Szolnok Megyei Néplap, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-06 / 131. szám
1982. JÚNIUS 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Budapesti Bútoripari Vállalat ebben a* évben belföldre egymilliárd forint értékben gyárt komplett lakószoba-berendezéseket, szekrénysorokat, kárpitozott garnitúrákat. szóló bútorokat. Az idén négyféle új kárpitozott garnitúrával, egyedi szekrényekkel, franciaággyal jelentkeznek a kereskedelemben. Bővült a közkedvelt Réka elemes bútorcsalád is. Az új termékeket először az őszi BNV-n mutatják be. A képén: újdonság a hajlított, formatervezett ülőbútor Háztartás után- varrógépek mellett Tiszafüredet elhagyva a 33-as számú, Debrecen felé kanyarodó műút jobb oldalától fasor vezet a termelőszövetkezeti központba A tágas udvar bal! oldalán hasz- szú épület nyújtózkodik. Béniről gépzaikatalás, beszédzaj szűrődik ki. Ezt ' a házait egykor ládaüzemként emlegették ma pedig az újjávarázsolt, világos műhelyAz üzem létrejöttének fontosságát m,j sem igazolja jobban, mint az, hogy» a nagyközségben ma is jelentős a szabad női munkaerő, így a létszám kialakítása nem ütközött nehézségbe. A helyiségeket — az öltözőkkel, zuhanyzókkal felszerelje — a helybeli Hámán Kató Termelőszövetkezet biztosította, a gépeket a budapesti Egyesült Ruházati Szövetkezet szállította. A szerződés értelmében a fővárosi szövetkezet vállalta a betanítást, és ugyancsak biztosítja az alapanyag-ellátást is. Jelenleg már hetvenkettőn dolgoznak a nagyteremben. ÍTanzik Miklósné három kisgyermek édesanyja. Korábban a Kossuth téri Általános Iskolában takarított. — Nem a munka volt sok Nagy Józsefné azon dolgozók közé tartozik — egyébként huszonketten vannak, — akik az üzemalapítás előtt Pesten ismerkedtek meg az esőkabátvarrás munkafolyamataival, hogy azután hazatérve tovább adhassák az ott tanultakat a többieknek. — Nem volt könnyű ez a tíz hét — mondja. — Távol a családtól, a lakástól:. de vállaltam, mert mi nők bizony Tiszafüreden nem nagyon dúskálhatunk a munkalehetőségekben.. Az első hetekben nehezen engedelmeskedett a tű. szokni kellett az új rpunkát. hiszen például én korábban állattenyésztésben dolgoztam. Furcsa volt az js, hogy a kabátokat sokat kell forgatni. Fájt a vál- lam. a hátam, a kezem, és a nyolcórás ülést is hosszúnak találtam. Néha úgy éreztem, nem csinálom tovább, felcisarnokban varrógépek kattognak. Mögöttük tiszafüredi lányok, asszonyok szorgos- kodnak. Fiatal a részleg — ebben az évben létesült —, fiatalok a dolgozói. Többen a falkanál mellől érkeztek ide, mások a mezei vagy más fizikai munkát cserélték fel a nagy figyelmet, pontsságot kívánó viiharkabát-összeállí- tással. vagy nehéz, inkább a beosztás nem felelt meg. Reggel korán be kellett menni, majd dél körül ismét adódott feladat, és tanítás után, este szintén. Sokat voltam távol a gyerekektől, olyankor, amikor ck még vagy mái' otthon voltak így nagy teher jutott a gyerekgondozásból a férjemre. Ezért kaptam örömmel ezen az új m unkaalkalmon. — Korábban tudott varrni? — Alig. Az otthoni apróbb rühafoltozások, varrások kivételével mást nem. Kezdetiben gyorsnak találtam a gépet, a fonál is sűrűn szakadt, de azután hétről hétre jobban belelendültem. Most zsebeket varrók, és a napi keresetem már 110 forint körül alakul. adom. Szerencsére maradtam belejöttem a műveiét fortélyaiba, és ma már nem okoz gondot, hogy itt három milliméter eltérés már - hibának számít. Én az úgynevezett plaikkot, a kabát felső részét varrom a nyakkörhöz. — Tévesztés ? ■— Ritkán, de előfordul. Néha a szabvány, az előnaj- zolás pontatlan,, és ezt a hibát nekünk kell észrevenni, javítani. Ha rossz a varrás, kii kell bontani, és újra csinálni elölről az egészet. Egyre gyorsabban megy a munka. Kezdetben egy műszakban 65 darab is soknak bizonyult, most meg már 90 körül teljesítenék, ha mindig ezt az egy műveletet végezném. Jóvér Éva tizenhét éves. Korábban középiskolába járt. de a tanulmányait, félbeszakította. Csaknem egy évig a Varrni tanúinak Hibázni tilos / Viharkabátok készülnek Tiszafüreden szüleinek segített a háztartásban. Természetesen nem mondot le az elhelyezkedésről. Én is részt vettem Pesten a tízhetes előkészítő tanfolyamon, és visszatérve a gomblyukazást csinálom. Kijelölöm a gomblyukak helyét, a gép kivágja a jelzett részt, majd a szegélyeket lyukkötővel bekötöm. — Így elsorolva egyszerű. — A gyakorlatban is az, bár az első hetek nehezen teltek. Meg kellett szoknom a gépet, hogyan kezeljem, mire vigyázzak, mert nagy pontosságot követel ez a művelet. A négy gomblyuknak — ahogy mondjuk forintra, fillérre egyezni kell. A tiszafüredi lányok, asz- szonyok itt dolgozó legügyesebbjei az alig fél éve működő üzemben már két-há- romiféle részmunkában is járatosak. Az igaz, mint minden hasonló helyen: itt is vannak gyorsabb kezűek, meg lassúbbak is. Az előbbiek, ha végeznek a feladatukkal, szívesen vállalnak más jellegű munkát is. Elvégre így a kereset is több. Azután olykor a nyolc óra is hosszúnak tűnik, különösen azoknak, akiknek ez az első munkahelyük. De a nehézségeik ellenére kevés a lemorzsolódó, a zöm megtalálta, megtalálja számításét. Ami az átvett, megvarrt kabátok minőségét illeti, a munkára még egyetlen szállítás után sem volt panasz. Igaz a Gergely Bertalanná telepvezető irányította meo szigorú: és jó barátság ide, közvetlenség oda, az ellenőrzésük után a rossz varrasd. hibás összeállítású termékek, kivétel nélkül még szállítás előtt visszakerülnek javításra, korrigálásra a „tett” elkövetőihez. Erre a szigorú munkafegyelemre kötelezi őket a terv is, hiszen már ebben az évben 45 ezer ió minőségű. szépen összeállított, hibátlanul megvarrt szolgálati viharkabátrt várnak ettől a hetvenegyné- hány tiszafüredi lánvtól, asszonytól az ország különböző üzemei, szövetkezetei, munkahelyei. D. Szabó Miklós A lépcső alsó fokán A lépcsőzetes munkakezdés Szolnokon Az öreg szolnokiak a legjobb tudói: a gyárdudák mindig hétkor szólítottak munkára emberek ezreit a megyeszékhelyen. Megszoktuk, s kapkodjuk a fejünket, ha azt halljuk, a gyárvárossá nőtt déli iparnegyedben már harmadik éve elkezdődött valami, ami a dolgozó emberek érdekében, a télen-nyáron napjában legalább kétszer utazó szolnokiak védelmére történik. A lépcsőzetes munkakezdés ez, amelynek használ1 aligha vitathatná bárki. Értelmét, bevezetését azonban talán éppen a megszokás kérdőjelezi, s viszi kitérők felé. A közelmúltban á Szolnok megyei Szállítási Bizottság ülésén is megvitatták azt a NEB-vizsgálatot, amely a tömegközlekedés helyzetéről, a lépcsőzetes munkakezdés eredményeiről, a munkás- szállítás kulturáltságáról készült. Több mint ötven népi ellenőr, ezerhatszáz órás vizsgálata igyekezett kideríteni: Szolnokon, s a megye nagyobb településein mennyire megfelelő a tömegközlekedés. A vizsgálódók tudták: az ötödik ötéves terv időszakában a Volán nagyarányú járatfejlesztést hajtott végre, 25 helyett 35 új autóbuszt vásárolt, a nagyobb munkahelyekkel állandó kapcsolatot tart, hogy igazodjék a szükségletekhez. Tudták azonban azt is: Szolnokon mégis vannak napjában csúcsidők, s ezekben a csúcsidőkben a zsúfoltság változatlanul jellemző a tömegközlekedésben. Nem célunk a lépcsőzetes munkakezdés szolnoki történetének még csak vázlatos föielevenítése sent. Annál is inkább, mert aligha írhatnánk róla érdemlegeset. Az igazság az, hogy Szolnokon a lépcsőzetes munkakezdés három év után a létra — ha szebben hangzik, a lépcső alsó (legalsó?) fokán áll, s hogy valamelyest mégis beszélni lehet róla, az pár hónapos visszatekintést igényel csupán. Az öt munkanapos hét bevezetésével ugyanis a déli és északi ipartelepen erőteljesebb intézkedésekkel a legtöbb nagyvállalat lépcsőzetesen kezdi — tömegében a munkát. A hosszú távú készülődés, a nagy nekifutások eredménytelenségének egyik oka a már bevezetőben említett megszokás. Ebben a megszokásban van egy, aligha bizonyítható, de felettébb! kézenfekvő tény is: aki reg- " gél hétkor kezdte eddig a munkát, délután háromkor, fél négykor biztosan be is fejezte. És tavasztól őszig a három, fél négyes zárás azt jelentette, hogy a hosszú délutánok, esték igen jól hasznosulhattak. Vagy otthoni munkára, vagy munkaidő utáni nyári programokra. Az asszonyok, különösen a kisgyerekes anyák úgy alakították munkarendjüket — már az otthonit — hogy mielőtt a gyerek bölcsődéből, óvodából, Iskolából hazajött, jutott idő bevásárlásra, kimosásra, sok mindenre a ház körül. Ezért vállalták — mi az a húsz —harminc perc — a zsúfolt autóbuszt, a kényelmetlen utazást reggel és délután. Persze nem zokszó nélkül. Panasz, panaszt követett: miért nem gondoskodnak jobban az utazókról? A zsúfoltság azonban nemcsak a buszokon volt jelemző. Sajnos manapság is „vetődik” az üzletekre, bevásárlóközpontokra. Délután fél négy és öt óra között csúcsidő van a boltokban, áruházakban. Még mindig? Kérdezhetné bárki, aki nem tudja, miért a létra (a lépcső) alsó fokát citáljuk. A lépcsőzetes munkakezdés ugyanis korántsem azt jelentené, hogy többszáz embert foglalkoztató munkahelyek a szomszéd gyártól, üzemtől, intézménytől 10—(15 perccel korábban, vagy későbben fognak munkához. Ha — tegyük fel — a Járműjavítóban reggel hétkor kezdenek, akkor az ugyancsak azon az úton megközelíthető kőolajosoknál, vagy az ERDÉRT-nél a 7.15-ös kezdés se kényelmesebb, se gyorsabb közlekedést nem jelent. E példa nem lény, csak a legkézenfekvőbben igazolhatja, hogy ugyanazon a járaton utazik zsúfoltságban a járműs, az ERDÉRT- es, a kőolajos is. A déli iparnegyed elágazásában, a 3-as autóbuszjáratok vonalán különben éppen a közelmúltban váltottak a lépcső fokán... A Volánnál, ahol szakemberek, számítógép segítségével munkálkodnak a közlekedés kulturáltságának javításán, azt mondják, a megyeszékhelyen az 5-ös vonal következik a lépcsőzetes munkakezdésben. ' A Verseghy úti vállalatok előzetes egyeztetések napjait élik. A NEB vizsgálata szerint a témában érdekelt városi tanács illetékese több egyeztető tárgyalás után — amelyre minisztertanácsi rendelet is kötelezi — igyekezett megfelelően koordinálni a közlekedési vállalat és az érintett vállalatok között. Ennek is eredménye az idei, már szélesebb körűnek mondható lépcsőzés a fhunkahelyeken. Sajnos, azonban a vállalatok a korábban bejelentett szükségleteket nem, tekintették állandónak, változtattak, s nem biztosan objektív okok miatt az elhatározásaikon. Ilyen esetben a tanács illetékese sem volt következetes. Mindez csupán néhány tény, elgondolkoztató felvetés a szolnokiak lépcsőzetes munkakezdéséről. A NEB anyagában tizenöt vállalatot, intézményt, mintegy két- két és félezer embert említ a lépcsőzetes rendben. Bizonyos, hogy ennél többen kezdik manapság Szolnokon eltérő időben a munkát. Az is érthető, hogy minden tere melő vállalat először és legkönnyebben az adminisztratív létszám lépcsőzéséhez foghat. Ám, sokszor ezeknél is vita, kétkedés és megtorpanás a jellemző. Érdekes, hogy a tapasztalatok szerint a MEZŐGÉP, s a Május 1. Ruhagyár szolnoki üzeme a példás ebben a rendszerben. A MEZŐGÉP amelynek dolgozói éppúgy bejárók, mint bárhol máshol (vagy jobban?) s a Május 1., ahol fiatal, gyermekes nők dolgoznak. Ezek a munkahelyek pontosan „rendelnek” járműveket dolgozóik szállítására. Nemcsak műszakrendet közölnek, tudják a létszámot is, s nem akarják, hogy munkásaik már utazási fáradalmakkal kezdjék a napot a gép mellett. Az ötnapos hét eddigi tapasztalatai, a megyeszékhelyi reggeli, s délutáni csúcsforgalom tovább serkenti a lépcsőzetes munkakezdés szélesítését. Remélhetőleg ezt mihamarabb többen értik meg, s cselekvő elhatározottsággal, következetességgel változtatnak. Mindehhez azonban a tanács, a lakóhelyi irányító felelőssége is szükségest Talán következetes számonkérése is. Nem törvény, csak megszokás, hogy Szolnokon reggel hétkor szól a gyárduda, kezdődik a munkanap. — sj — Hű, de jó Sétahajó Előtérben a minőség
