Szolnok Megyei Néplap, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-15 / 138. szám
1982. JÚNIUS 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A rádió I hullámhosszán A Humorfesztivál döntője Több hétiig tartó selejtezők után hétfőn este közvetítette a Kossuth Rádió a ka- barészínház harmadik hu- morfesztiváljának döntőjét. A verseny fináléjáig tizenhármán jutottak el, közülük is a legjobbak írásai, jelenetei hangzottak el a váci Madách Imre Művelődési Központban megtartott "döntőn. Akárcsak az előző versenyeken, hétfőn is szellemes, jó színvonalon megírt számokon nevethetett a közönség. A legsikeresebb, leghumorosabb írásokkal ezúttal js a Nádas György—Markos György szerzőpáros, s Napv Bandó András szerepelt. Ök kapták meg a rádió díját. A szerzőpáros „Kőbezárt lélek” című írása az alapötlettől a megvalósulásig profi munka volt. Alapos emberismeretről, humorérzékről tanúskodott a jól szerkesztett, sziporkázó stílusú, a képtelenséget a valósággal elegyítő „történet”. Nagy Bandó András ezúttal is a lakásüggyel foglalkozott díjnyertes monológjában. Egy bosszantó lakásbeázás a humor eszközeivel való feldolgozása most kevésbé sikerült mint azt az elődöntőkön megszoktuk a szegedi versenyzőtől. A Magyar írók Szövetsége díját Bencze Imre, a Magyar Újságírók Szövetsége díját Kiss József—Szabados Gábor szerzőpáros, míg Vác díját Maksia Zoltán kapta meg. A díjak mellé a versenyzőket meghívták vendégszereplésre a pozsonyi, valamint az újvidéki rádióhoz. A legnagyobb kitüntetés persze alighanem a közönség körében aratott siker volt -a fiatal „humoristák” számára. Sóderparti A gyerekeknek szóló vasárnap délelőtti matiné ezúttal a tehetségről s a példaképválasztásról szólt. Riportok. beszélgetések hangzottak el, amelyekben elsősorban fiatal zenei tehetségek vallottak mindennapjaikról, a gyakorlás fáradalmairól, elmagányosodásukról. A műsor legfőbb értéke éppen ez utóbbi kérdéskör megvitatása volt. A tehetséges gyerekek általában nem kedveltek az osztálytársak körében, szabad idejüket a közös játék helyett az egyéni célok eléréséért hozott áldozatok kötik le. Megnyugtató megoldást a műsor sem tudott ajánlani. Ahhoz, hogy vala- iki igazán szép eredményeket érjen el valamilyen művészeti ágban, sokszor valóban „életét kell. rá tennie”. A gyerekek kitartása, tudatos áldozatvállalása inkább elismerést érdemelne az osztálytársaktól a valamiféle irigységből adódó gúnyolódás helyett. Helyes pedagógiával talán enyhíteni lehetne a művészeti ágakban tehetséges és a többi diák közötti ellentéteken. Hiszen ha abból indulunk ki, — márpedig csakis ez lehet az alapállás — hogy minden ember tehetséges valamiibem, akkor már csak az a teendő, hogy ezt a bármilyen tehetséget elismertessük, s egyengessük kibontakozásának útját. — tg — Elhallgattak a citerák Fonyódligeten, a Somogy megyei KISZ-bizottsag ifjúsági üdülőtáborában vasárnap bezárta kapuját a citerások baráti körének első országos szaktábora. Az egyhetes tábor célja az volt, hogy az ország citerásainak alkalmat teremtsen a szakmai tapasztalatcserére, útmutatást adjon a műsorválasztáshoz. A Szolnoki Galériában Megnyílt a második Alföldi Fazekas Triennálé Ötvennyolc fazekas kétszázhúsz alkotása látható A Szolnoki Galériában vasárnap délelőtt dr. Nagy László, a Népi Iparművészeti Tanács elnöke nyitotta meg a második Alföldi Fazekas Triennálét. A megnyitón ott volt Fodor Gyula, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának osztályvezetője és Sipos Károly, a megyei tanács elnökhelyettese. A második Alföldi Fazekas Triennálé díjait Sipos Károly, a megyei tanács elnökhelyettese adta át. Első díjat kapott Bódog László és Felián Erika kaposvári, valamint Gonda István mezőtúri fazekas. A második díjat Busi Lajos mezőtúri és Szűcs Imre tiszafüredi alkotó vette át. Harmadik díjjal Végh Ákos tatai és Kiss Andrea budapesti fazekas munkáit jutalmazták. Munkajutalomban részesült Du- gár János lakitelki, Kőműves Lajos és Kozák Éva mezőtúri, valamint Horváth Kálmán sárospataki fazekas. A triennáléra hatvanhárom pályázó 378 munkáját küldte el. A kiállításon ötvennyolc fazekas 220 alkotása látható. Az érdeklődés és az, hogy a fazekasok szinte az egész ország területéről képviseltetik magukat, nemcsak azt mutatja, hogy az Alföldi Fazekas Triennálé dkeres kezdeményezés, hanem azt is, hogy napjainkban a fazekasság rendkívül népszerű a közönség és az alkotók körében egyaránt — mondta többek között megnyitójában dr. Nagy László. — A kiállító fazekasok méltó folytatói népművészeti hagyományainknak, úgy merítenek a különböző paraszti stílusokból, hogy egyidejűleg új értékeket is teremtenek egyéniségükkel, alkotói látásmódjukkal. Ez a hagyományőrző és új értékteremtő tevékenység biztosítja a népi iparművészet, a fazekasság jövőjét is — hangsúlyozta dr. Nagy László. A kiállításon; megnyitó utáni pillanatok. Randevú Jászapátin Jókedv két napon át Volt minden, „mi szemszájnak ingere”, sőt a szívnek kedves dolgokban sem volt hiány, a hét végén Jászapátin, az immár hagyományos „Jászsági randevú” elnevezésű rendezvényen, ímeljjnek gazdája ainagyköz- ség művelődési háza volt. Szombaton délelőtt kilenc órakor kezdődött a kirakodóvásár, amelyen több mint ötven mester, kisiparos, népművész kínálta portékáját. Délután öt pávakör adott műsort, a sportpályán fölállított szabadtéri színpadon, este a Lomboskert kisvendéglőben disco és Zalatnay Sarolta popkoncertje zárta a randevú első napját. Másnap délelőtt bohócok és művészeik műsora szórakoztatta a gyerekeket, délután pedig kitűnő színészek, humoristák, opera-, operett-, táncdal-, nóta- és népdal- énekesek adtaik több órás műsort — több ezres nézősereg előtt, hatalmas sikerrel. A „lyukas órákra” is jutott program bőségesen, hiszen az események színhelyén, a sportpályán egy Ketten a vasárnap délelőtti monstre műsor szereplői közül: Maros Gábor és Tiboldi Mária kisebbfajta vidámpark várta a gyerekeket és felnőtteket, hulláimivasúttal, óriáskerékkel, körhintával. A jó falatokról. — pacalról, birkapörköltről, lángosról, jászsági fánkról — a Jászsági Afész alkalmi éttermei gondoskodtak. A két nap eseményeinek mintegy nyolcezer látogatója volt. A pávaköri találkozón fellépett a jászfelsőszentgyörgyi pávakor is Kicsinyek és nagyok örömére: körhinta, óriáskerék, céllövölde... Fotó: Nagy Zsolt A zenés színházi találkozó után Életrevaló ötlet Véget ért szombaton a zenés színházi találkozó, méghozzá forró hangulatban. A szó szoros értelmében, a zsúfolásig megtelt nézőtéren ugyanis forróság uralkodott. A Vígszínház Kőmíves Kelemenjével pont került az egy hétig tartó eseménysorozat végére. Néhány vidéki és egy budapesti társulat hozta el a szolnokiak meghívására egy- egy zenés produkcióját a júniusi találkozóra, s így ezen a héten szinte minden este zenétől visszhangzott a Szigligeti Színház. Olyan előadásokat láthatott az efféle élményre kiszomjazott közönség, amelyekben a prózához muzsika is társult a színpadon, s nem holmi kísérő elemként, nem színező szerepben, hanem a játék szerves alkotórészeként, megvalósítván azt az ősi egységet, amelyben a legkülönbözőbb kifejezési eszközök, így a zene is szorosan élnek együtt. Anélkül, hogy az egyes előadások értékelésére kitérnénk, csupán egyetlen, általánosabb észrevételt a látottakról. Tömören: csak azok az előadások tudták magukkal ragadni a nagyérdemű közönséget, amelyekben a zene határozott mondanivaló és őszinte érzelmek kifejezésére vállalkozott, illetve, szolgálatába szegődött. Ez történt a kaposváriak esetében — Chicago — és a már említett záróakkordként felhangzott zenés ballada előadásán, a vígszínházbeliek szereplésén. Mindkét esetben nem egyszerűen a zenés játék győzött, hanem a jó színházi minőség, a kitűnő előadás hozta meg a maga megérdemelt sikerét. És ez már átvezet a találkozó tá- gabb körébe, a péntek délelőtt rendezett véleménycsere gondolatkörébe. Hisz végtére is túl azon, hogy a közönség ebből az alkalomból bőségben és töményen jutott zenés színházi előadáshoz, szinte dúskálhatott benne (színházunk mintha csak kárpótolni kívánta volna mindezzel közönségét az év közben hiányzó zenés színházi élményért), a találkozó célja szerint arra is hivatva volt, hogy a zenés színház mai művészi és egzisztenciális kérdéseivel is szembenézzen, egyáltalán felmérje a műfaj jelenlegi helyzetét. Ami bizony nem rózsás. Mert mi kell egy jó zenés színházhoz? Mindenekelőtt pénz (zenekar, költséges díszletek, sok szereplő stb.), és olyan színészek, akik legalább olyan jól énekelnek, mint amilyen jól táncolnak, s akik legalább olyan jól . játszanak, mint énekelni tudnak. Csakhát hol 'van ma kellő számban ilyen színész, mondjuk egy harmincöt-negyven tagú társulatban? És a mai takarékosabb időkben hol van any- nyi forint, amelyből úgy lehet nyugodt lélekkel kiállítani egy-egy előadást, hogy az évad többi produkciója, a prózai programok se lássák kárát. Oly gondok ezek, amelyek enyhítése még átmenetileg is csak hellyel- közzel enyhíthető, csökkenthető. Ami a dolgok szellemi hátterét illeti, itt sem kell kisebb nehézségekkel szembenézni. Hisz. tapasztalatok bizonyítják, kevés az a zeneszerző. aki az.ért ír színpadra zenét, mert véleményét így akarja kifejezni a világról és az emberről, mert így akar tükröt tartani a valóságnak. Ugyanis a zenés játéknak is csak akkor van értelme ma egy színház műsorában. ha tartalmi lenge- ségével, felszínes könnyedségével. mindenáron szórakoztatni akaró megoldásaival nem lóg ki az. úgynevezett színvonalas prózai előadások sorából. Ha csak műfajában és nem minőségében válik el tőlük. Ha csak azért vonzó. mert mondanivalóját fokozottabban közvetíti az érzelmek hullámhosszán. Igen, a zenés játék a nézőnek valóban az erőteljesebb érzelmeket jelenti, legyen az musical, daljáték, rock-opera, vagy épp az agyoncsépelt .operett, amelyet, ahogy a mostani találkozón is megfogalmazódott, nem kell kipenderítem a színpadról, de túlbecsülni sem kell őket, kordokumentumként elfogadva fel lehet belőlük használni mindazt, ami még érték. A szolnoki zenés színházi találkozó — a maga nemében az első — jó kezdeményezés; haszna van belőle a közönségnek, hasznot húzhat belőle a szakma is, a színházak vezetése, az alkotóművészek. Törekvések, Utak, kísérletek szembesülhetnek, a tapasztalatok, a jók jó érzékkel „továbbsokszo- rosíthatóak” — persze másolásról nem lehet szó — és a még szélesebb körben rendezett eszmecserék javíthatják, esetleg növelhetik a zenés színház nemcsak művészi, társadalmi presztízsét is. Ha többet beszélünk róla és okosan vetjük fel művészi, tartalmi problémáíl. Persze soha nem tévesztve szem elől: a legizgalmasabb viták sem helyettesíthetik a jó előadásokat. Itt jegyzem meg: bizony üdvös lenne, ha jövő júniusban a találkozó résztvevői között a mi színházunkat is ott találnánk, de nem csupán a szorgalmas vendéglátó házigazda szerepében, hanem a zenés bemutatók sorában is, így szolgáltatván nyomós érvet a zenés játékok életrevalóságához Szolnokon. Elindult valami a zenés színház érdekében. Még kissé bátortalanul és nem eléggé pontosan kijelölt úton. Hogy .ez a szolnoki találkozó a műfaj igazi fórumává válik-e, ez a folytatás, a feltétlen folytatás feladata és kérdése. Mert az ötlet jó, a kezdeményezés időszerű, s a zenés színházi játéknak rengeteg megoldandó problémája van. Hátha ezáltal sikerül egyet-kettőt közösen megoldanunk. V. M. Magyar—finn baráti napok A szolnoki Kodály kórus hangversenye A magyar—finn barátsági hét keretében adott hangversenyt a szolnoki Kodály kórus szombaton este. A kellemetlen időjárás miatt a múzeumudvar helyett a megyei művelődési központ adott helyet a koncertnek. Az esten a kórus a Finnor- ' szágban bemutatásra kerülő — javarészt új művekből összeállított — műsorából adott ízelítőt Buday Péter és Rigó Éva vezényletével. Énekeltek tizenhetedik századi madrigalistáktól, a barokk és klasszika nagy mestereinek (Hándel,i Haydn) oratóriumaiból. Elhangzott Kodály nagy vegyeskari műveinek jónéhánya és — egészen új színfoltként — kortárs magyar szerzők feldolgozásában ősi indián népdalok, valamint észt szerzők tollából az északi népek sámánirodalmából és ünnepi vigalmaiból idéző kórusművek. A Kodály kórus a hangversenyen megjelent finn delegációt a vendégek anyanyelvén énekelt finn kórusművekkel köszöntötte. — kt —
