Szolnok Megyei Néplap, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-20 / 116. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. MÁJUS 20. „A mi kutyánk kölyke” Brancsok és közösségek „A mi kutyánk kölyke” — ez az a szólás, amelynek hallatán (nem tudom ki hogyan van vele) e sorok írójának szinte kinyílik a bicska a zsebében. Mivel többnyire olyan esetben idézik, a szóban forgó mondást, amikor valakinek kisebb- nagyobb ballépését, a társadalmi élet normáit sértő magatartást igyekeznek leplezni. Ha az illető faiunkbé- li (netán szegről-végről a rokonsághoz tartozik), vagy ugyanaz a szakmánk, beosztásunk, hasonló sorból szárA kirekesztett A szociológiai tudomány művelői ezt a jelenséget úgy magyarázzák, hogy mindenütt. ahol emberek élnek — lakó- és munkahelyen, iskolában és társasutazáson — láthatatlan, de nagyon is valóságos korlátokkal körül kerítve csoportok szerveződnek. Egy-egy ilyen mini-közösség tagjai szorosan összetartoznak, s szigorúan kirekesztik a kívülállókat. Közhely például, de gyakorlati igazság, hogy érdeme« a főnök ..jóembereinek” körébe tartozni. Mert akár forgácsoló szakmunkás, varrónő, vendéglátói pari felszolgáló, nyomdai berakónő vagy kórházi osztályos orvos az ember. korántsem közömbös, hogy hová osztják be. Lehet ,;hajtós” viszonylag jó keresetet eredményező „nagyoláson” vagy a drehást meg- izzasztó szaporában, éppen ezért nem eléggé kifizetődő precíziós munkadarabon dolgozni. Az egyik gépen könnyű munkával is sok a kereset a másikon — mert gyakran elromlik. régimódi, gyengébb minőségű anyaggal üzemel és így tovább —, ha az ember megLáthatatlan Amikor elkezdődött az a folyamat, amit manapság munkahelyi átcsoportosításnak nevezünk, s a piaci igények változása okozta gyakori termékváltással magyarázunk, csaknem csődbe került az egyik nagyvárosi vállalat üzemegysége. A környékbeli kisüzemekből irányítottak át dolgozókat a betöltetlen városi munkahelyekre. ám az itteni seak- társak bizalmatlanul, minden segítségtől elzárkózva fogadták a ..falusiakat”. Hosszadalmas rábeszéléssel a vezetőség és a mozgalmi testületek embereket győzködő agitációja után sike- írült úgy ahogy tompítani a törzsgárda és az újonnan jöttek közötti ellentéteket. Hogy mennyire károsan befolyásolja a munkahelyi légkör efféle romlása a teljesítményeket azt mondani se kell. mazik, velünk azonos korosztályú, egyeznek neveltetésünk körülményei, azonos az iskolai végzettségünk, ugyanabba a társaságba járunk, esetleg egy műhelyben dolgozunk, akkor neki — ellentétben másokkal — többet megengedünk. Hajlamunk van rá, hogy elnézzük a szűkebb közösségbe tartozók tisztességtelen viselkedését mások rovására. ha ez nem minket, az egyazon „brancsba” tartozókat károsítja. szemetes esete szakad, akkor sem jut egyről kettőre. A felszolgálók olykor szívesebben választják az alacsony besorolású ..késdobálókat,”, mint az elegáns vendéglátóhelyeket, mert ahol sok a beszeszelt vendég, ott jócskán csordogál a borravaló is. Ezügyben a fantázia túltesz a valóságos életen. Egy- ízben a várós tisztántartásáért felelős vállalat szerény beosztású dolgozója keresett fel. Azt panaszolta, hogy valamilyen rejtélyes oknál fogva — vagy inkább mert nincs a megfelelő helyen „jóembere” — őt minden jóból kirekesztik. Kérdeztem: Hogyan? Ügy — vála. szólta. — hogy míg mások olyan utcákat kapnak munkaterületül!, ahol kizárólag gépkocsik közlekednek, s 'jómódúak a lakók, addig neki csupa olyan kültelki utca jut ahol még gyakoriak a lófogatú stánfkocsik (ezek maradandó következményeivel). s nem akad házmester. akii a járda rendben tartása vagy a kukás- edény körüli szolgálatkészség okán némi borravalóban részesítené. erővonalak A klikkek harca persze korántsem a fizikai munkahelyen dolgosokat jellemzi leginkább. Éppen fordítva. Ott a legveszélyesebb, a legélesebb az eltérő érdekcsoportok háborúskodása, ahol kilóra, darabra aligha mérhető szellem 1 tevékenység folyik. Nem titok, hogy a kutató vagy oktatási intézetek. az egészségügyi vagy művelődési intézmények há- zatáján olykor sok ember életét keseríti az intrika. Az érdekkörök láthatatlan, de nagyon is érezhető erővonalainak hatása néha furcsaságokat produkál, K éopen annak kedvez, aki — valamely véletlen folytán — kimaradt a „tojásból”. Süvöl- vény újságíró korában e ciklk szerzője akkori munkahelyén váratlan előléptetésiben részesült. Kisfőnök- nék nevezték ki. s eleinte .— gyermeteg módon — értékes, tulajdonságai korai felismerésének vélte a sikert. Holott egészen más volt az indíték. Mivei a nagyfőnök és a helyettese ádáz harcot vívott. hogy jnélyikiik „embere” kerüljön egy megüresedett posztra : s lévén kiegyenlítettek az erőviszonyok, kompromisz- szuimot kötöttek. Hogy egyikük tábora se gyengüljön vagy erősödjön, a status quo ér dók éten. úgy döntötték: kineveznek egy olyan semleges egyént, nemrég jött újfüiút, aki se ide, se oda nem tartozik, se nem oszt. se nem szoroz. Az új kibontakozása Az igazságnak tartozom azzal, hogy a világért se hagyjam lei: léteznek olyan ikit.kojöf.fcégiek, amelyekbe noha nehéz bekerülni, s jól jár. akit befogadnak, a kol- léktíva .tevékenysége mégsem keresztezi, hanem éppen, hogy előbbre viszi társadalmi céljaink elérését. Erre akkor döbbentem rá, amikor egyik dunántúli neves építőipari vállalat állami díjas brigádjával volt alkalmam megismerkedni. A munkatársak előtt szinte 'becsülete, rangja volt az itt dolgozóknak. Egy fiatal kőműves elárulta: egyetlen vágya hogy egyszer majd ő is ennek a brigádnak a tagja lehessen. Igaz. hogy mindén munkából ők kapják a legnehezebbet, szakmailag és emberi tulajdonságuk tekintetében csak a legkiválóbbak állják a sarat közöttük. Dehát éppen ezért! Hasonló nagy megbecsülés övezte a csillogó szénmezőiről nevezetes vidék kormánylkitüntetéssel elismert bányászbrúgádját. Aki itt megállta a helyét, az esetleg nem hat-nyolc, hanem 12——14 ezer forintot vitt haza havonta. Persze nem mások rovására. S nem kizárólag a fizetési boríték vastagsága, hanem a társadalmi munkák az önművelés. vagy az önzetlen közösségi áldozatikészség tekintetében is az első sorokban álllaik. S míg apáink idején csak hosszú évek után, a mesterek fogásait ellesve hág. hatott az ifjúmunkás a „segédurak” körébe, addig a példaként felhozott brigádok olykor a legreménytelenebbnek ítélt „nehéz fiúkat” is maguk közé fogadták", mondván, vagv megszoknak, vagy megszöknek. S többnyire az előbbi következett be, hála a brigád- tagok tapintatos, de kemény pedagógiai módszereinek. Szemünk láttára bontakozik tehát ki agv új. követésre érdemes mai formája a „munkahelyi érdekközösségeknek”. Vajda János Futóműbeállító műszer üzembehelyezésével bővítette szolgáltatásait a cserkeszőlői Magyar—Román Barátság Termelőszövetkezet autószervize. A közös gazdaság melléküzemágaként működő üzemben évente kétezernél több magán- és közületi járművet javítanak, (T. F.) Szekszárd határában a Tolna megyei Idegenforgalmi Hivatal kempingjében öt jurta formájú összkomfortos üdülőházat adtak át rendeltetésének május hónapban. Az érdekes formájú, tetszetős kis motelekben összesen húsz lakosztályt rendeztek be. Az épületekben száz személyt tudnak elszállásolni. fl gazd’ uramtól a dadogásig Hogy a hivatalos és a hétköznapi köszönések, megszólítások századunkban nem tartoznak az úgynevezett könnyen elsajátítható hazai „leckék” közé, erről a ikunhegyesi tanácsházán dolgozó, 78 éves Juhász Bálint bácsi rengeteget tud mesélni. Hozzátéve: az idős férfi "eleiében az a rendkívüli és országosan egyedülálló, hogy 1917. július 10-e óta, azaz hatvanötödik esztendeje a községháza, majd a jogutód községi tanács alkalmazottja. Korábban iktatóként dolgozott évtizedeken át, de még ma is naponta bejár, rendszeresen dolgozik, afféle élő lexikon a régi idők tanújaként. oda illő titulus, és ha kezdetben némán haladunk tova egymás mellett, a helyzet egyre kínosabb lesz. Én se szólok, ő is hallgat, ac idő meg telik. Vannak más okok is. Nagy Erika 19 éves, szolnoki adminisztrátor. — Ha találkozom a volt általános iskolai tanáraimmal, messze ívben elkerülöm őket. Van közöttük jónéhány 28—30 év körüli férfi. CsóRangkótsag felsőfokon — Amikor a monarchia idején az iktatóba kerültem, a legelső tennivalók közé tartozott a megszólítások, a címzések ismerete, elsajátítása. Ezzel a feladattal a jegyzőket bízták meg. — Emlékszik a tanultakra? — Alapszabály volt, hogy a hozzám, hozzánk hasonló, a létra legalján álló szegényeknek tegezni senkit sem lehetett. A megszólításoknál rendszerint három szempont érvényesült. Az első a vagyoni helyzet volt. Általában 80—100 holdig a jó napot gazd’ uram illette a betérőt, 100 holdtól 200-ig nemzetes uram, nemzetes asszony, 200—500 köblös között tekintetes úr, 500—1000 között nagyságos úr, a felesége nagyságos asszony, majd ezer felett a grófok, meg a hercegfélék címe méltóságos volt. A kormány legmagasabb beosztásainál tevékenykedőknek pedig a kegyelmes uram járt: szóban is, meg írásban is. — Akadt még más követelmény is? — Igen, a fizetések alapján. Ha például a főszolgabíró fizetése az úgynevezett ötödik osztályban volt, mél- tóságos cím illette. Az első három fizetési kategóriába egyébként rendszerint a miniszterek kerültek. És élt még egy harmadik szempont. Ez a ki voltam, milyen famíliából származom elv. A felszabadulás után a megváltozott társadalmi, gazdasági viszonyoknak megfelelően újabb és újabb megszólításformák kerültek a köztudatba. Középkorú és annál idősebb olvasóink bizonyára emlékeznek még hasonló feliratokra a boltokban, üzletekben, irodákban, hentesnél, fodrásznál a negyvenes évek végéről, az ötvenes évek elejéről. „Elvtárs, kartárs, tagtárs Ez nálunk a megszólítás” A három titulus — mi tagadás — sokszor okozott fejtörést. Mert akiről a boltos, illetve az üzletben levők sejtették, hogy nem tartozik az első kategóriába, de a kartárs sem illik hozzá, hiszen sohasem folytatott kereskedő, fodrász vagy tanácsi munkát, annak a harmadik változat maradt. Ilymó- con: tessék Nagyné tagtársnő, mit adhatok Kovács tagtárs? Hogy miben volt tagtárs a betérő, ezt ma már ne bolygassuk. Ma hogyan állunk ezzel a kérdéssel? Kiszel Sándor kunhegyesi vb-titkárnál érdeklődöm,, aki mint tanácsi dolgozó, hosszú esztendők óta foglalkozik a lakosság ügyes-bajos dolgai vak Hivatalos, nem hivatalos — Most a házon belüli, a hivatalos megszólítás az elvtárs, illetve az elvtársnő. Ezt használjuk mi, tanácsi dolgozók egymás között, illetve az ügyfeleinkkel is. — Mindig és mindenkivel? — Ez fogas kérdés! Hogy ne kerüljem meg az igazságot, azt kell mondanom: alkalma, meg személye is válogatja, a megszólítást. Ha valaki így kezdi a mondóké ját: nézze, titkár elvtárs, akkor tudom, ő is. hivatalos ember, én is az vagyok, mert a téma jellege, vagy az ügy ezt követeli. Persze, aki régről ismer, annak Sanyi, Sándor vagyok. A szomszédokat, meg főleg az idősebb embereket így szólítom: Bandi bátyám, Juliska néni. — És a fiatalok? — Küszködnek, hogy egy negyvenegynéhány éves embert hogyan szólítsanak. Nekik a Sanyi bátyámra áll a legjobban a szájuk. — És a tanácstitkár mindenkit meg tud szólítani? — Hazudok, ha azt mondom, igen. Amikor olyan emberrel állok szemben, hogy hirtelenjében képtelen vagyok a döntésre, mert nem ismerem, a megszólítást megkerülöm. Nézze asszonyom, tudja kérem, legyen szíves stb. ezek olyan formák, amelyekkel udvarias1 is vagyok, és az illetőt sem sértem meg. Ami a néhány korosztálynál még élő köszönési formákat illeti', mint a van szerencsém, szia, helló, csao, ezeket mi nem használjuk. A napszaknak megfelelő köszönések, a viszontlátásra' szépen kifejezik az üdvözlést és a búcsú- zást is. Hát igen, kifejezik. Feltéve. ha üdvözöljük egymást. Mert bizonyos helyzetekben hideg szoborként vonulunk el egymás mellett. ‘ Holbtt csak egy lépcsőház, esetleg egy emelet választ el bennünket. Sokan képtelenek vagyunk a szomszédok megszólítására, üdvözlésére. Nehezen jön a szánkra az kolomot már csak nem köszönhetek nekik, a jó na- potra meg még nem mindig áll a szám. Nem beszélve arról, hogy ők változatlanul tegeznék, pedig nálunk a gyárban még az igazgató is magáz. Címek és forintok Bizony, bizony ma sem könnyű mindig a helyzethez illő megoldást megtalálni. Bölcsészdoktor ismerősöm, aki egyébként nem magas fizetéssel rendelkező adjunktus így elmélkedett. — Ha piacra megyek, és a régi ismerős maszek zöldségesnél méregdrága primőrt veszek a kislányomnak, ott doktor úr a titulusom. Hasonló a helyzet, ha a Zsigulim javíttatom a kisiparosnál. Valószínű azért, mert így több borravalót remél, vagy a piacnál maradva, a cím bizonyos termékek megvételére — ha drága is — .kötelez*!/, Hivatalos helyeken elvtárs vagyok, a tanítványaimnak tanár úr, a szomszédoknál Kiss úr. Hogyan is állunk mi átlagemberek napjainkban ezzel a megszólítással? Negyven—nyolcvan éve voltunk már hé’ maga, hallja kendek, azután lettünk kartársak, elvtársak,. szaktársak. Legújabban úgy veszem észre a kelleténél mintha megint többet lennénk urak. Főleg az utcán, vagy olyan helyzetekben — boltokban, piacon, javítások alkalmából stb., ha ki kell nyitnunk a pénztárcánkat. Mert hogy a szebbik nem se maradjon ki ebből a színes megszólítási kavalkád- ból, rólulk is essék szó az írás végén. Az ő titulusuk asszonyom, kisasszony, ritkábban a hölgyem, a kiske- gyed. Ha azután végképp semmi sem jön a szánkra, és mégis szóba szeretnénk telegyedni velük« segít az egyes szám harmadik sze- mélyű személyes névmás. Valahogy így: — Öööö ... elnézését kérem. ne haragudjon, hogy megszólítom ... öö . .. ö ... merre taláiom ... ö ... ö a háztartási boltot? A válasz kétféle lehet: ő a leszólított nő vagy megmutatja az üzletet, vagy kiabálni kezd, gondolván, hogy a dadogás ritkán _ jár szövődmények nélkül... D. Szabó Miklós
