Szolnok Megyei Néplap, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-29 / 124. szám

Szolnok megye múltjából 1982. MÁJUS ; 10 „Éljen a proletárdiktatúra!” Földmunkás-szervezkedés Kunszentmártonban Hegyen, síkon jöttem, rónákat kerültei „Az 1929—1933. évi világ- gazdasági válság pusztító vi­harként vonult át az ország felett. A mezőgazdaságban a termelőerők visszafejlő­dését eredményezte, mérhe­tetlen szenvedést, nyomorú­ságot zúdított az amúgy is nehéz sorban sínylődő dol­gozó parasztságra. A válság kiélezte a kapitalizmus belső ellentmondásait, felszínre hozta az ellenforradalmi rendszer minden baját és lappangó ellentétét ... A gazdasági helyzet 1933 után nem javult, sőt romlott. A gazdasági válságból a ma­gyar gazdasági élet kilábolt ugyan, a bérből élő mezőgaz­dasági dolgozók viszonyai azonban rosszabbodtak, mert a mezőgazdasági munkásság szempontjából tartósabbak voltak a válság következmé­nyei.” (Földmunkás- és sze­gényparaszt mozgalmak Ma­gyarországon 1848—1948.) A gazdasági válság évei­ben Szolnok megyében je­lentősen kiszélesedtek a pa­rasztság mozgalmai. A Kom­munisták Magyarországi Pártja, a Magyarországi Földmunkások Országos Szö­vetségében tömörült agrár­proletárokra és szegénypa­rasztokra mint bázisra épít­ve rendszeres kapcsolatot tu­dott létesíteni az agrárvidé­kekkel. A helyi megmozdu­lások közül a Szolnok me­gyei Néplap olvasói számára már jól ismertek a szolno­kiak és a mezőtúriak. A kunszentmártoni események­ről azonban eddig igen ke­veset lehetett olvasni. Kunszentmárton ^zegényei hosszú éveken át tűrtek, szenvedtek. A válság folya­mán először 1933. február 1- én emelték fel szavukat. Le­gális szervezetük. a kun­szentmártoni „Munkáskor” január 29-én alapszabályai értelmében választmányi gyűlést tartott, ahol is, amint az a Budapesten 1933. febru­ár 7-én kelt eseményösszesí­tésben olvasható „-... elha­tározták, hogy a munkanél­küliség megoldása végett f. hó (február) 1-én 3—4 tagból álló küldöttséget meneszte- nek a községi elöljáróság­hoz. A küldöttség f. hó 1-én felkereste hivatalában a köz­ségi jegyzőt és munkát kért tőle. A községi főjegyző a kérelmet meghallgatta ugyan, azonban erre vonat­kozóan semminemű ígére­tet nem tett. A községháza előtt mintegy 80—100 főnyi tömeg verődött össze, amely várta az eredményt. A vá­lasz tudomásulvételekor a tö­megből többen kiáltozták: „Munkát, kenyeret! így meg­halunk éhen. mert a család­nak még kukoricakenyere sincs!” Az éppen szolgálat­ban álló járőr megjelenésé­re a tömeg rendzavarás nél­kül. csendben szétoszlott.” Február 5-én és 6-án reg­gelre az egyik ház deszka- kerítésére fél ív nagyságú papirost függesztettek ki, melyen kézzel írott felhívást lehetett olvasni. Az agitátor arra hívta fel dz arra járó­kat, hogy vegyenek részt az akkorra tervezett országos éhségfelvonuláson. A röpirat szerzőit B. Szabó Bálint és Bíró József szemé­lyében hamarosan őrizetbe vették. Amíg kihallgatásuk folyt, a Madách utcán, az Alsó-Körös-parton, a régi vásártéren, az Erzsébet ki­rályné útján és az Érpart házainak falaira lila színű festékkel a következő jel­szavakat festették: „Rázzuk le a rabigát! Parasztok, ne fizessetek adót! Ne álljon a munkások malma! Le a nép-, nyúzókkal! Le a fasiszta kormánnyal! Le a Gömbös­sel! Fel a harcra! Ne rettegj! Éljen a proletárdiktatúra! Le a rablószövetkezettel. Kö­veteljünk! Éhezünk! Éljen a kommün! Fel-fel, ti rabjai a Földnek! Nem sokáig élsz, büdös burzsuj!” A feliratok megjelenése után a csendőrség azonnal letartóztatta a kunszentmár­toni földmunkások vezetőit, de miután nem tudtak rájuk összeállította: dr. Selmeczi László ._5*aiáa. ronrr 7 R«N*l3r Miháljr 1935.évi márciusában Haller Mihály felhívásán,*1 -abból a célból,hogy navaaatt rétiére* Kuretentaértoni földmunkáéokkal a koumniata mosgalal kapcsolatot biztosítsa-,összo hortu Dóba Jósaoffel- Doba József kapcsolatba kerülTén Heller Mihállyal,as attól kapott kommunista sajtótermékeket levitte Kuns sent márt ónba s ott Ksidó Péternek továbbadta,­Zsidó Péter a Dobó Józseftől átvett kommunista sajtót érmé- j '.i .p í. k«k#t BtrU MlrtcDnak, Molnár "ét er na k, it Ti;Antalnak adta tovább. Dóba Jdasef éa Zsidó Péter azonfelül a Faust kiadd vállalat kiadásában megjelent etélsöségea lráryru sajtó termékeket térJesttettók Kunszentnár- tonban a földmunkások kötött azzal a déllel, hojy gondolkodásukat fokoza­tosan a kommunista irányba tereljék. nerta Márton az * Ut " oimd kommunista sajtóterméket terjese-] tette,illetre adta torább Zsidó Fóterl.ek is Csepest Istvánnak, Csepesz latrán á Berta Mártontól kapott kommunista sajtót Nálhl Istvánnak adta torább,- mi által nerezettek az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgó tájira és megsemmisítésért Irányuló kommunista mozgalomban tevékeny részt vettek és azt előmozdítottak. . Tigyl Antal,Gál Józsmf,Nálhl látván abbéi, ho^ Zsidó Péter Illetve Cooper* István nekik kcsti^lata sajtótermékeket adytt olvasásra--S azoknak mozgalmi tevékenységét hitelt érdemlő módon felismerték- erről azonban Jelentést tenml elmulasztották. £ vád tekintetében ns eljárásra az 1921: IH.t.c. 12 ’-t „ ‘i értelmében a budapesti klr. bűntett törvényerők Illetékes. Indítványozom, hogy j. jelen így u Koller .ilhály és társai ellen Indított R.11406/1926 számi üggyel egyesitteasék és eryűteoen bl­Részlet a vádiratból bizonyítani semmit, szaba­don kellett engedjék őket. így azok egy időre megme­nekültek a csendőrség kar­maiból. A kunszentmártoni szer­vezkedés újabb lendületet akkor vett, amikor B. Nagy Mihály és Dóba József révén kapcsolatot teremtettek Hol­ler Mihállyal és Rózsa Ri- chárddal. A tőlük kapott instrukciók alapján hozzá­láttak a kunszentmártoni földmunkások kommunista neveléséhez. Amint a BM VII. osztálya jelentésében olvasható: „... érintkezésbe léptek a közismert kommu­nista könyvkiadóval, a buda­pesti Fauszt Imrével és Vie- torisz Gézával. E két céggel, mint könyvügynökök leve­leztek és egy 62 kötetből ál-’ ló kis fiókkönyvtárat létesí­tettek Kunszentmártonban, válogatott legális és illegális könyvekből. A könyvtár fel­állításához szükséges pénzt mint kubikos bandagazdák, a bandájukhoz tartozóktól gyűjtötték össze ... Sőt, a Csehszlovákiában megjelenő, „Az Űt” című kommunista lap szerkesztőjével, egy Ma­gyarországról elszökött kom­munistával, Fábri Zoltánnal is levélbeli összeköttetést te­remtettek s attól is kaptak ajándékba kommunista könyveket, amivel könyvtá­rukat szaporították.” Pl. F. Molnár Péter a Dialektikus materializmus és az Állvá­nyok alatt c. könyveket ren­delte meg. A kunszentmártoni szer­vezkedés nyomára a rendőr­séget a jászárokszállási kom­munista röpiratszórás ügyé­ben 1935. szeptember 19-én elrendelt nyílt nyomozás ve­zette. Letartóztatták B. Nagy Mihályt, Dóba Józsefet, Zsidó Pétert, Berta Mártont, Csepesz Istvánt, Bóta Ká­rolyt, Molnár Pétert, Nálhi Istvánt, Gál Józsefet, Halász Andrást és Tigyi Antalt. A vezetők elítélésével a kunszentmártoni földmun­kásmozgalmat sikerült visz- szaszorítani, de a reményt az emberek szívéből nem si­került kiirtani. Oda lángoló betűkkel volt beírva: Éljen a proletárdiktatúra! S. L. A sámánizmus emléke a nagykunsági népi gyógyításba A múlt század derekáig a Kunság földje nagyobb rész­ben árterület volt. Ez az el­záró jellegű földrajzi adott­ság útját állta a kultúrá­nak is. Az elmaradott anya­gi élet járulékaként ősi ha­gyományok őrződtek itt meg hozzánk közel eső időkig. Ezeket főként a pásztorok hordozták, akik a városok, falvak társadalmi közösségé­ből kiszakadva a pusztákon éltek, s azok a pákászok, akik a nádasok rengetegé­ben, apró mocsári szigete­ken nádból eszkábált, föld­ből hányt magányos kuny­hókban laktak. E pákászok közül kerültek ki a gyógyfüveket és na- dályt árulgató „füves embe­rek”. Ezek gyógyítottak is. Jellemző azonban, hogy ők maguk füveket, szereket csak elvétve alkalmaztak. Gyógyítómódjuk ezt a reali­tást is nélkülözve, olyan ba­bonás eljárásokból állt, ame­lyek a néprajzi tudományos irodalomban már részletei­ben is tárgyalt sámánizmus emlékeinek tekinthetők, s mint ilyenek a magyar népi kultúra legősibb rétegébe tartoznak. Legismertebb ilyen gyógyí­tó volt a kunságszerte emle­getett-és a Sárréten is jól ismert öreg Hódas. Azért hívták így, mert félhold for­májú folt vagy forradás hú­zódott végig a bal arcán, ál­la hegyétől a füléig. De ő maga is azt yallotta, ha va­laki kíváncsiskodott, hogy ez a neve. Vékony bajuszú, hosszú, sovány ember volt. Bocskorban, bőrkapcában, bokában szorosra kötött szűk gatyaszárban, nagy szűrben járt. Haját kétoldalt szíjba fonva viselte. Sokfelé bo­lyongott őkelme. Volt úgy. hogy esztendőszámra színét sem látták, míg egyszer csak megint előtűnt. Nagy vásá­rokon, meg a hetipiacon na- dályt, gyógy erejű füveket árult. Ahol betegeskedett va­laki, oda váratlanul betért, többnyire alkonyatkor vagy este, amikor kiszűrődött az ablakon a lámpavilág. Egyszer a Barna Bálint Pista fia betegeskedett,_ a melle fájt. Kornyadozva ke­rült haza a tanyáról, itthon meg ágynak dőlt. A Köd­szálláson béreskedett. Lakni meg a Rétoldalon laktak. Egy este aztán bezörgetett az öreg Hódas. Hogy régen nem látták, hát csodálkoztak: ez a vénember még mindig megvan! „Hol jár itt, kend?” — kérdik. „Hő, nagy úton indultam — azt mondja —, hegyen, síkon jöttem, róná­kat kerültem, nagyon kihe- vültem.” Két inge ujjával törülgette a képét. Pedig szigorú tél volt, de szép, csendes idő, nagy pelyhek- ben hullt a hó. Mihelyt azon­ban belépett az öreg, osztán leereszkedett a kemencepad­kára, odakinn szél támadt. Vihar kerekedett. Zörgött a zsalugáter az ablakon, azt hitték, feszegeti valak^. Az öreg Balázs úgy gondolta, kipéz már. De a rettenetes pustolás televágta hóval a pitart, amint kinyitotta az ajtót. „Nem kell avval tö­rődni, majd lecsendesedik az mindjárt, osztán a gyerek is felgyógyul” — azt mondja az öreg Hódas. „Ne tegyenek semmit, csak vigyázzanak nagyon”, azt mondja. Ros­tát kért, egy fakanalat is hoztak neki. Megnézte a ros­tát, megforgatta, háromszor belelehelt. Azután a fiú mel­lére tette, osztán a fakanál­lal elkezdett rajta csendesen dobolni. Hármat ütött, egyet bókolt — hármat ütött, egyet bókolt — megint hármat ütött, egyet bókolt. Kilencet ütött a rostán. De jóformán még ki se verté a kilencet, különös zúgás támadt a ház­ban. Mintha valami nagy madár repkedett volna össze­vissza. De nem látszott sem­mi. Hogy valami madár szállt volna be ... Csak a nagy repdesés hallatszott. Akkor osztán az öreg Hódas még egyszer nagyot ütött háromszor a rostára, azután mintha a két karjába akarná kapni azt a repkedő nagy madarat vagy mit. „Hej!” — nagyot kiáltott, sóhajtott egyet, mintha nehéz volna neki valami. „Nem beteg már ez a gyerek — azt mondja. Rontás volt rajta, de már levétettem róla. Oda van az már!” Egy nagy gyé­kény szeredása volt az öreg­nek, abból kivett egy ma­réknyi összekötött füvet, egy kis kobakból pohárnyi port töltött. „Ezt főzzék össze, osztán háromszor fürödjön még meg benne, este, ilyen időtájban. Azután elmehet bátran.” El is ment, nem lett semmi baja. Ám arróLis szól emléke­zet, hog'r az öreg Hódas tu­dományának se mindenkor volt foganatja! Ezt részint a régi bölcsességgel magyaráz­ták: Halál ellen nincs vosság — részint pedig , zal, hogy ilyen esetben gyógyításnál jelen lévők 1 vettek el valami hibát, n úgy viselkedtek, ahogj kellett volna. Egyszer a karcagi Fan-: gon járt az öreg. Egy ott kó ember a kunhegyesi ' sárról jövet a Tibuc-csári nál találkozott vele és 1 teg fia nézésére hívta. „M nem mehetek — azt moni —, mert tudom én, mi 1 van ott. Elébb vívnom k még nekem azért a gye kért. El van az választ Azután majd megyek. V: hatnak.” Nem is vári hiába. Ahogy ígérte: másr lámpagyújtáskor benyit» „Adjanak kezem ügyébe í rostát. De a magukét, ne k csőn kérjék. A kamarái van felakasztva, hozzák b Eléb nem is ment a ház hanem a pitarban pakkolt Kanalat is adtak volna í ki, de nem vette el. „F kell — azt mondja —, 1 nyérvágó kés.” Egy kis 1 vet * vagy mit vett elő, o tán avval vonalat húzott rosta fenekén végig. A voi mellé egyik felől tényén karikát rajzolt, másik fe darulábforma jelet. A gj rek benn a házban az a megetti dikón feküdt. Mii bement az öreg Hódas, me mutatta, hogy az apja á jón ide az ajtóhoz, az anj pedig oda az ablakhoz. „E nek így kell lenni” — ; mondja. A gyerek lábáb tette a rostát, a karika meg egy búzaszemet tett. A után egy ideig nézte. Né: a rostát, amint a gyerek 1 bánál volt. „A nagyapja hí ja — szólt csendesen. — E nagy fa alatt ül, odaát a pc ton. Egy nagy fa alól int get.” igenám, de az már i gén meghalt, a gyerek m meg se született akkor, kés hegyével hármat ütött rostára. A búzaszem hároi szór felpattant, de mine visszaesett a kis karikái Az öreg mintha beszélt vol valakivel. Azután ket1 ütött. Erre a búzaszem 1 pattant a körből. Azut; egyet ütött, de erre már i pattant a búzaszem a hoss lénia másik oldalára. Ew az öreg be is fejezte. Kil pett az ajtón, felszedte có mókját, elment. Hiába b széliek hozzá, hiába kérde ték, nem szólt semmit. Má nap este meghalt a gyerek Szűcs Sándor Avar falvak, avar házak Szolnok megyében Egy-egy nép gazdasági, társadalmi, szellemi életé­ről a régészet alkkor képes viszonylag teljes képet ad­ni, ha az ásatások során nemcsak temetőket, hanem minél nagyobb számban te­lepeket is tár fel. Szolnok megye avar-kori kutatására a legutóbbi idő­kig az volt a jellemző, hogy a ikb. 60 temető illetve te­metőrész mellett a korszak telepeinek a feltárása el­maradt. Az első teljesnek mond­ható avar-kori falu feltárá­sára 1966—70 között került sor Dunaújvárosban. Az ott előkerült 51 avar-kori ob­jektum — házak, hulladék- gödrök, kemencék, árok­rendszer, — alapján alkot­hatunk képet egy VII. szá­zadi avar falu belső viszo­nyairól. Az - utóbbi évtized . meg­élénkülő kutatása is csu­pán néhány avar falu fel­tárásának megkezdését ered­ményezte. Ebbe a sorba illeszkedik bele az elmúlt három év Szolnok megyei kutatása ,is. A korábbi évek terepbejárási anyagának új­raértékelése. a jelenleg fo­lyó terepbejárások és lelet­mentő ásatások során több avar-kori falu nyomait le­hetett azonosítani. Szolnok megye területén az első avar-kori lakóházat Bóna István professzor tár­ta fel Kunmadarason. Egy a múlt század közepén elő­került korai avar fejedelmi sír hitelesítése közben buk­kant rá a majdnem négyzet alakú, letapasztott padlójú, 60—70 cm mély gödörházra. A ház észak; és déli oldal­fala mentén egy-egy nagy­méretű cölöplyuk jelezte a nyeregtetőt tartó szelemene­ket. A ház egyik sarkában egy tapasztott kemence ál­lott. A házat egy ma még meg nem határozható funk­ciójú árökrendszer vette körül. Feladata a talajvíz elvezetése lehetett, esetleg valamilyen élő sövény he­lyét jelezte, amely a belte­lek különböző rendeltetésű területeit választotta el egymástól. Ettől a feltárt háztól kisebb-nagyobb tá­volságra több objektum felszíni nyomait lehetett megfigyelni. Az egyik ilyen foltból egy kettejssíp töredé­ke került elő. A kettőssípo­kat eddig csak temetőből ismertük — Alattyán. Já­noshida, — telepén való elő­fordulásuk mindennapi használatuk ékes bizonyíté­ka. Kunmadarason a temető helyét is sikerült valószí­nűsíteni. A ma már nem használt Újvárosi temető sírjainak ásásakor avar-kori sírleletek kerültek elő. Az Újvárosi temető az egykori avar faluhoz igen közel fekszik, azaz valamikor szo­ros egységet képeztek. 1981. őszén Jászberényben is sikerült egy avar-kori fa­lut azonosítani s benne egy szép gödörházat feltárni. A ház gödrét eredetileg 80— 100 cm mélyre ásták, s fö­lé csakúgy mint Kunmada­rason, két szelemennel alá­támasztott nyeregtetőt emel­tek. A ház sarkában levő kisméretű kemence szolgált fűtésre és főzésre, míg az oldalfalak mentén kialakí­tott padkán állottak, a ház­tartási edények. A gödör- házba több lépcsőn át lehe­tett lejutni az ásatás so­rán ezekből hármat figyel­tünk meg. Az előkerült ke­rámia alapján a ház hasz­nálati idejét a 630—670 kö­zötti évtizedekre helyezhet­jük. Mivel a házban edény­Jászberény Réti-földek avar falu gödörháza töredékeken és állatcsonto­kon kívül semmiféle hasz­nálati tárgyat nem talál­tunk, arra kelj gondolnunk, hogy lakói gondosan „ösz- szecsomagoltak”, mielőtt örökre elhagyták. A település belső szerke­zete a felszíni nyomok alap­ján a helyi terepviszonyok­hoz alkalmazkodott. Az egy­kori házak az igencsak erő­sen kanyargó Zagyva part­ján, félszigetszerű hosszú magaslatokon állottak. En­nek alapján egymáshoz kö­zel lévő. mégis jól elhatá­rolható beltelkek. rendsze­rére következtethetünk. Az eddig kialakult kép a fel­tárás során természetesen módosulhat, hiszen a kerá­miaanyagban a telep külön­böző pontjain VIII. száz; korongolt, hullámvona díszítésű, töredékek is ne számiban kerültek elő. A telephez tartozó ten tőt eddig még nem siker megtalálnunk. Az egyk falutól ugyan néhány sí méter távolságra mellék nélküli sírok kerültek e s emiatt a telep és a ten tő összekapcsolása egyelő még inkább csak a rég» álma, semmint tudománj san megalapozott valóság. A Jászberényben felt; ház makettjét, rekonstru cióját, a szolnoki Damjani Múzeum állandó régész ■kiállításán tekinthetik me Madaras László

Next

/
Thumbnails
Contents