Szolnok Megyei Néplap, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-26 / 148. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1982. JÚNIUS 26.

lArckénváziatl

„Szenvedélye”: kapcsolat az emberekkel

Noha túl van már jóval a harmincon, s történt vele egy s más az életében, amitől akár zárkózott, kedveszegett is lehetne, dr. Buhály Zoltán a szó legjobb értelmében véve megőrizte magában azt a fajta nyitottságot, ami feltétlenül és döntő módon része a korszerű értelmiségi magatartásnak. Pedig az abádszalóki fogorvos „terepe” nem könnyű. A falu. ahol él, nemrég indult meg egy olyan úton, amelyik az eredendően mezőgazdasági jellegű település mindennapján alaposan átformálta. Ez a változó falu hozzátartozik Buhály Zoltán vázlatos arcképének hátteréhez. A dolog persze fordítva is igaz. a falu pcitréja is hiányos lenne a közösségi ügyeket „hivatalon túl” is vállaló, pártoló értelmiségiek nélkül. Mondhatjuk: a falun élő értelmiségieknek nemcsak joga. kötelessége is jó példával, aktivitással elöljárni, légyen szó akár mezőgazdászról, mérnökről, pedagógusról vagy orvosról. Csakhogy a „kötelesség” rovat gyakran hiányos. Egyszóval, aminek természetesének kellene lenni, az korántsem mindig természetes.

Buhály doktor Nyírtason nőtt fel, igazi nagycsaládban, hét testvére van. Érettségi Kisvárdán a Bessenyei gimnáziumban, egy sikertelen felvételi után esztendős kirándulás a segédmunka világába Vácra, a DCM-be. Aztán az egyetem Debrecenben. a „boldog” hatvanas években, amikor ugyan — mint ahogy egy dal állítja — „tetőzött az ifjúsági probléma”, ám jó volt diáknak lenni, harapva kóstolni mindent; szakmát, hivatást, közéletet, politikát, szerelmet, kultúrát, művészetet.

1969-ben fejezte be az egyetemet, jirtajd pár éves, Tarnamérán végzett, munka után Abádszalókra került, 1974-ben.

A lakás, amelyben él. valamelyest metszetet ad lakójáról, érdeklődéséről. Képek, grafikák, kisplasz'tikák,

könyvek, hanglemezek. Apropó: képek.

— Egyik testvére — ücs- cse — festőművész! Túl ezen van egyéb oka is, hogy érdeklődik a képzőművészet iránt?

— Az az igazság, hogy ezen nemigen töprengtem. Egész egyszerűen: szeretek nekem tetsző alkotásokkal találkozni.

— Többek között ennek a „szerelemnek" is köze van ahhoz, hogy Abádszalókon a közelmúltban több érdekes kiállítást rendeztek?

— A kiállításokat a művelődési ház rendezte, én csak segítettem a tervezésben, a szervezésben, a kivitelezésben. Fontosnak tartom, hogy egy ekkora településen, mint Abádszalók rendszeresen legyenek képzőművészeti élményeik az embereknek. A Bihari Sándor, Győrffy Sándor vagy a Victor Vasarely müveiből rendezett kiállítások vendégkönyveinek bejegyzései arról tanúskodnak, hogy érdemes volt „összehozni" ezeket a tárlatokat, még annak ellenére is, hogy nincs a településen kiállítás rendezésére alkalmas helyiség. Jövőre szeretnénk rendezni egy kiállítást a múlt században élt abádszalóki származású festőművész, Kovács Mihály műveiből.

— Gondolom, az Utóbb említett kiállítást a községi népfrontbizottság elnökeként is támogatja.

— Nem hiszem, hogy fel tudnám osztani az időmet — erre vagy arra a feladatra. Szeretek itt élni, nem szeretem viszont a munkahaloga, tást, a tehetetlenséget, a tes- pedtséget.

— Mindez: ha így nézem — meggyőződés, ha úgy nézem — életforma.

— Természetesen az utóbbi, bár a két dolog összefügg.

Az orvosokra — imitt- amott — jellemző némi szakmai, arisztokratikus zárkózottság. Pedig nem nehéz „kilógni” a sorból. Buhály doktort, a „fogak és agyarak, koronák és protézisek Abádszalókon élő mesterét” — ahogy Lázár Ervin egyik mesehőse után nyugodtan nevezhetnénk őt — ismeri az egész falu. sőt: sokan barátként, közvetlen, segítőkész emberként tisztelik. Föltehe- tőleg nemcsak gyógyító^ munkája miatt, hanem azért is. mert ő az, aki, amolyan egyszerű társadalmi munkásként, dolgozott a májusi abádszalóki lovas—vitorlás népünnepély előkészítésében, lebonyolításában; akinek eszébe jutott, hogy pedagó- gusnapon ne csak a pedagógusok kívánjanak egymásnak minden jót, hanem a falu társadalmának nevében is köszöntsék őket; aki nemcsak felismerte, hogy a település egynémely közintézményének tarthatatlan az állapota, hanem ügyködik a helyzet változtatásán; akinek — cseppet sem mellesleg — az olvasás,- a bélyeggyűjtés, a képzőművészet mellett, szenvedélye a gyermekfogászat is.

S egyszersmind szenvedélye az emberekkel való, bent sőséges kapcsolat. Ha jól belegondolunk: elfoglalt, „hajszás” szakmában dolgozó emberről lévén szó — nem kis dolog mindez. Egy falu szimultán színpadán nézve: mindenképpen fontos szerep, bármennyire is természetes a játék lehetősége.

Szabó János

Megemelkedett az i^többi napokban a Tisza vízsziritje, jobb zsákmányt remélnek az áradástól a halászok. Pócs József abádszalóki halász, a Félszabadulás Halászati Szövetkezet nyugdíjasa is hozzálátott, hogy kijavítsa a tiszaroffi kompkikötőnél elhelyezett varsáit (T. F.)

/1c/ mondják, a nomád ver nem veszett ki a magyarból, csak. volánnal cserélte jel a nyerget. Kóborlást vágyát semmi sem tori meg, - emelkedjen bár a gépkocsi és a benzin ára —, törtetve - tülekedve kapaszkodik a slusszkulcsért, csakhogy útra kelhessen. Hazánk, fiainak némelyike azzal sem törődik, ha nemcsak az új, hanem egy-egy használt gépkocsi vétele után is minden zsebét ki kell forgatnia. Ezért helyezkednek el sokan a kocsiban úgy, hogy

—mezítláb a gázpedálon_

A használt gépkocsikat árusító kecskeméti MER- KUR-telepen nem félnek a csődtől. Eladó is, vevő is mindig akad. Rebek László telepvezető elégedett a forgalommal:

— Sem a keresletben, sem a kínálatban nem tapasztalunk visszaesést. Annak a rendeletnek a bevezetése, hogy a magánszemélyek új kocsijukat három évig csak az arra kijelölt állami vállalatnak adhatják el, különösen megnövelte forgalmunkat, mégpedig évente a korábbi négy-öt millióról tizenkét millióra. Most sem panaszkodhatunk, tíz nap alatt negyvennégy kocsit értékesítettünk két és fél millió forint értékben.

A három éven aluli, „kényszerpályás” kocsik iránt igen nagy az érdeklődés. Az egyik, nyolcvanháromezerért átvett kétéves Ladáért a kapuban százezret ígértek. A tulajdonos azonban nem merte magánúton értékesíteni.

— Többnyire már a kapu előtt megveszik a • kurrens árut — mondja a telepvezető. — Mit sem törődnek a rendelettel.

Gyermekkoromban mesélte a nagynéném, hogy az évszázad elején a battonyai vásárra keveredett egy bakonyi ember. Kérdezték tőle a helybeliek, hogy vannak-e még betyárok a Bakonyban? Nincsenek már — válaszolta rögvest az öreg. — Felszorultak az irodákba. Úgy tűnik. a mai betyárok a

gépkocsi-kereskedelemben tűnnek feL Módszereik kifinomultak.

— 1977 nyara óta a kocsik

értékesítésekor kötelező nálunk a sorsolás — ismerteti Rebek László. — Ez a viszonteladóknak, írja nyugodtan: a kupecoknak a leginkább kedvező. ;

Játszanak a milliókkal

A sorsolás látszólag kiküszöböl minden csalást és részrehajlást. Egy urnába annyi műanyag golyót tesznek, ahány vevő jelentkezik. A golyók fehérek, csupán egyetlen sárga van köztük. Aki azt húzza ki a sötét urnából, viheti a kocsit. A telepvezető azonban átlát a szitán:

— Egy-egy kupec húsz- harminc embert is magával hoz. Így hallatlanul megnő az esélye. Semmit nem tudunk ellenük tenni, hiszen nincs szabályozva, hogy hány kocsit vehet évente egy-egy ember. Különben is mindig más-más személy nevére veszik. Nevetnek a szemünkbe és játszanak a milliókkal.

Az alig használt kocsik mellett a vállalatok által leadott járművek iránti kereslet kimagasló. Itt is kilóg azonban a lóláb:

— Szinte száz százalékban a leadó vállalattól jönnek a vevők. Gyakori tapasztalat, hogy leadás előtt mindent lelopnak a kocsiról, vagy rosz- szabbat tesznek helyette. Amikor aztán megveszik a járművet, szépen visszaraknak mindent. A múltkoriban például éppen az vette meg az egyik szolnoki kocsit, aki előzőleg leltár szerint átadta azt a teleoünkre induló sofőrnek. így derült ki. hogy a bársony üléshuzat és még néhány kocsi tartozék útközben „elveszett".

A/, ilyesmi bizony közönséges lopás. Emellett számtalan egyéb módon igyekszik néhány ember jogtalan előnyökhöz jutni. Rebek László szavaiból is ez derül ki:

— Majdnem minden ügyfél azzal jön. hogy „nem leszek hálátlan”. Ha találnak egy három évesnél fiatalabb kocsit, tízezer forintot is ígérnek, csakhogy a kezükre jat- szam.

— Sosem gondolt még arra, hogy elfogadja a felkínált összeget?

— Nézze, nem lennék őszinte, ha mást mondanék: Volt olyan időszak, amikor jogtalan sérelem ért. Felvetődött bennem, hogy érdemes hűségesnek lenni a vállalathoz, pontosan betartani az. előírásokat? De aztán csak úgy voltam vele, hogy a hűség nekem gyümölcsözik. Ha csak egyszer is engedtem volna a csábításnak, utána nem lett volna megállásom, folyton zsaroltak volna.

— És milyen kocsikért nem kínálnak dugipénzt?

— Az adókötelesekért. De nehogy azt higgye, hogy az adó miatt. Magamról tudom, mennyi mérgelődést okoz esetenként a hivatal packá- zása, a pontatlan könyvelés, a felszólítás.

Beszélgetésünk közben az udvaron felsorakoztatott gépkocsikat mustrálgatják az érdeklődök. Figyelmük azonban legalább olyan mértékben irányul a telep hátsó részére, ahol a kirakásra várakozó kocsik vannak. Úgy látszik, az újabb „eresztés” újabb reményeket táplál.

Mind az értékesítésre ide hozott kocsik tulajdonosai, mind a vásárolni szándékozók között sok a Szolnok megyei. A telepvezető örül ennek:

— Szolnok megye legalább annyi forgalmat biztosít, mint Bács-Kiskun. Az évi hatvanmilliós forgalom felét Szolnok megye biztosítja. Ha ott is nyílna egy ilyen telep, az azt jelentené, hogy „meghaltunk.”

Mit lehet erre mondani? Bárcsak ez a használtautótelep volna az egyetlen olyan kezdeményezés, amely nem nálunk virágzott fel. No, de maradva a témánknál, a telepvezető szavaiból az tűnik ki. hogy esetenként nemcsak az ilyen kezdeményezés felkarolásával, hanem a szakmai felkészültséggel is baj van szűkebb pátriánkban.

— Szolnok megyéből sok tehergépkocsit és autóbuszt is itt akarnak leadni. Tapasztalataink szerint sok ott a ■ szakképzetlen gépkocsi előadó. Sokszor tőlem kérdik, mit csináljanak a leadásra szánt járműveikkel.

Nem jöttek hiába

A MERKUR használtautó- telepei mellett széles e hazában áll a vásár. Szolnokon minden második vasárnap a Holt-Tisza partján, az evezős pálya végénél gyülekeznek a kiglancolt matuzsálemek és a vénecske, de magukat többé-kevésbé jól tartó járművek. Néha — mint most is — még lakókocsit is kínálnak.

Az itteni vásárokra az jellemző. hogy nagy a kínálat, gyér a kereslet. Vevő most is alig cselleng. — többnyire az is csak érdeklődő, mintsem komoly vásárlási szándékkal.

— Van buszbérleted? — kérdi egy árustól az .ismerőse.

— Minek kellene az?

— Azért mert ezt a kocsit úgysem tudod mégegy- szer beindítani.

— Kilóra adja? — hecce- lődik egy másik.

Az árusok egy része — megunva a macerálást — körbenéz a vásártérré alakult gépkocsioktatói pályán. Ez olyan hatást kölcsönöz, mintha élénkülne a kereslet. A délibáb azonban hamar szertefoszlik. Tizenegy óra felé egyre többen szedik sátorfájukat, hogy máskor, máshol, vagy esetleg két hét múlva ugyanitt ismét szerencsét próbáljanak.

Azt hiszem, csak a hely- pénzszedőnek állt a vásár. Pedig a kínálattal nem volt baj. Trabanttól a Mercédesig több típust kiállítottak. Gazdag volt az áruválaszték, hiszen tizenötezer forinttól száztízezerig núzódott a kikiáltási ár, ki-ki pénztárcája szerint válaszhatott volna.

Az egyik fiatalember — felmérve a helyzetet — megszólítja a szomszédját:

— Uram. úgysem tudjuk eladni a kocsinkat, cseréljük el.

— Csak nem képzeli komolyan? Aki ilyen kocsihoz jutott, mint az. enyém, sosem válik meg tőle.

Vajon miért akarja mégis eladni ?

A vásár végén néhányon megmártóznak a Holt-Tiszá- ban. Nem jöttek hiába.

Családi ünnep

A MERKÚR debreceni telepe új és használt gépkocsit egyaránt forgalmaz. A várócsarnok előtt távolságnak rugaszkodó ló szobra jelzi, hogy a „jogutód” vi- tathatalanul ez a vállalat.

Pöttömnyi kislány érkezik szüleivel. Határozottan^ közli a portással.

— A Trabiért jöttünk.

Szálkai József, a telep igazgatója már megszokta az ilyesmit:

— Valóságos családi ünnep az új kocsi átvétele. Az unokáktól a nagymamáig megjelenik mindenki.

A rendeléstől a kocsi átvételéig a várakozás, egyre fokozza a feszültséget a vevőkben, és aztán, ha nincs megfelelő szín, már áll is a bál.

— Sok lélekőrlő beszélgetésre kerül emiatt sor, —

_ mondja az igazgató. — Vevőinknél a szín dominál. Bár mostanában sűrűn változtatnak színt a gyárak, most is kétszázötvenen' várnak a nekik megfelelő színre.

Egy évtizede még a fehér volt sláger, most viszont a sportosabb színeket kedvelik. Ezen még a „rangkórság” sem változtat. Szálkai József derülve említi:

— öreg parasztbácsinak mondta az egyik gépkocsiátadó: erre parancsoljon uram. Az meg csak annyit válaszolt: édes fiam. szólíts nyugodtan elvtársnak, de azt a színt add. amit kérek.

Az átadók általános tapasztalata, hogy ha csillog- villog a kocsi, akkor a vevő úgy érzi, hogy az. ajtó is jobban nyílik.

Kilenc megye vonzáskörzetét öleli fel ez a debreceni telep. A forgalma új kocsiknál eléri a 2,5 millUirdot, a használtaknál pedig a százmilliót. — Bizonyos fokig saját szülöttem ez a telep, — mondja az igazgató. — 1969-ben vidéken itt kezdtünk először használt gépkocsival kereskedni. Akkor még nem sokan hittek a telep létjogosultságában. Aztán következett egy százmilliós beruházás.

Ladával kezdtek, most meg szinte minden modellt értékesítenek. A Volgát országosan innen „terítik”. Az új kocsikat az átadók viszik ki a kapu elé. A kormányt átadva barátságosan búcsúznak:

— Balesetmentes közlekedést.

Simon Béla