Szolnok Megyei Néplap, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-18 / 114. szám

1982. MÁJUS 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 — A meghatározott ütem szerint végzett karbantartá­sokhoz, a ritkán előforduló hibák megszüntetéséhez ko­moly felkészültségű szak­emberek kellenek — magya­rázta el a szakaszmérnökség helyettes vezetője. — Állan­dóan karbantartani, még ha nem is csak a főművek ad­nak teendőt — azonban nem lehet. Valami hasznos elfog­laltságot kellett találni az embereknek. Olyat, ami pénzt is hoz! Mert a legfontosabb felada­tok, a duzzasztó üzemelteté­se és üzemképességének biz­tosítása „költségvetési te­vékenység”, nyereséggel nem jár. A Kiskörén felgyülem­lett szellemi és termelő ka­pacitás viszont kínálja ma­gát a kamatoztatásra. Né­hány éve ezért is vállal a szakaszmérnökség szerződé­ses, jövedelmet jelentő mun­kákat. Kisköre néven trak­torra szerelhető, hidraulikus csatornatisztító gépet fejlesz­tettek ki, és gyártják ma már az ország minden részé­ből érkező megrendelésekre. (A vízlépcsőnél dolgozók kezdeményezése előtt ezeket az eszközket korlátozott számban nyugatról vásárolta az ország.) A villamossági szakembereknek pedig pél­dául „ a szivattyúállomások automatizálása ad munkát, az OVH és idegen vállalatok fizetnek a tapasztalt szakem­berek tevékenységéért. A szétszerelt turbina mellett elvész az ember , Cseppkő a betonon Pénzt hoz a „mellékes” el­foglaltság, nem is keveset. Nyereségtervét a szakasz- mérnökség tavaly 3 millió forint helyett 5 millióra tel­jesítette. De nem csupán ez az előnye. Az 1968 óta a víz­lépcsőnél dolgozó Simon Bé­la erről így vélekedett: — Kiskörén voltam a sze­relést végző kivitelező válla­latoknál, azután a KÖTIVI- ZIG-hez jöttem. Érdekesebb volt szakmailag az „építés” időszaka, hiszen akkor min­dig valami újat látott, tanult az ember. Karbantartóként a kezdet unalmas volt egy kicsit, később azonban jöttek a szerződéses munkák, pél­dául a szivattyútelepek auto­matizálása. Űjra változato­sak lettek a feladatok. Talán egy kicsit túlságosan is azok. Mert hetekre Cserkeszőlő- be utazni — onnan is kap­tunk megrendelést már nem­igen fűlik a fogam. Azjíj feladattal, a Kisköre nevű gépek készítésével az „ős vízlépcsőépítő”, Kohári Péter is megbarátkozott. Pe­dig nyugtalan vér csordogál­hat ereiben: Tiszalöknél az első kapavágástól az utolsó simításokig ott volt, utána pedig csak néhány évre lett hűtlen a folyóhoz. „Jászbe­rényben túl szűk volt a gyár­kerítés, hát 1966-ban Kiskö­rére jöttem. Most már itt is maradok, a gépészműhelyben — két évem van a nyugdí­jig. De utána sem kívánko­zom ám máshová költözni!” Kiskörén cseppkő is van. Na nem barlangi sziklákról függ alá; a betonfalra rakódik le­mezekben, vagy drótvékony szálakban lóg le. Közel tíz méterre a vízszint alatt a be­tonból néhol gyengén szivá­rog a víz, a kiváló ásványi anyag pedig jó szolgálatot tesz: eltörni a hajszálvékony lyukakat, repedéseket. Száraz lábbal a folyó fene­kére jutni például a Tiszai Erőmű Vállalat kiskörei víz­erőművében (az ott dolgozók kérése volt, hogy munkahe­lyüket ne vízi erőműnek ti­tuláljuk) lehet. Ilyen mélyen dolgozik a 28 megawattos erőtelep négy turbinája. A telep vezetője, Simon József nyugodtan magyarázott a mélységben, biztos volt ben­ne; a vasajtók megvédenék az elárasztástól. (Az idegen­nek persze szokatlan érzés volt lent sétálni.) A mélység tudata ijesztő, a víznél azonban sokkal na­gyobb Veszélyt jelent a vil­lanyáram jelenléte. Lőrincz Sándor vezető elektrikusnak munkahelyén, a vezérlőte­remben látszólag semmi fél­nivalója nincs, teendői sajá­tosságait jellemezve mégis a fegyelmet hozta szóba elő­ször: — Az itt dolgozókat nem­csak a katonás előírások fe­gyelmezik , (az utasításokat például szó szerint le kell jegyezni, majd a telefonon visszaolvasni) — a józan ész is óvatosságot parancsol. A több tízezer voltos vezetékek között hibát vétő örülhet, ha elbocsátással megúszta .. . — Ezek a dolgok persze csak az idegent rémisztik — jegyezte meg azonnal a te­lepvezető. — Mi itt harminc- egynéhányan természetesnek vesszük, hogy nem szabad hibázni. Azt is csak a laikus tartja derülésre késztetőnek, hogy félünk az egerektől és a gólyáktól. Minden kis zug­ba egérirtót teszünk, hiszen egyetlen, a vezetékek között rágcsáló kis állat is üzemza­vart okoz. A gólya pedig még nagyobb bajt is csinál­hat: ha a légvezetékek közé vágódva leli halálát, rövid­zárlatot okoz. akkor terhe­letlenül túlpörögnek, káro­— Ha már szükség volt a Tisza felduzzasztására. ak­kor értelmetlen lett volna áramtermelésre is nem hasz­nosítani a felhalmozódott energiát. Bármilyen kicsiny is az erőmű, a működtetése nyereség. Különösen az úgy­nevezett fogyasztási csúcsok (a délelőtti és koraesti órák) idején tesz hasznos szolgála­tot az igények növekedésekor azonnal működésbe állítható telep. Négy korszerű turbi­nájának mozgásba hozásá­hoz felfűtésre sincs szükség, mint a hőerőműveknél. sódnak a generátorok, ha nem lépünk közbe időben. A két gazda, a vízügyesek és az erőműviek minden nap összeveszhetnének. Akkor nincs vitára ok, amikor bő­vizű a folyó. (Bár a magas vízállás az áramot termelők­nek nem kedvez, mert ilyen­kor "kicsiny a tározó és a lépcsőt követő folyószakasz vízszintjének különbsége, te­hát kevés az elektromosság­gá alakítható helyzeti ener­gia.) Ám aszálykor ellentéte­sek az érdekek: a duzzasz­tásnál dolgozók az öntözés érdekében az előírt vízszin­tet kívánják tartani, a tur­binák kezelői viszont minden egyes megawattot szeretné­nek megtermelni. Simon Jó­zsef szerint ilyen esetben a józan kompromisszum a jár­ható út: — Délután két órakor min­den nap összeülünk a víz­ügyesekkel, és a folyó pilla­natnyi hozamának ismereté­ben megállapodunk, mennyi víz áramolhat át a turbiná­ban. Ha annak ellenére ke­vés vizet kapunk, hogy a duzzasztó teljesen lezár, ak­kor takarékoskodunk. Csak a csúcsidőben dolgoztatjuk az áramot termelő gépeket. , VÉGE V. Szász József Fotó: Nagy Zsolt Veszélyes egerek Ajászkiséri Lenin Tsz-ben Jókedvű újítók Energiát megtakarító ötletek, módszerek Kiváló a kötelki Ady Tsz Ünnepséget tartottak a múlt hét szombatján a kő­telki Ady Termelőszövetke­zet dolgozói a község műve­lődési házában. Az esemé­nyen. amelyen részt vett Be- reczkj Lajos a megyei ta­nács általános elnökhelyet­tese. átadták a jól gazdál­kodó mezőgazdasági üzem kollektívájának a Kiváló Termelőszövetkezet címet. A kitüntetett gazdaság tavalyi termelés,; értéke meghaladta a 300 millió forintot, nyere­sége pedig a tavalyelőtti 22 millióhoz képest 34,9 millió lett 1981-ben. Födémszerelés egy óra alatt A Csongrád megyei Terve­ző Vállalat szakembereinek szabadalma alapján új, gyors födémépítési módszert vezetett be a megyei építő­ipari vállalat. Eszerint a lakásfelújítások legnehe­zebb feladatát, a födémcse­rét úgy oldják meg, hogy a földön előre elkészített födé­met egyszerre, egyben eme­lik be a helyére, miután a régieket lebontották. A fa­lakon belül felcsörlőzött be- tonifödémeket különleges acélhüvelyes tartókkal rög­zítik ; először a legfelsőt rak­ják helyre, majd a lefelé következő szinteket. A mód­szer nagy előnye a gyorsaság: a beemelés művelete mindösz- sze egy óráig tart. Nincs szükség zsaluzatra, aládúco- lásira, az előre elkészített fe­lülieteket nem kell vakolni, mert simák, festhetők, ta­pétázhatok. „A ió kezdés és az elmúlt öt hónap jó eredményei bi­zonyítják. hogy a tavalyinál is jobban fellendült a ter­melőszövetkezetben az újítá­si mozgalom, emelkedett a benyújtott, az elfogadott és a hasznosított újítások szá­ma”. Ezt állapították meg abban a jelentésben, amely­ben a jászkiséri Lenin Tsz újítási feladatainak végre­hajtásáról, az elmúlt öt hó­napban elért eredményeiről, vagyis az újítási mozgalom helyzetéről adtak számot. Az egyre több és korsze­rűbb külföldi és haza; gyárt­mányú erő- és munkagépeik­kel dolgozó termelőszövetke­zetben mindig kiemelkedő szerepe volt az újító mozga­lomnak. A mezőgazdaságbán is nélkülözhetetlen. gyors ütemű fejlődés követelménye­inek tettek eleget ezzel. Tudták ugyanis, .hogy a legújabb technológiák, ter­mesztés,' módszerek beveze­tésénél naev hasznát veszik a jó ötleteknek. A jászkiséri Lenin Tsz- ben tavaly az újítók 27 ja­vaslatot nyújtottak be, a szövetkezet 25-öt fogadott el és hasznosított. A megtaka­rítás 885 ezer forint volt, és több mint 57 ezer forint úiítási díjat fizettek ki az újítóknak. A sok hasznos iavaslat közül is kiemelkedett a SIROKO—20/4 terményszá­rító újszerű energiatakaré­kos hőszigetelése. Alkalma­zásával négv százalék fűtő­olajat' takarítanak meg. ami a Lenin Tsz-ben. ahoi csak terménvszárításra év,j 120 ezer liter fűtőolaiat hasz­nálnak fel. jelentős megta­karítás. „A kereskedelemben hi­ánycikk. ezért összebarká­csoltunk egyet”. Ennyit mondott szerényen a téesz két újítója arról a hasznos berendezésről, amely joggá1, vívta ki magának az év újí­tása elismerést. A T—130- as traktorra szerelt leren­dezést a korábban kiselejte­zett gépek alkatrészeiből ké- 9 szítették el. segítségével a kötött talajon 8 méter mun­kaszélességben, vagyis egy menetben végzik el kora ta­vaszikor a talajmunkát, az őszi szántásnál a föld lazí­tását, egyengetését. „leve­gőztetését”. A kedv, amely a tsz újító­inak tavalyi munkáját jel­lemzi, tartós és az eddigi tapasztalatok szerint tovább fokozódik. Az év eleje óta a7, újítók 13 javaslatot nyúj­tottak be. az újítás,! bizott­ság imáft elbírálta őket. Újabb öt. sokat ígérő újítás kidolgozása folyamatban van. A várható megtakarítás meghaladva az 1 millió fo­rintot, eddig 27 ezer forint újítási díjat fizettek ki. A kiemelkedő eredmények, magyarázata, hogy a téesz- ben átgondolt összehangolt és jól szervezett munkával adnak rangot az újító moz­galomnak. A szakvéleménye­zők ideiében és egyértelmű­en határozzák meg az újí­tások elfogadásáról, elutasí­tásáról. a kísérletek meg­kezdéséről szóló javaslatu­kat. Az újítók munkáját. a minden év elején elkészített és közreadott újítási fel­adatterv ösztönzi. — illés — Két műszakban — a fazonok munkaigényességétől függően — naponta 600—700 pár cipő' felsőrészt készítenek el az asszonyok. Tűzhely mellől a „kaptafához” Harmincöt olyan jászdó- zsai asszonynak teremtett helyben munka- és kereseti lehetőséget a Tarnamenti Termelőszövetkezet, akiknek korábban nem volt lehetősé­gük eljárni vidéki munkahe­lyekre. A Tarna-meder és a vasút rekonstrukciójakor megüresedett régi állomás- épületben felsőrész-készítő üzemet alakított ki a szö­vetkezet a jászberényi Cipő­ipari Vállalattal közösen. A téeszbeli asszonyok havon­ta 160 ezer forint értékű bér­munkát végeznek a vállalat­nak, amiből az idén mint­egy 700 ezer forint nyereség­re' számít a közös gazdaság. Amennyiben a községből ezután is jelentkeznek mun­kára vidéken elhelyezkedni nem tudó háziasszonyok, ak­kor a melléküzemágat akár százfősre is szívesen felfej­leszti a Tarnamenti Tsz. T. F. Puskás Andrásné korábban minden reggel buszozott Jászbe­rénybe, most több ideje jut a családra is Ahol a Tiszának útját állják II.

Next

/
Thumbnails
Contents