Szolnok Megyei Néplap, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-23 / 171. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. JÚLIUS 23. A tisztaság nyomában Idős kora ellenére is aktívan dolgozik bencurfalvi műtermében id. Szabó István Kossuth-díjas fafaragó szobrászművész. A hetvenkilenc éves mester alkotásai bejárták a világot és a hazai kiállítótermekben is rendszeresen megtalálhatók. A képen: a „Négyökrös szántás*’ c. művével Kodálv-évíorduló a rádióban i A nyárnak, a jó időnek mindenki örül. Süt a nap, lehet strandolni, napozni, fürödni. Azért amennyi örömrhel jár ez az évszak, annyi veszélyt is rejt magában. Gondoljunk csak a mérgezésekre. A romlott ételt, a fagylalt, az édesség már ' rengeteg tragédiát okozott... Nyáron a KÖJÁL ellenőrei rs sűrűbben „vendégeskednek” az üzemi konyhákon, az éttermekben, az eszpreszszókban. Vizsgálataik eredménye általában kielégítő, de azért találkoznak olyan esetekkel is, amelyet nem ajánlatos követni. A napokban elkísértük mi is a szolnoki járási, városi Közegészségügyi Felügyelőség szakembereit egy nyári ellenőrzésre. Hiányzott az ételminta Az indulást reggel nyolcra beszéltük meg. Az idő nekünk kedvezett. Hétágra sütött a nap. Az első állomás a tiszaföldvári öntözési építőtábor. — Vártuk már a látogatásukat — fogadta a.Tarjányi Istvánná vezette ..küldöttséget” Fekécs Mátyás, a tábor' egyik üzemeltető szakembere. — Most a gyerekek egvik csoportja dolgozik, a másik itthon van. Cibakházán. Mezöhéken és itt helyben biztosítunk nekik munkát. Általában öntöznek, de ha kell, kapálnak, vagy segítenek . a betakarításban. Kétműszakos a tábor. Az egyik csapat reggel hattól délig, a másik pedig déltől este hatig dolgozik. Jelenleg több mint nvolcvan fiatal ellátásáról kell gondoskodni. — Hifi étkeznek a táborlakók? — A reggelit és a vacsorát a kollégium konyháján kapják. az ebédet pedig a földvári Lenin Tsz ’ szakácsnői főzik. A srácok ott esznek, ahol éppen dolgoznak. „Főhadiszállásuk" a Hajnóczy Gimnázium és Óvónőképző Szakközépiskola kollégiumában kapott helyet. A szobák, a mellékhelyiségek, a folyosók tiszták. A víz még alig száradt meg a kövön. A konyhában és az étkezőben példás a rend. A laikus azt mondaná: itt semmi hiba, de a szakember mégis talál hiányosságot. — Ételmintát még akkor is kötelező a hűtőben tarta1 Ipul ta Berkes Péter: szabadságon (Telefon június 23-án) — Szervusz, , apuka! Csak azért hívtalak ... — Helyes, nagyon helyes! Kell a kontaktus. De még mennyire, hogy kell! Otthon mi újság? — Semmi különös, apuka. Öcsi tegnap írt, jól van. gőzerővel készül az utolsó vizsgájára. Anya tartósan túlórázik, mj meg lankadatlanul szereljük az új szalagun kait, És nálad? Örömmel hallom a vidám hangodat. — Miit mondasz, fiam? — Hogy örülök a vidám hangodnak. Mi újság? — Hogy mi? Hehe. Nem fogod elhinni. A .kőmíveseken kitört a munkaláz. — Na! Mi történt? — Tudnak ezek hajtani, hogy a ... Jitné ki a szemüket ! Csak kapják meg a megfelelő hajtóanyagot. Egyem azt a finnyás gyomrukat! — Mit kaptak? — Egy "dömper sódert. Meg egy ígéretet., hogy ha ni, ha nem helyben főznek — jegyezte meg Tarjányiné. — Máskor ezt az előírást tartsák be. Egyébként a legrosszabb akarattal se találni más hibát. Tisztaság, rend mindenütt. Hűtött italok Közben eleredt a zápor. A hideg eső az eresz alá kergette az embereket. A nagyközség egyik presszójában, a Sportban kerestünk menedéket. Mindössze két vendég ült az egyik asztalnál. — A rossz idő ellenére eddig elég jó volt a forgalmunk — mondta Tihi István üzletvezető. — Nagy az átmenő forgalom, beugranak egy kávéra, üdítőre, fagyira. A rövid terepszemle után előkerült az ellenőrzési könyv. A tisztasággal elégedettek voltak a bizottság tagjai. A mellékhelyiségekben nem volt szappan, hiányzott a szúnyogháló. A fagylaltos pultban a hőmérséklet — mínusz 12 fok — megfelelő volt. A süteményes hűtőt — édesség nem lévén — nem kapcsolták be, egyébként hiányzott belőle a hőmérő. Az italokat tudják hűteni: a hűtőkamrába egyszerre befér 30 láda sör, 25 láda üdítő és amellett egyéb italok is. A Hangulat étteremben ebédhez készülődtek. A pincér terített, az asztalokra fehér abroszok kerültek. A konyhán fedetlen edényben Totyogott a zöldbableves, egy másik kondérban — szintén fedő nélkül — az öregtarhonya főtt. Látszott, hogy sürget az idő, mert mindenfelé mosatlan edények, evőeszközök hevertek. A szigorú ellenőr észrevette, hogy a zöldségelőkészítőben rengeteg légy hullott az asztalra. — Most volt 'légyirtás, biztosan azért van — mentegetőztek. — Éppen ezért kellene minden lábast és fazekat lefedni — jegyezte meg Tarjányi Istvánná. — Nem ártana már egy alapos nagytakarítás se. csupa pókháló minden! Közben benéztek a két hűtőkamrába is. Az egyikben a tőkehúsok társaságában kél piszkos süröshordó „guggolt". A másiknak a sarkában káposztával teli hordó itt gyorsan végeznek, hó végéig mehetnek valami nagy pénzt hozó maszek munkára. — Most már nyugtod lesz legalább. Persze, fiam. persze. Főképp, hogy önkéntes nyugtatóim is akadtak. — Nocsak! Ismerkedsz? Ismerkedsz? — Velem ismerkednek. A kegyeimet keresik. A bocsánatomért esedeznek. — A bocsánatodért? — Ez a füttyös górécska odaátról. — Ne mondd! — Az emberei... hát szóval nem épp kulturáltan reagáltak a teljesen jogos és jóindulatú kritikai .észrevételeimre. Erre besomíordált hozzám magyarázkodni. Másodjára még egy üveg kisüstit, is hozott. — De nem ittad meg? — Mégcsak az kéne! — Mindenesetre ez rendes tőle. nem? — Persze. Miután megtudta. kivel mocskoskodtak. És miután őfüttyössége merő véletlenség’ből tartalékos őrmester. Mi több. kiváló katona volt. Ha ugyan ezt nem csak azért mondta, hogy jó legyen nálam. így mondjátok, igaz? —■ Honnan tudta meg. ki vagy? — Dajkamese. Azt mondKörúton a KÖJÁL ellenőreivel állt. A polcokon ételmaradékos lábasok sorakoztak, természetesen fedetlenül. Az ellenőrök nem találták meg a friss ételmintákat se, a három nappal korábbi azonban megvolt. Az ellenőrzési naplóba bekerül az is, hogy a húsvágó tőke már rossz állapotban van, gyalulásra vár. A konyhában igyekezzenek nagyobb rendet és tisztaságot tartani. Az üzletvezető ígéretet tett, hogy egy-két napon belül alaposan kitakarítanak. (Nem elég az, ha csak az tiszta, amit a vendég lát, ott is takarítani kell, ahonnan kiszolgálják!) Volt már rosszabb is A martfűi János vitéz éttermet nemrég látogatták az ellenőrök. Akkor — június 24-én — több kifogásolnivalót találtak. Ottjártunkkor alig volt üres hely az asztaloknál. A felszolgálók percenként adták a megrendeléseket a konyhásoknak. Molnár László. az étterem vezetője kísért végig bennünket a „birodalmán”. A mellékhelyiségek ragyogtak a tisztaságtól. Volt törülköző, szappan. A konyhán az ételminták arra vártak, hogy a hűtőbe kerüljenek. A hűtőszekrényeket kitakarították, a húsok, készételek tárolása is megfelelő volt. Csak egy fazék főtt krumplit kellett kiönteni. A törött konyhai kézmosót kicserélték, a zöldségelőkészítőből kipakolták a felesleges és balesetveszélyes dolgokat. A mosogatóban, a polcon fényesre súrolt edények sorakoztak. A raktár, az öltöző is tiszta volt. A körút végén az ellenőrök összegezték a látottakat. A közös vélemény: volt már ennél rosszabb útjuk is. Milyen jó lenne, ha ezentúl csak az kerülne az ellenőrzési könyvbe: minden tiszta, rendes! —sze— ja, a fejemről. Jellegzetes csapattiszt fej. Nyaktól a homlok felső harmadáig napégette, szélcserzette, onnan a tányérsapka miatt albínó. Éppen csak a rendfokozat nincs odavésve. Életkor szerint lehet főtörzstől vagy őrnagytól fölfelé. A stílus és szóhasználat az őrnagy verziót valószínűsíti. Egyszóval, hogyan. tisztelhet? Őrnagy elvtárs? Alezredes elvtárs? Ezredes nemigen, hacsak nem egészen friss, mert ott a homlokcsíkozás már nem stimmel. Dörzsölt káder, nem gondolod? Szerintem a szomszédtól vagy a doktor úrtól tudta meg. bár ők tagadják. — Doktor úr? Voltál nála? — Ö jött el hozzám. Azt hitte, én vagyok a Tera. Nem érdekes. Egyébként azt mondja, ezt a házat valami íakereskedővé züllött szerb nábob építtette, még a háborús időkben. Tőle vette meg bagóért, potom százötvenezerért Geller profeszszor úr. Mit szólsz, hol lopja proliatyád a drága idejét? Két magányos újgazdag, mondhatnám milliomos, meg egy gyanúsan veszédelmes műveltségű, ámde, vagy épp ezért. köztiszteletben álló tanácstag váltakozó társaságában. — Tanácstag? Ebben az évben ünnepeljük Kodály Zoltán születésének 100. évfordulóját. Az évforduló méltó rádiós megünnepléséről , élők ész ület e i - ről Szirányi Jánost, a Rádió Zene, Főosztályának szerkesztőség vezetőjét kérdeztük meg. — A Bartók évfordulót követően ebben az évben Kodály Zoltán születésének évfordulóját ünnepli a magyar zenei élet. Kodály Zoltán művész és tudós, költő és nevelő egyszemélyben, al- . kotőművész, aki a maga teremtette szókinccsel beszél a maga teremtette világról. Európai távlatokat nyitott meg zenei gondolkodásunk és -tanításunk számára ■ Magyarországon, s ezt a gondolkodásmódot ma mát a világ minden pontján követik és megbecsülik. A Magyar Rádió sokrétűen és színesen állította össze Kodály-programjait. Műsorsorozatok speciális rádiós programok és rendszeres hangverseny-közvetítések -teszik teljessé a rádiós Kodály-évét. A dél-idei hangverseny-sorozat keretében már elhangzott Kodály: Székely fonó című műve. A Magyar Nemzeti Galéria kupolatermében — a debreceni muzsikusgárda — A füttyös górécska, nem mondtam? Ennek a kerületnek ő a tanácstagja. ’Jaj, Zsoltiká-m, ment ilyen modern neve van, gyűjjék már be, egy kis probléma van evei a kerítéssel! Fitty, fitty, f-ifitty, fitty, tudok róla, Erzsi néném, már szóltam az Ennek-A-nnak kartársnak, a jövő héten le lesz rendezve. Az Isten áldja meg, Zsoltikám! Magát is, Erzsi néném! A Gyula bácsinak jobbulást kívánok!’ — Egyszóval, nem unatkozol. — Mondd fiam, irigy embernek isimersz te engem? Irigy? Hogy jön ez jde? — Hiú ember vagyok én? önző vagyok? — Hiú? önző? Miket kérdezel tőlem? — Olyan ember vagyok én, aki belebetegszik ... — Apuka!” Mi van veled? Mitől lett a hangod egyszerié... ? — Mibe betegedtem én bele, mit gondolsz? — Mibe. mibe! Sokat dolgoztál. apuka! Túlpörgetted magad. Ki mondta neked, hogy irigy vagy? Hogy hiú vagy? — Sokat dolgoztam? Persze! Milyen egyszerű! Milyen megnyugtató magyarázat! -Túlpörgette magát az öreg. pikk. elfüstölt. Mint egy villanymotor. Egy trafó: nagy sikerrel tolmácsolta Kodály e remekművét. A centenárium körüli december 20-án felhangzó másik jelentős önálló rádiós programnak a Canticum Rálkocziánum bemutatása ígérkezik. Bárdos Lajos és Nád-asdy Kálmán kantátája Kodály Zoltánnak, a kuruc kant idéző Cin-ka Pán-na zenéjéből -készült. A Rádió hangarchívumának felbecsülhetetlen értékét, Kodály 1950—55 között elmondott és hangszalagon is megőrzött öt tudományos értekezését — Magya-r táncok 1729-ből, Arany Já-nos népda-lgyűjteménye, A „kultúr” szó elterjedéséről, A folklorista Bartók, Szen-tirmay-tól Bartókig — decemberben a Kossuth adón hallhatják. A kutató -tudós műhelymunkájába nyújthat bepillantást a Népdal-gyűjtő úton Kodály Zoltán -nyomában című, 15 részes, ismétlésben elhangzó sorozat. A tíz éve sugár-' zottakhoz mos-t újabb felvételek is társulnak. (Az adások szeptembertől hallhatók a Kossuth adón.) Akár ehhez a témakörhöz is -kapcsolható a nagyszabású, nemrég -indult Pátria népzenei hanglemezsorozatj amely utolsó tanúként mentette és tette közkinccsé pó— Egy fenét füstölt el! Csak túl-melegedett. Ezé-rt rövid időre ki kel-let-t kapcsolni. — Legszívesebben végleg kikapcsolnátok, mi? — Megőrültél? — Túlságosan zavarom a kisded játékaitokat. Nem tudtok tőlem kedvetekre ügyeskedni. Nem tudjátok kedvetekre ösiszeabriktol-ni a kis maszek életeteket. —• Apu-k-a! Miket beszélsz? Honnan veszed ezeket az őrült... — Az én erkölcsi zavarórepüléseim! Légiveszély a fejetek fölött minden áldott nap! — Ez már sok, Apuka! — Évek óta nem beszélgettek velem. — Évek .óta alig találkozunk. Mi, a csavargók többet vagyunk otthon, mint te. — Igen, apuka, persze, apuka, természetesen, apuka, legfeljebb ugyan, apuka. Ez minden, amit válaszoltok. Egyetértetek a békesség kedvéért. Rám hagyjátok, csak hogy elaltassátok a gyanakvásomat. Kibújhassatok az ellenőrzésem alól. És gátlástalanul mindenféle mocskos ügyekbe keveredhessetek. Azt hiszitek, vak Vagyok ? — Mocskos ügyek, apuka? Miféle mocskos ügyek? — Hiába magyarázok nekQsbemutató a Gyulai Várszínházban Jékely Zoltán: Oroszlánok Aquincumban Jékely Zoltán nevét színlapon eddig jobbára csak fordítóként olvashattuk, Racin, Shakespeare és Jarry hősei szólaltak meg magyarul munkája nyomán. Sajnos az Oroszlánok Aquincumban című drámájának ma esti bemutatóját már nem érhette meg... A dráma első változatát 1965-ben írta Jékely Zoltán, több színház is felvette műsortervébe, de színre nem került, sőt sokáig a szerző úgy tudta, hogy a kézirat el veszett. -A III. században Aquincumban játszódó darabot Iglódi István rendezésében a Gyulai Várszínház és a tó színpadán Öze Lajos, Szerencsi Éva, Igó Éva, Kristóf Tibor, Kránitz Lajos, Tyll Attila -— és mások — szereplésével mutatják be. tolhatatlan népzenei értékeinket. Érdemesnek ígérkezik az Ifjúsági Osztály nagylélegzetű sorozata Bónis Ferenc szerkesztésében: így láttam Kodályt címmel. Kodály Zoltánról, az emberről magyar pályatársai, barátai és tisztelői — -többek között Donáti Antal, Ferencsik János, Illyés Gyula, Szokolay Sándor — ötvenhét adásban emlékeznek: személyiségére, különös pedagógiai varázsára, s teszik élővé az arcképet. Szabolcsi Bence, Kodály egyik legközelebbi munkatársa, 1972-ben — utolsó rádiós munkájaként — hat, felejthetetlenül szép előadásban emlékezett meg Kodály életéről és művészetéről „Ütőn Kodályhoz” címmel. A sorozat a Kossuth adón jelentkezik július 18-tól augusztus 22-ig, vasárnaponként a kora délutáni órákban. Kodály zeneművei -rendszeres hamgversenyközve-títések és — rendezések mellett fel-hangzaoak majd a 15 részes Kodály-művek legszebb felvételei című sorozat, valamint Kodály 'kórúsművészete című rádiós program keretében is. Iiodor Éva tek is húsz éve. Hiába teszem ki a lelkemet. Hiába járok elől jó példával. Súgtok, búgtok, gya-nús alakokkal üzleteltek, pontosan úgy.. . — A mi barátaink ...-— Miféle barát az, aki csak akkor jön, ha kell neki valami? Ja-nikém, bütyköld meg a magmámat, Janikám, add kölcsön a műszeredet, Jan-ik-ám, kéne egy rongy elsejéi-g, Janikám, ki kéne nyaln-i a fenekemet... — Apuka! Gondold meg, m ikkel vádolsz! — Vádollak ? Dehogyis vádollak ón, fiam. Nem vádolok én senkit. Csak nyugtalan vagyok. Mi lesz veletek? Mi lesz a világgal, ha ez a füttyös górécska meg a bandája . . . — Mi van velük? — Vagy te is -ilyen vagy? Ti is mind ilyenek vagytok? — Milyenek, apuka, milyenek? — Nem tudom, fiam. Fáradt vagyok. Ez a sok nyugtató, meg altató ... Mennék, járnék egyet. — Nagyon helyes apuka. Szellőztesd ki a fejedet! — Mit mondasz fiam? — Semmit, apuka. Semmit. (Folytatjuk)
