Szolnok Megyei Néplap, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-17 / 89. szám

10 Kulturális kilátó 1982. ÁPRILIS 17. Tiszaabád szülötte Önarckép Széchenyi István Líceum Képtárának adomá­nyozta. Abádszalókon festett képei közül négyről tudunk, édes­apja 1849-ben festett port­réjáról, a Három grácia cí­mű képéről (a család tulaj­dona) és a helyi római ka­tolikus templomnak ajándé­kozott — 1871-ben — Ülő Madonná-ról és a Mater do­lorosa című festményéről. Halálának közelgő évfor­dulóján, úgy hisszük, szülő­faluja, szűkebb pátriája ki­állítással is tiszteleghetne Kovács Mihály emlékének, bemutatván jelentős festé­szetét a ma élőknek. Kovács Mihály, történeti festészetünk jelese A Dobó István Vármúze­umban, pontosabban az Eg,- ri Képtár V. és VI, termé’- ben Barabás Miklós, Munká­csy Mihály, Székely Berta­lan festményei társaságában ott vannak a szűkebb pát­riájában már-már elfeledett abádszalóki Kovács Mihály legértékesebb munkái. Kétségtelen, hogy festőnk nem tartozik a magyar pik- túra legnagyobb művelői kö­zé, de szerepe mégis jelen­tős; Az Egri Képtár magyar gyűjteménye ugyanis, ahol Kovács Mihály műyei is ta­lálhatók, nemzeti művésze- < tünk kialakulásának és vi­rágkorának korszakába ve­zet. A XIX. század fontos és folyamatos fejlődést indított el nemzeti művészetünk út­ján, amely a század máso­dik felében európai színvo­nalra emelte művészetünket, és mai festészetünk alapja­it is megvetette. írja tanul­mányában Bodnár Éva. Fes­tészetünk történetének a múlt századi korszakában nemcsak a legkiválóbbakra, hanem a jelentősekre is fon­tos művészettörténeti sze­rep hárult, így az abádsza­lóki festő is a híd szerepét töltötte be. 1818-ban született a mai Mikszáth utca 8. szám alatti házban, Kunhegyesen tanult, majd Tiszaabád földegura, Orczy László támogatásával indult el pályáján. A Lan­dauer rajziskola, majd a bécsi képzőművészeti akadé­mia növendéke volt. 1842- től néhány évig Olaszország­ban élt, betegségét gyógyít- tatta — szintén Orczy Lász­ló segítségével. 1849-ben Egerben kapott állást, pártfogója, Tárkonyi Béla kanonok az egyházme­gye területén számos oltár­kép festésével bízta meg. Történeti festészetünk egyik úttörője volt, sajnos, legjobbnak ítélt képe, Ár­pád pajzsra emeltetése el­pusztult. Művészi hagyatékának jó­részét özvegye, Castro de Petra spanyol származású festőművész az Egri Érseki Olasz táj, vízimalommal Salgótarjánban Országos diákparlament A hétvégién rendezik meg-; Nógrád megye székhelyén a VII. országos« diákparlaimien- tet. A Pénzügyi és Számvi­teli Főiskola ad otthont a 170 diáknak, gimnaiaist óik­nak, szakmunkástanulóknak, szakközép iskolás oknak. A fiatalok öit szekcióiban ta­nácskoznak. vitatkoznak az Eízel a címmel került a nyomdába a Békés megyé­hez kötődő írók anitológia- soirozatának 10. kötete. A válogatásiban Szabó Pál, Csák Gyula, Csoór István, Tóth Lajos, Dér Endre. Ber­talan Ágnes, Tímár Máté, Varga Imre és Fábián Zol­tán elbeszélései olvashatóik. A kecskeméti Forrás Könyvék két újdonsága: Pin­tér Lajos Európai diákdal c. veirseskötete és Szekér End­re: Érték és írás c. tanul­mánygyűjteménye. Pintér versei — az immár jelképes 1968-ban — kezdődő diákos- kodósénak szép és keserű Űi látnivaló fogadja a tu­ristákat Pécsett. Várja ven­dégeit a nagyrészt társadal­mi munkában megszépült arborétum, amelyet Pintér János banktisztviselő alapo­zott meg 1925—1933-ig. A fajtáié leségek et tekintve ha­zánk egyik leggazdagabb parkja a pécsi arborétum, számos növénye, mint pél­dául az arizóniai ciprus, a japán fehérfenyő, a nevadai cirbolyafenyő ritkaság szám­ba megy Európáiban. iskolai, a diákotthoni élet kérdéseiről. kicserélik ta­pasztalataikat, s természete­sen a már bevált ió mód­szereiket is közkinccsé te­szik. A házigazda város köz- művelődési. sportrendezvé­nyékkel kedveskedik az ifjú vendégeknek. élményeit összegzik, míg Szekér Endre, a Forrás fő- szenkeszitő-ihelyet.tese esszéi-, váizlatai és tanulmányai szá­zadunk magyar irodalmának klasszikusairól és a kortáirs alkotókról, köztük Illyésről, Németh Lászlóról, Weöres Sándorról és Buda Ferenc­ről, művészetükről szólnak. A békéscsabai ÜJ AURÓ­RA gondozásában jelent meg a Népújság főmunka­társa, Sass Ervin első ön­álló verseskötete. Intés ön­magamhoz címmel. Az évti­zedek óta rendszeresen pub­likáló költőtől több mint félszáz vers olvasható a kö­tetben. A 2,4 hektárnyi terület felújítását tavaly kezdték el a pécsiek, kijavították a park útjait, lépcsőit, újra­festették padjait, kerítéseit- Az idén a mecseki karszt bokor, erdő növényzetét tük­röző részt szépítik meg s gazdagítják a különböző ma már védettnek számító nö­vényekkel. A felújítás ide­jén is látogatható azonban az alapítójáról elnevezett arborétum. Vándorének Magyar költők a távolból Hiánypótló kötetet jelente­tett meg a Szépirodalmi Könyvkiadó. A Vándórének című közel négyszáz oldalas versantológiában 38, Nyu- gat-Európában illetve a ten­gerentúl élő magyar költő művei olvashatók. Az utószó idézi Cs. Szabó Lászlót, aki több verssel is szerepel a kötetben: „Ma­gyar könyvek és folyóiratok jelennek meg külföldön. Jók és selejtesek, szépek és csú­fak, becsületesek és becste­lenek. Én most a jó. szép és becsületes könyvekről, fo­lyóiratokról beszélek, ame­lyek az emberi szabadság és magyar hagyomány jegyé­ben fogantak.” Ezt a „jobbik részt” igyekszik az antológia bemutatni. Költőket, akik bár idegennyelvű környezet­ben élnek és alkotnak, ma­gyarul szólnak, s képzeletük sem töri az anyanyelvet. Egyikük-másikuk a magyar költészet hagyományainak tudatos vállalója, mások a neoavantgard képviselői, ám viszonyuk a költői „nyers­anyaghoz”. a nyelvhez, lé­nyegében véve azonos, an­nak dacára is, hogy legtöbb­jüknek e nyelv birtoklásá­ért tulajdonképpen szünte­len küzdelmet kell folytatni­uk. Cs. Szabó László. Határ Győző Gál Imre, Tűz Ta­más, Gyékényesi György — s mások — verseiből idéz­hetnénk sorokat, bizonysá­gul arra. hogy a diaszpórá­ban élők milyen pontosan fogalmaznak Bartókról, Ko­dályról, szülőföldről, lakó­helyről, fájdalomról, szere­lemről; létük mikro- és mak- rokozmoszáról. Egyszóval: a valahová tartozás tudatáról. Ezért is fontos ez a könyv, amelynek — az olvasó szem­pontjából — a legnagyobb erénye az. hogy fölfedezte egy olyan területét az iro­dalomnak. amely nemcsak ezer szállal kötődik a hazai kultúrához, de annak egy­szersmind szerves és nem jelentéktelen része. szj Békéscsabán Kecskeméten Történelmi lecke útközben. Megszépülő arborétum POKOLJÁRÁS Helyi szerző drámája megy estéről estére szép sikerrel a kecskeméti Kelemen László színpadion. A kitűnő szooiográfus, a borcsdszárko- dás, a tanyavillamosítás, a szövetkezeti demokrácia megannyi fontos kérdésének feli táró ja, az egylkor vihart kavaró Hortobágyi jegyze­tek írója, Zám Tibor — im­már évtizedes „homoklakó­ként” — ezúttal egy igen erőteljes, groteszk humorú, önéletrajzi fogantatásé drá­mával lépett a közönség elé. Sándor János rendezői lele­ményét dicséri, hogy az ere­deti kisregényként íródott történet a szerző átdolgozá­sában a színpadon is meg­állja a helyét. A Pokoljárás című tragikomédia főhőse Jakobovics Márton, művész­nevén Jákó. akii — ahogy a dráma egyik szövegközi ma­gyarázata jelzi: teljesen mélyponton van. Szeme üvegesen mered a semmibe, sután -gesztikulál. Testét a görbe bot tartja álló hely­zetben. Infarktus gyötörte, öngyilkosságra készülő író- ember, aki így teszi latra magát: „ötven esztendőm 'mérlege: csömör. Marad utánam nyolc könyv meg egv félbehagyott dráma. ..” Mitől a csömör, az egyik mieghasonlásból a másikba esés, ez a könyvekhez ital­hoz, asszonyokhoz célta­lan csatangolásokhoz, egy­szóval. álmokhoz menekvés? Zám Tibor végkifejletet áib­Zám Tibor tragikomédiája a kecskeméti kamara- színházban rázd, de ebben a furcsa csőd-tetőpontban, éppen a figura esendő, gyarló, önző és cinikus, tehát mégis csak emberi mivolta groteszk pa­norámájának bemutatása révén, megadja az életre ítéltetetítség esélyét, amikor Jákó rájön hogy annyi el­vétéit írói terv után; az életre kell magát „betájol­nia”. Paradoxnak tűnhet, de ebben a tragikomédiában voltaképpen a komédia az, ami igazán jó. Az, ahogyan Jákó — Tolnai Miklós ki­magaslóan remek szerepfor- málásában — végiiglkomédi- ázea élete huszonnegyedik órájának minden percét, partnerét, partnernőjét, s önmaga életbentartásának lehetőségét. A monodráma hőse lényegében véve mind­végig az életiével, játszik. De ugyanilyen önsorsrontó ember élet-, majd házastár- sa: Zsálya alias Kerekes Zsuzsanna is. Kettejük fur­csa háborúja, afféle mai héjia-nász a sulbán, hogy Já­kó szerelmi légyottjainak kedvenc helyszínét felemlít­sük. „A lélektannak az idők végezetéig tisztázatlan, kér­dése marad, hogy miről mi jut iaz ember eszébe.” Eszembe, jutott annak a drá­mának a címe, amelybe mint egy nagy szeméttáro­lóba. hogy írói kudarcomat elfeledjem, házasságunk minden szennyét, mocskát is beleöntöm... „Túl a pok­lon”, ezt a címet adom ne­ki. Özönlení fog a nép, mindig telt ház lesz, ha mégsem, akkor vagy a há­zasságom volt jó, vagy a dráma lett rossz.” Nos. az általános irodalmi tapaszta­lat receptje szerint csak a rossz házasságokról lehet jó drámát írni. Zám Tibor Pokoljárásában azonban nem pusztán egy élet- és házastársi közösség csődjé­ről van szó. Hanem inkább arról, ami a keretek között történt és történik, vagyis egy esendő és jóra szomjas gyötrődő lélek hányattatá­sairól. Félelme az egyszavas igazságoktól, aggodalma amiatt, hogy ha az ember önmagával sem tud lépést tartani utólérhetd-e még a világot — küzdő és kereső hőssé avatja Jákót. A halálba készülő az élet foglya marad. Hite és remé­nyei annyi, hogy a kínokat megtapasztalva, az öntisztu­lás groteszk tragikomédiá­ját átérezve, minden poklot járt Lélek megváltható, az emberi gondok szolgálatára. Pálréti Ágoston Csak egy „ugrás”! A Jászságból, Szolnokról és a város környékéről vonattal, autóbusszal, gépkocsival valóban csak egy „ug­rás” a Pest megyei Tápiószele, amelynek egyik neveze­tessége, látványossága a Blaskovich Múzeum gyűjtemé­nye. Régi gyűjtemény, alapjait a múlt század közepén vetette meg a Blaskovich família, s a családi gyűjtemény szerencsés módon már 1852-ben a „Tápiószelei Múzeum” nevet kapta. A XIX. századi nemesi kúriában berendezett mú­zeum számos értékes, érdekes meglepetést tartogat a lá­togató számára. Régészeti kincseket, festményeket, kar­cokat, rajzokat, természettudományos ritkaságokat (kagy­lókat, ásványokat), különleges szépségű dísztárgyakat, vadásznekvizitumokat. Egyszóval — érdemes szomszé­dolásra indulni Tápiószelére. Fegyverműves- és ötvösre­mekek: középütt Vak Boty- tyán török handzsárja A tápió - szelői Blaskovich Múzeumban A legendás kuruc vezér, Bercsényi Miklós tajtékpipá­ja — egyike a 240 darabból álló pipagyűjtemény külön­legességeinek • * * Pállik Béla festménye a múlt század nevezetes versenylo­váról, Kincsemről Fotó: T. K. L. Új könyvek

Next

/
Thumbnails
Contents