Szolnok Megyei Néplap, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-08 / 106. szám
1982. MÁJUS 8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A mai Petőfi nyomdában már csak egy régi gép, a könyv- borító-aranyozó üzemel a kecskeméti híres nyomda Kecskeméten száznegyven évvel ezelőtt létesült az első nyomda, amelyet Szilády Károly alapított. A jogutód, a mai Kecskeméti Petőfi Nyomda fiataljai összegyűjtik a régi dokumentumokat s a még fellelhető egykori nyomdai berendezéseket, hogy kiállításon mutassák be az Alföld második legrégebbi nyomdájának történetét. A gyűjteményben helyet kapnak a múlt század legszebb nyomtatványai, valamint az 1848-as szabadságharcnak a kecskeméti nyomdában készített felhívásai és hivatalos okmányai. A régi kőnyomatos nyomdai berendezéseket ismét megjavítják, hogy egy-egy szép kiadványt az eredeti módon készíthessenek el. Egy helyreállított múlt századi nyomdai vágógép, amely még kézi erővel működött Ment, versenyzett, győzött A „szűkszavú” hentes Ha azt kérdezték tőle: mi szeretnél lenni kisfiam, tanácstalanul rándított egyet a vállán. Már nyolcadikos volt, de még mindig nem tudta, hogy milyen pályát válasz- szón. A „családi tanács” a műszaki foglalkozás mellett döntött, ő mégis hentes lett. És nem is akármilyen... Fekete László, 22 éves hús• és hentesáru eladó. Munkahelye: az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat szolnoki 900-as ABC- áruháza. Ez év márciusában nagy öröm érte: megnyerte a Ki Minek Mestere? országos szakmai versenyt. — Mint általában a tizenéves srácoknak, így nekem se volt fogalmam arról, hogy mit kezdjek magammal a nyolcadik után — meséli két tálca karaj rendezgetése közben. — Jelentkeztem és fel is vettek a gépipari szakközépiskolába. Nem tudom, talán megijedtem, de már nem került sor a beiratkozásra. A. nagybátyám „csábításának” engedtem. Biztatott, hogy legyek hentes, majd az 5 keze alatt megtanulom a szakmát. Ügy is volt, szeptemberben a szakmunkás- képzőbe mentem. Egy héten három napot tanultunk, három napot a boltban töltöttünk. Én abba az üzletbe kerültem gyakorlatra, ahol a nagybátyám is dolgozott... — Ä suliban, a három esztendő alatt csak egy dolog zavart. Az osztályban volt egy társam, akivel együtt a jobbak közé tartoztunk, de őt küldték mindig a szakmai versenyekre. Azt mondták azért, mert elméletből jobb, mint én. Nem is stra- páltam magam. Megkaptam a szakmunkás-bizonyítványomat és elkezdtem dolgozni. A munka mellett tanult is, beiratkozott a kereskedelmi szakközépiskolába, ahol tavaly nyáron érettségizett. Másodéves volt, amikor behívót kapott. A laktanyából - hiszen Szolnokon katonáskodott — kiengedték a foglalkozásokra. A leszerelés után a Vár ABC-be került. — Néhány hónapja hivattak a központba és közölték, hogy megrendezik a Ki Minek Mestere? házi versenyt, és szeretnék, ha én is beneveznék. Megmondom őszintén, semmi kedvem nem volt az egészhez. Nem vettem valami komolyan, nem vártam különösebb eredményt ettől a versenytől. Készültem ugyan, de nem eleget, mert csak második lettem. Ismét az elméleti dolgokkal volt baj... Ezt követte a területi vetélkedő Miskolcon, amelyen Borsod, Szabolcs, Hajdú, Nógrád és Szolnok megyei hentesáru eladók „mérkőztek” egymással. Ott már első lettem, így mehettem az országos ver-* senyre március 30—31-én. — Először írásbeli volt és politikai totót töltöttünk ki. Aztán jött a gyakorlat. A Déli ABC-ben vizsgáztunk. Ott kellett bizonyítani, hogy ki milyen hentes a hétköznapokon. A verseny- feladatok között szerepelt egy negyed marha felbontása, eladásra való előkészítése. Csinálni kellett egy olyan hústálat is, amelyet az ember szívesen tesz a kirakatba a vevők elé. Nekem egy leveshúsos összeállítás jutott. Pontozták azt is, hogy ki milyen udvarias, pontos. Sőt a pénztárgép kezeléséről is kifaggadtak bennünket. Két napom ment rá, amíg megismerkedtem a szerkentyűvel, hiszen eddig nem kellett blokkolnom. Sikerült a szalagot befűzni, a dátumot beállítani 38 másodper^ alatt. Az eredményhirdetés Fekete Lászlónak nagy meglepetéssel szolgált. 0 lett az első, a jutalom ötezer forint. A politikai totó hibátlan kitöltéséért elnyerte a KISZ KB különdí- ját, egy külföldi utazást. A vállalata 400 forint fizetésemeléssel honorálta felkészülését és sikeres szereplését. A megyei tanácsnál a gratulációk után kétezer forintot adtak át neki. — Nem mondom, hogy a pénzjutalmak nem számítottak, de annál többet ért az a tudat, az az erkölcsi siker, hogy magam és mások előtt is bizonyítottam. Napokig hihetetlen volt az egész. Jólesett a sok baráti kézfogás, a- család, a munkatársak öröme. Meg is ünnepeltük közösen a srácokkal... Viccesen mondogatták, jól „megszedtem” magam. Ha csak any- nyit említek, fiatal házasok vagyunk, egyéves a kislányunk, alig fél éve jutottunk önálló lakáshoz ... Soroljam? Van helye a pénznek. A külföldi utazást, úgy néz ki, egyelőre elhalasztjuk jövőre — ugyanis ’83-ig beváltható az Expressznél — mert a picit nincs szívünk itthagyni. Nyolcadik éve, hogy egy vállalatnál dolgozik, hiszen a tanulójuk volt. Ez idő alatt sokféle feladatot kapott. A vállalat KISZ-bizottságában tevékenykedett, és ha kell, ma is segít. Sokáig volt ifjúgárdista, tagjai közé választotta a városi parancsnokság. Négy esztendeje pedig már párttag. — Nemrég kerültem a 900- as ABC-be. Még az a szerencse, hogy a régi társaság nagy része is jött. Hiába, csak akkor tud az ember úgy dolgozni, hogy az a vevőnek és saját magának tessék, ha a társainak már a szeme rezdüléséből olvas, ért.. Reméljük itt is megszeretnek bennünket a vásárlók. Már találkoztam olyan háziasszonnyal ebben az üzletben, aki korábban a Várban vásárolt...- Magánéletben nem szeretek beszélni. Kedvélem a csendet. De teljesen megváltozom, ha a pult mögé állok. Mindenkihez van egy, két szavam, akkor nem fáraszt a beszéd. Főleg akkor jár sokat a szám, ha olyan árut kapok, ami nem a legszebb ... Autóduda jelzi, hús érkezett. Kezével int — fejezzük be. A vevők is sorakoznak már a pult előtt. — szekeres — Fotó: HÍ L. A falvak fórumain Józan hangvétel, nyílt szó Személyes tapasztalatom — de gopdolom, nemcsak az enyém, hanem mindazoké, akik valamilyen okból részt vettek a közelmúltban megtartott lakossági eszmecseréken —, hogy az idei falugyűlések ünnepnapok is voltak a kisebb vagy nagyobb települések lakóinak életében. Hogy ünnep, azt kifejezték a szépen feldíszített termek, a kedves, hangulatos kultúrműsorok, a népfront a tanácsok társadalmi munkát elismerő kitüntetéseinek átadásai. Vagy mint Tiszainokán, a falugyűléssel nyitották meg a felújított * községi könyvtárat. És hogy mégis munkaértekezletek is voltak ezek a tanácskozások, azt a falugyűléseken elhangzottak bizonyítják leginkább. A közös gondolkodás mindannyiuk jövőjéről, a véleménycsere a falu dolgairól. Ügy tűnik, hogy az utóbbi hónapokban fokozódott az érdeklődés a településfejlesztés dolgai Minek tulajdonítható ez a fokozottabb érdeklődés, jó értelemben vett kíváncsiság a közösség dolgai iránt? A minap, amikor Jászapátiban régi ismerőseimmel erről beszélgettem, egyikük azt mondta: „az ember napról napra azt hallja a rádióban, azt látja a tévében, azt olvassa az újságokban, mennyire feszült a nemzetközi helyzet: a világ több pontján napirenden vannak fegyveres konfliktusok, nő a munkanélküliség, sztrájkok,, tüntetések követik egymást, ugyanakkor mi nyugalomban. békességben élhetünk. Ilyenkor az emberben megfogalmazódik egy vélemény: neked is közöd van ahhoz, hogy így maradjon az életünk, hogy békességben dolgozhassunk. neveljük a gyerekeinket. És bár nem köny- nyű ma a gazdasági helyzetünk, de ha igazán szereted a hazádat, ha megértőbbek vagyunk, ha közösen gondolkodva, cselekedve a kis lehetőséggel is okosabban gazdálkodunk, még jobb is lehet a sorsunk”. Való igaz, elsősorban is a jó, kiegyensúlyozott politkai légkör, a biztos tudat, hogy a párt több évtizedes, kipróbált és bevált politikáját követve, ha nem gond nélkül — hiszen most az eddig elért életszínvonalunk megtartásáért is sokkal nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk —, de nyugodtan, kiegyensúlyozottan élhetünk, tervezhetjük jövőnket, ez adott ösztönzést embereknek arra, hogy talán az eddigieknél is egy kicsit többet törődjenek mindannyiunk közös dolgaival. Hozzájárult ehhez a megnövekedett érdeklődéshez az Is, hogy nincs olyan fórum — tanácstagi beszámoló, tanácsülés, rétegtalálkozó vagy iránt — elsősorban is a kisebb községekben. Elkészült ugyanis egy összegező anyag a Hazafias Népfront megyei bizottságánál a január 1. és március 31. között lezajlott falu- és réteggyűlések tapasztalatairól, és benne a következőket olvastam: míg két évvel ezelőtt mintegy tizennyolcezren jelentek meg a megyében ezeken az összejöveteleken, addig az idén több mint húszezren. Vagyis a községek lakosságának 8,3 százaléka. És ha már számokat citáltam, még két adatot le kell írnom: a megyében a 140 falugyűlésen 1346 közérdekű bejelentést, javaslatot, kérelmet, kérdést intéztek a résztvevők a jelenlévő vezetőkhöz. Ezen kívül a kunszentmártoni járás kivételével minden más községben, kihelyezték a fórumládákat, amelyekbe írásban megfogalmazott kérdéseiket dobták be az emberek, várva, hogy azokra a falugyűlésen választ kapjanak. falugyűlés —, amelyre ne a reális hangvétel volna a jellemző. Ahol ne nyíltan esne szó jelen helyzetünkről, gondjainkról, lehetőségeinkről, feladatainkról. Amikor például a szentandrásiak falugyűlésén többen szóvá tették: miért néni épít több utat a tanács? — hiszen vannak utcák, amelyek kátyú- sak, sárosak, a tanácselnök válaszában őszintén kimondta: e célra most nincs elég forint a község „pénztárcájában”. Lehet, hogy ez kicsi problémának tűnik, és talán vannak, akik a világ, az ország dolgaihoz képest meg- mosolyogtatónak tartják e példát, de abban a három- ezer-néhányszáz lelkes faluban ez nagyon lényeges és fontos probléma, és feltételezem, ilyen gondokkal még nagyon sok településen küszködnek. Harmadsorban azt is el kell ismerni, hogy az idei falugyűléseket, a korábbiaknál jobban előkészítették a tanácsok, a népfrontbizottságok, a helyi pártszervek, amikor összefogva a különböző társadalmi és tömegszervezetekkel — a KISZ- szel, a Vöröskereszttel stb. —, valamint a gazdasági egységek. a művelődési, az oktatási intézmények vezetőivel közösen szervezték, közösen hívták a lakosságot a falu fórumára. Nem egy iskolában — például a jászberényi járásban — a gyerekek üzenőfüzetébe írták be: ekkor és ekkor falugyűlés lesz, várják a kedves szülőket is. A tanácstagok legtöbbje személyesen is felkereste választóit és ez a szorosabb kapcsolat már arra ösztönzött embereket, hogy eleget tegyenek a szíves meghívásnak. Akik részt vettek a falugyűléseken, nem távoztak onnét úgy, hogy hiába töltötték el azt a két-három órát. Mert hogyan zajlottak le ezek a tanácskozások? Általában a helyi tanács elnöke beszámolt az elmúlt esztendő települést fejlesztő munkájáról, az idei tennivalókról, és elmondta: miben számítanak a lakosság támogatására. Aztán a jelenlévők fejtették ki a véleményüket, nem fukarkodva a dicsérő, de a bíráló szóval sem. Az azonban csaknem minden felszólaló mondandójából kitűnt: az emberek tisztában’ vannak azzal a mi megyénkben is, hogy csak a közös cselekvés lendítheti előre az otthont adó falu fejlődésének kerekét. A jászberényi járás községeiben például a legtöbb szó a közrend és közbiztonság kérdéseiről, a belvízelvezetés gondjairól esett. Nagyon sok helyen kérték a hétvégi orvosi és gyógyszertári ügyelet összehangolását. Sok falugyűlésre meghívták az illetékes áfész vezetőit, hogy közvetlenül is tájékoztassák a lakosságot a kereskedelmi ellátás fejlesztéséről. És nem egy helyen a falugyűlés résztvevői . kifogásolták, hogy a kiskertekben termelt zöldség-gyümölcs felvásárlása nincs megnyugtatóan megoldva. Mert az az 5 kilogramm fokhagyma is érték, és nemcsak annak, aki meg- tfermelfi, 'hanem a vásárlónak is. Még a jászberényi járás falugyűléseiről szólva feltétlenül figyelmet érdemel, hogy az emberek menynyire számon tartják az ígéreteket. Jászágón ánnak idején nagy port vert fel, hogy kivágják a régi fasort, de az emberek végül belenyugodtak a megváltoztathatatlan- ba annál is inkább, mivel minden illetékes azt ígérte, a közút szélesítése után új fasort telepítenek. Mikor lesz az ígéretből valóság — kérdezték többen is. Jászdózsán viszont azt sürgették, hogy a Holt-Tarna-meder hasznosításában és kezelésében állapodjanak meg az illetékesek, ne várják meg, hogy egy., nagy árhullám bizonyítsa, ki- bír-e az új meder egy ilyen természeti csapást. Más szóval a környezetvédelem, a kömyezetszépítés nagyon erőteljesen előtérbe került a jászsági eszmecseréken. A megye más területén sok szó esett az idősek gondozásának megoldásáról. Fegy- verneken a téesz dolgozói a falugyűlésen jelentették be: egynapi bérüket adják az üregek napközi otthonának berendezéséhez. Azóta ez a felajánlás községi mozgalommá szélesedett. De más községekben — például Be- scnyszögön„ Kuncsorbán — óvoda, park, utak, járdák építéséhez ajánlották fel segítségüket az emberek. A város környéki községek lakói sem fukarkodtak a felajánlásokban : Rákóczifalván — ez a nagyközség az idén ünnepli fennállásának 100. évfordulóját — a lakosság amellett, hogy utak, járdák építéséhez ajánlott segítséget, a falugyűlésen döntött abban is, hogy felszabadulási emlékművet állítanak fel és hogy hová kerüljön, arra már több javaslat is elhangzott. A tószegiek falugyűlésén a Mezőgép Vállalat dolgozói bejelentették: két kommunista műszak bérét adják az iskola építéséhez. Tiszavárkonyban is elsősorban a diákoknak akarnak segíteni a felnőttek, amikor munkát ajánlottak az általános iskola politechnikai műhelyének, az úttörőszobának és a tornateremnek az építéséhez. A példákat hosszan lehetne sorolni, mert nincs a megyében talán egyetlen olyan község sem, amelynek falugyűlésén valamilyen formában ki ne derült volna az emberek önzetlen segíteni akarása, cselekvőkészsége. Azt még külön hangsúlyozni kell, hogy így volt ez a közös községi tanácsok társközségeiben is. E helyeken többször is elhangzott az elismerő szó, amiért mindinkább egyenrangú partneri viszonyként fogják fel a párt, a tanács, a népfront vezetői a székhely és a társközség kapcsolatát. Hasznosítani kell a tapasztalatokat összességében a megyében a falugyűlések betöltötték szerepüket, a véleménynyilvánításra előterjesztett beszámolók tovább erősítették és bővítették a tanács és a lakosság kapcsolatát, hozzájárultak a helyi közélet fellendítéséhez, jobbá tételéhez, egyben lehetőséget is teremtettek az emberek számára a közéleti tevékenységre, erősítették a közös célért való gondolkodást és cselekvést. Most az a feladat, hogy ezt a nagy közéleti aktivitást, mely a falugyűléseken megnyilvánult, a tanácsok jól használják ki. Hogy megteremtsék a lehetőséget arra, hogy a falugyűléseken ismertetett és elfogadott értelmes célokért a lakosság valóban odaadhassa munkáját, önzetlen segítségét. Persze arra is ügyelni kell, hogy az ígéretek, amelyek ott elhangzottak — például a szövetkezeti és más gazdasági vezetők részéről — ne maradjanak pusztába kiáltott szavak, hanem valósággá is váljanak. Ezért nélkülözhetetlen, hogy a helyi tanácsok és népfrontbizottságok értékeljék a falugyűlések tapasztalatait, vonják le a megfelelő következtetéseket, fokozott figyelmet szenteljenek a közérdekű bejelentések, javaslatok megválaszolására, rangsorolják fontossági sorrendben azok teljesítését, és arról értesítsék az embereket. Végezetül annyit még el kell mondani: az idei falugyűlések tovább erősítették minden településen a Hazafias Népfront bizottságainak tekintélyét is. Mert bebizonyosodott: e területek tehetik talán a legtöbbet jó, céltudatos, tervszerű szervező munkával a társadalmi erők összefogására, amelyek nélkülözhetetlenek falvaink, nagyközségeink további fejlesztésében. Varga Viktória Kiderült a cselekvökészség Jó politikai légkörben
