Szolnok Megyei Néplap, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-01 / 101. szám

I

6

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1982. MÁJUS 1

Édesanyám

Messze volt hozzánk a kút, legalább két kilométerre. Tanyai emberek számára meg se koty- tyant egyébként ez a távolság, hozzá voltak szokva az irdatlan mesz- szeségekhez, de a feszes munka nem tűrt ilyen rendszeres kitérőket. Ezért született a családi ■döntés: kutat kell ásni.

Ásni, és nem- ásatni, hiszen a cementgyűrűk árát is meg kellett koplalni.

Édesapám derűsen kezdett az ásáshoz. . Virág- bontó tavasz volt-, jókedvre derítőén sütött a nap.

Az első cementgyűrű hamar a földbe került.

A második már egy kicsit nehezebben ment.

A harmadik méginkább.

Ahogy egyre mélyült az egymásra rakott cementgyűrűk alatt a kút, úgy vált mindinkább to- csogóssá a föld. A ragacsos agyagtól súlyossá vált a veder. Kútgém, kútágas nem volt, úgy kellett kézzel felhúzni.

A víz lassan édesapám bokájáig ért. Jéghideg volt, mint a hegyi patakok télutói árja. Édesanyám egyre jobban remegve nézett a növekvő mélységbe. — Nem bírom olyan mélyről felhúzni a vödröt, — mondta,— és. riaszt a gondolat; mi lesz, ha iszappal telve rád ejtem.

A határ üres volt. Vetésen túli, kapálás előtti rövid nyugalmát élte. Segítségre csak jó óra múlva számíthattak.

— Cseréljünk helyet,

— iavasolta édesapám.

— Felhúzom én a pokol mélyéről is a vödröt,

akárhogy megrakod.

Odalentről egyre inkább magas kriptaablakként kéklett az ‘ ég'. A A vödör alja jeges esőként csepegett. A karton ruha semmit sem védett. — Tönkre megy,

— mondta édesanyám,

— ehelyett is újat kell venni.

És a vödör járt fel-le, fel-le, fel-le, megszakít- hatatlan körforgásban.

Az ásó, meg a lapát nyele régóta hosszúnak

bizonyult a szűk betonsilóban, harmadára kellett vágni. Háromszoros erőfeszítést követelt ez. A mindinkább vastagodó víztükör alól bugyborékolva, magát

nehezen megadva bukkant elő egy-egy maroknyi agyagréteg.

Amikor már csak tenyérnyinek tűnt az ég, és magábarántóan óriásnak a térden felül érő víz, édesapám leszólt: — Gyere fel!

Meredeken álló, hosz- szú létrát bocsájtott a kútba. Az alig pislákoló fényben — mint Jákob égnek- támasztott létrájára — lépett az

anyám.

Naphosszat húzták utána — egymást váltva" — a vizet, hadd tisztuljon. Á föld azonban nehezen adta kincsét. Órák múlva is zavaros, ihatatlan volt a víz.

— Lemegyek még, — mondta az anyám.

A . pokolraszállás sem lehet rosszabb. Férfiembernek is olyan ez, mintha elevenen szállna sírba. A mélvség centiről

centire hidegebb és nyirkosabb. Növekedésével a víz egyre intenzívebben, egyre félelmetesebben ömlik a kútba. Az ember úgyszólván észre se veszi, máris dermesztő szorítással öleli derekát.

Gyerekfejjel fel sem foghattam, mire gondolhatott édesanyám. Csak azt tudtam, hogy valami megmagyarázhatatlan, ki tudja honnan kölcsönzött erővel bányászta a vaskos víztükör alól az agyagot, itífnd mélyebbre juttatva az egymásra nehezedő betongyűrűket.

Sosem panaszkodott emiatt. Még akkor sem, amikor, évek múltán derékfájás miatt hajolni sem tudott. A kút végül elkészült. Vize jóízű és kristálytiszta volt. Táltos-paripánknak kiszemelt kiscsikónk is szívesen ivott belőle. Márpedig köztudott, hoev a ló finnyásabb, mint az ember. Inkább szomjan vesz. de nem iszik pocsolyából.

Amióta meghalt édesanyám, sokszor eszembe jut emberfeletti küzdelme azért, hogy a családnak meglegyen az életet jelentő víz.

Rá emlékszem szívszorongva, és azokra az anyákra gondolok, akik nemcsak az élet eredői, hanem éltető forrásai egészen addig, míg el nem nyeli őket a tátongó mélység.

Simon Béla

Stúdió Jászberény szívében

Régen kisbirö, ma hangszéré

. Sas József és Vass József, mindketten technikusok, á jászberényi ‘ Műszeripari Szövetkezetnél dolgoznak. Jászberény nemcsak a munkahelyet, hanem az otthont is jelenti számukra, azt a lakóhelyet, amelyet szeretnek és ezt tettekkel, a város fejlesztéséért felajánlott és elvégzett társadalmi munkával gyakran be is bizonyítják.

Legutóbb is ezt tették. Társadalmi munkában elkészítették a tervdokumentációit és költségvetési tervét annak a hangosító berendezésnek — stúdiónak és hangszóró hálózatnak —, amit a tanács épületében és a város főterén szereltek fel. Szakmai irányítással segítették a berendezés műszaki kivitelezését.

A „tanácsi stúdió” több mint 350 ezer forintba került. Létrehozását a két technikuson kívül a város gazdasági szervei, munkahelyi kollektívái is segítették társadalmi munkával és anyagi hozzájárulással.

A berendezés a korszerű műszerekkel ellátott központi stúdióból a főtéren felszerelt 14 hangszóróból és két- két. nagy teljesítményű, hordozható „talpas” hangszóróból áll.

A társadalmi összefogással létrehozott stúdióval a tanács a pontos és gyors kommunikáció feltételeit teremtette meg. Segítségével „közvetíti” ezentúl a központi ünnepségeket, idejében tájékoztatja a város lakóit a közérdekű rendelkezéseikről a különhö-^a rendezvényekről. Rövidesen úinbh 12 hangszórót szerelnek fel, így a hálózat elér a Székelv Mihály Általános Iskolától az Áfész-áruházig.

— illés-—

*

Új MC-áruház

Üj ABC-áruházat avattak tegnap Veszprémben A veszprémi Városi Tanács versenypályázatot hirdetett — 3 millió forintos hozzájárulással— az új phol- noky-úti lakóte'en el-ő kereskedelmi egységére. A pályázatot elnyert veszprémi Áfész házilagosan építette fel az üzletet.

Megszépül a Samu-kastély

Április közepe óta ismét nagy a sürgés-forgás hétvégeken Tiszaszentimre határában, az úgynevezett Samu-kastély- nál. Télen szünetelt a társadalmi munka, ám a tanácstagi csoport ülésén június végéig elkészítették a beosztást, hogy melyik körzet lakói mikor nyújtsanak segítséget az öregek hetes napköziotthonának munkálatainál.

Az. első szombat-, vasárnap a 24-es és 25-ös körzetből érkeztek társadalmi munkások. legutóbb Andrási Gáborral és Takács Ferencné- vel az élen a 17-es és a 22- es körzet lakói szorgoskodtak vagy negyvenen.

Tavaly hozzávetőleg egymillió forintot használtak

fel az építkezésnél, ebből a tetőzet elkészítése és az egyéb szakipari munkák költsége mintegy félmilliót tett ki. A vizet és a villanyt is odavezették már. rövidesen megkezdik a központi fűtés szerelését. A költségvetésben szereplő 2,1 millió forintnál többe fog kerülni a kastély eredeti állapotban történő helyreállítása és a rendeltetési célnak megfelelő belső kialakítása. A megyei tanácstól kapott 1.2 millió forintos támogatást kizárólag anyagvásárlásra szánták, a költség többi részére a társadalmi munkavállalás volt a fedezet — utóbbiból igényel többet a befejezés.

Mint Domokos József tanácselnöktől megtudtuk, az öregek nemzetközi éve alkalmából a három szomszéd község közös tanácsának munkakollektívája és intézményi dolgozói a napokban egynapi keresetüket ajánlották fel a további költségekre. Felhívással fordulnak a megye tanácsi, intézményi dolgozóihoz,, vállalataihoz, szövetkezeteihez, szocialista brigádjaihoz is, hogy segítsék elő a megye első ilyen intézményének mielőbbi befejezését.

A népfront, a Vöröskereszt aktívái és a tanácsi bizottságok tagjai megkezdték már a felmérést Tomajmonosto- rán, Űjszentgyörgyön és Szentimién, hogy eldönt- hessék -a három település idős lakói közül ki legyen az. a 25 igénylő, aki szeptembertől bentlakóként élvezheti az új otthon kényelmét. További tizenöt—húsz bejáró látogatót a hagvomá- nvos napközis rendszerben tudnak majd fogadni. Nem okozhat gondot a ki- és hazajárásuk sem. mert a közúttól elkészül addigra az a bekötőút is. ami megkerüli a kastélyt, hogy a menetrend szerint közlekedő gazdasági autóbusz meg tudjon fordulni.

— rónai —

Mire képes a falu népe

TORNATEREM SZÜLETETT

Alig több mint félévszázada hogy a cselédeknek kiporciózott silány földön megtelepedett a szegényem- berek kis közössége. Aat mesélik, így kezdődött a grófi birtokon az akkor újtelepnek nevezett ezerkilencszáz lakosú Rákócziújfalu története, Ma a7, országban a legjobbak között számon tartott két mezőgazdasági nagyüzem, a Rákóczi és a Táncsics Tsz földjei határolják. Szomszédságában két — termékeivel a világpiacon is jelentkéző gyár: a Növényolaj és a Tisza Cipő. Munkaadói a rákócziiújfalui- aknak, egy olyan- az idegen szemnek jellegtelen község lakóinak, ahol nem látni szuper családi villákat. Az a húsz-huszonöt új csialádii- ház, amely évente kalákában épül, a faluban éppen olyan egyszerű, mint a régebbiek. A község legmagasabb épülete a kétszintes klubkönyvtár amely egyben mozi is és a nagyobb községi rendezvények, ünnepségek helye. Nem olyan régen még a szomszédból kölcsönkért lavórban öntött vízben lehetett kezet mosni, takarítani. mert rejtély, hogy máért, de 14 évvel ezelőtt vízvezeték és mellékhelyiségek nélkül építették meg. Az elmúlt években százezrekbe került ennek az észszerű tlen spórolásnak a korrigálása.

— Pedig kismilliószor végig kell gondolni, hogy mire költünk nemhogy százezer. de még száz forintot

is. — mondta Tóth Lajos, a község fiatal tanácselnöke. — A kistelepülések semmit sem kapnak készen. Itt elképzelhetetlen olyasmi, hogy építtetünk valamit s ha kész. akkor fizetünk. Minden kisberuházás (mert csikk ilyesmiről beszélhetünk)

tervezését annak a számbavételével kezdjük, hogy mire képes a falu népe. Osztunk, szopunk, toldozunk, toldozunk. nincs olyan fás- kamra a köziin.tézménvek udvarán, amit ne tartanánk számon. Sose lehet tudni, hogy mire lesz jó. Mit mondjak? Jó] is jött egy ilyen fáskamra, amikor helyet kellett csinálni a járási politechnikai műhelynek.

A falut járva sok helyen mondogatták, hogy új tantermek kellenének Üifaluba. Megépíteni természetesen csak felsőbb tanácsi támogatással tudják de a községnek is le kell tenni hozzá szén summát. Évek óta erre takarékoskodnak a fejlesztési alapból, amelv ebben az ötéves tervidőszakban mindössze négymillió forint.

— Szerencsére még. meg tudtuk toldani abból a pénzjutalomból. amit a területi fejlesztési versenyben elért első és második helyezésért kaptunk az elmúlt 4 évben. Hirgve el — bizonygatta- a tanácselnök —. nekünk nagyon sok pénz az az 1.3 millió forint.

A falu fejlesztéséért felelős tan'ácsiak megbecsülnek minden forintot az újfalusiak pedig örülnek minden apróságnak, amivel a település gyarapodik. Csak örülnek? Ez ígv nem igaz. Megdolgoznak a legkisebb gyarapodásért is. Jócskán megtoldják a tanács forintjait. Mindenhez közűk van, mindenben benne van a munkájuk aim közös a községben: így épült vízhálózat, bontott anyagból az óvoda, kérdésestől. parkostól. a járdák, a roppant ötletes játszóudvar a napközinél. Na és a tonna terem! Ki merem jelenteni, hogy ara- kócziú.jfaiu'iak a társadalmi munka szervezésének és végzésének a magasiskoláját produkálták. Háromszáz diák szülei, sőt. voltak, akiknek a nagyszülei is. tizenkét üzem és tsz megszámlálhatatlan szocialista brigádja segített anyaggal, géppel, szerszámmal, segéd- és szakmunkával — kilenc hónap alatt feléoíiették a 3.2 millió forint értékű tornatermet, amelyhez mindössze 400 ezer forint készpénzt tudott adni a tanács.

— Ha két tanteremre évekig kell spórolni, vajon mikor került volna sor a tornateremre? Ebben az évszázadban aligha- — tűnődött el Marik Mihály, az iskola igazgatóm.

Gondoltak egyet és merészet: mi lenne ha... Voltak. akik úgy vélekedtek, őrült gondolat, egv kis., településen társadalmi munkában milliós létesítményt megépíteni.

A tanácselnök és az iskolaigazgató a legapróbb részletekig végiggondolta és lépésről lépésre kidolgozta, hogy miként lehetséges. Olyan ütemtervet készítettek, amely egy profi beruházónak is becsületére vált volna. Pontosan kiszámították és szinte napra beosztották mikor, mennyi munkásra. anyagra, gépre, szerszámra van szükség.

— A szülői munkaközösségben kezdték a szervezést. — emlékezett Barta LászJlóné. a napköziotthon konyhájának dolgozója. — A férjemmel négy este jártuk a falut, és vittük el a tájékoztatókat. Ami nemcsak néhány sor volt. hanem hat oldal. . Precízen leírva benne minden. Gyűjtöttük a jelentkezéseket, felajánlásokat: ki mikor mit

vállal, milyen szerszámot hoz.

Az iskolaigazgató közben a környékbeli tsz-ek. üzemek és a szakvállalatok vezetőit kereste fel. — Mindenki készségesen felajánlotta segítségét, még az is- aki tett egy-két rosszmájú megjegyzést, és nemigen hitte, hogy a nagy nekibuzdulásból tornaterem lesz. De a rajt nagyon jól sikerült. Az első megbeszélésen- januárban mindén szakbrigád képviselője ott volt.

— Én ugyan vakargattam a fejem, nagyon kételkedtem. Végül is nem egy udvarrendezésről volt szó. hanem komoly építkezésről, amelyhez rengeteg szakember és anyag kell- — vallotta be most már Máté Miklós. az ÁHatforgalmi és Húsipari Vállalat Kandó Kálmán szocialista brigádjának vezetője. — Először csak mint szülő vettem részt a megbeszélésen, három lányom jár az isikolóba, há persze, hogy elmentem. Ak kor ért az első kelleme, meglepetés. Az igazgató. ; társadalmi munka szervező je és irányítója pontosai tudta, hogy kitől, mikor é máit akár. Ott volt a tervezi is. a Rákóczii Tsz-ből. ak természetesen társadallm munkában tervezte meg ; termet. Szabályos szakma megbeszélés volt, olyan mint bármilyen komoly be. nullázás előtt. Először csal az én munkámra volit szülk ség. aztán a villanyszerelés nél , a bnigádtagokéra t* Akik között csak én vágyói rákócziújfalui. Akik éjszaka műszakban voltak. nappa dolgozlak a tornateremnél Vittem, hoztam őket a ko csiimmal.

— Ügy hallottam. hogi nemcsak a munkából vett« ki a részét hanem az anyag, beszerzés gondjainak égj részét is magára vállalta.

— Az igazgató nem sza

. kadhaitott százféle. Megbízott bennem, átadott néhánj csekket, azt mondta úgi gazdálkodjak vele. hogj mindenre fussa, ami a vál. lanyszereléshez kell. Hé mondhatom bűvészmutatvány volt.

— Ha még a szolnoki üzemekből is jöttek szocialisití brigádok, hogyne men tűnt volna mi is. innen a szóm. szódból, — mondta Papp János a Rákóczi Tsz hagymaüzemében dolgozó A romi brigád vezetője. — Műszak szakemberek vagyunk, sót minőimhez értünk. Szereltünk vasbetont, betonoztunk mindig amit kellett. Jó előre be lehetett osztani a munkát mert januárban már tudtuk, hogy június .2- án kerül sor ránk. Ott volt az anyag, a segédmunkát vállaló szülők csapata, ment minden. mán,t a karikacsapás. Az egésznek a lelke és mozgatórugója az igazgató volt, de senkit sem kellett noszogatni, agitálni. Ha bármilyen apró -probléma, fennakadás volt az üzemek kulcsemberei rögtön segítettek a Rákóczi Tsz-ben Kara István, a Növényolajgyárban Gál István, és még a ióég tudja, hogv kik. Tudja mit tartok a legfantaszti- kiusabbnak? Hogy egy-két megszállott ember föllelkesítette az egész falut. Dolgoztak ott olyanok is. akiket -még soha nem láttam, semmiféle közös rendezvényen, megmozduláson. Nagyon nagy dolog ez! Nem is tudom pontosan elmagyarázni, csak érzem. Jókedvű leszek, ha arra gondolok, hogy egy kisfalu népe, értelmes dologért mire képes. Nem az elismerésért, a köszönetért tettük, persze ez sem maradt el és jól is esett, de végül is a Nemzeti Zászló az egész falué, és nem sok község dicsekedhet ilyen kitüntetéssel.

Valóban nem. A településfejlesztésben végzett eredimé- ruyies társadalmi munkáért a Városok, községek közül, mindössze huszonkettő kapta meg a Hazafias Népfront Országos Tanácsa által adományozott Nemzeti Zászlót.

Kovács Katalin