Szolnok Megyei Néplap, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-26 / 148. szám
Irodalom, művészet 1982. JÚNIUS 26.' 8 Kosztolányi Dezső (1885—1936). A Nyugat első generációjának kiemelkedő alakja, aki versben és prózában egyenrangút alkotott. Szabadkai gimnáziumi igazgató fia. Az egyetemen Babits Mihállyal és Juhász Gyulával köt barátságot. Bölcsészeti tanulmányait azonban nem fejezi be, újságíró lesz. több haladó lap szerkesztőségében dolgozik. A világháborút fájdalmas csapásként éli át. Az őszirózsás forradalmat örömmel fogadja, tagja lesz a Vörösmarty Akadémiának. A Tanácsköztársaság idején azonban hamar úrrá lesz rajta a félénk bizalmatlanság. Az ellenforradalom győzelme után rövid időre a reakciós Üj Nemzedék szolgálatába szegődik, ezért sok támadás éri, s tettét hamarosan meg is bánja. Progresszív munkásságának ellentmondó megnyilvánulása Adyt támadó, nagy sajtópolémiát kiváltó tanulmánya is 1929- ben. Művészete rendkívül sokszínű. Költészetében dekadencia és játékosság váltakozik mély humanizmussal. Virtuóz mestere a verselésnek. Kiemelkedő regényeit a húszas években írja (A véres költő. Pacsirta, Aranysárkány, Édes Anna). A novella a harmincas években jut vezető szerephez munkásságában. Regényeiben és novelláiban nemcsak a magyar nyelvnek és a művészi szerkesztésnek mestere, hanem az ember- és lélekábrá- zolásnek is. .4 két világháború között szellemi vezetője a nyelvművelő mozgalomnak. Műfordítói munkássága is_ igen jelentős. Súlyos betegségben, hosszú szenvedés után hal meg 1936-ban. uy történt. hogy F. F., aki főfelügyelő volt. egy állami vállalatnál, az utcán sétálva, egyszerre különös, elviselhetetlen, orr* facsaró bűzt érzett. Gyanakodva tekintett körül és ügyelni kezdetit, mint a hivatalában szokta. Homlokát összeráncolta. erei kidagadtak, fakó. halotti szemét, felgyújtotta a figyelem, mintha a villanykörtébe hirtelenül erős áramot kapcsolnák. Semmi gyanúsat nem talált, maga körük Az aszfalt söpört és locsolt, mellette a házak tiszták, csatornák nincsenek a közelében. Csóválta a fejét.' aztán kettőzve a lépéseit. tovább ment. Pár méterrel odább megállott. s akkor újra érezte a szagot. Megfordult. mintegy nézve a levegőben az utat. melyen láthatatlanul utána sompolygoft. Ájulatos illat volt. a feloszlás gyászos aromája, édeskés és nehéz, kéjes és visszataszító. leírhatatlanul átható, olyan, mint a tubarózsa szaga, mely a napfényben rothadó avas ikonc páráival elegyül. Öntudatlan mozdulatot tett. hogy elhese- gesse. Vannak szagok, melyek anv- nyira ellenségeink, mint a szemnek a villanyfény.• a fülnek a mennydörgés, az orr megborzad és visszatántorodik tőlük. Valami épülő ház mellett haladt el. Itt orrát a mész éles szaga szúrta, mely oly erős volt. hogy egyenesen az agyvelejébe nyilait., mint egv hosszú, hegyes tű., mellette korhadó faállványok, nyirkos pincék. Hosszan tétovázott, hogv valamiként ezen a helyen fedezze föl a rejtélyes szag forrását. Mert. még most' is érezte. Ment egy-két lépést, sietni kezdett. hirtelen megállt, előretekintett. hátratekintett. de minden megfeszített erőlködése ellenére sem tudta eldönteni, hogy mi okozhatja azt a bűzt. amely az egész légkört megmérgezte a csillagokig. Mosolyogva sétáltak az / emberek, könnyű őszi felöltőkben. férfiak és nők. akik semmit se vettek észre. A napfény aranymártása leöntötte a buja és lihegő fővárost. Minden házból és kapualjból más és más szag áradt ki. ellentmondó illatok és bűzök feleseltek egymással, mint a bérházakban a zongorajátékok, melyekből senki se hallja kj az igaz) da Vamot, Gőzölgött, párol<Szá<c m muíjtjar nő ire!Iáiból got.t, füstölt az élet ebben a langyos alkonyaiban, a virágágyak és s/emétgödrök, a cukrászdák éss pálinkásboltok, a gyógyszertáraik és a kórházak az ég felé lehelték tömjénüket. hódolva valamely ismeretlen istennek, aki az életet teremtette s a szép és ocsmány színeket, hangokat és szagokat egyformán megérti. F. F. főfelügyelő a szagok e macskazenéjében szórakozottan bandukolt haza, kis csomagban. amint szokta, vitte a vacsoráját, az ég felé fordította az arcát és nem gondolt arra, ami az imént megzavarta. Otthon, agglegény-lakásában jóízűen evett, közben is rendkívül fontos ügyiratokon járt az esze. melyeket holnap föltétlenül el kell intéznie. Reggel, mikor elindult hazulról, az utcán megrohanta a tegnapi szag. Kétségbeesetten, megsemmi- sülten állt meg a kapuja előtt. Pont az a szag volt. Alig ébredt a város, emberek úgvszólván sehol, az ablakok csukva, a levegő is hűvös. tiszta, igazán érthetetlen, honnan került ide. Bár többnyire gyalog szokott, elsétálni a hivatalába. fölkapaszkodott egy villamosra. hogy megrövidítse az útját. Itt mintha nem érezte volna, aztán megint érezte. Kedvetlenül érkezett meg de később megfeledkezett minderről, a szolgát leszidta. a titkárral gorombáskodott. naivon kedvesen telt el az idő délig. Csak hazamenet jutott eszébe megint. Üjra érezte, egvre erősebben érezte. Alig tudott ebédelni, búskomo- ran ült az asztalnál, a kenyereket elmorzsálta és a húsokkal bekente a tányérokat. Elhatározta. hogy rendszeresen megvizsgálja az esetet. csak az. járhat eredménnyel. Sokszor mosta a kezét és öblögette a száját. Egy hót múlva megállapította. hogy a szag nem állandóan gyötri. de látszólag szeszélyes rohamokban, reggel is. délben is. este is. inkább a szabad levegőin. mint zárt helyen. Illatszerekkel próbálkozott, és a jázmin, a mák, az orgoqa csiak csömörletie- sebbé tette a levegőt. Elunva mindent. tompán nézett maga elé, társaságokba nem járt, otthon gubbasztott órák hosszat, \ arra gondolva, hogy valaha igazgató akart lenni, erről azonban le kell mondania és be kell látnia, hogy beteg, talán halálosan, gyógyít- hatatlanul beteg. Még csak negyvenhat éves volt. Barátai azt mondják, hogy ez a „legszebb férfikor”. de tizennyolc éves korában nem mondták, hogy még fiatal,- harminc éves korában sem, hogy még nem öreg. amit a „legszebb férfikör”-nak neveznek az emberek. az tulajdoniképpen a „legcsúnyább férfikor”. Belenyugodott., hogy így van, az, ami elől futott, az a szörnyűség, ő belőle árad. Végre vannak emberek, akik csúnyák és förtelmesek, akik bőrfar- fcasokat hordanak az arcukon, vagy akik kukorékolva beszélnek, akadhatnak, szerencsétlenek, akik az orroknak utálatosak. Ebben a sötét gondolatban megvigasztalódott. Egyik orvos sovány étrendet ajánlott — tea, tej, tojás, kótszer- Sült. — és fürdőket, calium hyper- mangannal. Naponta háromszor megíürdött a lila fürdőben, minden hatás nélkül. Ekkor egy híres fiatal tanárhoz ment el. aki egy hősszerelmes mosolygó fölényével fogadta, királyi előkelőséggel hallgatta meg a panaszát, levetkőztette. kopogtatta a máját és a lépét, s végül kijelentette, hogy semmi baja. azaz. az a baja, hogy képzelődik. Betegsége mindenesetre érdekes. Meg is mondta a nevét: hysteria olfactoria. Az orrüreg felső részében vannak a szagló- pálcikák, azok az idegvégkészülék, melyek az orrba — a belehelés léghuzama által — jutott légnemű testeket szag alakjában érzékelik, és előfordul, bár igen ritkán, hogy ezek az idegek hibásan működnek, akárcsak az a szem. mely -víziókat lát. vagy az a fül, mely hal- llucinál. Ilyen F. F. főfelügyelő beteges szagérzékenysége is. melyről a tanár, mint sajátos esetről, hosszabb megfigyelés után értekezést ír egy bécsi orvosi lapba, „ön — mondotta, minthogy a profesz- szor igen szellemes ember volt — a szag Maobetlhje, aki az orrával kísérteteket szagol.” Ez a magyarázat kissé megnyugtatta. Mikor azonban eltávozott, már a lépcsőn érezte az ismert szagot. Futni kezdett. a szag pedig rohant utána, amilyen gyorsan szaladt, úgy szaladt az is, a sarkában volt és rátámadt. kegyetlenül. Orra cimpái lázasan szimatoltak, figyelt az orra, ágaskodott és előremeredt. Azok a szemek, melyek véres árnyékot látnak, azok a fülek, amelyek túllvilági hangokat hallanak, nem figyelhetnek jobban. Kétség- beesésében azt kívánta, bárcsak vakulna és siketüllne meg az egész emberiség orra. De csakugyan érzéki csalódásról van-e szó? Befogta az orrát és nem érezte, kinyitotta és újra érezte. Rázta a fejét, izgett-mozgott, néha magában beszélt. Idegessége kétségtelenül növekedett, de általános állapotában javulás mutatkozott, mert az a megállapítás; hogy csak idegbeteg, fölrázta közönyéből, meg is fogadta, hogy alaposan ki- gyógyíttatja magát, és egy ideg- gyógyászhoz fordult. A kezelés szépen haladt. Maga a beteg is elismerte. Fiatal, felvilágosult orvos .volt az ideggyógyász aki sutba vetve a múlt hagyományait, a testekkel való meddő foglalkozást, főképp a lélek boncolására alapította gyógymódját, abból kiindulva, hogy a beteg életkörülményeinek és múltjának részletes ismerete nélkül az ideggyógyászat merő kuruzslás. F. F. az orvos kérde- zősködéseire sokat beszélt, nyílt és titkos szenvedélyeiről, mindenekelőtt. pedig a gyermekkoráról. Apja becsületes asztalosmester volt, ő pedig gyermekkorában szeretett a műhelyben tartózkodni, a gya- lupad és az enyves lábasok körül, melyeknek átható szagára ma is szívesen emlékezett vissza. Nyilvánvaló, hogy képzelgése nem egyéb, mim homályos és gyötrel- mes vágy az örökre eltűnt gyermekkor után, az Ifjúság után, melyet különösen akkor sírunk visz- sza. mikor a férfikorból az öregkorba jutunk. Ezt bármily fájdalmas is. 'tudomásul kell venni. Körülbelül ide jutottak a lélekbon- colás során, mikor F. F. egy napon a hivatal előtt találkozott, a vezérigazgatóval. Az igazgató elhúzódott tőle és félénken, rosszul palástolt ‘ zavarral kereste a zsebkendőjét. Most. egv pillanat alatt, megértette a helyzetet, erre a mozdulatra emlékezett. sokszor, nagyon sokszor látta, mások is így tesznek vele. az utcán, a villamosokban befogják az orrukat, bizonyos. hogv mások is érzik. Ö is érezte, még mindig, istenem, de mennyire érezte. Hanyatt-homlok futott az őszi esőben, egy orvosi táblát keresett, már fönn is volt az emeleten. Az orvos, akihez kalapostul és felöltőstül rontott be. kövér, kopasz bácsi, rossz orvos, de a legjobb gyermek, férj. és apa. aki kis családjának már két emeletes házat építtetett és abban sémiikéit, hogv a harmadikat is felépítse. Lihegve panaszkodta" el hogv mi járatban van. Az orvos bólintott, ő is érezte a szagot. Aztán vizsgáim kezdte. szokása szerint, úgy. hogv a betegről le se vetette a felöltőt, mert nála a gyorsaság a fontos. Keze ösztönös mozdulattal — évtizedes orvosi gyakorlattal — a páciens zsebén pihent meg. innen pedig — a felöltő zsebéből — kihúzott egy ezüst papírosba csinosan becsomagolt, francia sajtot, melynek érett leve már szét is folyt a zsebben. iádul másán lobogtatta D meg ezt a. leletet, mint híres sebészek műtéteknél a kórokozó daganatot. és azt a fölöttébb becses tanácsot adta a betegnek. hogy máskor no hordjon a zsebében olv sokáig sajtot. F. F. főfelügvelő az orvosi tanácsért ötven koronát nyújtott át. melyet az. orvos e'einte vonakodott elfogadni, de aztán engedett neki. Mindenesetre. gondolta. egy tégla a harmadik emeletes házhoz. ÖSZj IRODALOM, MŰVÉSZI MATTIONI ESZTER D Bratka László: Fókusz Alagút-erek surrogásán túl, Molekulák dörgésén túl. Azon túl, hogy a szív olyan, mint egy hegy, amelynek akár minden egyes szál füve is számon tartatik Két fényképezőgép fényképezi egymást Pátkai Tivadar: Szárnyas oltár Beszédfoszlányok (a Jóreménység-fokról elfelé) nyári verőfényben égek élek még mert körüldonognak a méhek rajtam az idő arany-pora nem megyek én már veled csak hova csak hova Üvegharang nyár van dél van fény havaz ha föllobban dús hajad: elárvul fönn csillag Nap nyár van dél van fény havaz nyár van dél van fény pereg homlokod ha megkeres miért vagyok fegyenced nyár van dél van fény pereg Capriccio Az ember ha magára marad legyenek társai: madarak ha nyújtod is (mire?) a kezed rég fölázott szerelem ez bennem már égig érő nyár van te elfogyó út vagy e tájban nézlek őszig hóharmathullásig szeretem ahogy leejted ruháid Hatvani Dániel: Állatvers Lesz a versből gyapjas . nagy állat, isten lábához törleszkedő s ki mélyről jön, hogy megérintse — ő rímelve fröcsköl arra nyálat. Szelíddé és vaddá sem válhat, kihalni készül, nyelve lóg elő: játékra, bűnre nincs benne erő s akkor ugat, ha biztatást kap. Látszat okán sem kelleti testét. Méltatlan hozzá e nagy kezesség. Indulna inkább délköröknek hosszán, s ne várná meg amíg mindenkiből, kinek tyúkszemét tapossák, kitör a velőtrázón üvöltő zseboroszlán. Baranyai kislány arany háttérré! Kosztolányi Dezső: F. F. rejtélyes gyógyulása ú
