Szolnok Megyei Néplap, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-17 / 166. szám
1982. JÚLIUS 17. 10 12 hónap 12 község f Jászfelsőszentgyörgy w m w H ■ uj útja hét ennek a riportnak a leiadata a megoldás keresése. A feszültség megszüntetése azonban egyre sürgősebb. Az Egyesült Jászsági Áfész képviseli a kereskedelmet Jászfelsőszentgyörgyön. És hogy nem rosszul képviseli, bizonyítják a tények. Az áfész két évvel ezelőtt nyitott a községben egy ABC áruházat, ahol az alapvető élelmiszerek mellett a fóliás zöldségtermesztéshez szükséges árukat tartja nagyobb mennyiségben, a növényvédőszerektől a műtrágyákig és permetező masinákig. Van azon kívül egy iparcikkbolt, húsbolt, és ej;y tüzelő- és építőanyag-telep a faluban. Ez utóbbi éppen mostanában gyarapodott egy új, nagy kapacitású mérleggel, az iparcikkbolt is korszerűbb lett. a húsbolt kínálata pedig a közeli községekből is vonzza a vevőket. — Az ellátással elégedettek “vagyunk, de a boltok nyitvatartásával nem — tudom meg Demeter Istvántól, a területi pártalapszervezet titkárától, az. általános iskola igazgatójától. — Üjabban déli tizenkettőkor bezárnak, és csak délután kettőkor nyitnak. Pedig éppen délidőben lenne sok vásárló, különösen az idősebb emberek ütemeznék be akkorra a szükséges élelmiszerek beszerzését, hiszen 12-től kapjak meg az ebédet az iskola konyhájáról. Ott főz ugyanis az áfész nyolcvan egyedülálló öregnek minden, nap komplett ebédet amit vagy maguk az idős emberek, vagy a társadalmi gondozók el vihetnek. Az ebéd mindössze 13 forint 70 fillérbe kerül, az áfész nyugdíjasainak pedig csak íí forint 20 fillérbe. Tervezzük, hogy öregek napközi otthonát adunk át, elég sok a nyugdíjas korú a községben. — A fiatalabbak hol dolgoznak? — Ingázó faly Jászfelsöszentgyorgy, napközben csak a gyesen lévők es az öregek vannak itthon — magyarázza Baloghné; — Nagy szívóerő a Hűtőgépgyár, a lényszarui kálapgyar, a legrégibb ingáztató azonban a Középület Építő Vállalat. Ok találtak először munkáskézre a faluban, es főleg a cigányok között. Igen sok cigány él nálunk, de munkátlanul egy se. A Középületnél már törzsgnrdatagnk, a kezdetben segédmunkát végzők ma már szakaiunk ások. A makacsság haszna A makacsság később is jellemezte, ma is jellemzi a jászfelsőszentgyörgyieket, ennek köszönhetik, hogy a mocsárból termőföldet varázsoltak, nem is akármilyet. Évek óta nincs önálló ta- > nácsa a településnek, a jászfényszarui nagyközségi közös tanácshoz tartozik, társközségi rangban. Mi sem természetesebb, mint hogy a felsőszentgyörgyiek megsértődtek önállóságuk látszólagos elvesztéséért, szinte valamennyi társközség nehezen nyugodott bele a pozícióvesztésbe. Pedig a közös kassza többet tartalmaz, és többet is tud kiadni. Balogh Józsefné, a jászfényszarui nagyközségi közös tanács jászfelsőszentgyörgyi kirendeltségének vezetője szerint az önállóság „elvesztése”, óta többet fejlődött a falu, mint azelőtt hosszú esztendők alatt. — A járdahálózatunk csaknem teljes, művelődési ház épült, az ivóvíz-szükségletet kielégítő kút készült, amely ~ mellé hamarosan újat fúrnak. A kétezer lelket számláló településen megszámlálhatatlanul sok a'háztáji kert. Szabályos fóliaváros alakult ki a község szélén Bánhegyen, a messzire fehérlő fóliák alatt mindig a szezon előtt egy lépéssel megérik a zöldség, amit a felsőszefitgyörgyiek többsége a fővárosba, a Bosnyák téri piacra szállít. Kora hajnalban, sőt már éjfélkor gépkocsikaravánok indulnak útra, hogy pénzzé tegyék a derékroppantóan nehéz munka gyümölcsét. A Bánhegyen lehetetlen elkerülni az Egyesült Jászsági Áfész szeszfőzdéjét. A jó ötvenéves épület udvara afféle falufórum, a községekben hasonló gyülekező hely talán a közkút volt valamikor: valós információk és friss pletykák cserélnek gazdát, amíg Soós István, a szeszfőzde mindenese átveszi a pálinkának valót. Ha tetszik; ha nem, Soóséknál többen fordulnak meg nyáridőben, mint bármelyik hivatali helyiségben. A százezres hasznot hozó szeszfőzdében egyébként a múlt héten kezdődött Csak a nőkre támaszkodva? petés dalon Ha a 31-es útiról a jászíelsőszent- Igyörgyi bekötőúton eléri az autós a község határát, meglefogadja. A jobb oláll a falu nevét közlő tábla, a túloldalon, ugyancsak szemben az érkezővel, ugyanaz a felirat, pirossal áthúzva. Tehát ott ér véget Jászfelsőszentgyörgy, ahol kezdődik. Mintha a tábla kihelyezői ilymódon kívánták volna közölni, hogy állj meg vándor fordulj vissza, a világért se tedd be a lábad a faluba! Ez a „nemszeretem” jelkép, mert már régen nem igaz: Jászfelsőszentgyörgyre érdemes betérni, akár csak egy fordulóra, azért legalább, hogy végigmustráljuk a csodaházak sorát, amelyek azonban így együtt egyáltalán nem hivalkodóak. A „ne térj be vándor” jelkép persze jogos volt, történelmi léptékkel mérve nem is régen. Gondolná-e például valaki, hogy az Alföld peremén néhány évtizeddel ezelőtt a malária népbetegségnek számított? A Jászság legszegényebb falujaként számontartott Felsőszentgyörgyöt bűzös mocsár ölelte át. Alig érthető, hogy milyen haszonra számított itt Gosztonyi földbirtokos, mi késztette arra, hogy emeletes házat építsen a mocsár közepére. Mindegy, épített, de ugyancsak meglepődne, ha ma arra járna, mert az ő háza a kisebbek közé számítana. Gondolom, ennyi elég is a múlitidézéis'úől, bár egy történet még idekívánkozik annak bizonyságául, hogy nem csak a malária jellemezte a felsőszentgyörgyieket, hanem a makacsság .is. Szarvas Gábor, a Zagyva- ' menti Termelőszövetkezet munkavédelmi felelőse, a község múltjának kitűnő ismerője mesélte, hogy 1906- ban papháború dúlt a faluban. No nem a papok háborúskodtak egyrhással, hanem a községben élő hívek a papokkal, pontosabban csak eggyel, de nem akárkivel: magával az egri érsekkel. A falu ugyanis, miután az öreg plébános meghalt, egy fiatal káplánt szeretett volna lelkipásztorának. Az érsek ebbe nem egyezett bele, és az általa kijelölt papot- helyezte Jászfelsőszentgyörgyre. Tíz évig tartott a háború, az alatt nem kereszteltek újszülötteket, nem kötöttek egyházi esküvőt a helybéli templomban. A makacsságnak végül a szentgyörgyiek itták meg a levét: a túlzsúfolt iskolát nem volt hajlandó bővíteni az egri érsek, hagyta, hogy kétszáz gyerek tolongjon két teremben mindössze két tanító felügyelete, „oktató” munkája mellett. A kirendeltségvezető a szezon, napról napra szaporodnak a gyümölccsel megrakott, autók a ház körül. Érkeznek ide szinte az egész Jászságból és még Pest megyéből is, hiszen jó híre van a Soós-féle pálinkának. — Nem cfcak mezőgazdasági dolgozók tartoznak az ügyfeleink közé, hanem ipari munkások, sőt még pedagógusok is, akik szeretik ápol-Az iskolaigazgató ni, nevelni a gyümölcsöt, és nem kevésbé szeretik a be. lőle származó pénzt — mondja Seres Lászlóné, aki mostanában veszi át édesapjától a szeszfőzde irányítását.' Pergő nyelvű fiatalasszony Seresné Erzsiké lefegyverző kedvességgel beszél a termelőkkel. Természetesen mindenkit ismer, az ő javaslata nyqmán indulunk el a fóliavárosba. A fóliaváros panasza M.né az egyik nagy gonddal kezelt fóliautca tulajdonosa, gyanakodva fogadja az érdeklődőket. — Ha szedésre kész a paprika, éjjel-nappal őrizni kell-, vannak, akik szeretik az ingyen primőrt — mondja. Szaporán ropogtatja a szavakat. — Az a mi bajunk, hogy el kell fuvaroznunk a termést, a községben működő áfészátvevőhely árai nincsenek ínyünkre. Nagyon keveset fizetnek, ezért inkább átviszr szűk a paprikát, paradicsomot a szomszéd megyébe, ahol a Pest megyei Zöldért jó árat ad érte, legalábbis jobbat, mint a jászberényiek. Vagy irány a szabadpiac! Az átvétel miatt a tanács kirendeltségvezetője is panaszkodik. — Évek óta nincs megoldva a felvásárlás, időnként keserűségükben még azt is hagyják a termelők, hogy megrohadjon az áru. A felsőszentgyörgyiek egy része inkább más piacot keres a nehéz munkával termesztett zöldségnek, gyümölcsnek. A vita nem újkeletű, sőt, országszerte zajlik. Nem le-A gyesén lévő íiulalaszszonyoknak is lesz munkájuk hamarosan, mégpedig helyben. A jászapáti alész kereste meg nemregiben Juszt elsöszentgyörgy vezetőit, hogy akar harminc nőnek is tudna lehetőséget teremteni bedolgozásra. Egyelőre huszonegyen jelentkeztek, elsősorban fiatalok. A Zagyvamenti Termelőszövetkezet is foglalkozik a gondolattal, hogy a használaton kívül helyezett gépműhelyében valamilyen munkát ad a kisgyermekes anyáknak. A nőkre más területen is lehet Felsöszentgyörgyön számítani. — Szégyen, hogy éppen egy férfi szájából hallja, de a község művelődési élete szinte teljesen a nőkre támaszkodik — nevet Demeter István. — Ök talán szívélyesebben töltik együtt az. időt, ■van Pávakö.ünk, nőklubunk, sőt, a modern könyvtárunk olvasóinak zöme is nő. A férfiakat nagyon leköti a munka, hiszen hazatérésük után * várja őket a háztáji. Nehéz bármilyen megmozdulásra elcsábítani a nemembelieket. Igaz, majdnem minden házban van teletízió, néhányban színes, érthető, hogy a fáradt ember inkább onnan szerzi az ismereteket. Kiderül persze, hogy a férfiak is rávehetők a közös akciókra, hiszen tavaly több mint ötmillió forint értékű Soóséknál megkezdődött a szezon társadalmi inunkat végeztek a településen, egy lakóra 25(5!) forint jutott. Nem valószínű, hogy a férfiak kimaradtak. A 'társadalmi munka főként a járdaépítéssel volt azonos, de megun iz.d u 11 .1 ász. lélsoszenl -gyorg.y, amikor a tavaszi lomtalanításban vagy a falutakarításban volt szükség a szorgos kézre. Es nem kis büszkeséggel említette az iskolaigazgató, hogy tábort építettek a falutól 5—(i kilométerre. gyönyörű környezetben, a gyerekek szamara. A hat faházból álló táborrá tulajdonképpen eg.v fillért se költöttek, teljesen társadalmi munkából szüleiétt. * * * Jászfelsőszentgyörgy lakossága 1980 óta kétszázzal csökkent, de ez nem látszik rajta. A Zagyvamenti Tsz a faluba vezető út mentén rendkívüli kedvezménnyel ad el házhelyeket, amelyeken egyve-másra húzzák fel a csak ritkán földszintes épületeket. A magáról nem sokat hallató falu csendben, nyugodtan dicsekvés nélkül gyarapodik, a vándornak érdemes szétnézni az utcáiban. Makacs, de szorgalmas emberek élnek a „kastélyokban”. Megrendszabályozták az égykori mocsarakat, de makacsságuknak újabb eredménye is van. Nem hátráltak meg ugyanis semmiféle hatóság elől, amikor arról volt szó, hogy a bekötőutat szélesíteni kell. Kitartóan rágták a tanács, a KPM és minden illetékes fülét, hogy a keskeny utat már kinőtték, hiszen nem lovaskocsival döcögnek rajta végig. Száznyolcvan autótulajdonos meg ki tudja, hány busszal járó végül is elérte, amit akart: a KPM Közúti Igazgatósága hozzáfogott az út szélesítéséhez. (Igaz, bizonyára hamarabb megunta már a „fülrágást” de csak most lett az építésre pénze). Azt hiszem, ez a szélesedő, a főútvonalba torkolló új út rokonszenves jelkép ... Bendó János Fotó: Nagy Zsolt Szezon előtt egy lépéssel A falutörténész
