Szolnok Megyei Néplap, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-29 / 124. szám
Szolnok megye múltjából 1982. MÁJUS ; 10 „Éljen a proletárdiktatúra!” Földmunkás-szervezkedés Kunszentmártonban Hegyen, síkon jöttem, rónákat kerültei „Az 1929—1933. évi világ- gazdasági válság pusztító viharként vonult át az ország felett. A mezőgazdaságban a termelőerők visszafejlődését eredményezte, mérhetetlen szenvedést, nyomorúságot zúdított az amúgy is nehéz sorban sínylődő dolgozó parasztságra. A válság kiélezte a kapitalizmus belső ellentmondásait, felszínre hozta az ellenforradalmi rendszer minden baját és lappangó ellentétét ... A gazdasági helyzet 1933 után nem javult, sőt romlott. A gazdasági válságból a magyar gazdasági élet kilábolt ugyan, a bérből élő mezőgazdasági dolgozók viszonyai azonban rosszabbodtak, mert a mezőgazdasági munkásság szempontjából tartósabbak voltak a válság következményei.” (Földmunkás- és szegényparaszt mozgalmak Magyarországon 1848—1948.) A gazdasági válság éveiben Szolnok megyében jelentősen kiszélesedtek a parasztság mozgalmai. A Kommunisták Magyarországi Pártja, a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségében tömörült agrárproletárokra és szegényparasztokra mint bázisra építve rendszeres kapcsolatot tudott létesíteni az agrárvidékekkel. A helyi megmozdulások közül a Szolnok megyei Néplap olvasói számára már jól ismertek a szolnokiak és a mezőtúriak. A kunszentmártoni eseményekről azonban eddig igen keveset lehetett olvasni. Kunszentmárton ^zegényei hosszú éveken át tűrtek, szenvedtek. A válság folyamán először 1933. február 1- én emelték fel szavukat. Legális szervezetük. a kunszentmártoni „Munkáskor” január 29-én alapszabályai értelmében választmányi gyűlést tartott, ahol is, amint az a Budapesten 1933. február 7-én kelt eseményösszesítésben olvasható „-... elhatározták, hogy a munkanélküliség megoldása végett f. hó (február) 1-én 3—4 tagból álló küldöttséget meneszte- nek a községi elöljárósághoz. A küldöttség f. hó 1-én felkereste hivatalában a községi jegyzőt és munkát kért tőle. A községi főjegyző a kérelmet meghallgatta ugyan, azonban erre vonatkozóan semminemű ígéretet nem tett. A községháza előtt mintegy 80—100 főnyi tömeg verődött össze, amely várta az eredményt. A válasz tudomásulvételekor a tömegből többen kiáltozták: „Munkát, kenyeret! így meghalunk éhen. mert a családnak még kukoricakenyere sincs!” Az éppen szolgálatban álló járőr megjelenésére a tömeg rendzavarás nélkül. csendben szétoszlott.” Február 5-én és 6-án reggelre az egyik ház deszka- kerítésére fél ív nagyságú papirost függesztettek ki, melyen kézzel írott felhívást lehetett olvasni. Az agitátor arra hívta fel dz arra járókat, hogy vegyenek részt az akkorra tervezett országos éhségfelvonuláson. A röpirat szerzőit B. Szabó Bálint és Bíró József személyében hamarosan őrizetbe vették. Amíg kihallgatásuk folyt, a Madách utcán, az Alsó-Körös-parton, a régi vásártéren, az Erzsébet királyné útján és az Érpart házainak falaira lila színű festékkel a következő jelszavakat festették: „Rázzuk le a rabigát! Parasztok, ne fizessetek adót! Ne álljon a munkások malma! Le a nép-, nyúzókkal! Le a fasiszta kormánnyal! Le a Gömbössel! Fel a harcra! Ne rettegj! Éljen a proletárdiktatúra! Le a rablószövetkezettel. Követeljünk! Éhezünk! Éljen a kommün! Fel-fel, ti rabjai a Földnek! Nem sokáig élsz, büdös burzsuj!” A feliratok megjelenése után a csendőrség azonnal letartóztatta a kunszentmártoni földmunkások vezetőit, de miután nem tudtak rájuk összeállította: dr. Selmeczi László ._5*aiáa. ronrr 7 R«N*l3r Miháljr 1935.évi márciusában Haller Mihály felhívásán,*1 -abból a célból,hogy navaaatt rétiére* Kuretentaértoni földmunkáéokkal a koumniata mosgalal kapcsolatot biztosítsa-,összo hortu Dóba Jósaoffel- Doba József kapcsolatba kerülTén Heller Mihállyal,as attól kapott kommunista sajtótermékeket levitte Kuns sent márt ónba s ott Ksidó Péternek továbbadta,Zsidó Péter a Dobó Józseftől átvett kommunista sajtót érmé- j '.i .p í. k«k#t BtrU MlrtcDnak, Molnár "ét er na k, it Ti;Antalnak adta tovább. Dóba Jdasef éa Zsidó Péter azonfelül a Faust kiadd vállalat kiadásában megjelent etélsöségea lráryru sajtó termékeket térJesttettók Kunszentnár- tonban a földmunkások kötött azzal a déllel, hojy gondolkodásukat fokozatosan a kommunista irányba tereljék. nerta Márton az * Ut " oimd kommunista sajtóterméket terjese-] tette,illetre adta torább Zsidó Fóterl.ek is Csepest Istvánnak, Csepesz latrán á Berta Mártontól kapott kommunista sajtót Nálhl Istvánnak adta torább,- mi által nerezettek az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgó tájira és megsemmisítésért Irányuló kommunista mozgalomban tevékeny részt vettek és azt előmozdítottak. . Tigyl Antal,Gál Józsmf,Nálhl látván abbéi, ho^ Zsidó Péter Illetve Cooper* István nekik kcsti^lata sajtótermékeket adytt olvasásra--S azoknak mozgalmi tevékenységét hitelt érdemlő módon felismerték- erről azonban Jelentést tenml elmulasztották. £ vád tekintetében ns eljárásra az 1921: IH.t.c. 12 ’-t „ ‘i értelmében a budapesti klr. bűntett törvényerők Illetékes. Indítványozom, hogy j. jelen így u Koller .ilhály és társai ellen Indított R.11406/1926 számi üggyel egyesitteasék és eryűteoen blRészlet a vádiratból bizonyítani semmit, szabadon kellett engedjék őket. így azok egy időre megmenekültek a csendőrség karmaiból. A kunszentmártoni szervezkedés újabb lendületet akkor vett, amikor B. Nagy Mihály és Dóba József révén kapcsolatot teremtettek Holler Mihállyal és Rózsa Ri- chárddal. A tőlük kapott instrukciók alapján hozzáláttak a kunszentmártoni földmunkások kommunista neveléséhez. Amint a BM VII. osztálya jelentésében olvasható: „... érintkezésbe léptek a közismert kommunista könyvkiadóval, a budapesti Fauszt Imrével és Vie- torisz Gézával. E két céggel, mint könyvügynökök leveleztek és egy 62 kötetből ál-’ ló kis fiókkönyvtárat létesítettek Kunszentmártonban, válogatott legális és illegális könyvekből. A könyvtár felállításához szükséges pénzt mint kubikos bandagazdák, a bandájukhoz tartozóktól gyűjtötték össze ... Sőt, a Csehszlovákiában megjelenő, „Az Űt” című kommunista lap szerkesztőjével, egy Magyarországról elszökött kommunistával, Fábri Zoltánnal is levélbeli összeköttetést teremtettek s attól is kaptak ajándékba kommunista könyveket, amivel könyvtárukat szaporították.” Pl. F. Molnár Péter a Dialektikus materializmus és az Állványok alatt c. könyveket rendelte meg. A kunszentmártoni szervezkedés nyomára a rendőrséget a jászárokszállási kommunista röpiratszórás ügyében 1935. szeptember 19-én elrendelt nyílt nyomozás vezette. Letartóztatták B. Nagy Mihályt, Dóba Józsefet, Zsidó Pétert, Berta Mártont, Csepesz Istvánt, Bóta Károlyt, Molnár Pétert, Nálhi Istvánt, Gál Józsefet, Halász Andrást és Tigyi Antalt. A vezetők elítélésével a kunszentmártoni földmunkásmozgalmat sikerült visz- szaszorítani, de a reményt az emberek szívéből nem sikerült kiirtani. Oda lángoló betűkkel volt beírva: Éljen a proletárdiktatúra! S. L. A sámánizmus emléke a nagykunsági népi gyógyításba A múlt század derekáig a Kunság földje nagyobb részben árterület volt. Ez az elzáró jellegű földrajzi adottság útját állta a kultúrának is. Az elmaradott anyagi élet járulékaként ősi hagyományok őrződtek itt meg hozzánk közel eső időkig. Ezeket főként a pásztorok hordozták, akik a városok, falvak társadalmi közösségéből kiszakadva a pusztákon éltek, s azok a pákászok, akik a nádasok rengetegében, apró mocsári szigeteken nádból eszkábált, földből hányt magányos kunyhókban laktak. E pákászok közül kerültek ki a gyógyfüveket és na- dályt árulgató „füves emberek”. Ezek gyógyítottak is. Jellemző azonban, hogy ők maguk füveket, szereket csak elvétve alkalmaztak. Gyógyítómódjuk ezt a realitást is nélkülözve, olyan babonás eljárásokból állt, amelyek a néprajzi tudományos irodalomban már részleteiben is tárgyalt sámánizmus emlékeinek tekinthetők, s mint ilyenek a magyar népi kultúra legősibb rétegébe tartoznak. Legismertebb ilyen gyógyító volt a kunságszerte emlegetett-és a Sárréten is jól ismert öreg Hódas. Azért hívták így, mert félhold formájú folt vagy forradás húzódott végig a bal arcán, álla hegyétől a füléig. De ő maga is azt yallotta, ha valaki kíváncsiskodott, hogy ez a neve. Vékony bajuszú, hosszú, sovány ember volt. Bocskorban, bőrkapcában, bokában szorosra kötött szűk gatyaszárban, nagy szűrben járt. Haját kétoldalt szíjba fonva viselte. Sokfelé bolyongott őkelme. Volt úgy. hogy esztendőszámra színét sem látták, míg egyszer csak megint előtűnt. Nagy vásárokon, meg a hetipiacon na- dályt, gyógy erejű füveket árult. Ahol betegeskedett valaki, oda váratlanul betért, többnyire alkonyatkor vagy este, amikor kiszűrődött az ablakon a lámpavilág. Egyszer a Barna Bálint Pista fia betegeskedett,_ a melle fájt. Kornyadozva került haza a tanyáról, itthon meg ágynak dőlt. A Ködszálláson béreskedett. Lakni meg a Rétoldalon laktak. Egy este aztán bezörgetett az öreg Hódas. Hogy régen nem látták, hát csodálkoztak: ez a vénember még mindig megvan! „Hol jár itt, kend?” — kérdik. „Hő, nagy úton indultam — azt mondja —, hegyen, síkon jöttem, rónákat kerültem, nagyon kihe- vültem.” Két inge ujjával törülgette a képét. Pedig szigorú tél volt, de szép, csendes idő, nagy pelyhek- ben hullt a hó. Mihelyt azonban belépett az öreg, osztán leereszkedett a kemencepadkára, odakinn szél támadt. Vihar kerekedett. Zörgött a zsalugáter az ablakon, azt hitték, feszegeti valak^. Az öreg Balázs úgy gondolta, kipéz már. De a rettenetes pustolás televágta hóval a pitart, amint kinyitotta az ajtót. „Nem kell avval törődni, majd lecsendesedik az mindjárt, osztán a gyerek is felgyógyul” — azt mondja az öreg Hódas. „Ne tegyenek semmit, csak vigyázzanak nagyon”, azt mondja. Rostát kért, egy fakanalat is hoztak neki. Megnézte a rostát, megforgatta, háromszor belelehelt. Azután a fiú mellére tette, osztán a fakanállal elkezdett rajta csendesen dobolni. Hármat ütött, egyet bókolt — hármat ütött, egyet bókolt — megint hármat ütött, egyet bókolt. Kilencet ütött a rostán. De jóformán még ki se verté a kilencet, különös zúgás támadt a házban. Mintha valami nagy madár repkedett volna összevissza. De nem látszott semmi. Hogy valami madár szállt volna be ... Csak a nagy repdesés hallatszott. Akkor osztán az öreg Hódas még egyszer nagyot ütött háromszor a rostára, azután mintha a két karjába akarná kapni azt a repkedő nagy madarat vagy mit. „Hej!” — nagyot kiáltott, sóhajtott egyet, mintha nehéz volna neki valami. „Nem beteg már ez a gyerek — azt mondja. Rontás volt rajta, de már levétettem róla. Oda van az már!” Egy nagy gyékény szeredása volt az öregnek, abból kivett egy maréknyi összekötött füvet, egy kis kobakból pohárnyi port töltött. „Ezt főzzék össze, osztán háromszor fürödjön még meg benne, este, ilyen időtájban. Azután elmehet bátran.” El is ment, nem lett semmi baja. Ám arróLis szól emlékezet, hog'r az öreg Hódas tudományának se mindenkor volt foganatja! Ezt részint a régi bölcsességgel magyarázták: Halál ellen nincs vosság — részint pedig , zal, hogy ilyen esetben gyógyításnál jelen lévők 1 vettek el valami hibát, n úgy viselkedtek, ahogj kellett volna. Egyszer a karcagi Fan-: gon járt az öreg. Egy ott kó ember a kunhegyesi ' sárról jövet a Tibuc-csári nál találkozott vele és 1 teg fia nézésére hívta. „M nem mehetek — azt moni —, mert tudom én, mi 1 van ott. Elébb vívnom k még nekem azért a gye kért. El van az választ Azután majd megyek. V: hatnak.” Nem is vári hiába. Ahogy ígérte: másr lámpagyújtáskor benyit» „Adjanak kezem ügyébe í rostát. De a magukét, ne k csőn kérjék. A kamarái van felakasztva, hozzák b Eléb nem is ment a ház hanem a pitarban pakkolt Kanalat is adtak volna í ki, de nem vette el. „F kell — azt mondja —, 1 nyérvágó kés.” Egy kis 1 vet * vagy mit vett elő, o tán avval vonalat húzott rosta fenekén végig. A voi mellé egyik felől tényén karikát rajzolt, másik fe darulábforma jelet. A gj rek benn a házban az a megetti dikón feküdt. Mii bement az öreg Hódas, me mutatta, hogy az apja á jón ide az ajtóhoz, az anj pedig oda az ablakhoz. „E nek így kell lenni” — ; mondja. A gyerek lábáb tette a rostát, a karika meg egy búzaszemet tett. A után egy ideig nézte. Né: a rostát, amint a gyerek 1 bánál volt. „A nagyapja hí ja — szólt csendesen. — E nagy fa alatt ül, odaát a pc ton. Egy nagy fa alól int get.” igenám, de az már i gén meghalt, a gyerek m meg se született akkor, kés hegyével hármat ütött rostára. A búzaszem hároi szór felpattant, de mine visszaesett a kis karikái Az öreg mintha beszélt vol valakivel. Azután ket1 ütött. Erre a búzaszem 1 pattant a körből. Azut; egyet ütött, de erre már i pattant a búzaszem a hoss lénia másik oldalára. Ew az öreg be is fejezte. Kil pett az ajtón, felszedte có mókját, elment. Hiába b széliek hozzá, hiába kérde ték, nem szólt semmit. Má nap este meghalt a gyerek Szűcs Sándor Avar falvak, avar házak Szolnok megyében Egy-egy nép gazdasági, társadalmi, szellemi életéről a régészet alkkor képes viszonylag teljes képet adni, ha az ásatások során nemcsak temetőket, hanem minél nagyobb számban telepeket is tár fel. Szolnok megye avar-kori kutatására a legutóbbi időkig az volt a jellemző, hogy a ikb. 60 temető illetve temetőrész mellett a korszak telepeinek a feltárása elmaradt. Az első teljesnek mondható avar-kori falu feltárására 1966—70 között került sor Dunaújvárosban. Az ott előkerült 51 avar-kori objektum — házak, hulladék- gödrök, kemencék, árokrendszer, — alapján alkothatunk képet egy VII. századi avar falu belső viszonyairól. Az - utóbbi évtized . megélénkülő kutatása is csupán néhány avar falu feltárásának megkezdését eredményezte. Ebbe a sorba illeszkedik bele az elmúlt három év Szolnok megyei kutatása ,is. A korábbi évek terepbejárási anyagának újraértékelése. a jelenleg folyó terepbejárások és leletmentő ásatások során több avar-kori falu nyomait lehetett azonosítani. Szolnok megye területén az első avar-kori lakóházat Bóna István professzor tárta fel Kunmadarason. Egy a múlt század közepén előkerült korai avar fejedelmi sír hitelesítése közben bukkant rá a majdnem négyzet alakú, letapasztott padlójú, 60—70 cm mély gödörházra. A ház észak; és déli oldalfala mentén egy-egy nagyméretű cölöplyuk jelezte a nyeregtetőt tartó szelemeneket. A ház egyik sarkában egy tapasztott kemence állott. A házat egy ma még meg nem határozható funkciójú árökrendszer vette körül. Feladata a talajvíz elvezetése lehetett, esetleg valamilyen élő sövény helyét jelezte, amely a beltelek különböző rendeltetésű területeit választotta el egymástól. Ettől a feltárt háztól kisebb-nagyobb távolságra több objektum felszíni nyomait lehetett megfigyelni. Az egyik ilyen foltból egy kettejssíp töredéke került elő. A kettőssípokat eddig csak temetőből ismertük — Alattyán. Jánoshida, — telepén való előfordulásuk mindennapi használatuk ékes bizonyítéka. Kunmadarason a temető helyét is sikerült valószínűsíteni. A ma már nem használt Újvárosi temető sírjainak ásásakor avar-kori sírleletek kerültek elő. Az Újvárosi temető az egykori avar faluhoz igen közel fekszik, azaz valamikor szoros egységet képeztek. 1981. őszén Jászberényben is sikerült egy avar-kori falut azonosítani s benne egy szép gödörházat feltárni. A ház gödrét eredetileg 80— 100 cm mélyre ásták, s fölé csakúgy mint Kunmadarason, két szelemennel alátámasztott nyeregtetőt emeltek. A ház sarkában levő kisméretű kemence szolgált fűtésre és főzésre, míg az oldalfalak mentén kialakított padkán állottak, a háztartási edények. A gödör- házba több lépcsőn át lehetett lejutni az ásatás során ezekből hármat figyeltünk meg. Az előkerült kerámia alapján a ház használati idejét a 630—670 közötti évtizedekre helyezhetjük. Mivel a házban edényJászberény Réti-földek avar falu gödörháza töredékeken és állatcsontokon kívül semmiféle használati tárgyat nem találtunk, arra kelj gondolnunk, hogy lakói gondosan „ösz- szecsomagoltak”, mielőtt örökre elhagyták. A település belső szerkezete a felszíni nyomok alapján a helyi terepviszonyokhoz alkalmazkodott. Az egykori házak az igencsak erősen kanyargó Zagyva partján, félszigetszerű hosszú magaslatokon állottak. Ennek alapján egymáshoz közel lévő. mégis jól elhatárolható beltelkek. rendszerére következtethetünk. Az eddig kialakult kép a feltárás során természetesen módosulhat, hiszen a kerámiaanyagban a telep különböző pontjain VIII. száz; korongolt, hullámvona díszítésű, töredékek is ne számiban kerültek elő. A telephez tartozó ten tőt eddig még nem siker megtalálnunk. Az egyk falutól ugyan néhány sí méter távolságra mellék nélküli sírok kerültek e s emiatt a telep és a ten tő összekapcsolása egyelő még inkább csak a rég» álma, semmint tudománj san megalapozott valóság. A Jászberényben felt; ház makettjét, rekonstru cióját, a szolnoki Damjani Múzeum állandó régész ■kiállításán tekinthetik me Madaras László