jó. katonát, nehogy teljesen el-’ veszítsék ha-zautazási esélyeiket. Indítékaik teljesen nyilvánvalóak voltak, mégis Úgy beszéltek róluk, hogy ezek aztán igen, ezek öntudatos, kötelességtudó fiúk. tessék őket példaképnek tekinteni. Amitől aztán a jónép passzív rezignációja még jó adag cinizmussal is kiegészült. Ilvmódon az. állapotok abszolút labilissá, kiszámíthatalanná váltak. Senki se tudhatta, mikor, ki követ el valami nagy disznóságol. Megannyi sz.t'inkszképű. potenciális fegyelemsértő kóválygott a körletben. Érezte ez.i a vezető gárda is. De ahelyett, hogy tisztességesen és reálisan, mit ne mondjak, önkritikusan a végére járt volna a dolgoknak, még keményebbre fogta a Hány ötéves kezdi majd el úgy a következő tanévben az első osztályt, hogy nem vett részt semmiféle iskolai előkészítésben? Erre a kérdésre majd csak szeptemberben adható válasz. Az idei óvodai felvételek amelyekről statisztikát készítettünk, mindenesetre biztató eredményt ígérnek, igaz, 1983—84-es tanévre. A városi tanácsok szakemberei Szolnokon, Jászberényben, Kisújszálláson. Túrkevén, Karcagon, Törökszentmiklóson, Mezőtúron — noha még nem mindenütt zárultak le a fellebbezések — örömmel tájékoztattak bennünket arról, hogy száz százalékban felvették az ötéveseket, s a három-négyévesek közül is kevesebbet kellett elutasítani, mint tavaly, s némileg csökken a gyermekintézmények kihasználtsága is. Sőt, Jászberényben például a négyszáz jelentkezőből mindöszsze három értelmileg visszamaradt kisgyerek kérelmét utasították el, illetve hagyták függőben. Fel tudtak venni az óvodákba minden jelentkezőt Túrkevén — 1975-től ez már egyébként hagyomány —, Szolnokon, Karcagon is. Bár az utóbbi városban még ezután döntenek a felvételik .ügyében, az előzetes számítások szerint nem okoz gondot a jelentkezők óvodáztatása. Szolnokon 1274-en kérték gyermekük óvodáztatását. El is fogadták valamennyi igényt, hiszen az ezerháromszáz nagycsoportos óvodás, szeptembertől már iskolába jár. A fellebbezéseket elbíráló tárgyalás mégsem marad el, hiszen a szülők közül sokan jogosan vagy anélkül úgy vélik, hogy távol esik lakóhelyüktől az az óvoda, ahová gyermeküket felvették. Noha a tavalyi 92-höz képest javulást jelent, hogy az idén 48 óvodai felvételi kérelmet utasítottak el Törökszentmikióson, mégis a megye városai közül ez a legmagasabb arány. Ezt követi Kisújszállás, ahol tizenhét kérelemre mondtak nemet a tavalyi negyvenhez képest. Igaz, valamennyi esetben megalapozottan határoztak így a bizottságok, hiszen gyeplőt. Úgy röpködtek körülöttünk a gyalázkodó jelzők meg a kemény fenyítések, mint; ősszel a fecskék. És immár nem -is mindig ok nélkül. Én se voltam vidámabb a többinél, viszont — korábbi praxisomnak megfelelően — pofáztam. Minden adandó alkalommal — kínosan ügyelve a kötelező formákra és formulákra — kényes kérdéseket tettem fel, és elmondtam a véleményemet is a viszonyokról. Ezért aztán mihamar rekordszereplője lettem a konyhai munkáknak, a körlet-, különösen a vécétakarításnak. Az elszámolás hézagtálanul működött, egyetlen kérdésem, megjegyzésem se maradt válasz nélkül. Még az öregkatonák is előszeretettel törölgették —- és büntetlenül törölhették — belém a mocskos bakancsukat. És akkor jött a nagy gondolat: beszüntettem a pofázást, és elkezdtem piszkosul hajtani. Fütyültem rá. miket mondtak, mikkel vádoltak a srácok, s arra is. hogy közvetlen parancsnokaim pedagógiájuk diadalaként regisztráltak. Mintakatona lettem. Ezred-, sőt hadosztálvhírű. És amikor tetőpontjára hágott a puvoárom. és ennek megfelelően a srácok irántam táplált gyűlölete, ismét kinyigyesen lévő, munkaviszonyban egyáltalán nem álló anyák gyerekeiről van szó. Az óvodai felvételek elbírálása szigorú, demokratikus, humánus szempontok szerint történik, természetesen azok a gyerekek élveznek előnyt, akik a következő évben tanköteles korba lépnek, a veszélyeztetett és hátrányos helyzetűek, a cigánygyerekek, s a csonka családok gyermekei. Ettől függetlenül természetesen Kisújszálláson, TörökszentmiWóson, de más településeken is annak örülnének a szakemberek, ha minden kisdiák három évig járhatna megelőzően óvodába, hiszen ez igencsak megkönynyítené számukra az iskolakezdést. Erre persze még várni kell, s nemcsak az óvodai helyek száma miatt. Az óvónőknek nem egy esetben „közelharcot” kell vívniuk a szülőkkel, hogy engedjék gyermeküket óvodába járni. S ez sajnos gyakran nemcsak a 3—4 éves veszélyeztetett helyzetű kisgyerekek esetében van így, hanem sokszor az ötévesekkel is. Sőt, nemcsak hogy az óvodából maradnak ki, hanem hatévesen nem kezdik el az iskplát sem. Megyénkben a 6—13 éves korosztály 98,4 százaléka járt iskolába tavaly. Ez az arány is az ötévesek teljes körű óvodáztatását sürgeti; S noha a megye városainak illetékeseitől kapott információk e tekintetben biztatóak, mégsem lehet zavartalan az örömünk. Jászberényben például a város óvodai felügyelője „felfedezett” ötvenhat olyan gyermeket, akik az anyakönyv szerint jövőre tanköteles korba lépnek, de nem járnak óvodába, mi több, be sem íratták őket. A közeljövőben felkeresik ezeket a családokat, s a gyerekeiket természetesen felveszik az óvodákba. Lehet, hogy jónéhányat közülük már nem találnak a városban, elköltöztek máshová, a jászberényi óvónők ügyszeretete ettől függetlenül követésre méltó, s dicséretet érdemel. T. G. tottam a pofámat. Tehettem, megvolt hozzá az erkölcsi alapom. Nem ’követeltem’ mást, csak hogy az embereket annak és olyannak vegyék, amik és amilyenek. Hogy például ne csináljanak hőst a nősökből. És belőlem se, aki pusztán azért próbáltam kiemelkedni, hogy kinyithassam a számat. Nem volt mese, most már valamiképpen érdemben kellett reagálni a szavamra Minek tagadnám, ügyesen és bölcsen reagáltak. Alig kezdtem el a hangoskodást, többedmagammal tüstént kiemeltek és elhelyeztek egy önálló kisaleg.ységhez, megválasztottak KISZ-titkárnak, és azt mondták: ne pofázz, csináld! Fiatal főhadnagy volt a parancsnokunk. Azt mondta: Öcsi, a szolgszab engedte keretek között szabad kezet kapsz, olyan éle-, tét szervezel, ami megfelel a lelkületeteknek. Hát ez az! Ez az igazi lecke! Nem azt mondom, hogy viták és súrlódások, sőt mellékfogások nélkül, de berendezkedtünk. Nemcsak körletileg, hanem emberileg is. Nem pingáltuk egymást se jobbnak, se roszszabbnak, mint amilyenek voltunk. Meggyes László: Vízpart csónakkal Bokros László: Teszi-veszi háló (Folytatjuk)
