Szolnok Megyei Néplap, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-15 / 164. szám
1982, JÚLIUS 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ©yetvai István törzsőrmester kilenc éve a szolnoki Vízirendészeti Rendőrkapitányság járőré. Kilenc éve tavasztól őszig nap mint nap motorcsónakkal járja a Tiszát, ügyel a rendre. Az elmúlt hétvégén, szombaton és vasárnap elkísértem járőrét j ára. Aki ruhában strandol Hatalmas és fenséges a folyó alig fodrozódó víztükre. Két oldalt, a parton, a dús lombú fák néma bólogatással kísérik motorcsónak kunkat. A nap bújócskát játszik, s hol eltűnik a felhők mögött, hol pedig teljes fényével beragyogja a vizet. A Tiszaliget mellett furcsa jelenetnek lehetünk szemtanúi. Egy férfi ruhástól begyalogol a vízbe, a parton álló barátai legnagyobb megdöbbenésére. Mielőtt bárki is megakadályozhatná, úszni kezd befelé. Barátai kiabálnak, hívják, hogy jöjjön ki, de a szép szó nem használ. Végül a rendőr felszólítására hajlandó otthagyni a vizet. — Én csak úszni akartam egyet, de nem hagyják az embert. A parton kiderül, hogy belülről is jócskán megfürdött, mielőtt „vízbe szállt”. Az elfogyasztott alkoholmennyiségtől alig áll a lábán. Tiltott helyen fürdésért szabálysértési feljelentést tesz ellene a járőr. Horgászengedély nélkül A cukorgyári kubikgödörnél egy horgászt igazoltat a törzsőrmester. A férfi kínkeserves ábrázattal néz ránk: sem területi, sem horgászengedélye nincs. Rákóczifalva mellett ugyancsak horgászokkal találkozunk. A papírok rendben vannak, viszont az egyik férfi meglehetősen morgolódva és kelletlenül mozdul, hogy megkeresse az iratokat és egészen felmérgesedik, mire megtalálja. — Tudom én, hogy szoktak igazoltatni, meg kell mutatni a papírokat — mondogatja. — De hát... De hát... És nem tudja megmagyarázni, hogy tulajdonképpen miért mérges. — Sokan zaklatásnak veszik az igazoltatást — mondja később a törzsőrmester. — Pedig az engedéllyel horgászok és a halállomány védelmében történik mindez. Utunk során még találkozunk néhány horgásszal, valamennyien . rendelkeznek engedéllyel. — Kevés ma már az olyan, aki engedély nélkül horgászik — jegyzi meg a törzsőrmester. — A szolnoki őrs járőrei naponta Kisköre és Tiszakécske között ellenőrzik a vizeket. Nemcsak a vizet és a partot ismerjük, hanem a vízi embereket; a halászokat, a horgászokat, a kempingezőket is. Rögtön feltűnik az idegen, az olyan ember, akit először látunk a horgászbot végénél. A révészasszony Szandaszőlőst elhagyva, a parton felállított sátrak jelzik, itt kempingezők vannak. A legtöbben fürdőruhában napoznak a homokon, néhányuk azonban a vízbe is bemerészkedik. Pedig itt sincs fürdésre kijelölt hely. A tiszavárkonyi révnél csípőre tett kézzel Boriska néni, a révész áll és vigyázza a jjartot. Szigorú rendet tart, itt aztán senki nem fürdik a tilosban. — Jönnének ám a vízbe — mondja az asszony. — De még hogy jönnének! Főleg a gyerekek szeretnének lubickolni egy kicsit. Amíg én itt vagyok, addig itt senki nem megy a vízbe! Persze azért nem vagyok megelégedve igazán. Nézze csak! Itt például le fog szakadni a part... — Mutatja az egyre szélesedő repedést, amely félkörívben nagy karéjt szakít le a magas partfalból. — Nem adok neki pár napot, és szépen belecsúszik a Tiszába. Hiába mondom az embereknek, hogy vigyázzanak, mert itt mindig le-leomlik egy darab föld, csak odamennek. Én meg nem strázsálhatok éjjel-nappal a parton .. . Boriska néninek igaza volt: amikor visszafelé jövünk a motorcsónakkal, egy férfit látunk: éppen a leszakadni készülő részen álldogál. Sóder az uszályon Egy csoport kenuzó tűnik fel a vízen. Szeged felé tartanak. Syetvai törzsőrmester őket is „igazoltatja”. — Honnan jönnek? Kicsodák? Hová mennek? Mi célból? — hangzanak a kérdések. Budapesti sportiskolások, tizenhatan — közöttük felnőtt kísérők is — négy túrakenuval Tokajból indultak. A fiúk — egyébként kosárlabdázók — már tavaly is rendeztek egy Tisza-túrát, az idén is ráengedték a kenukat a folyó hátára. Szegedig tart az útjuk. — Tudnunk kell mindenkiről, aki a Tiszán „útnak indul”, tudnunk kell, hogy meddig megy, hová tart. A vízrendészet őrseinek jelentjük, és ők már tudnak róla, hogy például ezen a napon ennyi és ennyi kenuzónak kell megjelenni az ő szakaszukon. így lehet ellenőrizni, ha ne adj isten, valami baj érné a túrázókat, és nem érkeznének meg a szomszéd őrs „portájára”. Már erősen délutánba hajlik a nap, amikor egy nagy, fekete uszály méltóságteljesen, lassan szembejön velünk. A MAHART 437-es Z uszályának vezetője készségesen mutatja a vezetői engedélyt, a menetokmányokat. — Tiszakesziből jövünk — magyarázza. — Szentesig megyünk, és a DÉLÉP-nek szállítunk több tonna sódert. A törzsőrmester ellenőrzi a rakományt és az uszály folytatja útját. „Maszek” varsa Visszafelé Szolnok irányában haladva a bal parton varsák sorakoznak egymástól húsz-harminc méterre a vízbe állítva. Az egyik — á többitől jóval kisebb — gyanús a (törzsőrmesternek. Nem halász rakhatta ide, valaki „maszek alapon” varsázik. A zsákmány két, két és fél kilós folyami harcsa. Szolnokon az egyik halász mondja is, hogy ők már nem is használnak olyan varsát, mint az a fából készült. — A vízijárőrnek erre is oda kell figyelni. Nemcsak az fordul elő, hogy valaki engedély nélkül varsát állít fel, hanem olyan esetek is vannak, amikor megdézsmálják a halászok fogását, felszedik a varsájukat és elviszik a halat. Szerencsére ritkán történik ilyesmi. Délutánra a felhők végleg beárnyékolják a napot és az eső is megered. A hatalmas, széles folyó kihalt, nem látni már embert sem a vízben, sem a parton. A vízijárőr befejezi az őrjáratot és jelentést tesz a nap eseményeiről. Paulina £va A Kodály-év alkalmából Ami fontosabb a pénznél Világkoncert Pécsett A Kodály-év alkalmából hazáinkban vendégszerepel az úgynevezett világzenekar: a Jeunesses Musicales (Ifjú Zenebarátok) Nemzetközi Szövetségének együttese. A „világkoncertet” július 20-án tartják a pécsi székesegyházban. A zenekar 'tagjai — huszonkét európai és tengerentúli ország több mint száz fiatal muzsikusa — már a mecsekaljai városban tartózkodnak, a Jeunesses Musicales nyári táborában készülnek a hangversenyre. Az ifjú zenebarátok .nemzetközi mozgalma a második világháború idején született meg azzal a céllal, hogy a muzsika nyelvén szolgálja a különböző anyanyelvű, de a zene közös nyelvét is értő, művelő fiatalok barátságát. A hetvenes évek elején — kanadai kezdeményezésre — jött létre a világzenekar, s azóta minden évben más országban ad hangversenyt egy-, egy világhírű karmester vezetésével. Az együttes tag;ait nemzeti zenei versenyeken válogatják ki, vagyis hazájuk legtehetségesebb muzsikusai közé tartoznak. A világzenekar most először mutatkozik be szocialista országban. A választás azért esett hazánkra, mert a Jeunesses Musicales a „világikoncert” megrencfezesével kíván hozzájárulni a Kodály-centenárium zenei ünnepségeihez. Pécs a hatvanas évek .közepe óta ad otthont a nemzetközi ifjúsági zenei tábornak. Ezért tartják itt a hangversenyt. A négytornyú székesegyház kitűnő akusztikájánál és nagy méreteinél fogva igen alkalmas erre az egyedülálló zenei eseményre. A Jeunesses Musicales történetében először tép fel együtt a világzenekar és a viláigkórus. A kecskeméti nemzetközi ifjúsági énektáborban tizenöit ország fiatal pedagógusát és pedagógusjelöltjei Készülnek a koncertre. Közreműködésükre a Kodály-mű bemutatása miatt van szükség. Három nagy mester emlékének adóznak a pécsi hangversenyen. A 250 éve született Haydn Medveszimfóniáját, a 100 éve született Kodály Budavári Te Deumáit és az ugyancsak 100 éve született Sztravinszkij Tavaszi áldozását adják elő a neves japán karmester, Hirojuki Ivafci vezetésével. a7.dasági - vezetők beszámolóiban vissza-visszatérp panasz — vagy vélt mentség a bajokra a munkaerőhiány. „Nem tehetünk róla — tárják szét ilyenkor a karjukat a mentegetődzők :—, ha egyszer nincs elég munkásunk, mérnökünk. Hiába ígérünk és fizetünk magas béreket, sorra hagynak itt bennünket legjobb szakembereink”. Szó, ami szó, a munkaerőnek az a természete, hogy oda áramlik, ahol többet fizetnek. De néha akkor is odébb áll, ha másutt sem fizetnek neki többet. Amióta népgazdaságunk az intenzív fejlődés nehezebb útját járja, s a vállalatok kezdték szembentalálni magukat a krónikus munkaerőhiánnyal a munkáskezekért folyó versenyben, igen látványos módon változtak a munkakörülmények. Szállodákkal vetekedő munkásszállások, a bejáróknak kényelmes buszok, a la carte étkezdék, higiénikus fürdők teszik kényelmesebbé és kulturáltabbá a dolgozók életét, nem is szólva a nehéz fizikai munkát megkönnyítő technikai korszerűsítésekről. csülnek, jól ki tudok jönni a főnökömmel” — hangzik a válasz. Vagy épp ellenkezőleg; „Kibírhatatlan ember, nem tudok megmaradni mellette”. A vezetői stílusnak pénzben ugyan alig kifejezhető, mégis vitathatatlan gazdasági értéke van. A dolgozók elvárják, de meg is becsülik közvetlen vezetőjükben a szakmai és politikai tudást, a szervezőképességet, a határozottságot, a jó emberismeretet. Ne higgyük, hogy a „liberális”, a mindent elnéző, a mindenkinek kedvezni igyekvő vagy épp népszerűséghajhászó vezetőt szeretik. A tehetetlen, határozatlan, intézkedni képtelen főnöknek épp úgy nincs tekintélye, mint amennyire meg tudja mérgezni a légkört maga körül egy-egy igazságtalan, a kritikát nem tűrő vagy megtorló, a hízelgőkre támaszkodó helyi kiskirály. Az egyszemélyi felelősség megkövetelte erély, valamint a társadalmi .rendünk szelleméből fakadó és a dolgozókat értelmes cselekvésre egyedül képes demokratizmus: ez a korszerű vezetési stílusnak két legfőbb, nem ellentétes, hanem egymást feltételező alappillére.' Csakhogy ma önmagukban ezek sem bírnak kellő vonzerővel. Van valami kevésbé kézzelfogható, ami mindjárt a kereseti lehetőségek után, sőt, gyakorta azokat megelőzve esik a latba; a jó munkahelyi légkör. Érthető, hiszen a munkaerő nem egyszerűen termelési tényező, hanem érző és gondolkodó, eleven hús-vér ember, idejének javát munkával, munkahelyen tölti el, s egyáltalán nem mindegy számára, hogy hogyan érzi ott magát. Nem lehet teljes értékű annak az embernek az élete, aki a munkát csak szükséges rossznak érzi, csak eszköznek, amellyel megválthatja jogát és lehetőségeit a szórakozáshoz és pihenéshez. S ami fontosabb: nem lehet teljes értékű az ember munkája, ha ott, ahol azt végzi, szükségtelenül rossz vinyonyok nyomasztják, dühítik, idegesítik, töltik el szorongással vagy keserűséggel, sértik igazságérzetét vagy emberi méltóságát. Ha bárkit megkérdezünk, hogy miért szereti a munkahelyét, vagy épp ellenkezőleg, miért akar elmenni onnan, hogy a munka kedvére való vagy nem, elsőként többnyire a munkahelyi vezetőjét minősíti. ,>,Megbe-A demokratikus vezetési stílus persze még nem azonos a munkahelyi demokrácia eleven működésével. A dolgozók jó munkahelyi közérzetéhez az is elengedhetetlen, hogy magukénak tudják üzemük valamennyi ügyét, érezzék: van beleszólásuk annak életébe, munkájába. A rossz munkahelyi légkör okaként nagyon gyakran a munkahelyükön tapasztalható szervezetlenséget jelölik meg az mberek. Ha nncs anyag, eszköz, alkatrész, ha nincs megrendelés, ha késnek a szállítások, ha rossz a kooperáció, ha nem illeszkednek pontosan a tevékenységi körök, ha értelmetlen és felesleges munkával telik az idő, s ha aztán a semmittevést kapkodással, rohammunkával kell pótolni ... — nos, mindez valóban lelket-idegeket roncsoló feszültséget okoz. égül, attól is függ, hogy milyen a kollektíva. A közösség egyénekből áll; az ember nemcsak szenvedő alanya lehet a rossz munkahelyi közösségnek, hanem oka, forrása is. És megfordítva: ha jó a légkör, annak megteremtője a közösség minden tagja. Koncz István O öcsém sikeresein ilie■téve valamennyi vizsgáját, 28-án jött haza a kollégiumból. Másnap együtt utaztunk B.-re. Tera házában a szőnyegek alatt, a szekrények tetején, a kerti fák odvaiban, Gellei PiTofesszor kegyeletiből helyükön hagyott háziikabátjainak, tréningruháinak, pizsamáinak zsebeiben, az olajikályhiák égőterében, a rekamiék ágyneműtartóiban, a díszpárnák huzata alatt, a fotelikárpitok réseiben, a használaton kívül helyezett k ertikap ui le vélszek riény ben cédulákat találtunk. Gellei professzor posztumusz kézáratpap ínjainak szabályos feljegyzéséből, negyedeléséből származó cédulákat apuka szálkás, apró, nehezén olvasható betűivel. Dá^tum, ami egyértelműen eligazítana az írások keletkezési sorrendjét illetően, egyetlen cédulán sincs. Ezzel kezdődhetett: „Itt van öt ember, öten az építők közül. Öt látnivalóan eltorzult, elfajzott honfitársam. Öten a mérleg serpenyőjében. Siralmas mérlegállásban. Talán még nem reménytelenül. Talán, még ... Van erőm megpróbálni? Van értelme, már csak próbaképpen is .. Vagy ezzel: „Nézem őket: akár katonák is lehetnének. Megpróbálom rájuk képzelni az egyenruhát. Nem fogadják idegenül', nyilván volt már szerencséjük hozzá. Csak éppen. .. sapka a tarkón, ing, zubbony derékig kigombolva ... Mi ez itt, elvtársak?! Mit képzelnek, hol vannak?! Föl, vigyázz! Hova tartozik? Ki a parancsnoka? Ne pislogjon itt nekem! Jelentést kérek! Mi maradt önben a két év... a két év? Csak az a Ivét év?” (Telefon június 18-án) — Na végre! Szervusz Kálmikám! Mór azt hittem sose veszed fel. Mondd gyorsan, hogy vagy? Pihensz? Pihengetsz? — A Tekiulics ikartársnak nincs joga ilyen engedélyeket Kiadná. Legfeljebb életbevágó esetekben engedélyezheti a magánbeszélgetést. — Jól van, Kálmikám, ne pattogj, legközelebb majd ... — Nincs legközelebb. Nem leéli. Csecsemő vagyok én, hogy naponta érdeklődjetek a hogylétem felől? Tébolyult, aki bármely pillanatban kárt tehet magában? — • Rendben van, ha ingerel. nem fogunk naponta ... — Nem ingerel, csak fölösleges. A Jani mondta a mocsok kőmíveseket? — Miféle ikőmívesekeit ? — Ezeket itt szemközt. Az IBUSZ-bázon. — Édes Istenem! Kálmán! — Nemrég jött meg a főnökük. A hatodik díszpinty. Tegnap is ilyentájt volt jelenése. — Mi ez a napi telefonálgatás? Tegnap a Jani, mára te. Ügyeletben ellenőrizték? Ennyi pénzetek van? — Ne aggódj, Kálmikám, bentről beszélek. — És az állam pénze nem pénz? Azt csak úgy herdálhatjátok? — A Tekulics kartársnak megengedte, hogy a közvetlen városijáról... — Kálmikám, engem nem érdekelnek azoik a kőművesek. Engem... — Olyan huszonöt '.körülinek saccolom. Meglepően kulturált küllemű. Épeszűén nyírt haj, hetyke bajusz, kord nadrág, dzseki/ fehér ing nyakkendővel. Az a döbbenetes benne ... (Folytatjuk) ' 'v, ~ I f t( Wkt' -■ r*' •'^ í? qri *,'. — ■; " -:V‘ V« . Gyetvai törzsőrmester vízi útjára indul Fotó: T. Z. Berkes Péter: Apuka szabadságon
