Szolnok Megyei Néplap, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-19 / 142. szám
10 Nyugdíjasok fóruma 1982. JÚNIUS 19. LEVÉL HELYETT * A nehezen papírra vetett, dülöngélő betűkből nehéz sors világlik ki. Idős, nagybeteg asszony írta, s nem bajait, betegségét panaszolta. Csupán azt: miért olyanok az emberek... Kapzsik, lelketlenek, potyára vágyók. Ilyenek lennénk? Vitathatatlan, vannak, akik cselekedeteik szavaik -és terveik alapján ilyennek tűnnek. Legalábbis az idős nagybeteg példájából, életéből ez olvasható ki. Az asszony hatvanon felül maradt özvegyen, s* egyúttal teljesen magányosan. Nem ő tehet róla, hogy nem szült gyereket, nem maradt gyá- molítója öreg napjaira, — bár ki tudja, a gyerek, az utód gyámolító-e mindenkor, minden családban? Nos, az asszony fiatalságában faluról a fővárosba került, s úgy tervezte, csak addig szolgál úri házaknál, amíg párjára talál. Bár ez megtörtént, mégse hagyhatta el a cselédszobák, a .hátsó lépcsők, a konyha melletti pár lépés hosszú folyosók világát. A férj is nincstelen volt, nehéz munkával — ha volt munkája — kereste a kevéske kenyeret, ami sokszor magának is csak kóstoló volt. így a feleség tovább cselédeske- dett, s' örültek egymásnak, ha kimenőnapokon ligetben, parkban, akárhol találkozhattak. Mikor meg eljött a jobb idő, a fellélegzés, negyven múlt, megfáradt, korán megöregedett, agyondolgozott kis nő — hogy vállalhatta volna a felelősséget? Egy anyának sokszor a fél élete is kevés, amíg felneveli a gyerekét. így, ezért maradt magára, mikor megözvegyült. Ennek már majd’ húsz éve. Az első tíz év eltelt nagyobb bajok nélkül. Minden nyáron végigmeszelte a kis házát, kijárt a temetőbe esténként, muskátlit, petúniát, rezedát gondozott a férje sírkertjén. Voltak ugyan rokonai, nem is kevesen, de idegenül fogadták, s ő is úgy érezte magát, ha nagy elszánások közepette meglátogatta egyiket- másikat. Valahogy nem fogadták vissza maguk közé. Ö •volt a távoli, az alig ismert. Amikor ágynak esett, már csak egy öccse élt, s testvéreinek gyerekei. A testvér is a vállát vonogatta, amikor a kórházból keresték őket. Nem, ők dolgoznak, elfoglaltak a saját családjukkal, nem tudnak segíteni. Ápolni, ellátni? Hogyisne! Régi ismerős, húsz évvel fiatalabb nyugdíjas asszony állt mellé, hogy elhagyta a kórházat. Napjában vitt neki ebédet, kiváltotta az orvosságokat, körbetakarította a szobáját, kimosta szennyesét. Sokszor elmondta neki:. sose tudná megfizetni, amit érte tesz. Sok-sok betegség, többszöri kórházi ápolás után gondozója kitartott mellette. A legutóbbi kórházi napokban jött a gondolata. Ha ez az asszony így gondoskodik róla, mindenkinél jobban megérdemli a kis házát, ezét- azát, ha lehunyja a szemét. A gondolatot tett követte. Nehezen papírra vetette, dülöngélő öreges betűivel leírta; a végakarata az, hogy a jó asszony örököljön utána. Az asszony először tiltakozott, aztán sok sírás, beszélgetés után elfogadta a leve-, let. A just hagyónak arra is volt gondja, hogy két betegtársát megkérje, írják alá, legyenek tanúi a végakaratának. Hogy-hogy nem, erről már hírt hallott minden, őt megtagadó rokon. Üzentek, fenyegetőztek: megtámadják ők azt a végrendeletet, helyettük nem fog örökölni senki. Ezt írta levelében, emiatt kesereg egy nagyon fáradt, beteg öregasszony. Levelet kellene, lehetne írni neki. Nyugtatni, hogy félelme alaptalan. Nem bizonyos, hogy kapzsik, lelketlenek, potyára várók az emberek. S nem biztos, hogy neki csak ilyen hozzátartozók jutottak. Sajnos több ilyen levelet kellene írni. Mert sokan vannak, akik hasonló jajkiáltást küldenének, küldhetnének. — SJ — Nyári bőrápolás Feltűnő, hogy főképpen nyáron, ha gyors a felmelegedés é;. a levegő fülledt, fokozódnak a bőrgyógyászati megbetegedések. A meleg időben jelentkező bőrbajok többnyire azonos okra: a fokozott verejtékezésre vezethető vissza. A probléma akkor kezdődik, ha valamilyen körülmény gátolja a verejték elpárolgását, s emiatt fellazul a bőr felszínét borító szaruréteg. Éppen ez teszi szükségessé, hogy fokozott gonddal ápoljuk a hajlatok táján levő bőrt, így a combok közt, a hónaljban és nőknél a mell alatti részt. Erre azért tan szükség, mert az összefekvő bőrterületeken a test nem képes megfelelően szellőzni, s így a verejték sem párologhat kellően. A kövér emberek bőre, különösen a hajlatok tájékán, nagy felületeken fekszik ösz- sze, ezért közülük többen kapnak valamilyen bőrbetegséget. A nem megfelelő tisztálkodás is kiválthatja a hajlatok bőrének gyulladását. A bőrbetegségek megelőzésére legfontosabb teendő a gondos és rendszeres tisztálkodás. Parfüm és kölni nélkül is biztosíthatjuk testünk egészséges és üde illatát napi kétszeri ■ - reggeli és esti — alapos mosakodással, jó illatú pipereszappannal, naponta váltott friss fehérneművel, és nyáron izzadtsággátlók használatával. Könnyen izzadó, testes emberek az alapos, napi kétszeri tisztálkodáson felül szórják be testük hajlatait hintőporral. Ez nemcsak befedi, hűsíti és szárítja az érzékeny bőrt, hanem véd a kidörzsöléstől is. Az anti- szeptikus hintőpor fertőtlenítő hatásával a baktériumok szaporodását is gátolja. Fontos a ruházat megválasztása is. Meleg időben nem praktikus a műszálas fehérnemű, mert nem szívja fel a vizet, így a test hamar befülled alatta. dr. Kocsis Károly Divatolni szabad Valamikor természetes volt: aki elérte az ötvenedik évét, télen—nyáron feketébe, de legalábbis a színek sötét árnyalatába öltözött. Hol van már az a világ! A nagymamák is megmaradtak kedves színeik mellett, s ilyenkor nyáron egy-egy kisgyereket kézenfogva vezető új nyugdíjasról első pillantásban nem is tudja az ember, mama vagy nagymama? A Skála áruházban azt kértük: adjanak tanácsot nyári ruhákra, cipőkre az idősebb korú nőknek. *Nos, a rengeteg közül néhány célszerű kínálatról fotókat is készítettünk. Ügyeltünk a kiválasztott holmik árára, — mert pénzből sosincs elég — s arra is, mi, hová illik. íme javaslataink: Érettségi találkozók, esküvők, nyugdíjastalálkozók kellemes nyáresti, őszeleji viseleté: gyapjú jersey ruha az alkalmi manökenen és kezében. A Skálában több színben kapható. Szabása, szép szolid színei afféle „örök” alkalmivá avatják. Ez a legdrágább ajánlatunk: ezerhatszázkilencven forintba kerül. Am, ha jól meggondoljuk, egy jó varrónő ötszáz körül kérne csak a fazonért... Egész nyáron ruha — a neve: Week-end. Világosdrapp a színe, kényelmes viseletnek tűnik, tjtszázkilencvennyolc forint az ára A cipőosztályon kellemes, bőrszandálokat néztünk ki idős olvasóinknak. A polcon látható román szandál ára 320 forint. Jól levegőző, bőrből, kissé magasított sarokkal készült, ötven-hatvan évesek is hordhatják. Mellette a még biztonságosabb sarkú világos, körmöket takaró drágább, 580 forint. — Ha vásárlásra nem is volt célunk ösztönözni, reméljük, ötleteket adtunk az öltözködéshez Vizes örömök A cserkeszőlői gyógyvíz nemcsak messze földön, környezetünkben is híres. Különböző, többnyire időskori betegségek fájdalmait enyhíti. Ezért keresik fel nyaranta oly sokan a nyugdíjasok közül. Képeink a víz- és napfürdőzést örökítették meg (Fotó: Tarpai Zoltán) A nyomdász családfő A jászapáti múzeumtól alig száz méterre húzódik meg az idős köpyvkötő, Dorozsmai Károly háza. — Nem ismernek sokan, a község lakóinak többsége létezésemről sem tud. Pa^, naszkodni mégsincs okom, hiszen a kis ismeretséggel is oly sok munkára kapok megrendelést, hogy csak győzzem csinálni ... Különben is a 70 esztendőmből mindössze tizet töltöttem Jászapátin. Ügy kerültem ide, hogy feleségem, aki itt született, hazavágyott, azért nyugdíjazásom után Budapestről Jászapátira költöztünk. Bevallom, nem ment könnyen a helyváltoztatás, és mert a tétlenségtől is féltem, iparengedélyt kértem, így lettem a község könyvkötője. — Mondhatnánk úgy is, hogy Jászapátin folytatta azt, amit Budapesten abbahagyott? — Nem ilyen egyszerű, sokkal kacskaringósabb az én pályafutásom. Családunk hagyományait ápolva . a nyomdász szakmát választottam, 1930 táján kaptam kézhez a segédlevelet. A könyvkötéshez csak annyi közöm volt, hogy tíz évvel később, amikor letettem a nyomdász mestervizsgát, a könyvkötészet is szerepelt a tantárgyak között. A Magyar Királyi Állami Nyomdában dolgoztam, szerettem a szakmát, csak nem „smak- kolit”, hogy amikor beindult a hadigépezet, a mi nyomdánk tért át elsőként a hadi utasítások, a katonai behívók gyártására. Munkahelyet változtattam, egyik ismerősöm segítségével a Munkaügyi Minisztérium állományába kerültem, mint munkaerő-közvetítő dolgoztam a józsefvárosi „cselédszerző” osztályon. Később Miskolcon, majd Kassán csináltam ugyanezt. Annyi nyomorúságnak, szenvedésnek voltam a tanúja, hogy a felszabadulás után valósággal menekültem vissza Budapestre a nyomdász szakmába.' Nyugdíjas koromig dolgoztam az Egyetemi Nyomdában, utána még egy évig, mint revizor segítettem a Zrínyi Nyomdában, végül letelepedtem itt, Jászapátin és mert csak erre kaptam iparengedélyt, pályát változtattam, nekiláttam a könyvkötészetnek. — Kényszerpálya a mostani? — Eleinte annak tekintettem, aztán megszerettem, mintha mindig ezt csináltam volna. Négy gyermekünk van, mindegyik nyomdász, a tizenkét unoka közül öt ugyancsak a nyomdász szakmát választotta, egy viszont a nagyapa nyugdíjas mesterségére szavazott, és a könyvkötészetet tanulta ki. Szép mesterség ez is, igaz, hogy itt nincs sok alkalmam díszes borítású régi könyveket restaurálva viaskodni az enyészettel. Bekötöm, mutatós szép köntösbe öltöztetem, viszont a helyi és a jászsági tanácsok, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, az ipari üzemek -megbízásából a rendeletgyűjteményeket, a kollektív szerződéseket és egyéb minden nap forgatott könyveket. Illés Antal Élni csuda jó! AIJM ég tócsákat kerülMarm getünk a keskeny járdán, de a felhők közül már ki-kibukkan a Nap. A tiszaszentimrei, Petőfi úti apró ház szőlőlugassal övezett udvarán füvet kaszál a 85 éves Réti István. Legényesen, könnyedén hajlong. Barátságosan fogadja a köszönést, és már tárja is a kiskaput. — Kerüljenek beljebb, a malacka várhat! Réti István egyike a falubeli házi szociális gondozottaknak. „Házvezetőnőjét”, ahogy tréfásan Tóthnét emlegeti, maga fizeti a nyugdíjából. A tiszafüredi gépállomásról 1960-ban jöttél, 13 év 265 nap után. Csak résznyugdíjat kap, sok évet elveszített korábbról, mert nincs róluk papír. — Hannuska után már nem mehetek igazolásért... De elég nekem ez, hiszen már felül kapok a kétezer- négyszázon. Pótolgatom is, nemrég adtam le két hízót. Világ életemben dolgos ember voltam, nem fogott ki rajtam semmi. — Hannuskát említette ... — Hét évig voltam Hon- thy Hanna sofőrje. Ettől kezdve kerekedik a nyolcvanöt esztendő története. Az előzményeket — a cselédeskedést, a Ferenc Jóska katonájaként letöltött két és fél -évet, az olasz fronton szerzett arany vitéz- ségi érmet, a ’18-as forradalmat, a Tanácsköztársaságot, s a bukása utáni megpróbáltatásokat — olyan él- ményszerűen meséli, mintha mindez tegnap történt volna ... Amikor a két vezető kommunistát, a szent- imrei Fehér Imrét meg a tiszaszőlősi Szarvas Sándort lelőtték a kukoricásban, őt, az összekötőjüket elfogták. Szökése, internálása, szabadulása kész regény. — Vígh Lajos, az akkori főbíró mondta: Pista fiam, menj a faluból, csak akkor lesz nyugtod, ha eltűnsz a szemük elől. Én meg, kenyeret a zsákba, elmentem Pestre. A Kertész utcában ácsorogtam, ahol a Cíklop- garázst akkor csinálták, míg csak meg nem kérdezték, hogy mit akarok. Mondtam: munkát. Faggattak: mihez értek, voltam-e katona, hol szolgáltam? Kinézték belőlem a dolgos embert, felvettek kocsimosónak. Le is töltöttem ott tíz esztendőt. Közben odaköltözött az emeletre Honthy Hanna, Pethő Miklós főorvos volt az ura. Vettek égy szép olasz kocsit, azt rám bízta a művésznő, hogy viseljem gondját. Igen meg volt veltm elégedve, mert amikor nagyobb autót vettek,_ hívott sofőrjének. Akkor negyven ember dolgozott már a kezem alatt a garázsban, mégis el tudott csábítani a művésznő ... no, nem úgy értem! Hábár a feleségem igen féltékeny voilt miatta. Különösen, hogy annyit jártunk külföldre. Mert sokfelé fellépett, Jugoszláviában, Romániában, Németországban, Lengyelországban — így lettem világjáró. Szóval nem a magamformák között jártam ki az élet iskoláját. Sürög-forog körülöttünk a vendégszerető házigazda, észreveszem, hogy az egyik lábán igen kurta a posztó- mamusz feje. Háborús emlék? — Még a garázsban történt. Elcsúsztam az olajon, és a fogaskerék csizmástól lekapta a lábfejem. De ez nem zavart az autóvezetésben, azt nagyon szerettem. Most is vennék egy kis Trabantot, olyan szépen eljárnék vele, csakhogy a nyolcvanöt évem miatt nem engedik ... Sokat töprengek az életemen, különösen éjszaka, mert az nekem már nagyon hosszú, de még az is jobb itt, mint ott nappal — int az ablakon át a temető felé. — Mert élni csudajó! R. E. Fotó: Dede Géza Összeállította: Sóskúti Júlia
