Szolnok Megyei Néplap, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-21 / 117. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. MÁJUS 21. Szakkörháború Kunszentmártonban A nagyiközségi járási mű­velődési központban több mint két évtizede működik nép; díszítőművészeti szak­kör. Szakmailag megalapo­zott munka mintegy tizenöt éve folyik a szakkörben, pontosabban szólva azóta, mióta Bródszky Árpádné óvónő vezeti a csoportot. együttes” címmel tüntették ki. Utóbhi két kitüntetéssel — összesen 15 ezer forint pénzjutalom is járt. amelyet — ahogy az az alapokmá­nyokban írva áll — csak és kizárólag közcélra lehet fel­használni ; mivelhogy kö­zösség kapta. Végül is ez az összesen 16 ezer forint oko­zott ..baj.t”. A tavasszal ka­pott ezer forint sorsa rövid úton megoldódott: a pénzt a szakkör, előzetes szavazás után, fölajánlotta a kun­szentmártoni műemlékérté­kű katolikus templom resta­urálásához. Ezt a lépést persze már másnap megkér­dőjelezték néhányan, úgy hogy keletkezett némi sér­tődés, dé úgy tűnt. ezt még elsimítja az idő. Decemberben azután ki­derült, hogy a közös szen­vedély — a nép; hímzés — önmagában gyönge szervező erő. A szakkör tagjai — bocsánat a kifejezésért — megérezték a pénz szagát. A — túlnyomó többségben nyugdíjasikorúakból álló — szakkör tagjai úgy összevesz­tek. hogy nyolcán jobbnak látták távozni a szakkörből. A távozók között voltak, akik azt követelték, hogy a 15 ezer forintot kj keli] osz­tani a szakkör tagja; között. Ebben még csak-csak egyet­értett mindenki, hanem a „kit, mennyi illet?’’ dolgá­ban nem sikerült megálla­Érdeklődéstől, igényektől, divattól s egyebektől függő­en az amatőr művészeti cso­portok. művelődő közösségek száma egy-egy lakóhelyen gyarapodhat spontán vagy intézményi kezdeményezé­sek által. Sőt, alkalomadtán osztódással is szaporodhat­nak. Mint például Kunszent­„taiváltalk” vezetőjének ki­kiáltott Farkas Istvánná alá­írásával érkezett: „1981. augusztusában meg­kaptuk a megyei tanács köz- művelődési díját, és bíztunk abban, hogy ez talán össze­tartja a csoportot. Sajnos tévedtünk. A szakkör veze­tőnk önzése egv cseppet sem hagyott alább. November 7-e tiszteletére megkaptuk a „Kiváló együttes” címet. Ki­csit meglepődtünk! Mire? Szakkörünk helyi és megyei kiállításon vett részt, ahol a vezetőnk nemigen állított ki, és mégis minden díjat magának és magánál tartott. A szaikkörvezető és a cso­port együttesen arra hatá­rozott, hogy a csoport pén­zét felosztják 16 egyenlő részre”. A levél folytatódik Bródsziky Árpádné — sértés­számba menő — jellemzésé­vel. E levélhez hozzáfűzve egv fénymásolt iromány a következő szöveggel: ..Kedves Erzsiké! (ez Bród- szky Árpádné keresztneve) Azzal a kéréssel fordulunk Önhöz, hogy az 1981. no­vember 16-án megszavazott, majd 1982. január I8-án is­mételten megtárgyalt szak­köri kiválásunk után is szí- veskediék az akkori cso­portunk pénzfelosztásából alulírottakra eső részt 1982. március 25-ig Farkas Ist- vánné Eötvös u. 37. sz. cím­re elküldeni”. (És nyolc aláírás — a „kiváltaké”.) Farkas Istvánné, Irénike néni, nyugdíjas, s mindenki ismeri — több zsűri véle­ménye is tanúsíthatja — hogy Bródszkynéval együtt, ők ketten a legtehetségeseb­bek, legügyesebbek, — már ami a népi hímzést illeti. (Félreértés ne essék, — más szakmailag irányítani egy szakkört és — más szépen hímezni.) Miért haragszik tulajdon­képpen Bródszkynéra? — Hát az szörnyű, amit az az asszony csinált! Hogy azt a pénzt nem osztotta ki, meg magánál is tartotta, az­tán amikor követeltük, hát kivágta az asztalra. — Ha maga lett volna a szaikkörvezető, hogy in/téz- kedett volna a pénzről? — Hát kiosztottam volna rendesen, tizenhat egyenlő részre. — De ennyi pénzből ve­hettek volna egy csomó szép hhnzőfonalat, . műselyimet, va rrótűt, vagy elmehettek volna — mindnyájan, együtt — kirándulni, akár több napra is. Jobban örült vol­na, ha kézhez kap kilenc- százegynéhány forintot? — Ami jár, az jár — ez az igazság. Tengeri kígyó a tiszta forrásban — Tizenegynéhány éven keresztül maga és Bródszky- né tartották össze a szak­kört. Jóban voltak, jó szakkörvezető volt . „Erzsi­ké”? — Hát jó] megvoltunk, az biztos, meg Erzsiké értett is a hímzéshez. Bródszky Árpádnéról — aki lassan már nyugdíjba készül a munkahelyén — a művelődési központban, a járási hivatalban, de szak­mai berkekben is jó véle­ménnyel vannak. A szak­körben történtek, s főleg a vádaskodások, az apró pisz- kálódások — mélységesen megrendítették. Amikor be­szélgettünk. mégsem vádolt senkit, sőt magát hibáztat­ta: „Látnom kellett volna, hogy a7, egység megbomlott”. Mindehhez még egy ap­róságot-: a művelődési köz­pontnak az első pillanatban világosan és érthetően tájé­koztatni kellett volna a szakkör tagjait arról, hogy miire lehet fordítani' a közö­sen kapott pénzjutalmat. Most két népi díszítőmű­vészeti szakkör működik jCiunszentmáiil ónban. Az egyik hivatalosan, a másik­ká; kapcsolatban a Körös­menti Tóesznek kell nyilat­koznia hamarosan, hajlan­dó-e végleg „adoptálni”. A tizenötezer forint betétkönyv fonmáiában a művelődési központ páncélszekrényében pihen, s árrá vár, hogv hasz­nálják -— amire adták. ' Ami a tanulságokat illeti: a közművelődés irányításá­ban dolgozók könnyen le­vonhatják a következtetése­ket. De vannak az esetnek emberi, közösségi konzek­venciái js — s ezek csöp­pet sem megnyugtatók. martonbam ... Sikerek húsz év után. Éveiken keresztül szépen, csöndben, hasznosan folyt a munka, , hetente egy­szer összegyűltek a ta­gok a művelődési köz­pont egyik helyiségében, hímeztek sárközit, buzsákit, rábaközit, matyót, kalocsait, kunságit, székely-udvarhe­lyit (s hosszú volna felsorol­ni mi mindent még), var. rogatás köziben meghány- táik-vetetiték a világ dolga­it, (meg ünnepelték egymás névnapját, s ha netán vala­ki megbetegedett: siettek meglátogatni. Egyszóval a javarészt nyugdíjas korú asszonyokból álló csoport egyszersmind baráti közösség is volt. Látszólag, legalábbis. Mert ahogy az , mostanában kiderült, a szakkör tagjait tjKszelkötó emberi szálak ;iigencsak ösiszekuszálódtak, s egyik-imásiik szálról kiderült, hogy teherbíró képessége meglehetősen kicsi. A törté­netnek van némi közösségi (és. közművelődési-szakmai) tanulsága. - ezért érdemes részletesen felidézni az ese­ményeket. A tavalyi esztendő a szak­kör eddigi legsikeresebb éve volt. Tavasszal a mező­túri kiállításon megkapták az egyik nívódíjat (megoszt­va). a vele járó ezer fo­rinttal együtt. Aztán augusz­tus 20-a alkalmából átvehet­ték a megyei tanács közmű­velődési díját, november 7-e előtt a szakkört „Kiváló podm. Ki sütött több pogácsát? Balajti Istvánné, a járási művelődési központ igazga­tónője így összegzi az ese­ményeket: — Nekem, Bródszky Ár­pádné, a szakkör vezetője december elején szólt, hogy baj van, megbokrosodott a társaság. A szakkörben, amelynek évtizeden át a barátság, a közös, hasznos szenvedély volt a legfőbb összetartó ereje, napirendre kerültek évekkel korábbi vélt, vagy valódi sérelmek, intrikák, pletykahadjárat vette kezdetét, az egyik fia­talasszony, aki jószerével nem is volt még szakköri tag, fogadatlan prókátorként jelentkezett, mondván: ezek­nek a szegény, becsapott öregasszonyotkinak majd. én kiharcolom,' ami jár nekik”. Fölhánytorgattak egymás­nak olyasmit, hogy X há­rom évvel ezelőtt kevesebb pogácsát sütött mint Y, ami­kor vendégül látta a szak­kör valamelyik járásban csoportot. Meg hogy annak ideién nem vittük el egy kiállításra a csoport minden tagját... És ment a pletyka! Akik kiváltak a szakkör­ből — ha háború, legyen háború — ..átigazoltak” a Körösmentii Tsz egyik helyi­ségébe. ahol — újabb ta­gokkal bővülve — szakkört, alapítottak. A kiválásnak — kimondva kimondatlanul — volt egyébként egy olyan indoka is; hogy ..ha mj nyol­cán elmegyünk, akkor a művelődési központban meg­szűnik a szakkör', mert a létszám tíz alá csökken”. Ebből persze nem let*- sem­mi. mert a művelődési köz­pont — a járási hivatal és a f községi tanács illetékesei­nek segítségével — ha meg- Ivésve is. de rendet teremtett, s a ..régi” szakkör működik, néhánv ú.i tagot is fölvet­tek. És most pillantsunk be­le az osztódással szaporodó kunszentmártoni népi díszítő ■ művészeti szakkör ..háborús­di iának” mindennapiaiha. Idézet egv ez év április végén a megvei tanács mű­velődésügy; osztályvezetőjé­nek írott levélből, amely a Szabó János A Magyar Légiközlekedési Vállalat felkérésére a MÉM Repülő­gépes Szolgálat. Farkashegyi repülőtéri hangárjában Schmidt Lajos újból elkészíti a Fecske típusú együléses motoros gépet, me­lyet 1911-ben Horváth Ernő tervezett. A képen: A készülő repülő- - gép egy. részlete Kodály-műsorok a televízióban fl Székelyfonó, és a Háry János látványos felújításban Zenei vetélkedő fiataloknak Kodály Zoltán születésé­nek századik évfordulóján alkotói és emberi nagysága előtt tiszteleg hazánk és a nagyvilág. Az ünnepi ren­dezvényekből és a Kodály szellemében történő zenei ismeretterjesztésből kiveszi részét a televízió is. Noha a Kodály-év egyrészt a zeneszerző születésének dátuma — december 16. — köré, másrészt a Budapesti művészeti hetek rendezvénye köré csoportosul — s 1983 ta­vaszáig tart — az események már ez év tavaszán megkez­dődtek. A televízióban az el­ső reprezentatív műsor áp­rilis 10-én hangzott el; Ko­dály Zoltán Budavári Te Deumát közvetítették a bu­davári koronázó templomból Tokody Ilona, Takács Klára, Gulyás Dénes, Kováts Kolos, valamint az Ifjú zenebará­tok kórusa és a Magyar Ál­lami Hangversenyzenekar közreműködésével, Ferencsik János vezényletével. A Bu­davári Te Deum a Kodály- évben még háromszor hang­zik el Doráti Antal, Hirojuki Iwaki és Ferencsik János ve­zényletével. Televíziónk Kodály-mű­sorai az 1982—83-as évben 1300 percnyi időt töltenek meg — ebből 600 percben hangversenyközvetítést. 300 percben új felvételt közvetí­tenek. Műsoraikat azzal a céllal szerkesztették, hogy Kodály zenéje, emberi alak­ja szélesebb tömegek számára is jobban megközelíthetővé váljon. De ne legyen kam­pányszerű. tolakodó a mű­sorok elosztása. Az élő hangversenyközve­títések szinte az egész Ko­dály zenekari oeuvret felöle­lik. Így hallhatjuk a Színházi nyitányt, a Szimfó­niát, a Psalmus Hun- garicust, a Concertot. Meg­hallhatjuk Kodály egyszerű és vegyeskarra írt kórusmű­veit, dalait, a Mátrai képe­ket, a Karádi nótákat, a Lengyel László című játé­kot, Berzsenyi Dániel, Köl­csey Ferenc és Csokonai Vi­téz Mihály, Vörösmarty Mi­hály, Ady Endre verseire írt dalokat. Közvetítette már a televízió az Éneklő Ifjúság mozgalom ünnepi hangver­senyét a Zeneakadémiáról, s közvetíti a Jeunesses Musi- c’ales világzenekarának. dísz- hangversenyét a pécsi szé­kesegyházból, az iskolai és ifjúsági énekkarok hangver­senyeit, hármas kapcsolás­ban Szegedről, Pécsről és Budapestről. Jelen lehetünk a kamerák segítségével a Budapesti zenei hetek meg­nyitó hangversenyén (szep­tember 25-én) az Erkel Színházban, az október 1-i hangversenyen, amelyet a zene világnapján rendeznek, december 16-án a centená­riumi díszhangversenyen vagy az 1983. március 19-i zeneakadémiai koncerten, a tavaszi fesztivál megnyitó hangversenyén.­Látványos felújításban szólal meg Kodály két dal­játéka. a Székelyfonó (augusztusban) és a Háry János 1965-ben készült film- változata (karácsonykor). A Galántai táncok és a Maros­széki táncok koreografálva kerülnek képernyőre. A Kál­lai kettőst a Magyar Állami Népi Együttes előadásában tűzi műsorára a tv. Láthat­tuk Kis József dokumentum- filmjét Kodályról, és decem­berben mutatják be az Ütőn Kodályhoz című 50 perces dokumentumfilmet. Jeles napok címmel kórus­naptárt indít a tv szeptem­ber és június között. Az első mű szeptember 1-én hallha­tó Choros generosá — Régi magyar diákköszöntő 1777 címmel. E sorozatban hang­zik el a Liszt Ferenchez írt kórusmű, a Siratóének, az Adventi ének, az Angyalok és pásztorok, az Üjesztendőt köszpntő, a Talpra magyar, a Jézus és a kufárok, a Föl­szállott a páva, a Huszt, a Pünkösdölő. Április 8-án kezdődött az Élő népdal sorozat, amely 11 alkalommal jelentkezik Ra- jeezky Benjamin előadásai­val. A Legyen a zene min­denkié hatszor negyven per­ces sorozata ezt a Kodály- idézetet választotta mottóul: „ ... ez a három szó, magyar zenei műveltség, sok évti­zedre, talán évszázadra szóló programot jelent.” E soro­zatban a legismertebb ma­gyar zenepedagógusok szó­lalnak meg, tanítanak a kép­ernyőn, este 6—7 óra között főműsoridőben. 1983. január 2-án indul az a sorozat, amely Kodály: Magyar népzene — népdal- feldolgozások tizenegy kötet­ben, 1924—1964 című gyűjte­ményét ismerteti. A dalokat Kocsis Zoltán válogatta és a neves művész zongorán is közreműködik. A tv zenei klubjában 1982 október, november, decem­berében zenei versenyt ren­deznek. Kodály életművével és a magyar zenei hagyomá­nyokkal kapcsolatban. Az ifjúsági főosztály 1983 ápri­lisában tartja meg zenei ve­télkedőjét. Kapcsolódik a tv-ben a Kodálv-évhez és a mai ma- evar zene nropagálásához az MTV 4. karmesterversenye is. — se — , A tiszakürti arborétumban Tarpai Z.

Next

/
Thumbnails
Contents