Szolnok Megyei Néplap, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-22 / 118. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. MÁJUS 22 I Arcképvázlat I Mint Philemon és Baucis Mintha csak a római irodalomban halhatatlanul megénekelt, szeretetben. köztiszteletben megőszült házaspár Philemon és Baucis lépne elő az évszázadok homályából. A latinórákon nagy keservesen lefordított hexameterekhez most megjelent a kép, amit akkor se- hogysem sikerült elővarázsolni tanárunknak a kamasz agysejtekből. Mindenesetre az Illényi házaspár nyugdíjas évei sem a pihenésé. A ház előtt a kellemes tavaszi délelőttön németóra kellős közepébe csöppenünk Egy fiatalasz- szony — mellette a babakocsiban alszik a kisgyerek .— szorgalmasan ismételgeti tanára után a legnehezebb nyelvtani szerkezetet. Ahogy körbe ér a nagymutató az asztal közepére állított szokatlan órán, újabb tanítvány érkezik, lelkesen üdvözli Elemér bácsit. S ez így megy egész délelőtt. — Egyik nagybátyám készítette ezt az órát az I. világháborúban. az olasz fronton — elégíti ki kíváncsiságunkat á tanár úr. Ágyúgolyóból meg mindenféle fegyver darabjaiból. Mire megöregszik az ember. már csupa régi tárgy veszi körül, s megannyi emlék, amelyekhez 'jobban ragaszkodik, mint valaha. A szobában például egy kopott ruhás baba Törőcsik Marit idézi a pedagógushá- zaspámalk. Pélyen kisdiák korában ajándékozta Elemér bácsinak, Éva néninek. Azóta igen sok másfajta kitüntetés is polcra került, köztük a Munka Érdemrend Ezüst fokozata, s a legújabb a nagy becsben tartott idén kapott „Syermekekért Érdemrend”. S jónéhány plakettel, kitüntető jelvénnyel ismerték el Éva néni munkáját is. Pély csak egyik álomása volt a hosszú életútnák. Tanítottak Pásztón, Jásztelken, Egerben, Tiszafüreden, Ostoroson, Tiszaderzsen. Karcagon, tizenhét éve pedig Kisújszálláson. Az utóbbi években már nyugdíjasként. A tanítónő feleség számára ez az első tanév, amelyben nem jár be az iskoláiban kisegíteni. Otthon korrepetálja a kisdiákokat, jelképes összegekért. Elemér bácsi németóráinak „tarifája” ugyanilyen, jónéhány tanítvány pedig „ingyenes oktatásban” részesül. Nem is a pénz a lényeg, hanem a gyerekek jelenléte, — az unokák úgyis távol vannak — nevelése, tanítása, az adni akarás. — Én nem hiszek abban, ihbgy a mostani gyerekek rosszabbak, mint akár mi voltunk annak idején. Csak többet kellene velük foglalkozni, beszélgetni, játszani. Ez utóbbi a gyerekek természetes igénye, s nem lenne szabad pontosan erre hagyni a legkevesebb időt. Egész nap ülnek az iskolában, szinte minden órában, percben azt kell tenniük, amit a pedagógusok mondanak. S otthon '.ötbbnyíre ugyanez folytatódik a szülők által — összegezi tapasztalatait a tanítónő, aki pályája során mindig csak első és másodikos gyerekekkel foglalkozott Elemér bácsi „szenvedélye” viszont még ma is az úttörőmozgalom, aktívan jelen volt a születésénél, s akárhová vitt az útjuk, mindig első dolga volt bekapcsolódni a csapat munkájába. Vetélkedőket, táborozásokat szervezett a gyerekeknek. Ügy véli, a közösélmények a legfontosabbak a személyiség fejlődésében. Ezért is szervezte meg a kisújszállási kisegítő iskolában az úttörőcsapatot, amely stílszerűen úttörő munka is volt, hiszen ebben az oktatási intézményben addig nemigen volt erre példa. Az anyagi lehetőségek persze az úttörőmozgalomban is végesek. Ezen úgy segített, hogy ha valamelyik vállalat, üzem tolmácsolni hívta, mindig egy buszt kért cserébe. s máris indulhatott a kirándulásra a vidám gyereksereg, így volt ez legutóbb is. Elemér bácsi — mint az Arany János úti Általános Iskola könyvtárosa — pártfogásába vette a hatodikosokat, mivel osztályfőnökük hosszabb ideje betegeskedik. Egerbe vitte el a diákokat, a nyáron pedig Miskolcra mennek táborozni. Ki hinné el, hogy áz őszhajú, szinte fiatalokat megszégyenítően mozgékony, lelkes tanár úr bizony már hetven éves. Mégis úgyan- úgy telik el a napja mint évtizedekkel ezelőtt. Délelőtt németet tanít, délután foglalkozásokat tart a könyvtárban. Legutóbb a Puskáik és galambok című regényből rendezett vetélkedőt. s sa- játkezűleg készített ajándékot a legsikeresebben szereplőknek. Honnan ez a szeretet, lelkesedés? Ök azt mondják: „A gyerekek dobbantották fel ragaszkodásukkal, rajongásukkal. Hát hogy mehetne akkor végleg nyugdíjba a pedagógus?” Tál Gizella fSBs A májusi meleg játékos, vidám hangulatot varázsol sok-sok óvodába. Nem kell már a négy fal között lenniük, egész nap a jó levegőn játszhatnak a kicsik. A pusztamonostori óvoda három csoportjába 92 kisgyermek jár Fű, fa, virág? Gyógyszer? Ráolvasás? A kisújszállási mutatós, tornácos ház utca felőli szobájában beszélgetünk. A házigazda — hetven felé közeledő asszony — gesztikulálva magyaráz. — Ki ronthatta meg? — Minden sánta, béna ember,, vagy akinek rossz a szeme. — Nekem is az. Tizenöt dioptrián keresztül figyelem a világot. — Ah, én nem a szemüvegesekre gondoltam, hanem aki kancsal, „tűz” a szeme, félszemű, vagy az a típus,1 akiinél soha nem tudja az ember, hová néz. Szó, val, ha már megrontották ‘ a kicsit, ezt úgy lehet észrevenni, hogy nyűgös. Azaz, se nem eszik, se nem alszik rendesen. Ilyenkor kilenc szál gyufát égetünk a vízbe, megvárjuk, amíg teljesen a körmünkhöz ér a láng, és azt ismételjük: szemmel verték, szívvel gyógyítják. Ha mindezt befejeztük, itatunk a léből a gyerekkel. A mesélő asszonylányá kicsit bosszúsan teszi hozzá. — Ne tessék már ilyet mondani, ides. Nem hisz ebben már csak néhány öreg. — Nem hisz, nem hisz — dohog a regélő — én is úgy ‘gyógyítottam meg a Jani bátyád, amikor a sánta Bor- csa bosszúból megrontotta a pólyában, merthogy a tehenünk lelegelte a tanyán a vetésük szélét. Ez úgy igaz, ahogy itt vágyóik, nekem elhiheted, meg maga is elhiheti. N. János bácsi, amikor mindezt Kunhegyesen neki mesélem, csak a fejét csóválja. — Nézze, én idősebb vagyok ennél az asszonynál tízegynéhány esztendővel, évekig szolgáltam a Hortobágyon, de azért ebben nem hiszek. Az viszont igaz, ha valamelyi kőnknek beverték a fejét, pókhálót raktunk rá. — A rontás ellen a mi családunkban piros szalagot kötöttünk a kisgyerek karjára, mert ha ez hiányzott, megronthatták az apróságot. Lógott belőlük lepedőnyi az istállók menyezeti sarkain. A nagyapám is így gyógyította a sebeit. Igaz, amikor az ekevas elmetszette a lábát, hiába raktuk rá a pókhálót, hetednapra odalett. Tetanusz vagy miféle végzett vele, ezt mondta a doktor. — És Jani bácsi mivel kúrálta a baját, a sebeit, ha volt? — Én, fiam? Ha fájt a fejem, hidegvizes borogatást tettem rá. A sebre meg oltott meszet kapartam a falról. Még tíz éve is ezt tettem, ehen-e, nézze meg, begyógyult katonásan! Elém nyújtja csontos, bütykös jobb kezét, a csuklója körül csúnya, vörös folt éktelenkedik. Minden bizonnyal a meszes kúra „eredménye”. — Doktorhoz nem jártak, járnak? —Mi-e? Akkor bizony nem! Ha a jószág gubbasztott, kihívtuk az állatorvost, ha valamelyikünk esett le lábrul, nem rohantunk a patikába rögtön. így aztán volt, aki jobb létre szende- rült, főleg a gyerekek. Mi is kilencen születtünk, de csak három testérem nőtt fel. Azért a mezei virágok kerti növények — kamilla, csipkebogyó, csicsóka i— ned-' veit, teáját használtuk, ha karcolt a torkunk, vagy bedugult a fülünk. Hajdanában ez volt a regula, de miilyen ma, a szinte általános érvényű társadalombiztosítás bevezetése óta? Dr. Molnár Miklós közel húsz éve kezdte a gyógyítást egy apró faluban, és jelenleg Tiszafüreden ügyvezető körzeti orvos. Szemmel verték, szívvel gyógyítják Megyünk, ha ingyenes — Sohasem felejtem el, hógy a mezőgazdaság szocialista átszervezése után, sőt még a hatvanas évek végén, illetve a hetvenes évek elején is szinte minden parasztember megkereste a körzeti orvost. Olyan is, aki addig nagy ívben elkerülte a rendelőt. Az érvek roppant egyszerűen hangzottak: ha már jár az az ingyenes gyógyítás, meg az olcsó gyógyszer, élni kell a lehetőséggel. Sokan úgy érezték, elesnek bizonyos kedvezményektől, ami a tisztviselőket, meg az ipari munkásokat már régóta megillette. Ha azt válaszoltam: nincs baja, akadt, aki csak a fejét rá- zogatta, és már sorolta is: az ízülete megérzi az időváltozást, este sajog a lába, ami elhihető, különösen aki áz 55—60 év felé közeledik, és életében csak nehéz munkát végzett. — Es ma ? — Még vannak, de azért fogynak „a diktálós betegek”. A gyógyszerfogyasztás is változó, de mi Tiszafüred környékén azt tapasztaljuk, mintha valamelyest csökkent volna az efféle mánia. Ami viszont sűrűn előfordul, úgy állítanak be hozzánk: doktor úr, nekem olyan vérnyomáscsökkentőt tessék írni, amit a szomszédnak, meg a sógornak, mert az jó. Meg is kóstoltam, és jobban éreztem magam. Más a gyomorfájása ellen kér ugyanolyan tablettát, amit a munkatársának Debrecenben írtak fel. Itt csak az a bökkenő, hogy egyeseknek még az úgynevezett szelíd gyógyszerek sem ártalmatlanok. Ki erre, ki arra érzékeny, sőt előfordul, hogy a panasszal több orvost is felkeresnek. Ki ezt, ki azt a gyógyszert írja fel nekik, és otthon a szomszéd- asszonnyal konzutálják meg: lám, lám, ezek az orvosok se tudják, mit csinálnak. Bizony nem. főleg ha elhallgatják, hogy már máshol is jártak, esetleg többféle gyógyszerrel, vény nélküli készítménnyel kúrálják magukat. Dr. Lengyel Boldizsárné is erről beszél Abádszalókon. Korábban hosszú ideig orvos férje írnoka volt több településen. — Sajnos, ma is sűrűn előfordul, hogy a rokonok, meg a jó szomszédok cserélgetik egymással a gyógyszert. Rendszeresen fáj a feje valakinek? Nosza, kap az üzemben a munkatársnőjétől kombinált port, esetleg Algopyrimt. Megint fáj? Üjra adnak neki. Holott itt az a probléma, hogy a fejfájás tulajdonképpeni oka kideríthetetlen marad. Elvégre ezt a kellemetlen fájást éppúgy okozhatja egy rossz szemüveg, rövidlátás, megfázás, magas vérnyomás és még számtalan tényező. — Olykor elhangzik: azért kényszerülnek az önkúrára, mert az orvosoknál temérdeke a beteg, és nincs idő meghallgatni a panaszost. — Részben igaz. Nálunk például piacnapokon: azaz hétfőn és csütörtökön 120— 150 páciens is megjelenik a rendelőben. Sokan úgy vannak vele: megyek a piacra, benézek már a rendelőbe is, nincs különösebb bajom, de ezt vagy azt azért jó lenne felíratni. így a kérdés, úgy módosul: nem a beteg so! hanem a rendelésen vannal sokan. Állítom, néha csal azért, mert ez is egyfajt fórum, ahol hírt lehet vinni hozni, hallani. Mindez való ban azoktól rabol el idői akik tényleg betegek'. A kérdezősködőnek akar va, akaratlanul az a benyo mása, hogy az átlagbetegei kívül kétféle ember létezik Az egyik típus az atyaúris tennek se megy el az orvos hoz, csak akkor, amikor vi szik, vagy, ha a fájás má elviselhetetlen. A másik vi szont az első karcolásra ro han az ügyeletre, levélszám ra szedi a tablettákat, é, örökösen attól retteg, ha . gyógyszerszedést bármilyei csekély időre abbahagyná hamarosan „kiköltözhetne1 az akácosba. Sokát mond a az adat, hogy hazánbai évente 13 ezren vannak akik gyógyszerek miatt ke rültek kórházba. Olykor csa ládi konfliktus, máskor vé szes felelőtlenség, felületes ség, esetileg öngyógyítás mi att. Furcsa dolog' ez, hiszel a gyógyszereknek az a sze repük, hogy a betegségeke gyógyítsák, és ne a betegei számát növeljék. Csak Kar cagon például 1981-ben 170 en foglaltak el ilymódoi kórházi ágyat! (Közülük 11 volt a nő!) Vannak családok, embe rek, akik a gyógynövények re, a szólásmondásra es kúsznék: miszerint fűben fában, virágban terem- á orvosság. Valóban az effél áhítat ma reneszánszát éli A szolnoki Herbária szak üzlet például gyakran tel van érdeklődővel. Nem cső da, hogy Horváth Jánosn üzletvezető elégedetten so rolja. — Kétszáz féle gyógynö vényt árulunk. Nálunk nem csak virágok és füvek, d< drogok és keverékek is kap hatók. — Napjainkban mi a slá ger? — Most a nyugtató tea De &pkan kérnek teát emész tési zavarokra, fogvókúr. miatt, vagy éppen azért mert erősödni, hízni szeret nének. — Ezek szerint az itt áru sított termékek jobbak min a gyógyszerek? — Ezt nem lehet állítani inkább úgy fogalmazok: ki egészítik a gyógyszerek ha tását, sőt olykor apróbb „cső dákat” is tehetnek egy-eg beteg torokkal, végtaggal. — Problémák, gondok ? — Ügyelni kell e téren i a fokozatokra. Mi minctií mellékeljük a használat utasítást, de mint minden bői, ebből is illik ismerni i határt. A minap egy hőig; 50 féle gyógynövényt kért ; kezében tartott lajstromból Akadt köztük olyan, ame lyik étvágyjavító volt, míj a másik fogyókúrás, így el lentétes hatású. Alig tudtul lebeszélni, hogy a korral já ró kopási tüneteket, pana szokat az egészséges élet mód szavatolja. Igaz, vala mit mi is segíthetünk, dehá olyan szer nincs, amelyil egy 60 éves szervezetet II évessé varázsolna. Orvosi feladat A címben a fű, a fa, a virág, a gyógyszer, a ráol vasás szavak szerepeinek Miben van az orvosság’ Nem tagadjuk a népi meg figyelések, gyógymódok — kamillavirág, csipkebogyc tea stb. — jótékony hatá sát, de a kuruzslás, ráolva sás ellen mindenképpen szó emelünk. Hagyjuk meg i bajok orvoslását a doktoroknak, az illetékes szakembe reknek. D. Szabó Miklós
