Szolnok Megyei Néplap, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-15 / 112. szám
Nyugdíjasok fóruma 1982. MÁJUS 15. Irány: a Szabadsághegy Azt mondja Petri néni, ha nem hiszem el az életkorát, számoljak utána, itt az igazolvány: 1890-ben született. Két esztendeje amikor a kilencvenedik születésnajára ünnepséget rendezett a Háziipari Szövetkezet — ami jelenleg is munkahelye még —, az ajándékok között volt egy balatonfüredi beutaló is. — Az ismerkedési esten a kultúros keringőt rendelt, aztán meg parnert keresett hozzá. .. hát mit gondol, ki tudott keringőzni? Én vállalkoztam. Kaptam is akkora tapsot, akár egy színész! Mindig is szerettem a zenét, a táncot... Most is rázendítek, ha a rádióban jó muzsika szól... régen meg, ajaj! Minden vasárnap bálba mentünk, a Bárány szálloda zeneestjére. Tudja az most? diákotthon, itt Karcagon. Szerettem a vígságot... — Hallottam, most rs üdülésre tetszik készülődni. — A Szabadsághegyre, a víztoronnyal szemben. Ismerős vagyok arra, ötödször megyek. Miért ne, hiszen fizetni se kell érte. Meg aztán > azért is fogadtam el, mert az egyik unokám, a Kató Pesten lakik. El is jönnek értem kocsival. Idáig magam utazgattam, hisz fel tudok én még szállni a vonatra, de a gyerekek féltenek. Pedig, bogy jó órában mondjam, beteg még sose voltam. Alszom is annyit, amennyi, ebben a korban kell. A kevés is elég. Ételből is, csak hús legyen minden napra! Engem még nem hallottak panaszkodni, hogy fáradt vagyok. Meséli, ha az unokákat látogatja, három-négy nap múlva visszafordul, mert nem bírja a tétlenséget. Az Éviék Miskolcon a kilencediken laknak, napközben dolgoznak, — ugyan mit tegyen ott <5? Itthon meg ebben a szép zöld udvarban mégis más. Meg aztán hozza, viszi a munkát. Az kötötte le mindig, segítette át a bajokon, amik őt se kerülték el. Mindhárom gyerekét eltemetette sajnos, ilyen az élet! Huszadik éve egyedül él, akkor halt meg a férje. — Már annak is huszonkét éve, hogy a háziiparnak dolgozom. Előtte vagy ötven éven át varrogattam — engedélyem nem volt, de ellenségem se, ismert az egész város. Aztán egyszer pont egy olyan asszony jelentett fel, akitől nem fogadtam el pénzt, mert szegény volt. Megbüntettek száz forintra. Azóta nem szegek be egy kendőt se senkinek, inkább bementem a szövetkezetbe... Egy ilyen kisruháért tizenkét forintot fizetnek, a múlt hónapban hatvannyolcat csináltam meg. Most már nem hajtom magam, csak a hét-nyolcszáz fo- 'rintig megyek el, pótolja a nyugdíjat. Igaz, húsz éve az összes keresetem erre a házra költőm, mégsincs rendben. Már szóltak, jön valami brigád, azok- megcsinálják, ne költsék rá többet... A Bethlen Gábor úti házban a csomagoláson kívül most nincs is egyéb elfoglaltsága- Petri Istvánnénak. Öt nap múlva üdülni megy. És kilencvenkét évesen is kíváncsian várja a kikapcsolódást, az új ismeretségeket, a kiadós beszélgetéseket, a vidám társaságot ettől a két héttől... Mindig is szerette a vígságot. —- re — Májusi szerenád... Tíz éve patronálja az áfész, rokkantnyugdíjasát. Ujj Ibolyát, a kunmadarasi vas- és műszaki bolt kollektívája. Az idősek éve alkalmából tovább léptek közös elhatározással, kapcsolatot kerestek az öregek napközi otthonának gon- dozottaival. Törték a fejüket, milyen közös — és kedves — meglepetést szerezhetnének még mindazoknak, akik életét derűsebbé. vidámabbá szeretnék varázsolni. . . Aztán csak megszületett a májusi szerenád ötlete. Ehhez persze társakat is kerestek. Az étterem Április 4. Szocialista Bri- dágja szívesen vállalkozott partnernek. Egy április végi délutánon jött létre a „májusi” randevú, de ez mit se vont le értékéből. Az úttörők kis csoportja irodalmi műsort adott, az étterem zenekara játszott, amatőr énekesek segítették nótára buzdítani a jelenlévőket, akik között szép számmal ott voltak még a házi szociális gondozottak is, hiszen az igyekvő áfészesek róluk se feledkeztek el, amikor a meghívókat címezték... Talán az az ígéret esett a . legjobban, ami a búcsúzáskor elhangzott, hogy ezután se hagyják őket magukra a brigádok, a kapcsolatot tovább erősítik. Koránkelők A sokemeletes lakóházban órát lehetne igazítani a 70 éves öregasszonyhoz. Pontosan hat órakor kilép kis lakásából, s fürge léptekkel megy a boltba. Friss tejet, süteményt vesz, aztán siet pár házzal odébb, az unokáihoz. Korán megy dolgozni az anyjuk, a reggelit, tízórait a nagymama viszi. Ráér, szívesen segít. A valamikor nehéz vasakat idomító, formáló munkásember reggelente az első busszal indul a hobbikertbe. Szatyrában május elején mi lenne más — mindenféle palánták. — Meglássátok — mondja a családjának, micsoda finom paradicsomot, paprikát termelek nektek. És sok időt elkölt a parányi kertjében, ásót, kapát szorít a keze. Nyár végére napsütöttebb lesz, mint a Balaton rpellett üdülők. Ráadásul haszna is van belőle. — Még ezt a falka malacot fölhizlalom, s akkor megnyugszom, akár kis rókákat veszek kedvemre. Addig azonban nincs nyugvásom, mert valamennyi gyerekemnek besegítettem eddig a városi lakásba, a gyorsan száguldó autóba, wiiert éppen a legkisebb maradna ki a sorból — mondja a falusi portáján dolgozó idős ember. Tehetős nyugdíjasok. Tehetnek, dolgozhatnak, engedi az egészségük, s ezt parancsolja az akaratuk. Sokan el se tudnák képzelni az életet munka nélkül. S ha másra már nem is futja, legalább a családban vagy egy-egy nagyobb közösségben vállalnak maguk kedvére, mások hasznára munkát, kis feladatokat. Ez nagyon jó. Munka, kis célok nélkül értelmetlen az élet. Ezért van igazuk azoknak a nyugdíjasoknak, akik azt mondják: csak egészség legyen, akkor minden lesz! Életkedv és cél bizonyo-' san!’ — sj — Összeállította: Rónai Erzsébet Teréz néni akarata (A véletlen úgy hozta, hogy a Hetényi.Géza Kórház szemészetén találkoztunk. Ott mesélte el az életét.) . . .Engem még a múlt század hagyott itt, most vagyok nyolcvannégy éves. Átéltem a két világháborút. Az elsőnek a legvégén boldog voltam, akkor mentem férjhez Bűzi Péterhez. Rendes ember volt, szerette á szép családi életet. Másképpen ki sem tartottam volna mellette. Gazdálkodó volt, no nem sok földön, de akadt elég munka egy iíiasz- szonynak is. Házasságunkból két fiú született. Imádtam őket, és amilyen boldog asszony voltam az első világháború után, olyan boldogtalan, vigasztalanul keserű anya lett.em a második után, mert a drága Péter fiam, aki akkor volt 24 éves, meghalt a fronton. Még csak gondolni sem tudok hová utána. Az az anya, aki szereti gyerekeit, vigasztalan akkor is, ha marad élő. Én szinte mindig is csak gyerekekkel vigasztalódtam. Lajos fiammal egy városban lakunk. Mezőtúron. Amikor családot alapított, született egy kislánya, de a felesége hamai'osan meghalt, én vállalatam a kicsit. Később ismét megnősült, született még egy lánya. Most már az unokáimnak is gyerekeik vannak. Akármikor szóltak — MAMA kellene egy megbízható dajka — én mindig kéznél voltam és vagyok máig is. Négy évtizednyi házasság után a férjemet is elveszítettem. Attól kezdve nem találtam helyemet. Anyagi gondjaimra a fiam mindig- figyelt, adott rendszel 'esen pénzt, de a jóságával nem akartam visszaélni. Önálló, megdolgozott, kiérdemelt pénzre vágytam. Nyugdíjhoz akartam jutni. Hatvannégy éves koromban menten el dolgozni a helybeli szőnyegszövőkhöz. Ügy voltam vele, elkezdem, aztán vagy sikerül, vagy nem. Tíz éven át hajtottam a varrógépet mint bedolgozó. Beszegtem milliónyi törülközőt, konyharuhát, magamnak is • Dédunokák között megtanutam varrni. ezt-azt Közben azért sokszor dajkáltam a család apraját, a dédunokákat. A tervem sikerült, 74 éves koromban nyugdíjas lettem. Azt vallom: bármennyi bánat is ért az életben, mindig tudtam, hogy azt csak az éli túl, akinek erős, mondjam tréfásan „vas” akarata van. Én ugyanis Vass Teréz vagyok. Lejegyezte: I. R. E gy hétvégi nap délelőttjén kerestük tiszainokai lakásán Kis Imre nyugdíjast.” — Nincs itthon. Ma értekezletre ment Kunszentre ...” Igazít útba a felesége. Irány a nagyközség. A tanácsnál közük — „. . . már nincs itt, a déli busszal elment...” Újra otthon keressük. A háziasszony ismét azzal fogad, még nem érkezett haza. — „De elmegyek biciklivel elébe, nehogy elidőzzön valahol.” Három busz jön és megy is tovább. Egyik járattal se érkezik. Kis Imréné összecsapja a kezét: — ..Talán nézzék meg a tsz-iro- dán. Ott is akad mindig intéznivalója ...” A Tiszazug Termelőszövetkezet nagyrévi központjában nagy a nyüzsgés. Az egyik szobából hangfoszlányok szűrődnek ki. Vitatkoznak. Ott találunk rá Kis Imrére is, — Áh, csak úgy teszünk, mintha vitatkoznánk. Nincs semmi bai — és közbén beNem élhetek munka tessékel egy üres irodába. — Itt nyugodtan beszélgethetünk. Persze még nem is tudom miről? A néhány szavas bevezetés után, mesélni kezd életéről, munkájáról. A Tiszazug Termelőszövetkezet belsőellenőrként ment nyugdíjba 1975-ben. Pénzügyi területen dolgozott, ahhoz értett, azt szerette. Habár a legnehezebb munkakörök egyike. — Sokat kellett magam képezni, hogy megállján-! a helyem ezen a poszton. Hat elemim volt. több nem. Legfeljebb az ..életiskola", a tapasztalat. De éreztem, ahhoz, hogy bizonyítsak, tanulnom kell. Először elvégeztem a hetedik, nyolcadik osztályt. Majd képesített könyvelői tanfolyamra küldtek. Utána jött a mérlegképes és a gépi könyvelői felsőfokú- tanfolyam. Politikai téren se akartam elmaradni, a marxista középiskolában tanultam. Amióta csak emlékszem, mindig volt valami társadalmi elfoglaltságom ... Míg aktívan dolgozott, tevékenykedett a pártban, tanácstag volt huszonöt évig, dolgozott áfész-bizottsági és népi ellenőrzési bizottsági tagként. Jelenleg a községi népfrontbizottság titkára. — Két esztendeje vállaltam. hogy megpróbálkozom a feladattal. Kértem segítséget. mert a népfrontmun- kát\csak kívülről ismertem, és ez mégiscsak más, mintha évekig „benne, lennék”... De lekopoghatom, mindenki segítőtársam a faluban és falun kívül is. Ha arról van szó, hogy fásítunk: jelentkeznek szó nélkül, hol és mit' kell csinálni. Most szeretnénk közösen rendbeten- ni a temető melletti terüleA kellemes, nagfényes idő a szabadba csalogatja az embereket. A 79 éves Medveczky Sándor Tiszajenőn a háztájiban szorgoskodik „Másodszor” megy nyugdíjba t Ötven tő rózsa várja Nem tegnap volts sok víz lefolyt azóta a Zagyván, velem is sok minden történt azóta, hogy munkába álltam. Például hat polgármestert és hat tanácselnököt szolgáltam, most tartok a hetediknél. Várjon csak, kezd derengeni. .. Igen, 1926-ot írtak, én 19 múltam. Leg-_ alább olyan idősnek és nagyon szerencsésnek kellett lenni valakinek ahhoz akkoriban, hogy állami szolgálatot kapjon. A korban benne voltam, a szerencsémet szegény édesapám hozta meg — halálával. Ö a jászberé-. nyi Városi Tanács alkalmazottja, 1 külterületi kézbesítő volt. Szorgalmas munkájára emlékeztek, amikor engem is felvettek, ugyancsak külterületi kézbesítőnek. Mi volt ü dolgom? Hurcoltam a küldeményeket a város tanyavilágába. Volt olyan címzett, aki hat kilométerre lakott a várostól, annak is el kellett vinni — ha esett, ha fújt — az értesítést, a felhívást vagy idézést. Olyan küldemények voltak azok, hogy gyakrabban okoztak bosszúságot vagy bánatot, mint örömet a címzettnek. Tudtam én azt jól, azért is indultam szorongó szívvel útnak, olyankor például, amikor katonai behívót kellett vinnem. Még olyan családok se örültek olyankor a jöttömnek, akikkel pedig évek óta jó barátságban voltam. Egy ilyen kézbesítésre sokáig visszaemlékeztem, kora tavaszkor jött a katonai behívó a Jakab tanyán lakó Lakatos gyereknek. A hóolvadást n; pokig tartó esőzés köveit a Jakab dombot, ahol Lak; tosék tanyája állott, víztei ger vette körül. Az egy komám adott kölcsön eí csónakot, meg vödröt. Has nát is vettem. A csónakc akkora repedések volta hogy alig győztem kimer belőle a jeges vizet. Móni tam is akkor: na, Moln; András, ha ezt megúszó szerencsés embernek neve heted magadat. — Huszonnégy esztende voltam kézbesítő, utána b> helyeztek a tanácshoz hiv; talsegédnek. Takarította! fűtöttem meg mindenes vo tam, mégis aranyélet volt ; a régihez képest. Negyv« esztendei szolgálat úti mentem nyugdíjba, de est névlegesen. Elvállaltam piacbiztosi állást itt Jás berényben. Ennek 15 észtéi deje, de már nem soká csinálom. Hetvenöt észtéi dős vagyok, a masina m; nem szuperál úgy, mint rí .gen, a nyáron jiyugdíj-;: megyek — "másodszor. Tök időm marad majd a kerten re. az ötven tő rózsára, am most is szeretettel és szigo; rai ápolok. A szeretet a rí zsáknak szól, a szigor a cs; ladnak meg az ismerősöl nek. Ök szeretnék a bin bódzó virágot levágni, váz; ba tenni, én meg azt moi dóm: a rózsának kertben helye. Molnár András vallom; sát papírra vetette: Illés Antal nélkül... tét, a Kossuth és a Felszabadulás utat. Sok, sok fát akarunk elültetni. Készülünk nyár végén a tiszazugi napokra. Ehhez is kelil a népfront mozgósító, szervező közreműködése. Két éve népfronttitkár, emellett a termelőszövetkezet szociális bizottságának elnöke, a pártvezetőség tagja. népi ellenőrzési bizottsági tag. — Nem tudok munka nélkül létezni. Kell, hogy valami hajtson. Most azzal vagyok elfoglalva, hogy minél előbb elkészüljön községünkben az állatátvevő telep. Már sínen van az ügy, ezután szaladgáltam például ma is. Az építéshez hozzájárul anyagilag a tanács, a téesz. természetesen társadalmi munkával a község lakossága. Ezt a népfront is garantálja ... A nyugdíj után is tel tervekkel, akaraterőve munkavággyal. Kívánjul hogy még sokáig dolgozzo a saját és a mások örösnéri boldogulására. — szekeres — i
