Szolnok Megyei Néplap, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-02 / 127. szám

1982. JÚNIUS 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Néptáncosok „Érettségi” találkozó A sün és nyúl meséjétől a Cantata profanáig Hangocska gyermekklub Karcagon A lemezjátszó hangszóró­jából áradó lüktető latin­amerikai muzsika hangjaira nyolc-tízéves apróságok lej­tik a táncot. Nagy kedvvel, felszabadultan mutatja be ki-ki saját figuráit. A szám végén a gyerekek körbefog­ják Katit, a foglalkozás ve­zetőjét. Egyszerű kis dalla- mocskákat rögtönözve mu­tatkoznak be, majd közös ének, tapssal ritmizálás, körjáték következik. Kodály Zoltán muzsikája kíséretében nagy élvezettel keltik életre a Háry János egyik jelenetét. A karcagi Déryné Művelő­dési Központ „Hangocska” gyermekklubjának egyik foglalkozására látogattunk el. egymást, merjenek idegenek előtt is megszólalni, énekelni. Igyekszünk segíteni a sze­mélyiség formálását, talál­kozásainkon ráóreztetni az önfeledt mozgás örömére. — Ügy tudjuk, bemutatóra készülnek. — A szülők már többször megkeresték a művelődési központot és elújságolták, mióta gyermekük ide jár, otthon is leül rajzolni, éne­kelget. Május 29-én az anyu­káknak, apukáknak tartot­tunk egy bemutató klubfog­lalkozást. A szokásos prog­ramjaink mellett meglepe­tésnek szántuk a népi játé­kok előadását. A gyerekek­kel közösen egy mozgássort — ha úgy tetszik, koreográ­fiát — állítottunk össze A hét végén a fővárosban tartattak a néptáncosok „érettség?” találkozóját, amelyen azok a táncosok vettek részit, akik 1961-ben .— vagy ezt megelőzően — kapcsolódtak be a magyar néptáncmozgalomba. A ta­lálkozót szervező Bartók-, Vadrózsák-, Bihari- és a Nemzetiségi Együttes „öreg­jein” kívüli ott voltak a szakmai megbeszélésen, han­gulatos összejövetelen a szolnoki Tisza Táncegyüttes hajdani és mai táncosai is, köztük F. Bede Ferenc, a néptáncmozgalom „doyenje” is. A népsizerű örök ifjú, „Ferike” 1953 óta táncol, — volt hivatásos táncos is: a Budapest Táncegyüttesben — számos hazai és nemzetkö­zi siker részese. Ma sem csupán tiszteletbeli tagja a Tisza Táncegyüttenek, erőtől duzzadó szólói még most is parádésak. F. Bede Ferencet nemcsak a szolno­ki együttess de az egész ma­gyar néptáncmozgalam „leg­öregebb” táncosaként ünne­pelték. Eredményes anyanyelvi nevelés Kazinczy-ösztöndíjat kapott a Kassai úti iskola Eredményes anyanyelvi oktató-nevelő munkájáért idén a szolnoki Kassai úti Általános Iskola is megkap­ta az Országos Úttörőel­nökség Kazinczy-ösztöndíját. Az elismerést a közelmúlt­ban, az immár gazdag ha­gyományokkal ' rendelkező, szép, hasznos mozgalommá nőtt megyei Verseghy nyelv­művelő verseny döntőjén vehette át az iskola úttörő- csapata és nevelőtestülete. — Az iskola diákjai már a kezdetek óta részt vesz­nek a Kazinczy kiejtési ver­senyen, de szép számmal kapcsolódnak be a megyei nyelvművelő versenybe is — mondja dr. Horváth Ferenc- né igazgatóhelyettes. Ebben a tanévben csaknem hatvan felsőtagozatos diákunk vett részt a megyei versenyen, ketten közülük megkapták a Verseghy-emlékplakettet is. — Az eredményekben nyilván „oroszlánrésze” van a pedagógusoknak. — Általában azt tapasz­taljuk, hogy a gyerekek ér­deklődnek a tárgy iránt, szeretnek olvasni, túlnyomó részük jó kifejezőkészséggel rendelkezik — veszi át a szót Zakár Zoltánná ma­gyarnyelv és -irodalomsza­kos tanár. — Természetesen a tanórákon és órákon kí­vül is nagy figyelmet szen­telünk arra, hogy a gyere­kek a helyes, szép magyar beszédet sajátítsák el, gaz­dagodjon szókincsük, egyál­talán tudjanak beszélni, tud­ják kifejezni gondolataikat. Az új tanterv különösen sok lehetőséget ad arra, hogy a gyerekeknek „meg­mozduljon” a fantáziája. Nincs túlsúlyban a teszt, az írásbeli, de nem csupán a magyárórákon, általában minden órán a szóbeli felel- tetések, beszélgetések kerül­tek előtérbe. — A beszélő környezet rossz hatásait sajnos az is­kola sem tudja teljes egé­szében ellensúlyozni — jegyzi meg dr. Csabai Gyu- láné magyarszakos pedagó­gus. — Általános tapasztalat az is, hogy a szülők keveset beszélgetnek gyermekeikkel, nincs rá idő, rohan a szülő, rohan a gyerek. Nagyon fon­tos az olvasás is, ám ha ott­hon nem kap kellő ösztön­zést ehhez a gyerek, lehet­séges, hogy még akkor sem emeli le a polcról a könyvet!’, ha karnyújtásnyira van tő­le. Szerencsére iskolai könyvtárunk gazdag, a könyvtárban tartott foglal­kozások a gyerekek többsé­gének felkeltik az érdeklő­dését. Az olvasás rendkívüli módon gazdagítja szókin­csüket, mi is arra ösztönöz­zük őket, hogy használják az írók, költők kifejezéseit. Jó módszer erre egy-egy no­vella, irodalmi alkotás dra- matizálása. Ma már nem is fejeződhet be magyaróra „előadás” nélkül. A gyere­kek szeretnek játszani, al- kotöképzeletük kimeríthe­tetlen. — Érdemes megjegyezni azt is — teszi hozzá dri Horváth Ferencné —, hogy azok a diákok, akik elmé­lyültebben foglalkoznak a magyar nyelvvel, az iroda­lommal, részt vesznek a különböző kiejtési és nyelv­művelő versenyeken, az is­kolai életben is sokkal ak­tívabbak, bátrabban állnak ki a többiek elé, bátrabban fejtik ki véleményüket, egy­szóval a jó beszédkészség kialakítása a közéletiségre való nevelés egyik fontos alapmotívuma kell, hogy le­gyen. T. E. A Verseghy Könyvtár új kiadványa/ Bibliográfiák, az Irodalmi Kurír hasonmás kiadásban — A csoportot február vé­gén alakítottuk meg — mondja Zsákai Katalin, az intézmény művészeti előadó­ja, a klub vezetője. — A Kál­vin úti Általános Iskola nap­közis csoportjainak felaján­lottuk, hogy hetente egy al­kalommal tartunk • foglalko­zást, amellyel segítjük a mű­vészeti nevelést. Másodikos és harmadikos gyerekeket toboroztunk a Hangocskába. — Csak három hónapja léte­zik a csoport, de már na­gyon összeszokottnak tűnik. — Azt hiszem, ez elsősor­ban annak köszönhető, hogy a gyerekeket a rögtönzésre, az improvizálásra ösztönöz­zük a táncban, a játékok­ban, a versek feldolgozásá­nál. Bátran „elengedhetik” fantáziájukat, elmondhatják elképzeléseiket s mindez nagyban segíti, hogy gyor­san, könnyen megismerjék Bartók Béla Cantata profa­nájára. A klubtagok tizenöt tablót készítettek, melyeken a mű cselekményét ábrázol­ták. Ezek a képek alkották a díszletet az előadáson. A klubdélután végén a szülő­ket is megtáncoltattuk. A foglalkozásnak nem akar végeszakadni, a gyerekek még játszani szeretnének, vagy legalább egy mesét „ki­csikarni”. — Ügy szeretünk idejárni — lelkendezik Csókái Diána másodikos kislány. — Sok dalt, játékot tanulunk. Az iskolában nem szoktunk le­mezt hallgatni és ritkábban mesélnek. Itt hiába nincs olyan nagy szigorúság, mint a suliban, azért rendesen viselkedünk. A fiúk ugyan többet szaladgálnak, vidá­mabbak, de hát ők fiúk ... F. S. Katonazenészek Hangverseny az egri várban A Killián György Repülő Műszaki Főiskola zenekara az utóbbi időben egyre több alkalommal szerepel nem­csak fegyveres testületek rendezvényein, hanem a polgári zenei életben is. Ez annál inkább örvendetes, mert megyénk fúvószenekari kultúrája meglehetősen sok kívánni valót hagy maga után. A főiskola zenekara jú­nius 6-én Mátraházán és Galyatetőn, június 7-én pe­dig az egri várban ad hang­versenyt. Június 9-én az eg­ri helyőrség zenekarával együtt a felújított szolnoki szabadtéri színpadon lépnek a közönség elé. Július 4-én Budapesten a Nemzeti Ga­léria előtti térzenéjüket a rádió is közvetíti. Július 31- én a főiskola zenekara a szolnoki Tisza Szállóban operett, esten működik köz­re. Augusztus 8-án pedig is­mét Budapesten, a Halász­bástyán ad térzenét. flz NSZK-ba utazott a Baranya együttes Az Európa-díj Társaság meghívására tíznapos NSZK-beli vendégszereplés­re utazott tegnap a Baranya táncegyüttes. Ez az alapít- ványjellegű társaság ado­mányozza a kontinensünk népei közötti barátság és együttműködés előmozdítá­sát, ápolását elismerő Her- der-díjat, amelynek magyar kitüntetettjei között olyan személyek vannak, mint Kodály Zoltán, Nagy László és Varga Imre. Időről időre a társaság vendégül lát egy- egy neves európai művésze­ti együttest is a Német Szö­vetségi Köztársaságban. A pécsi Janus Pannonius Tu­dományegyetem 36 tagú tánc- és zenei együttese — Vidákovics Antal művészeti vezető irányításával — a Kárpát-medence népeinek táncaiból ad majd ízelítőt Hamburgban és környékén. A hagyományokhoz hí­ven, a Verseghy Ferenc me­gyei Könyvtár az idei ün­nepi könyvhéten is jelent­kezett a könyvtári műhely­munka elimélyültségét rep­rezentáló kiadványokkal: két új bibliográfia,. illetve az 1931—32-ban Szolnokon megjelent Irodalmi Kurír című folyóirat hasonmás ki­adása látott napvilágot a könyvtár jóvoltából. Az egyik „friss” biblio­gráfia a Történelmünk for­dulói című sorozat 7—8. fü­zetét tartalmazza, s a re­formkor és a szabadságharc irodalmát tárja fel. A má­sik kis „könyvészet” a gyermekkönyvtár állomá­nyát tekinti át, sajátos szempontból: ünnepeinkhez kapcsolódó irodalmat ajánl. Tanulók és pedagógusok haszonnal forgathatják mindkét bibliográfiát. Az Irodalmi Kurír hason­más kiadása — a könyvtár tervei szerint — egy olyan sorozat indítását jelenti, amelynek egyes darabjai a ma már alig fellelhető, progresszív tartalmú, Szol­nok megyei — vagy megyei kötődésű — folyóiratok ha­sonmás kiadásai lesznek. Mindez természetesen szer­ves részét képezi a megye sajtótörténete szisztematikus feldolgozásának. (Korábban már elkészült a Szolnok megyei hírlapok és folyóira­tok bibliográfiája, a Mú­zeumi Levelek és a Jász­kunság repertóriuma, s fo­lyik a Szolnok megyei Nép­lap repertorizálása is.) Az Irodalmi Kurír — elő­deivel, a Reklám Kurírral, és a Kurírral együtt — mindössze tizenkét megjele­nést ért meg — mindvégig a néhány éve elhunyt, író­ként, szerkesztőként, szob­rászként ismert és elismert Szandai Sándor szerkeszté­sében. Mindazok számára, akik hivatásosként vagy lai­kusként érdeklődnek sző­kébb pátriánk művelődés- története, kulturális múltja, a két világháború közötti évek haladó szellemi áram­latai, sajtótörténete iránt — fontos és érdekes olvas­mányt kínál a Verseghy A V Moto-Rock új albuma öt esztendeje lesz szeptember­ben, hogy a Ber- gendy együttes egykori basszus­gitáros-énekese, szerzője, Demjén Ferenc megalakí­totta új zenekarát, a V’ Moto-Rockot. Kiválását igen­csak megérezte volt együttese. Több énekessel, stílusváltással próbálkoztak, de igazán egyik sem vált be, közel nem értek el olyan si­kereket, mint a hetvenes évek ele­jén. közepén. És a V’ Moto- Rock? Megtalálta Demjén a számítását? A ’77-ben létrejött csoport munkája iránt természetesen nagy volt az érdeklődés, hi­Gyertyák szén a magyar könnyűzene egyik legmarkánsabb, sokol­dalú egyénisége hívta életre. Pályafutásuk a szokásos mó­don indult: kislemez, kon­certsorozat, nagylemez. Mindezt siker kísérte, de nem az a kirobbanó, világot rengető. Szívemben zengő dal címmel írtak nagylemeznyi számot Kovács Katinak, Ka­tona Klári albumán is köz­reműködtek. Egyszóval szí­nen vannak, tudatják, hogy léteznek, dolgoznak. Nem tartoznak a műfaj nagy öreg­jei közé, mint az LGT, vagy az Omega, de nem sorolha­tók a fiatalabb csoportok — Bobo Bjlues Bandi Edda, KFT — sorába sem. Gyertyák címmel jelent meg a V’ Moto-Rock új al­buma. Mindenképp kurió­zumnak számít a nyitódal (A Gömb). Demjén Ferenc szer­zeményében a szép muzsika alatt Sztankay István kelle­mes orgánumát élvezhetjük. Érdemes csupán a zene és a hangszín összhangjára fi­gyelni, ugyanis a szöveg meglehetősen naív, s ez eset­Könyvtár kiadványa. A' Szolnokon megjelent lapban — hogy csak néhány nevet emeljünk ki — publikált Kassák, Radnóti, Gelléri Andor Endre, Nagy Lajos, Bányai Kornél, Zsolt Béla, tudósítások, kritikák, be­szélgetések számolnak be a város képzőművészeti éle­téről, a Kultúrkrónika című rovat rendszeresen közölt recenziókat (egyik-másik határozott társadalmi-politi­kai hovatartozást tükröz), s ugyanabban a rovatban ol­vashatunk Szolnok színházi életéről, korabeli filmekről, sőt a rádiózásról is. A régi kiadványok lapoz­gatása mindig tanulságos^ ezúttal egy kivételesen jó érzékkel alakított, külsőleg is igényesen megformált irodalmi, művészeti folyó­irat, jóvoltából pillanthat be az olvasó Szolnok ötven év előtti kulturális életének mindennapjaiba. A hason­más kiadás szerkesztését Szurmay Ernő végezte, ugyanő írt bevezetőt is. — sz. j. — ben illúzióromboló is. A Bo­szorkányéj című szám nem csordul túl a zenei ötletektől, viszont A pedálban virtuóz módon „teker” a szólógi­táros Menyhárt János, pazar effekteket alkalmaz az együt­tes. Az oldalt a címadó dal zárja. Bár a szöveg szenti­mentálisra sikeredett, a fel­csendülő muzsika némiképp pótolja ezt a hiányosságot. A korong B oldalát indí­tó Üj év lendületes, sajátos hangulatú kompozíció. A Jégszívben Rózsi (azaz Dem­jén) kitűnő énekesi adottsá­gait csillogtatja a billentyűs hangszerek kezelője, Lerch István mesteri játékával egyetemben. Profi munka a hangszerelés s ez elmondható az album valamennyi szer­zeményére. Valószínű, a slá­gerlistákon dobogós lesz a Világvevő című szám. Érde­mes odafigyelni az Angyal­lány szerkesztésére, finom megoldásaira. A nagylemez záródala (Barbara) eléggé bizarr, a végén gyermeksírás hallatszik. ízlés szerint lehet asszociálni!

Next

/
Thumbnails
Contents