Szolnok Megyei Néplap, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-16 / 139. szám
1982. JÚNIUS 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé „ képernyője előtt Hát megkezdődött! Igen, spanyolhonban a Mundial és a képernyőn az éjszakába nyúló közvetítések. Foci minden mennyiségben és izgalom és — kisebb bosszúságok is a képernyő előtt. Kezdődött az ünnepi nyitánnyal. Aki nem tud spanyolul... Mit mondott János Károly király vasárnap este, amikor a labdarúgóvilághoz szólott? — ezen töprenkedem azóta is. Mert én úgy vagyok, mindig az érdekel, általános emberi vonás, amit nem tudhatok meg, vagy amit nem mondanak meg, tehát ami titok marad előttem. Mint most ez a királyi szózat. Próbáltam én francia nyelvtudásom — a francia és a spanyol testvérnyelvek — meg az eddigi hasonló megnyitó beszédek alapján felfogni az elhangzottak értelmét. De néhány gondolatfoszlánynál többre így sem futotta a magam erejéből. Persze tudom én, és ebben egyetértek az eseményt közvetítő riporterrel, hogy ilyenkor néhány udvarias és tiszteletteljes köszöntő szó, egy-két közhely és semmi más nem hangzik el általában. De engem most mégis a közhelyek is érdekeltek volna, mert a közhelyek is egy első számú spanyol államférfiú szájából hangzottakéi. Eredetileg a házigazdák angol és francia nyelven is közzé akarták tenni eredményhirdető táblán a spanyol szöveget, aztán valami okból elmaradt. „Súlyos hiba” (Vitrayék szerint) nem gondolni arra, hogy a közvetítőfülkében olyan magyar televíziósok ülnek, akik csak angolul, legfeljebb franciául, e két világnyelven hajlandók tudomásul venni a történteket. Spanyolul nem. Ezt bizony „illett volna tudniok” a házigazdáknak, hogy olyan kellemetlen helyzetbe ne kerüljenek tévériportereink, hogy míg a király beszél spanyolul, addig ők csak hallgatnak magyarul, s otthon a nézők milliói is „süketen” ülnek a készülékük előtt. (Kivéve azt, aki spanyolul tud.) Persze ahelyett, hogy bűnös gondatlansággal vagy mulasztással vádolnánk a spanyol rendezőket, én csendben megkérdem: vajon nem lehetett volna-e egy spanyolul is beszélő magyar riportert alkalmazni ezen a jelentős eseményen? Vagy ha már ez nem ment, nem kellett volna-e előteremteni valakit a spanyol hazában, aki a magyar mellett netán jól bírja a házigazdák nyelvét is? Kicsinyes dolog, legyint- hetnénk rá, elvégre kit érdekel egy király, ahol a zöld gyepen „császárok” rúgják a labdát. Kicsinyes? Nem először mondom: ha valami történik a képernyőn, s bármilyen okból essék meg, hogy a néző kizáratik belőle, például nyelvi okokból (nem érti, hogy mit mondanak), az olyan, mint mikor „tiltott gyümölcsöt” kínálnak fel az embernek, mondván: nézd, itt van, de ne nyúlj hozzá, nem vehetsz belőle. Honnan tudja meg hát, hogy milyen is lehet az íze? Hát erről ennyit. És most a hét egyéb műsorairól. A tanszék Nemere László tévéjátékainak van egy dicsérendő tulajdonságuk: a bennük felvetett problémák maisága. Előszeretettel visz képernyőre olyan műveket, amelyek nem áttételesen, hanem di- rektben szólnak magunkról, emberi botladozásainkról, erkölcsi eltévelyedéseinkről. A tanszék című munkájában is napjaink társadalmon belüli, erkölcsi konfliktusainak ábrázolása áll a középpontban, egy értelmiségi, tanszékvezető professzor magatartásának kritikus bemutatásával. A látszólag békés életű tanszék csendes világát (váratlanul felkavarja egy tudományos vita; két dolgozat közül kell választani, melyik a jobb, s melyiknek a szerzője kerülhet ezáltal az illető tanszékre. A játék tárgya valójában tehát egy vita, amelyben, ahogy mondanánk, egyetlen tűszúrásra buggyan ki a felgyülemlett genny, a saját érdekeit szem előtt tartó tanszékvezető fejére olvassák a vita során valamennyi bűnét: durva elfogultságát, szolgalelkűség- gel párosult elvtelenségét, megalkuvásait és megvesztegethetőségét, professzori önkényeskedését stb. A tudományos vita tehát ítélőszékké változik, ahol a helyzetével visszaélni szándékozó professzor a „bűnösök” padjára kerül. Ugyanakkor feltárul egy tanszéki közösség konfliktusainak tükrében az emberi viszonylatok szövevénye is. Részleteiben sok megszívlelendő tanulságot hordoz e mai téma feldolgozása. De furcsamód ahogy a dráma során egyre több bűnt olvasnak a professzor fejére — végül annyit, hogy már-már ki sem látszik- belőle —, úgy veszt hatásából a dráma ereje. A végén pedig már úgy fest az egész, hogy ez a tanszékvezető nem is egy élő figura, hanem csupán egy negatív tulajdonságokból összegyúrt társadalmi modell, akibe a szerző csaknem mindenféle emberi gyengeséget belepréselt. Ilyen tisztán negatív jellem nemhogy az életben nem található, de a művészetben is elfogadhatatlan. Az ilyen egysíkú emberábrázolás lesoványítja, elszegé- nyesíti magát a drámát is. Legfőbb problémájának ezt érzem az egyébként érdekes témájú tévéjátéknak. Felkínálom Vannak műsorok, amelyek kései sugárzási idejük miatt kiesnek a néző, a kritikus figyelmének köréből is. Itt van például a Felkínálom, általában este tíz után, Po- mezanski György televíziós börzéje. Pedig nem szólni róla: igazságtalanság. Hisz van egy televíziós ember, aki szorgalmasan hajtja fel az újabbnál újabb hasznosítható ötleteket, újításokat, hogy azután a képernyő segítségével „kiárusítsa” őket. Testhezálló gazdaságpolitikai vállalkozása ez televíziónknak. És egy-egy terméknek nemcsak reklámot csinál, a termék megismerésekor mérlegel, elemez, felvilágosít, korszerű gazdaságpolitikai szemléletre nevel. Legutóbb például a csempevágó szerkezet körül egész kis kerékasztal alakult — feltaláló, gyártó, forgalmazó hármasa — és a kívülálló is élvezettel hallgathatta, milyen sokféle körülmény játszhat közre egy-egy termék gazdaságos gyártásában, illetve piacra kerülésében. Ez a műsor nem csillog, nem villog, a célszerűség határozza meg karakterét, mégsem unalmas egyetlen perce sem. Pome- zanski néhányadmagával egy intézmény feladatát vállalta fel: új termékek tőzsdéjét hívta életre és tartja életben már több mint egy éve a képernyőn. Hét kérdés Sas Józsefhez Világbajnokság ide, világbajnokság oda, a hétfő esti kabaréműsor teltházat vonzott Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. Az esten a „név” — aki miatt a közönség jegyet váltott — Sas József. Az előadás második részében szerepelt, ezért az intézmény előterében a televízió kívánságmű,!#>rát nézte. Éppen magát láthatta viszont a képernyőről. — Milyen érzés? — Eleinte igen furcsa volt, de idővel megszokja az ember. A beszélgetést az öltözőben folytatjuk. — A Mikroszkóp Színpad tagjaként ismerte meg az ország, előzőleg — ha jól tudjuk — Kecskeméten játszott. — Több vidéki színház társulatában szerepeltem. /Sorrendben Győrben, Békéscsabán, Pécsen, Kecskeméten és Szegeden. A rádió kabaréfesztiválján fedezett fel Marton Frigyes a Mikroszkóp számára, ahová Komlós János szerződtetett. Azóta kizárólag ebben a műfajban dolgozom. — Elég kevés nálunk az énekes komikus. — Bár többen lennénk. Zenével, humorral elmondani véleményünket, gondolatunkat nagyon izgalmas, csak hogy az érdekes, jó legyen, meg kell találni az éppen aktuális, az embereket foglalkoztató témát, s ahhoz megfelelő muzsikát. — Mennyiben speciális a Mikroszkóp Színpad szerepe? — Amit és ahogyan játszunk, megszólaltatunk, az egyedi az összes többi hazai színházhoz -viszonyítva. A közvéleményben ez úgy fogalmazódott meg, hogy csípősebbek, szókimondóbbak vagyunk. — Egyedül írja számait? — Részben igen, másrészt a társulaton belül kialakult egy csapat, amellyel együtt dolgozom. Közösen kutatjuk a napi témákat, amit úgy kell aztán átadni, hogy mindenki értse. A groteszk vonásokat emeljük ki, melyeket aztán felnagyítjuk. — Most megy a televízióban a Szovjetunió—Brazília mérkőzés, a színházteremben mégis minden hely foglalt. — Ennek nagyon örülök. Huszonöt éve vagyok a pályán, de minden siker boldoggá tesz. — Volt-e már kellemetlensége élcelődései miatt? — Egyelőre ez még várat magára. Fekete Sándor A múzeumudvarban Machiavelli: Mandragora Június 30-án a szolnoki múzeuimudvarban mutatja be a Szigligeti Színház társulata Niccolo Machiavelli: Mandragora című komédiáját. A kétrészes darabot Karinthy Ferenc fordítása nyomán viszi színre a társulat, a főbb szerepekben a Jászai- díjas Vallai Pétert, vendégszereplőként Agárdi Gábor Jászai-díjas kiváló művészt, Kristóf Tibort. Tóth Józsefet, valamint Koós Olga Jászai- díjas színművészt láthatja a közönség. Az előadást Zsám- béki Gábor rendezi. Hegyalja üzenete Lavotta Géza kiállítása a karcagi múzeumban A karcagi Syőiiiffy István Nagykun Múzeumban dr. Janó Ákos, a sárospataki Rákóczi Múzeum igazgatója nyitotta meg Lavotta Géza faszobrász kiállítását. Az erdőbényei űvész mindössze öt éve dolgozik a fával, fafaragónak vallja magát, de ez talán csak túlzó szerénység, hiszen Lavotta nem illeszthető be a népi fafaragók egyre terebélyesedő de végletes tehetségű táborába. Kétségkívül a népművészet legjobb hagyományaiból táplálkozik érzelemgazdag munkássága, ám a népművészettől nem a külsődleges formákat, díszítményi elemeket vette át, hanem — legmélyebb emberi és művészeti értékeket, a természet, a munka iránti tiszteletet, szeretetet. az alkotói tisztességet, alázatot. Mindezekkel válik tudatossá és teljessé Lavotta művészete s nemcsak tartalmi, de formagazdagságában, megjelenítésében js kiemelkedik a kor- társ fafaragók munkásságából. A Karcagon kiállításra került alkotásai tematikailag négy témacsoporthoz tartoznak: a legerőteljesebb motiváció a Hegyalja népének küzdelme megélhetéséért. A kenyeret adó szőlő, a bor baritonistája Lavotta, reliefjei — főleg körtefa alapra — tulajdonképpen munkadalok. Tokaj dicséretét számos generációk zengték, igen sokféleképpen, — Lavotta kerül minden hamisat, talmit, ő a nehéz munka elbíróinak állít emléket. Monumentálisnak tartjuk lenyűgöző erejű, több mozaikból álló tablóját, amely a szőlő és az ember viszonyát örökíti meg. Megragad óan jelentkezik Lavotta művészetében a történelem, a táj emberének viszonya a hazához. Nagy szeretettel nyúl vissza aku- ruc korhoz, amikor is szűk kebb hazája, a Hegyalja oly sokszor az események középpontjába került. A család, az anya-gyermek viszonya gyönyörű megfogalmazásban kap helyet munkásságában. Megjelenítése a paraszt-barokkal mutat rokonságot, ám a legjobb művek modernsége is meghökkentő. Talán még a kísérlet fázisában van, de már méltatásra érdemes Lavotta világlátásának néhány új darabja, melyek allegóriákban beszélnek az idő múlásáról, a viszonyításokról. Az augusztus közepéig nyitva tartó tárlat kétségkívül a nyári kiállítási idény egyik .— a fogalom legjobb értelemben vett — szenzációja. Tiszai Lajos Özvegy asszony Élet a művelődési házban Táncosok, bábosok, hangszeresek Gyermekcsoportok bemutatója Kunmadarason Az elmúlt hét végén a szombat délutáni kiadós záporeső sem riasztotta vissza Kunmadarason a szülőket, az ismerősöket, hogy elmenjenek a művelődési házba és megnézzék, meghallgassák a gyermekek műsorát. A színházteremben az intézmény amatőr művészeti csoportjai tartottak bemutatót. Bábosok hangszeresek, énekesek és táncosok váltották egymást a színpadon. Az izgulós apróságokat a nézőtérről küldött. biztató pillantások se- gíették át a nehézségeken. — Több éves hagyomány, hogy nyár elején gyermek- együtteseink, szólistáink szerepelnek, számot adva több hónapos munkájukról, fejlődésükről — tájékoztatott Gőz Imire, a művelődési ház vezetője. — A hozzátartozók ilyenkor jóleső érzéssel nyugtázzák, hogy nem feleslegesen teltek a gyakorlás, a próbák órái. A rendezvényamelyből a csoportokat egész napos a u tób uszk irán d ulás ra visszük ei. A színházteremben lelkes taps jutalmazta a produkciókat. A legnagyobb sikert a néptáncosok aratták. Vezetőjük Ambrus Andrásné könyvtáros. — Amíg az általános iskolában tanítottam, ott szerveztünk csoportokat, öt esztendeje a művelődési ház gyermek táncosait irányítom — mondta. — A kisdobosokkal elsősorban gyermek- és népijátékokat mutatunk be a felső tagozatos lányok már komolyabb koreográfiákat is megtanulnak. Zenekarunk nincs, ezért az énekre építjük a számokat. — Van a művelődési háznak felnőtt táncegyüttese is? — Sajnos tavaly megszűnt, mivel a fiatalemberek nagy részét behívták katonai szolgálatra, de ősszel újira akarjuk indítani a csoportot. A középiskolások — • volt táncosaink — hazajönnek a nyári vakációra. Ügy tervezzük, hogy tartunk egykét táncházat, ne felejtsék el amit tanultak. — f — V. M. A csend útja Kapások A tíz éven aluli gyermekek tánca a bemutatón
